Uj-Somogy, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

V. évf., 67. (1063.) szám, Ára 15 K. Kaposvár, 1923. március 23., péntek Szerkesztőség és kiadóhivatáal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. TELEFONSZÁM: 128. O 1.1 I I K \ I S A 1* 1LAÍ*. Felelős szerkesztő: Or. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egész évre................... 3000 K I Negyed évre 750 K Fél évre............................. 1500 K­­ Egy hóra . . . 250 K Hirdetések ára miliméter soronként 8 korona. Hogy is történt csak a piactéren, Révkomárom duna­­jobbparti, szőnyi részén, ahol most Beniczky Ödön volt belügyminiszter, ez idő szerint Rassay-párti képvi­selőjelölt próbál versengeni a man­dátumért Klebelsberg Kunó gróf közoktatásügyi miniszterrel? A Be­­niczky-párt tartott választói nép­­gyülést, illetve tartott volna, hogy Beniczky Ödön elmondhassa pro­­grammbeszédét. De a gyűlésből csakhamar zűrzavar, botrány, vere­kedés lett s a rendőrség kénytelen volt a gyülekezetet karhatalommal szétoszlatni. Ha objektive akarjuk az esetet felfogni és megítélni, nem zárkóz­hatunk el a tény elől, hogy itt a tömegpsziché izgalmas feszültségé­nek kirobbanása következett el, amit kár volt a Beniczky-párt ré­széről felidézni és provokálni. Hibát követett el a pártvezetőség azzal, hogy a gyűlést nem a párt szerény méreteinek megfelelő helyi­ségben, a saját elvtársainak a bő­rére szorítkozva tartotta meg, ha­nem a város legtágasabb közterén, a szabad ég alatt, hová összecsődí­­tették a néptömeget, mert igy re­mélték a népszerűség külső látsza­tához juthatni s ezzel hódítóbb­nak vélték Beniczky jelöltségének ügyét is. Beniczkyék nem vehetik zokon a tömegpsziché türelmetlenségét, ame­lyet ekép kihívtak és ingereltek. Kitört ez a psziché most ugyanoly türelmetlenül, amely hisztériás lélek­­állapot jellemzi az ellenzéket a nemzetgyűlésen, minden kormány­zattal szemközt már évek óta. Be­niczkyék és Rassayék most meg­kapták a tömeghangulattól azt a termést, amelynek ők voltak éve­ken át magvetői s most szerettek volna aratói lenni, de a tömeghan­gulat tudtukra adta, hogy nekik a néptalaj nem termi meg többé azt, amit ők szórtak beléje, mert né­pünk immár torkig van az ő dema­gógiájukkal. A néphangulat e viharos kitöré­sét elkerülhették volna, ha nem a piactérre harangozzák össze a tö­meget. Valami közteremben, vágy­­kerti helyiségben, vagy tágasabb udvarházban bízvást elmondhatta volna Beniczky is az ő programm­­beszédét, Rassay is, vezérkarostul, minden frazeológiáját. Pár tucat elvtársukra szorítkozva, nyugodtan élvezhették volna ezek tetszését, s nem kellett volna tartaniok attól, hogy a más véleményen levő több­ség lehurrogatja őket. Hogy máskép történt, azért ma­gukat okolhatják, de főkép azt a nagyzoló hóbortjukat, amellyel ki­sebbségi zászlójuk alatt kivonultak a szabad ég alá, a nagy piactérre, honnét sem az ellenvéleménynek tömegét nem lehetett­­elzárni, sem a provokált indulatok kitörésekor a közbekiáltókat nem lehetett rendőri­leg féken tartani, vagy karhatalom­mal eltávolítani. A helyi rendőrség megtette köte­lességét és mindazt, ami módjában állt. Nem gátolta Beniczkyéket a népgyűlés megtartásában, nem ta­gadta meg a rendőrhatósági asszisz­tenciát sem tőlük s mikor a hely­zet a gyűlést rendezők hibájából tarthatatlanná vált, véget vetett a botránynak s a gyűlést feloszlatta. A szélsőséges