Uj-Somogy, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-16 / 133. szám

1081. junius 16. ÚJ- SOMOGY Behlen István gróf miniszterelnök vasárnap délelőtt tartotta meg beszámolóját a debreceni Arany- Bika-szálló nagytermében. A miniszterelnök autón érkezett Hadházy Zsigmond főispánnal. A gyűlést Kun Béla egyetemi rektor nyitotta meg, majd Bethlen István gr. emelkedett szólásra. Beszédének kiemelkedő része a mezőgazdasági és ipari válság problémáinak volt szentelve. Az Ausztriával és Olaszországgal kötött regionális megállapodásoktól azt várja a miniszterelnök, hogy a 9—10 pengős világpiaci búzaár mellett a mi mezőgazdáink ennek kétszeresével számolhatnak. Megcáfolta az új adókról szóló híreket, bejelentette a vámrevíziót, a közigazgatási adminisztráció reformját, a tisztviselőkérdés megoldását, a választójog és a szabadságjogok fokozatos kiterjesztését s rámutatott arra, hogy külpolitikai kérdésekben Magyarország független állam, amely előtt nyitva állnak még az összes lehetőségek. A király kérdésben Bethlen újból leszögezte régi álláspontját, hogy ezt a kérdést csak az országgyűlés és az egész ország egyeteme oldhatja meg. Mindent öszszevetve: a reálpolitika nagy perspektivájú programja volt az, amit Bethlen kifejtett, híven önmagához és ahhoz a politikához, amely tíz éven át ezt az országot megóvta a nagy rázkódtatásoktól. legtalál M* Jilis 1^-től I ^'évl. 23. alatt. * B IÁ. i Vm H L ElfEKjE, I FŐBB e/enények mpom SzSE—KTSE 5:2. A Bakayserleg elődöntőjét megérdemelten nyerte a szombathelyi csapat. A Turul versenyzői nem játszottak elég nyugodtsággal és a belszerencse is üldözte őket. Eredmények: László— dr. Németh 6:1, 6:3 László—Pető 6:0, 6:2, Hadnagy—Pető 3:6, 6:1, 6: 2. Dávidházy—dr. Mayer 4 :6, 6:3, 7 : 5. László, Dávidházy—dr. Németh, Pető 6:1, 6:2. Tevelyné—gr. Lónyayné 6:0, 6:1. Pető, Tevelyné— László, gr. Lónyayné 6:4, 9:7. ____ ■■ FF FÜRDŐCIKKEKBEN LÖW DIVATHÁZ VEZET! A kaposvári Zeneiskola évzáró matinéja. Szépszámú és előkelő közönség töltötte meg vasárnap délelőtt a Hivatalnokok Társaskörének nagytermét, hogy tanúja legyen a kaposvári zeneiskola első évzáró matinéján annak a nagyszerű eredménynek, amely a tanári kar egy évi odaadó munkásságát dicséri. A három főtanszak (ének, zongora, hegedű) jókészültségű tanulói léptek fel, akik között örömmel láttunk néhány figyelemre méltó igaz tehetséget is. A műsor egyetlen énekszámában Rácz Valéria tündökölt, gyönyörűen énekelt egy Pergolesi-áriát és egy Schumann-dalt. Mezzoszopránja melegszívű, kiejtése tiszta, lélegzetvétele hibátlan, egyénisége csupa báj. Ő az egyik nagy tehetsége az iskolának. A legnagyobb elismerés illeti meg tanárnőjét, Brill Dezsőnét, aki ezt a tehetséget belőle kiváltotta. A zongoraszámokban fokozatosan szépen szerepeltek a kezdő foktól az akadémiai kiképzésig Fekete Aranka, báró Weissenbach Edit, Muzsay Endre, Práger György, Vágó Magda, Lorencz Kornélia, de különösen Glass Hédi, Kovács Dezső, Metz Mária, Metz Viktor és két nagy tehetség, báró Weissenbach Bus, aki finom billentésekkel, szép színárnyalatokkal az alsó fokon nyújtott értékes játékot s azután Goszthony Marika, aki Chopin