Uj-Somogy, 1922. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-15 / 110. szám

II. évfolyam. Kaposvár, 1922. május 16., kedd. Szer­kasztésig és kiadóhivatal. KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : Dr. THURY ZSIGMOND. A mai szám ára 3 korona. 110. (809.) szám. Előfizetési árak. .. Egész évre - - - - 480 K . Negyed évre - - - 120 K Fél évre........................ 240 K | Egy hóra - - - - 40 K Hirdetések ára miliméter soronként 4 korona. Kormánypárti (?) jelölt ellenzéki programmal. S­­iseki Károly második népgyűlését elmosta az eső. — Egységespárti képviselő­jelölt, aki az ellenzék programmját vallja magáénak. — Melyik miniszteri tárcával lehetne boldoggá tenni a Nagy Fúrót ? — Nem pattant ki a világrengető nagy titok. A választási nap előtt két héttel, a tépni pl vasárnapon nem mindennapi érdekű dolog derült napfényre Kaposváron. Egészen teg­napig azt kellett hinnünk, hogy­­ egyetlen ellenzéki jelölttel, a szociáldemokrata Schvolt János famunkással szemben a kormányzó­ párthoz tartozó két jelölt küzd a kaposvár­i mandátumért, a. m. a hivatalos jelöltségű Hoyos Miksa gróf és az egységes pártba nemrég belépett Ereki Király, akinek még ellenzéki korából vannak hívei Kaposvárott. Az Ereki által tegnap­­adott program kt­­ismertető népgyűlésen azután napnál világo­sabban kitűnt, hogy az ő politikai hitvallá­sának csupán csomagoló papirosa, külső látszat szerinti burkolata viseli az egységes párt színeit, tartalma, lényege azonban olyas tőrőlmetszett ellenzéki, hogy akár Friedrich— Andrássyék legitimista, akár pedig Rmnayék, Ugronék, Bárczyék­ liberális, demokrata, sőt Sávolték, Vanczákék szocialista, vagy akár­­melyik, még ennél is radikálisabb ellenzéki párt frakciójához tartozó képviselőjelölt is inkább vallhatja ezt magáénak, mint az az egységes párt, amelynek kilósrobogója alutt akarja magát Ereki Károly az uj parla­mentbe bevitorláztatni. Amit őtőle egy rö­vid félóra alatt hallott tegnap a népgyűlés­­nek — sajnálatunkra — gyér számú közön­sége, az a lehető legjobb propsnda volt — Ereki Károly kaposvári képviselősége ellen. Annyira fölötte állott a gróf Hoyos féle múltkori népgyűlési beszéd ennek a tegnapi­nak, hogy egyenesen kívánatos volna, ha hivei jó részének elriasztására még­­párszor megismételné Ereki Károly a tegnap elmon­dottakat. Még félművestségnek nevezhető tájékozottság sem kell hozzá, hogy a gon­­dolkodó fő leszűrhesse a józan tanulságot. Így beszél az, akinek kormány érdeknél, or­szágos érdeknél fontosabb az, hogy 6 képvi­selő lehessen, ehez képest a mandátumra szük­séges voksokért a gyengébb felfogásúaknak tetszetős támadásokban részesít külpolitikát, belpolitikát, főurakat, diplomatákat, ezer­­­holdasokat, vállalalatokat, gyárakat, banko­kat — mint akármelyik jó tanítványa Marx­nak, Engelsnek, Lassallenek és Kun Bélának . A tegnapi szónoklat elogulatlan hallgató­ságából az értelmiség magasabb fokán állók e sorok írójának közelében megdöbbenve konstatálták, hogy ez a programm meghami­sítása, homlokegyenest ellenkezője annak, amelyre a keresztény reneszánsz, annak ide­jén a bolsevizmus veszélyének elhárítása cél­jából helyezkedett, de ellenkezője egyszer­smind mindannak is, amik alapján a jelen kormány az újjáépítés munkájához szüksé­gelt