sajtóval szemben eljár az ügyészség. Bethlen miniszterelnök utasítása az Ügyészség vezetőjé­nek. — Ángyán Béla sajtófőnök kritikája a jobb- és bal­oldali sajtóorgánumokról. — Minden lappal szemben kivétel nélkül el kell járnia az ügyészségnek. Budapest, március 22. A nemzetgyűlés folyosóján tegnap is élénk szóbeszéd tárgya volt a mi­niszterelnöknek a sajtóra vonatkozó tegnapelőtti állásfoglalása. Minthogy ezt a kérdést a legkü­lönbözőbben kommentálják, kérdést intéztünk erre vonatkozólag Angisán Béla miniszteri tanácsoshoz, a sajtó­­osztály vezetőjéhez, hogy a minisz­terelnök tulajdonképpen milyen irányban folytatott megbeszélést az ügyészség vezetőjével ? Ángyán Béla a következőket mondotta mun­katársunknak : — A legutóbbi 5—6 hétben egyes sajtóorgánumok hangja annyira el­durvult, hogy már a leghatározot­tabban veszélyezteti a kormánynak azt a munkáját, amelyet a konszo­lidáció érdekében határozott ered­ménnyel fejtett ki.­­ A sajtó hangjának eldurvulása okát abban látom, hogy minden kérdést, akár politikai, akár a gaz­dasági életben, akár a mindennapi életben, sőt még a jótékonyság te­rén is merül fel, a szélsőséges sajtó mindenkor a zsidókérdés szemüve­gén át nézi. A baloldali sajtó vi­szont minden, a nemzeti gondolat mellett tett intézkedésben szabad­ságjog megnyirbálást és antiszemi­tizmust lát és a sorok között, a maga fejlettebb zsurnalisztikai tehetségé­vel, büntetőjogilag nehezen meg­fogható módon akkor, amikor egy vélt veszedelem ellen hadakozik, lé­nyegében a nemzeti gondolatot tá­madja, másrészt a jobboldali szél­sőséges sajtóorgánumoknak minden józan és a konszolidációra irányuló törekvéseiben a nacionalizmus és a nemzeti gondolat elárulását látja és a következményekkel nem törődve, elvakultan, sokszor oly durva han­got használ, amely kulturális nem­zet sajtójában máshol alig található.­­ A kormány a sajtószabadságot a legteljesebb mértékben tisztelet­ben tartja és csak a legvégső eset­ben nyúl azokhoz az eszközökhöz (kolportázs-jog megvonása, lapbetil­tás) amelyek a kivételes hatalom alapján rendelkezésre állanak.­­ A miniszterelnök magához ké­rette az ügyészség vezetőjét és felhívta figyelmét ezekre az állapotokra. A miniszterelnök a legszigorúbb utasítást adta arra nézve, hogy az ügyészség a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel akadályozza meg ezeket a túlkapásokat. Hang­súlyoznom kell, hogy a miniszterel­nök az utasítást nem csupán egyes sajtóorgánumokkal szemben adta ki az ügyészség vezetőjének, hanem arra hívta fel, hogy kivétel nélkül, minden sajtóorgánummal szemben ennek az akciónak megfelelően a legszigorúbban járjon el. Még mindig a kormányválsági izgalmak, Rassay interpellál. — Gömbös, Eckhardt, Benárd, Csilléry tanácskoznak. Budapest, március 22. , MOT je­­lenti: A nemzetgyűlést háromne­gyed 11 órakor még nem nyitották meg. A képviselők a folyosón tár­gyalták a legutóbbi politikai híreket és sok szó esett azokról a tanács­kozásokról, melyeket a tegnap est folyamán folytattak Gömbös laká­sán, Eckhardt, Fáy, Benárd, Csilléry, valamint arról a megbeszélésről is, melyet Eckhardt és Benárd folytat­tak tegnap este az egyetemi ifjúság vezetőivel a Pátriában. Baloldali el­lenzéki körökben nagy izgatottság­gal nézik ezeket a megbeszéléseket és mindezek dacára Gömbös már kijelentette a leghatározottabb for­mában, hogy semmiféle kormány­buktató