Fantasia Impromtu-ját játszotta művészi adottsággal, oly kiegyensúlyozott technikai fölénnyel és dallambeli szépségekkel, amilyennel már csak az elhivatottak szoktak játszani. Kasza Dezsőné kiváló zongoratanárnőjüknek még sok dicsőséget fognak szerezni. A hegedűszámok mindegyikéről a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Soltész Emil zeneiskola igazgató növendékei ők, akik egy egységes pedagógiai jellegzetességet mutattak fel, értékes stílust felfogásban, technikában, előadásban. Nehéz itt bármelyiket is külön kiemelni, sorrendben így következtek e nagyszerű növendékek : Horváth Klári, Selmann Tibor, Steiner Ferenc, Cságoly Endre, Fass Edit, Greller Erzsébet, Pogány László és Svarcz Egon. Nagy jövőjű tehetség közük Pogány László, ez a fiatal gyermek, akinek tudása, készültsége, muzikalitása oly nagyfokú, hogy valósággal predesztinálva van a művészi pályára. A közönség lelkesen tapsolt a növendékeknek és ünnepelte a tanári kart. A Soltész Emil igazgató vezetése alatt álló zeneiskola ezzel a matinéval, és az első évi munkásságával bizonyságot nyújtott arról, hogy egy értékes iskolával lett gazdagabb a város, mely iskola méltó a közönség szeretetére és támogatására. Fényes ünnepségek között leplezték le vasárnap Csurgón gróf Festetics György és Csokonai Vitéz Mihály emlékművét. Égéssé napot betöltő Ünnepség volt a leleplezéssel kapcsolatban. — Horvay János szobrászművész készítette az emlékműveket. Csurgó, 1931. junius 14. Nemzeti szinü trikolort lenget a szél a csurgói Csokonai V. Mihály reálgimnázium homlokzatán. A magyar szellemi fejlődésnek eme végvára nagy ünnepet ül. Ünnepelni jött el nemcsak Csurgó község közönsége, hanem találkozót adott egymásnak a csurgói öreg diákok szövetsége is, felölelve tagjai sorába mindazokat, akik a csurgói Alma Mater falai között töltötték ifjú diákéveiket. Pompás ünneplő közönség jött össze, hogy áldozzon az intézet két volt tanára, továbbá gróf Festetics György, az intézet alapítója és a nagyhírű költő, Csokonay V. Mihály emlékének. Az ünnepségek sorozata reggel 8 órakor kezdődött istentisztelettel, amelyet Galgóczy János vallástanár végzett. Az istentisztelet után a templomból a gimnázium épületébe vonult az ünneplő közönség. A tanári szobában dr. Kaszás Ödön ügyvéd üdvözölte az öreg diákok nevében szép beszéd keretében a tanári testületet. Az üdvözlést Angyal Guidó tanár köszönte meg. — Szíves üdvözlésüket őszinte szívből megköszönve, én is tanártársaim nevében a legmelegebb szeretettel köszöntöm Önöket, akik idejöttek, hogy ennek az alma maternek kegyeletes ünnepén résztvegyenek s ez alkalommal egyszersmind találkozzanak és összeölelkezznek azokkal, akikkel egykor együtt hallgatták ama férfiaknak oktatását és tanácsait, kik akkor Önöknek szülőhelyettesei voltak. Azt a szeretetet, melyet ők kiérdemeltek, megszerezték maguknak azzal, hogy átérezték magasztos hivatásukat és szem előtt tartották ennek legfőbb követelményét, mely ugyancsak szeretet, az atyailag érző szív meleg szeretete. — Ettől vezettetve ölelték magukhoz Önöket, mikor az otthon meleg fészkéből, a szerető anya karjaiból, Önök az ő féltett virágai, az ő