Uj-Somogy, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-09 / 127. szám

2 riségnek. Legyen ez a zászló a béke zászlója, de ha kell, harcok lelkesí­tője ! Az avató beszéd után áldást mondott a főpap a zászlóra. Ezután Löwensohn Ernőné azon buzdítással, hogy: „Lengjen ez a zászló Istenért, Hazáért és vallásért!“ átadta a zászlót a cserkészcsapat­nak, melynek nevében dr. Waldmann Lajos parancsnok vette át a zászlót és gyönyörűen felépített beszédében a legszebb cserkészfeladat ismerte­tésével kezdte, amely embernél em­­berebb, magyarnál magyarabb ifja­kat akar nevelni. Majd a zászlóról beszélt és azokról a félistenekről, akik a harctéren a zászló fogalmát megszentelték. A zászlóanyának megköszönte nagylelkű adományát, azon köz­hajtással, hogy a magyar haza feltámadásának örömét meg­érhesse, hogy majdan ez a zászló és minden zászló a Kárpátoktól Ad­riáig hirdethesse a magyar haza dicsőségét! A nagyhatású beszéd könnyeket csalt a szemekbe. Az énekkar elénekelte a Himnuszt, az­után az ünneplő közönség átvonult a hitközségi tanácsterembe, ahol a cserkészek fogadalom­tétele és a zászlószögek bevetésének ünnepé­lyes aktusa folyt le. A tanácskozóteremben Császik István tartotta az ünnepi beszédet, amely belekapcsolódott a templomi szónoklatokba és gyönyörű gondo­latokkal domborította ki, hogy a fel­avatott zászló csak úgy lehet a béke zászlója, ha a zászló katonái megtanulnak a békéért harcolni is. „A harchoz zászlót kaptatok — mondá a cserkészifjaknak, — vigyé­tek azon az útón, amelyet lelki atyátok és a parancsnokotok meg­jelölt!“ Ezután a cserkészifjak letették a fogadalmat Csúszik István kezébe. Végezetül pedig a zászlószögeket illesztették a jelenvoltak a „Jó mun­kát !“ katonáinak felszentelt új szim­bólumába J­ ooMooietmweoMooMooioM Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik felejthetetlen­­ fiunk te­petésén résztvettek, vagy nagy bájtunkat bármily módon enyhíteni igyekent­, hálás kö­­szönetünket fejezzék ki. 3411 Kiss Livins és családja. / ■■ ___ WW­F11100-CIKKEKBEN LÖW DIVATHÁZ VEZET! Kaposvár központjában, orvosnak, ügyvédnek vagy úri családnak ki­válóan alkalmas 5 szobás, komfortos modern lakás november 1-ére, kedvező bér mel­­lett kiadó. Cim­a­­gadóban. 5000 Amint már hírül adtuk, a napok­ban lát napvilágot az a rendkívül nagy érdeklődésre számot tartható könyv, amelynek címe: »­A munka társadalma« és amelynek szerzője kaposvári író: Gálliy István. A feltűnést kelteni alkalmas mun­ka Előszó­­jában a többek között Lelki kényszer hatása alatt íródott meg Kaposváron az utóbbi évek legszenzáció­sabb magyar könyve. Jövő héten lesz kapható a könyvpiacon Gáthy István műve: A munka társadalma. — Mit mond a szerző az érdekes könyv előszavában ? nappal a legelegánsabb bútordarab. Éjjel kinyitva, két komplett nagyságú ágy ágynentsítartóval, mindkét ágy ruganyos lószőrmatraccal. Az ágyak egymástól teljesen elvihetők és külön-külön is használhatók. Belül vá­szonnal vannak behúzva, tehát használatkor a külső finom anyag nem rongálódik. Az ágyneműtartóban 2 ágy ágyneműje elfér. Minden fazon­ban, méretben­ és bármilyen anyaggal elkészíthető. Ha egyszobás a lakása, akkor is berendezhet magának ebédlőt, nrlszobát vagy szalont, amelybe a Vendégeit bevezetheti, éjjel pédig kényelmes hálója van. —» Megtakarít egy szoba bútort, egy szoba lakbérét, egy szoba fűtését, egy szoba vilagitását. —­ Pótol napota egy sezlont, egy sezlon téri­töt, éjjel 2 ágyat, 2 ágyma­tra­cofer, ágyteritőt. Saját, szabada­lom, törv.tvmve. Bemutatja minden vételi renyszer nélkül Kovács Bútoráruház Recamié ágytezeme, Kaposvár, Fő­ utca 31. szám. 2415 egy szoba ÚJ-SOMOGY 1931. június 9. Gróf Festetics György és Csokonai Vitéz Mihály emlékművét leplezik le június 14-én Csurgón. Az évzáró és diákszövetség Ünnepély­ keretében lesz a leleplezési ünnepség. A Csurgói Öregdiákok Szövetsé­ge nagy ünnepséget rendez június 14-én Csurgón. Ezen az ünnepsé­gen leplezik le az intézet nagynevű alapítójának, gróf Festetics György­nek és a kiváló lírikus Csokonai Vitéz Mihálynak az emlékművét. Ugyancsak megörökítették néhai Kiss József vallástanár és Verbal­ István igazgatót­anácselnök arcké­pét is. A szép ünnepség sorrendje: Június hó 13-án, szombaton­ es­te a Korona-szálló kerthelyiségé­­ben a 10, 15, 20, 25, 30, 35. 