szándéka nincs. A baloldali sajtó már kész miniszteri listáról is tud. Rassay kijelentette, hogy ezek­kel a hírekkel kapcsolatban sürgős interpellációt kíván intézni a mi­niszterelnökhöz. A Ház elnökétől azt az értesítést kapta, hogy a mi­niszterelnök nem tartózkodik jelen­leg Budapesten, ennek következté­ben Rassay elállt interpellációjától, annál is inkább, mert a nemzet­gyűlés még a holnapi napon is tart ülést. Amennyiben a­­ mai nap fo­lyamán nem kap megnyugtató ki­jelentést az ellenzék a kormány ré­széről, holnap fogja sürgős inter­pellációját elmondani. A Ház­­hús­véti szünetét szombaton megkezd­heti. . A mai terménytőzsde. Budapest, március 22. A rend­kívül magas árakat a vevők, nem igen hajlandók megfizetni. Áru is kevés van a piacon. Csupán 15—20 mázsás tételeket kötnek. Ellenségeink újból bolsevizmust akarnak Magyarországon. London, március 22. A „Times“ külön tudósítója hosszabb cikksoro­zatban foglalkozott Magyarország sú­lyos helyzetével és a sorozat befe­jezése után a lap arra a következ­tetésre jutott, hogy a szomszéd ál­lamoknak feltétlenül engedniük kell Magyarországgal szemben tanúsított barátságtalan magatartásukból, a jóvátételi összeget lényegesen le kell szállítani és a megszállott részek magyar lakosságának módot kell adni arra, hogy a Népszövetség előtt akaratát nyilváníthassa. Az e cikket követő hangulatot ellensúlyozandó, Seato Warson (Sco­­tus Winter) egy hírlapi nyilatkozat­ban Magyarországot békebontó tö­rekvésekkel igyekezett gyanúsítani és arra a megállapodásra jutott, hogy Magyarország a szomszéd ál­lamokkal csak akkor élhet békében, ha visszatér az 1918. évi októberi forradalmi kormány. Gróf Szapáry londoni magyar kö­vet a „Times“-ben vezető helyen közzétett nyílt levelében válaszolt erre. A levél többek között azt mondja, hogy a rezsim megújulása esetén újból a bolsevizmus rém­uralma következne be. (MTI) Földrengés Általában. Ne ijedj meg jámbor olvasó! Ez­úttal nem Messinához hasonló sze­rencsétlenségről lesz szó, — bár az attalai „lányok“ még annál is na­gyobb ijedelmet álltak ki . . . Egészen véletlenül kerültem el a múlt este Általába, hol már a falu elején iszonyú lármát hallok s alig egy perc elteltével tizes-huszas cso­portokban látom rohanni a lányo­­kat, akik figyelembe se vették a rajtuk levő nyolc szoknyának a 11 és fél kiló súlyát. Mi az, mi a baj? Ki halt meg, vagy tűz van talán? — kérdem — de feleletet nem ka­pok, a lányáradat elillant. Végre egy vénasszonytól tudom meg a szörnyű katasztrófát: „Össze­dőlt a postahivatal.“ No, nyugtattam meg saját magamat, ezért kár úgy megijedni s ily eszeveszett futást tenni, hiszen az egy évtizedek­kel ezelőtt épült, földből „tömés­sel“ készült gunyhó. „H­a nem is a gunyhót féltik tk, hanem mást! Mennyen csak oda, majd meglátta — szólt a vén anyóka. Odaérve — a „postahivatal“ elé, élvezet volt nézni azokat a kis kacsákat, hogy mily serényen kaparták a rommá, porrá zúzódott falak közül­­a pici rózsaszín levélkéket, csupa leányoké volt a sok kis kacsa s mily remegve nézték, keresték saját nevüket s az Ő írását! Hja most már értem az ijedelmet — monologizáltam, hanem erre még jobban megszeppentek s a Katyus meg is jegyezte: „Ez a zur képes még majd ezt is­ berrnya a zujságba“. Hanem azért Éva asz­­szonyunk gyönyörű utódainak oly kedves és rimánkodó kérésére meg­ígértem , hogy nem írom bele . . . Szó.

Next