Uj-Somogy, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

2 elhelyezni. Hogy ez mekkora munkapazarlást, időveszteséget, szénfogyasztást stb. jelent, felesleges bővebben indokolnunk. A közeledő tavaszra és a fent vázolt okokra való tekintettel nem lenne indoktalan, ha úgy­­ a város vezetősége, mint a postaigazgatóság újra lépéseket tenne a kereskedelmi minisz­tériumban a postapalota mielőbbi felépítése ügyében. Debrecen csak most jelölte ki az új posta­palota telkét s már a tavasz folyamán ott megkezdik az építését. Kaposváron már évek óta üresen áll erre a célra a kijelölt telek. Debrecenben ugyan amerikai gyorsasággal elintézték a postapalota felépítését. Tán csak nem azért, mert Debrecennek három képvi­selője van s Kaposvárnak csak egy? A magyar kérdés az angol felsőházban. IV. Lord Philimore: A szőnyegen forgó kérdést nagyon komolynak tartom és csak sajnálato­mat fejezhetem ki a fölött, hogy most a kül­ügyi álamtitkár urat nem látjuk a helyén. Mint nemzetközi jogász beszélek és e minő­ségemben tudni szeretném, milyen jogon akarják akár a nagyhatalmak, akár a kis­­ántáni államai előírni Magyarországnak, hogy ki legyen, vagy ki ne legyen a királya, vagy pedig legyen-s általában királya vagy sem. Nem tudok arról, hogy Magyarországgal ez ügyben valami egyezményt kötöttek volna és azt biztosan tudom, hogy ilyenfajta egyez­ményt nem terjesztettek az urak háza elé. Mi a háborút az önrendelkezés és a kis nem­zetek védelme érdekében küzdöttük végig és ennek a háborúnak eredményeképen eltűrjük, hogy egy kis országot a szomszédjai el­nyomjanak. Amennyire tudom, van valami intézmény, amely magát népszövetségnek nevezi s amelynek Csehország és Jugoszlávia is tagjai. Ennek működési szabályzata vilá­gosan kimondja, hogy a népszövetség tagjai közül senki sem indíthat háborút anélkül, hogy a kérdéses ügyet előzőleg a népszö­vetségi tanács elé ne terjesztené Itt pedig arról értesülünk, hogy az említett államok egyike ultimátumot küldött Magyarországnak és invázióval fenyegette meg. Nem értem, milyen jogon követelhetnők mi vagy bár­­mely más állam Magyarországtól, hogy ki­rályság vagy köztársaság legyen. Királynak lenni utóvégre is nem büzi és királyságnak lenni sem az. Hiszen Olaszországnak, Bel­giumnak és Nagybritanniának, e három szö­vetséges hatalomnak, királya van. Mit mon­danánk mi akkor, ha az Egyesült Államok, Franciaország és Portugália azzal állanak elő, hogy ne legyen több angol király? Véleményem szerint a legszigorúbban kellene tiltakoznunk a Magyarország belügyeibe való beavatkozás ellen és az ellen is, hogy a népszövetség szabályzatát nyilvánvaló szán­dékossággal megsértették. Károly királyról nem kiválók beszélni. Ő és népe egymás között intézzék el a dolgot. Csak arról szólok, hogyha népe őt kívánná, miért avatkozzunk mi be a dologba, vagy ha jövőre meg akarnák választani, miért je­lentsük ki mi, hogy ez megengedhetetlen ? Főként nem értem, miért nem volna a Habs­burg ház valamely tagja megválasztható. A nemes lordok tájékoztatására még né­hány szót akarok szóban! Azon a nézeten vagyok ugyanis, hogy jobban találnék meg számítónkat, ha a német birodalom trón­ján egy legyőzött, elcsüggesztett császár ülne. Ahon a német nemzet helyzete szi­lárdabb v­ona, mi biztosabban kapnők meg a pénzünket s a béke jobban lenne megóv?. De, hogy