40 éves érettségi találkozóra megjelent öregdiákok ismerkedési estélye. Június hó 14-én, vasárnap, reg­gel 8 órakor évzáró istentisztelet a ref. templomban. Végzi: Galgóczy János vallástanár. A róm. kat. tem­plomban ugyanekkor a Te Deum . Istentisztelet után a tanári szobá­ban a találkozóra megjelent öreg­diákok üdvözlik a tanári testületet. Délelőtt 9 órakor évzáró és diák­szövetségi ünnepély a tornaterem­ben, a következő műsorral: a) Him­nusz (Vegyeskar . b) Bene Kálmán dr. igazgatótanár évzáró beszéde, a jutalmak kiosztása, c) Demény: t­e szeretnék ... (Vegyeskar), d) Czibor Ferenc szövetségi elnök üd­vözlő és megnyitó beszédje, e) Écsy G. István főtitkár jelentése, f) Né­h­ai Kiss József vallástanár és Ver­bog István igazgatót­anácselnök arc­képének leleplezése: Bosznay De­zső öregdiák, g) A szövetségi pá­­lyatételekre érkezett pályaművek­­ről jelentés, a dijak kiosztása, h) Fóthi László maturandus búcsú­zik az iskolától. — Az iskola hősi emléktáblájának megkoszorúzása. A temetőben megemlékezés az el­­hunyt tanárokról. Délután 6 órakor tolnai Feste­­tics György gróf és Csokonai Vitéz Mihály emlékművének leleplezése az aulában. Mindkettő Ilotvay, Já­nos szobrászművész alkotása. a) Hiszekegy. (Vegyeskar.) b) Felava­tó beszéd (Festetics-emlék): Ilol­­lósis István postafelügyelő, öreg­diák. c) Festetics-óda. Irta és sza­valja: Komáromi Imre VII. o. lan. d) Felavató beszéd (Csokonai-em­­lék): Bodó Jenő reálgimn. tanár, önképzőköri elnök. e) Csokonai óda. Irta és szavalja Dobó László m­atu­­randus. f) Az emlékműveket átve­szi Bene Kálmán dr. igazgató-ta­nár. Este fél 8 órakor közös vacsora a Korona-szállóban. Este 9 órakor a Csokonai 206. cserkészcsapat műsoros estélye a Korona-szálló nagytermében. Rész­letes műsor a cserkészeknél 10 fil­lérért lesz kapható. ló-töl­t­ő-u. 23. alatt minn szőrme- Honti áruház, gkr ezeket a figyelemre méltó szava­kat írja a szerző: »Walter von Molo, a német iro­dalmi élet egyik vezéregyénisége, mondotta egy magyar újságírónak a következő klasszikus szavakat: A költő és író a társadalom for­málója, korának irányítója és fi­gyelmeztetője. Leghathatósabb esz­köze a bíráló szellem, mert a kri­tikának nagyobb és mélyebb a ha­tása, mint az igenlésnek. Ma az íróra vár a feladat, hogy kiépítsen egy új társadalmat. Mert ma még csak tömegek és osztályok vannak, de nincs társadalom. Nyomtalanul el fog tűnni s a mára és a jövőre nézve egyaránt jelentéktelen az a társadalom, mely csak a tulajdo­nát védi és kezeli s megelégszik a meglevők fölött való őrködéssel és amely azt hiszi, hogy a holnapok változatlan folytatásai lesznek a tegnapoknak . Igazi nagy íróhoz méltó, prófétai bölcsességgel teli­telt szavak ezek, amelyekben a kor szelleme lüktet, egy lázasan vergődő, forrongó korszak szelle­me, melyben egy lehanyatló régi világrend folytatja reménytelen küzdelmét egy fölfelé törő, kiala­kulóban levő új világ kirobbanó agresszív energiáival. Ne ringassuk magunkat hiú illú­ziókban, ennek a világrendnek nap­jai, melyben a mai generáció él, meg vannak számlálva. A gazda­sági, politikai, társadalmi, kulturá­lis és erkölcsi élet minden jelen­sége a bomlás, pusztulás és elöre­gedés jeleit hordja magán. A kul­­turemberiség elveszítette talpa alól a régi biztos talajt, melyen eddig állt és azt látja, hogy körülötte egy szörnyű földindulás jelenségei jár­ják a maguk őrületes vitustáncát és minden inog, omladozik, recseg, ro­pog, ami eddig szilárdnak, egy öröklét számára alkotottnak tet­szett. Nyílt és lappangó forradalmak tombolnak a világon köröskörül, év­századokig elfojtott vágyak, célok és szenvedélyek törnek felszínre s az élethez való jogukat követelik olyan társadalmi tényezők, melyek­ről a hatalom boldog birtokosai ed­dig tudomást sem vettek. Az emberiség nagy tömegei éb­redezni kezdenek évezredes álmuk­ból, a haladás rohamlépésekben előretörő szelleme olyan világosságot gyújtott szerte a világban, melynek fénye mellett a milliók többé nem folytathatják régi, félig öntudatlan és emberhez nem méltó kezdetle­ges életüket. A világtörténelmi nagy hajnalok tűzcsóvás sugárözöne kez­di az ébredő világ minden zugát betölteni s völgyek és zónák fölött zengenek a harsonák, melyek mind a régi rend halálát és egy uj világ születését hirdetik. * Gazdasági, politikai és szociális válságok szakadatlan sora gyötri a régi világrend elhaló szervezetét. A termelés és a fogyasztás egyen­súlya megbomlott, a mezőgazdaság £ paplanok, vásznait, ^ szőnyegek ÍZ­ertész Manónál I *8SV • NOX PXVII JD­ONSÁGQ ^Fó­n. 13. sz. alatt,megyeházzal szemben, j

Next