egészséges majoritást össze akarja hozni az új parlamentbe. Megpecsételő bizonysága volt ez a programmbeszéd annak ez E eki­­hivek köréből nemrég kiszivárgott pikáns fair­nek, amit mi eddig nem akartunk igaznak tartani, hogy tudniillik ő csak a nemzetgyű­lésbe bejutásáig marad az egységes kor­mányzópártban, azután pedig robbantó ele­mévé lesz a Bethlen gróf többségi pártjának. Ez után a beszéd mán nem mi vágtunk az okai, ha ez a híresztelés hitelre is talál. Na­­gyon jól tette tehát a kormánypárt intése megcsúfoltatásnak, ami a pártra okvetlenül bekövetkeznék, ha Ereki Károly hivatalos jelöltté minősítésével adott volna erkölcsi támasztékot olyannak, aki ime a legrövidebb idő alatt csetbe hagyja a vezérek elveit és lobogóját. Reméljük, hogy ezek után kinyílnak a szemek és még azok is tudni fogják köte­lességüket, akiket eddig a személyes isme­­retség varázsa elkápráztatott, vagy akik csak az azonos pártprogramm vallóinak egyikét s talán épen a szimpitikusabbat látták Ereki Károlyban, no meg azok is feleszmélnek, akiket máig a „nem kell gróf“ jelszóval vit­ek be a nagyon furcsa programmá je­lölt táborába! Viszont kiváncsian várjuk, hogy Ereki Károly mikor vall még őszintébben szint és mikor meri magát nyíltan valamelyik szélsőséges ellenzéki párt tagjának nevezni ? A népgyűlés. Nem kis előkészültek után játszódott le I. Ereki Károly második nyilvános népgyű­­­­lése. A párthívek generálisai haditervszerű felvonulással és elhelyezked­éssel, virágerdő­vel s egyebekkel igyekeztek ünnepélyes for­mát adni erőmulatásuknak, amely azonban nem egé­szen sikerült úgy, ahogy szerették volna Megtörtént ugyanis az a meglepetés, hogy az Erekből elfordult sok sok volt hívén kisüt még a leghatalmasabb jóltevő, aki hajdanra vele volt, az is elpártolt tőle. Rossz, esős időt adott a népgyűlés tartamára az az örök Bö­csesség, akiről valamikor egy nap­sugaras gyilláren így nyilatkozott meg a Nagy Fúró: „Még az Isten is Ereki párti/“ Akik erre az önre­­­mondására emlékeztünk, megállapítotuk, hogy most már még az Isten se Ereki párti / Ami a gyűlés keretei között történt, arról a klasszikus ókor kötője így nyilatkozna: „nehéz szatírát nem írni!" A megjeenti Erekisták, akiknek száma csaknem meg­közelített a felvonultatott iskolás és inas­gyerekekéz, kétségbeesetten é­esztgették egy­másban a hangulatot, hogy kitartásra, az esőernyők alatti ottmaradásra bírják az osz­lzdozókat. A rendezők szívből fájlalták, hogy a népgyűlések megszokott ezres tömegű részt­vevői helyett csak 6—800 lélek előtt mutat­hatták be azt az alkalmi mű­őrt, amelyet az ünneplés formáiul kigondoltak. A tömbör egyre lemondóbban szemlélte az eső erőssé­gével irányban ipadozgató tömeget, amely fölött mintegy 300 etőernyő feketesége alkotta a gyászleplet. Kínosan hatott, hogy az egységes párt tagjaként programolót mondó Ereki gyűlésén dr. Bedő ügyvéd szerepelt megnyitó szónok­ként, aki az a­ádi kerületben Andrássy párti, tehát ellenzéki programmal akart képviselő-­jelölt lenni. Ez a kellemetlen benyomás egy kormánypárti népgy­űlésen csak hivatalanan ét akkor, amikor másik szónokként Ereki mellett Kóréh Endre beszélt, akinek nemrégiben még az igazi kerület egyik ellenzéki képviselő­­jelöltjeiért való próbálkozásáról hajolunk. A