a Habsburgoknál maradjunk, nekem az a biztos érzésem van hogy a kicsi Ausztria és a megcsonkított Magyaror­­szág helyzete is szilárdabb volna, ha eltűr­néd, hogy az uralkodó a trónján maradjon. Eltűrtük, hogy Magyarországot megcsonkít­sák, aminek tartós nyugtalansághoz kell ve­zetnie és nagyon félek, hogy ha a népszö­vetség gyorsan bele nem nyúl a kérdésbe, már az első nemzedékben ismét háborúra kerül a sor. Ezekre a beszédekre a külügyi kormány nevében lord Crawford válaszolt, aki a kö­vetkezőket mondotta . Az interpelláció sokkal precízebb és sok­kal alaposabban átgondolt, semhogy arra előkészületlenül érdemleges választ adhatnék s ezért csak két kérdés érintésére izoratkoz­­hatom. Az első az, hogy a nagyköveti tanács a cseh és jugoszláv jegyzékre azt válaszolta, hogy már 1920. februárjában meghoztam azt a köztudomású határozatát, hogy a Habs­burgok restaurációjába a szövetségesek bele nem egyeznek és azt el nem tűrik. A máso­dik az, hogy ami Magyarország elleni moz­gósítás költségeinek Magyarország által leendő­­megtérítését illeti, a szövetséges kor­mányok kijelentették, hogy ezt a követelést a körülmények által nem találják igazoltnak. A kormányképviselő kijelentéséhez lord Weardale szólt hozzá elsőnek és a következő­ket mondta: Előrebocsáthatom, hogy külügyi hivatalunk a kérdésnek igen csekély figyelmet szentel. A kormány időről időre meglepően eltér Wilton elnök nagy elveitől, még­pedig azok legfontosabb pontjától, az önrendelkezési jog elismerésétől. Szégyellem megváltani, hogy a britt kormány oly keveset törődik ez ünne­pélyesen fogadott kötelezettségek teljesítésé­vel. Az önrendelkezési jog azt jelenti, hogy egy ország népe szabad elhatározással dönt­het kormányformája felől. Nem a Habsburg­­családot védelmezem, ez is magyar nép dolga, csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy egyáltalán nincs jogunk ez ügybe avatkozni , hogy ezt nem is tehetjük az önrendelke­zési jog megsértése nélkül. A kérdés a tria­noni szerződésben egyáltalán nincs érintve. Az egész egy utólagos ötlet, amelyet a re­ménytelen párisi imperialisztikua légkör su­galmazott. A szövetségesek februári határo­zatokat úgyszólván titokban hozták meg és mindenesetre az angol nép és parlament tudta nélkül. Pedig erről a parlamentnek tudnia kellett volna, mert ez a határozat az önrendelkezés főelvét alapjaiban megingatta. Nyomatékosan kell tiltakoznom egy olyan alapelv folytonos megsértése ellen, amelynek az összes országok közül mi tulajdonítottunk legnagyobb fontosságot. Tűrhetetlen, hogy egyes államok mindig olyanokat cselekedje­nek, amivel a mi hitelünket s jóhírüinket csak rontják s ám enek azt bizonyítják, hogy ezekben az ügyekben a britt nemzetnek már nincs önálló ité­ete s hogy azok a magas elvek, melyek bástyáink voltak, már meg­szűntek a britt nemzet előtt világlani. Lord Newton is válaszolt a kormánynyi­latkozatra s a következőket mondta: A nagyhatalmak a kisántánt sugalmazására hozták meg a trónkizárási határozatot, de a trianoni szerződésben arról egy szó sizes. Ha volna benne, az ügy természetesen más­ként alakulna. Az egésznek célja az, hogy Magyarországot lehetetlen helyzetbe hozzák s zavarok esetén újból megcsonkítsák és el­pusztítsák. (Vége.) ÚJ -SOMOGY 1922. január 15. A modern Mohamed. Kaposvár prófétájánál. — Apostol — a