drága kincsei, ide jöttek az idegenbe. Ez az atyai szeretet vezette őket, mikor Önöket tapintatosan, szelid kézzel terelték a helyes irányba, mikor hasonlóan a jó kertészhez, a hibás csemetét gonddal, türelemmel iparkodtak helyrehozni, meggyógyítani. — így érték el azt, hogy Önök bizalommal voltak irántuk s örömmel követve utasításaikat, példájukat, ha hazafiakká, vallásos, jellemes és munkás férfiakká lettek. — A szeretetnek eme szelleme az, mely újra és újra is visszahozza Önöket, mert itt találják legszebb virágait boldog diákkoruknak, szuró tövisek, fájó emlékek nélkül! — Ezzel a régi, változatlan szeretettel üdvözlöm most újra Önöket s kívánom, hogy az Isten áldása kisérje tovább is Önöket. — Kívánom, hogy még igen sokszor jöhessenek el és felidézve a múlt szép emlékeit, egy-két gondtalan, örömteljes órát tölthessenek egykori boldogságuk színhelyén. A nagy tapssal fogadott válasz után a tornaterembe vonultak az öreg diákok. A hatalmas tornatermet ekkorra már zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség, hogy részt vegyen az évzáró- és diákszövetség ünnepélyen. Az intézeti vegyeskar Himnusza után dr. Bene Kálmán igazgató tartotta meg nagyhatású évzáró beszédét, majd a jutalmakat osztotta ki. Czibor Ferenc ny. főkapitányhelyettes, a Diákszövetség elnöke tartotta rövid üdvözlő beszédét, majd Écsy Ö. István tartalmas főtitkári jelentése után néhai Kiss József kiváló vallástanár és Verbay István igazgató tanácselnök művészi arcképét leplezték le. A megható arcképleleplezés után Foldy László maturandus búcsúzott talpraesett szép beszéddel az intézettől. A tornatermi szép ünnepség után az iskola hősi halottjainak emléktábláját koszorúzta meg Zsiray Lajos ev. lelkész. A megkoszorúzás után az öreg diákok a temetőbe vonultak az elhunyt tanárok és osztálytársak sírjaihoz. Délben 1 órakor közeléden vettek részt a megjelentek, majd 5 órakor az intézet bejáratában elhelyezett emlékműveket leplezték le. Csurgó társadalma nagy számban vett részt gróf Festetics György és Csokonay V. Mihály emlékműveinek leleplezésén. A gimnázium bejáratánál két oldalt elhelyezett bronz emlékműveket Horvay János szobrászművész készítette. A művész személyesen is részt vett a leleplezésen. A Festetics-emlék felavató beszédét Hollósy István postafőfelügyelő, a Csokonay-emlékbeszédet pedig Bodó Jenő reálgimnáziumi tanár mondotta. Pompás költői ihlettel átitatott ódákat írtak ez alkalomra és szavalták el Komáromi Imre VII. o. t. és Dobó László maturandus. Általános érdeklődés közepette emelkedett szólásra az intézet ki- 8 Kosiyhaasztala, s kredence is még egyszer oly soká tart, ha az elpejjfeztíthatatlan ETER- i'- NIT-bossal védi. Mindig iszta és olcsó. eternit mMptr VI., Angfiígy-út 33 Elárusító helyek: Königsberg Lipót és fia, Kaposvár — Ring Lipót és Samu Kaposvár — özv. Anti Mórnc és Fia, Felsőmocsolád — Gerő Pál, Kadarkút — Lenkei Ernő, Marcali — Löwentritt S. és Fia, Szántód —■ Rosenberg Pál, Tab — Steiner Ignác és Fia Somogynagybajom, — Wilhelm Vilmos és Fia, Lengyeltóti — Wimmer Ignác, Nagyatád, 1739 I.—— 1 ■ ---------—-------■ ■ Ön már választott: minden időben «...HELFER-cicén!