lendületesen, mindig zamattal beszélő Keréh tiszteletes inkább irredenta beszédet mondott és az általa elért haté* »«m megemlítésekor is őt éltette a hail valóság. Érésit ajánló szavai azonban nem illettek a be­fejezőjéül annak a beszédnek,­­ melyben örök igazságokról, eszmén­ységről, krisztusi érzésről, a teremtés koronáját képező ember­ről és az egy táborba verődésről volt oly sok szép mondat. A politikától e­pfre­ndsolt latinónénik egyiké­vel tiltott gyümölcsöt is leszakíttatott tegnap a csábító pártkígyó: kis iskolásleánygyereket kit­dőlt ugyanis az ese vényre, (jó szerencse, hogy Hoyosék nem jelentgetik fel az ektzpo­­nált Erekista tisztviselőket) hol az, „tízezrek­ről szavalva, nyújtott át virágot Erekinek. Ezt a szerepű még egy gépirókisaszony is magára vállalta, aki , a kaposvári keresztény magyar nők nevében“ adott csu­krot a nap hős nek. (A Hoyo* párti keresztény m­ölgyek körűl már szimpaan tiltakoztak szerketztő* ségünkben ez általánosítás ellen.) D? meg­hálálta a gavallér Ereki ezt az utóbbi figyel* met, mert beszédében éles vonásokkal rajzolta meg az antént budapesti gépb­ől isasszonyai­­nak ro?sti helyzetét, elmondván, hogy azok heti 40 000 korona fizetést bújnak itt. (Most legalább hozszú fogakat csinált a jóval gyengébben fizetett kaposvári irodista* hölgyeknek) A nagy fúró ellenzéki tárogató hangjai. Néhány edzett kortestorok egymást túl­­harsogni igyekezve öntött lelket az esőtől dermede­­ gyerekek­be és nénikékbe, mikor Ereki Károly a pódumra lépett C°ma vékony hangok úgy toldották a kiáltozást, ahogy tőlük kitelt és valósággal szépen kiáltották a kortes jelölt vizsgát, idővel még válik belőlük tök jó­­ szájas honmentő, a mestereik dicsőségére. És mit mond ő, I. Ereki Károly? — Azt mondották, hogy Ereki Károlynak nincsen pártja Ét én már két hét óta diadal­menetben járom körül Kaposvárt! (Ez némi kis incidens akart támadni az ellenmondás táborával, de hamarosan elsimult.) Ereki pedig a veszélyeztetett pontra fordította szó­­reflektorát és odame­ny dörög­te: Ne akarják megzavarni ezt az ünnepélyesnek indult gyűlést, mert meg fogjuk rá adni a méltó válásit ! Itt kitért még arra, hogy az ő népi gyű­ésére nem kellett annyi rendőr, mint az ellenjelöltére,­­és igazság az, hogy ugyanaz az erősségű, 30-on felüli rendőrszakasz tel­jesített szolgálatot a mostani gyűlésen is !) Étette a tisztességes kaposvári rendőrséget. (Értsd: a nem Hoyor-pártiakat !) — Kifogásolták, hogy én min­dig esik az anyagi kérdésekkel, a közgazdasági ügyekkel fog tallózóra Ma beszélek hát másról is, pl. a külpolitikáról. — Nagy bajok vannak itt. A szomszéd államok most is százezer darab szarvasmar­hát követelnek tőlünk, (csak 28 ezret!) ami­kor a busiaaég miatt jól sem lakhatunk. Ez azért van, mert hasztalan küldünk ki a krss­­államokkal való konferenciákra sima, művelt diplomatákat, dilettáns mágnásokat. Már a petróleumért való furások idején megmondta ő, I. E. it, hogy sohasem lesz abból pet­róleum. Nem is lett, (Egy hang,­­mert el­törött a nagyfuró*) mert mágnást küldtek ki szakértő helyett. Szakembereket kell bej­­i­tani a külpolitika szolgálatába. Közgazd­szo­kat, akik jobb eredményeket álhitnek el mai diplomatáinknál (Talán Ereki: ?) _ A * DMlÓMi «V* .«.-IJtt 1CAO --**»?* a---­

Next