faházban. — Regedy Bertalan elbeszéli a múltját. — Beszélgetés a világot megváltó eszmékről — Mit is akar az EVSO ? — Néhány szemelvény. — Aki most vitatkozik Petőfi Sándorral. Kaposvár közönsége még bizonyára nem felejtette el azt a békében nagy érdeklődést keltett eseményt, amelynek középpontjában Regedy Bertalan főutcai kereskedő állott. A próféta. Aki csomagolópapirosokra nyomatta világboldogító eszméit, hirdetvén az Egyen­lőséget meg a Világszabadságot. Annyira felvette Kaposvár nyugalmát ez a szenzáció, hogy a hatóságoknak kellett köz­belépnek ez igék terjedésének megakadályo­zására. Aztán jött a világháború s vele együtt a sok izgalmas hadiesemény, amely kiölt az emberek emlékezetéből mindennemű „békebeli szenzációt“. A háború elmúlott. Regedy Bertalan, meg az általa hirdetett hitvallás él. Megnéztem tehát a modern Mohamedet. Kíváncsiságtól ösztönözve kerestem fel, hogy barátságos csevegés közben szomjú lelkem felsezivhassa magát eme új, nagyszerű tudományos alapon kezelt evangéliummal. Fő­ utca 95. Kis faviskó. A szél nyikorogva süvölt be a nyílásain, amelyek minden való­színűség szerint, az ablakokat pótolják. Mert csak egy ajtót látok. A félhomályo­s zág tele van mindenféle tim-rommal. Rozsdás edény, rongydarabok, felemás cipők, fatörmelék stb. stb. Mindent, mindent látni itt, s hogy a kép még teljesebb, megkapóbb legyen, hát a könyve­ bújó, tudós próféta sem hiányzik. Mert Regedy uram is jelen vagyon. Kis fa­padkán olvassa Máté evangéliumát .. . — Adjon Isten jó napot! bánáti?! teli szürke szem emeli rám sugarát. Szobrász vésőjére való gyö­nyörű fej. Magas homlok. Csapzott, hátra­­f­ésült h­ij. S az a tiszta ssQst« szem^Mhit vaUmi tu’világi reflektor. Üres és rpé^is egy hosszú, keserves élet fájdalma iszik, abban. Fénytelen és mégis parázsló tűz ontja belőle fojtó melegségét... És a melankolikus, bá­nattal tele rezgésü hang: — Jó napot kívánok. Tetszik parancsolni? Elmondom jövetelem célját. Dr Regedy bácsi kissé bizalmatlan. Nem igen hajlandó a barátkozásra. Csak hosszas könyörgés, ri­­mánkodás után indul meg, hogy emlé­kezzék ... — Hát. Úgy volt az kérem. Nekem vi­rágzó üzletem volt. Aztán láttam az emberek rosszaságát , az isteni hit malasztjával fel­fegyverkezve, elhatároztam, hogy megjavítom őket. Igaz eszméket hirdettem nekik. Ki­nevettek. — Milyenek voltak azok az eszmék? — Jók voltak. Egész más világot terem­tettem volna. Mert a társadalom szívét ké­pező kereskedelmet újjászerveztem volna. A gazdasági hitterme alapjait fejtegettem Mózes I. könyvének 24 pontja alapján. A vezérlő jogot érintetlenül hagytam s helyette a gaz­dasági társulást hitéleti alapon akartam be­rendezni. — És aztán, mi történt? — Aztán, azt mondták, hogy bolond va­gyok. Gyámság alá helyeztek. Pedig a ren­delkezési novella ... Ismeri a rendelkezési novellát? — Ja. Igen. Hogyne. Ugy­e, amelyik azt mondja, hogy izé ... — A rendelkezési novella első „Kaccs­­­ának harmadik pontja értelmében azt, ami az Isten tulajdonát képezi, azt bántani nem szabad. Igaz? — úgy van. — Nohát. Én az Isten nevében dolgosam. Én az Isten országát akartam a földre hozni. Tejlát engem sem lett volna szabad bántani. Nem? Meggyőződhetik, hogy a terpentines PYR A­l­ta legjobb a cipőkrém. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------,/-----------_ _____________

Next