Uj-Somogy, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-16 / 133. szám

1081. junius 16. ÚJ- SOMOGY Behlen István gróf miniszterel­nök­ vasárnap délelőtt tartotta meg beszámolóját a debreceni Arany- Bika-szálló nagytermében. A mi­niszterelnök autón érkezett Had­­házy Zsigmond főispánnal. A gyű­lést Kun Béla egyetemi rektor nyi­totta meg, majd Bethlen István gr. emelkedett szólásra. Beszédének ki­emelkedő része a mezőgazdasági és ipari válság problémáinak volt szentelve. Az Ausztriával és Olasz­országgal kötött regionális megál­lapodásoktól azt várja a minisz­terelnök, hogy a 9—10 pengős vi­lágpiaci búzaár mellett a mi me­zőgazdáink ennek kétszeresével szá­molhatnak. Megcáfolta az új adók­ról szóló híreket, bejelentette a vámrevíziót, a közigazgatási admi­nisztráció reformját, a tisztviselő­­kérdés megoldását, a választójog és a szabadságjogok fokozatos kiter­jesztését s rámutatott arra, hogy külpolitikai kérdésekben Magyar­­ország független állam, amely előtt nyitva állnak még az összes lehe­tőségek. A király kérdésben Beth­len újból leszögezte régi álláspont­ját, hogy ezt a kérdést csak az or­szággyűlés és az egész ország egye­teme oldhatja meg. Mindent ösz­­szevetve: a reálpolitika nagy per­­spektivájú programja volt az, amit Bethlen kifejtett, híven önmagához és ahhoz a politikához, amely tíz éven át ezt az országot megóvta a nagy rázkódtatásoktól. legtalál M* Jilis 1^-től I ^'é­vl. 23. alatt. * B IÁ. i Vm H L ElfEKjE, I FŐBB e/enények ­m­­pom SzSE—KTSE 5:2. A Bakay­­serleg elődöntőjét megérdemelten nyerte a szombathelyi csapat. A Tu­rul versenyzői nem játszottak elég nyugodtsággal és a belszerencse is üldözte őket. Eredmények: László— dr. Németh 6:1, 6:3 László—Pető 6:0, 6:2, Hadnagy—Pető 3:6, 6:1, 6: 2. Dávidházy—dr. Mayer 4 :6, 6:3, 7 : 5. László, Dávidházy—dr. Németh, Pető 6:1, 6:2. Tevelyné—gr. Ló­nyayné 6:0, 6:1. Pető, Tevelyné— László, gr. Lónyayné 6:4, 9:7. ____ ■■ FF FÜRDŐ­CIKKEKBEN LÖW DIVATHÁZ VEZET! A kaposvári Zeneiskola évzáró matinéja. Szépszámú és előkelő közönség töltötte meg vasárnap délelőtt a Hi­vatalnokok Társaskörének nagyter­mét, hogy tanúja legyen a kapos­vári zeneiskola első évzáró matiné­­ján annak a nagyszerű eredmény­nek, amely a tanári kar egy évi odaadó munkásságát dicséri. A há­rom főtanszak (ének, zongora, he­gedű) jókészü­ltségű tanulói léptek fel, akik között örömmel láttunk néhány figyelemre méltó igaz tehet­séget is. A műsor egyetlen énekszámában Rácz Valéria tündökölt, gyönyörűen énekelt egy Pergolesi-áriát és egy Schumann-dalt. Mezzoszopránja me­legszívű, kiejtése tiszta, lélegzetvé­tele hibátlan, egyénisége csupa báj. Ő az egyik nagy tehetsége az isko­lának. A legnagyobb elismerés illeti meg tanárnőjét, Brill Dezsőnét, aki ezt a tehetséget belőle kiváltotta. A zongoraszámokban fokozatosan szépen szerepeltek a kezdő foktól az akadémiai kiképzésig Fekete Aranka, báró Weissenbach Edit, Muzsay Endre, Práger György, Vágó Magda, Lorencz Kornélia, de külö­nösen Glass Hédi, Kovács Dezső, Metz Mária, Metz Viktor és két nagy tehetség, báró Weissenbach Bus, aki finom billentésekkel, szép színárnyalatokkal az alsó fokon nyújtott értékes játékot s azután Goszthony Marika, aki Chopin Fan­tasia Impromtu-ját játszotta művészi adottsággal, oly kiegyensúlyozott technikai fölénnyel és dallambeli szépségekkel, amilyennel már csak az elhivatottak szoktak játszani. Kasza Dezsőné kiváló zongoratanár­nőjüknek még sok dicsőséget fognak szerezni. A hegedűszámok mindegyikéről a legnagyobb elismeréssel szólha­tunk. Soltész Emil zeneiskola igaz­gató növendékei ők, akik egy egy­séges pedagógiai jellegzetességet mutattak fel, értékes stílust felfo­gásban, technikában, előadásban. Ne­héz itt bármelyiket is külön ki­emelni, sorrendben így következtek e nagyszerű növendékek : Horváth Klári, Selmann Tibor, Steiner Fe­renc, Cságoly Endre, Fass Edit, Greller Erzsébet, Pogány László és Svarcz Egon. Nagy jövőjű tehetség közü­­k Pogány László, ez a fiatal gyermek, akinek tudása, készültsége, muzikalitása oly nagyfokú, hogy va­lósággal predesztinálva van a művé­szi pályára. A közönség lelkesen tapsolt a nö­vendékeknek és ünnepelte a tanári kart. A Soltész Emil igazgató veze­tése alatt álló zeneiskola ezzel a matinéval, és az első évi munkás­ságával bizonyságot nyújtott arról, hogy egy értékes iskolával lett gaz­dagabb a város, mely iskola méltó a közönség szeretetére és támoga­tására. Fényes ünnepségek között leplezték le vasárnap Csur­gón gróf Festetics György és Csokonai Vitéz Mihály emlékművét. Égéssé napot betöltő Ünnepség volt a leleplezéssel kap­­csolatban. — Horvay János szobrászművész készítette az emlékmű­­veket. Csurgó, 1931. junius 14. Nemzeti szinü trikolort lenget a szél a csurgói Csokonai V. Mihály reálgimnázium homlokzatán. A ma­gyar szellemi fejlődésnek eme vég­vára nagy ünnepet ül. Ünnepelni jött el nemcsak Csurgó község kö­zönsége, hanem találkozót adott egy­másnak a csurgói öreg diákok szö­vetsége is, felölelve tagjai sorába mindazokat, akik a csurgói Alma Mater falai között töltötték ifjú diák­éveiket. Pompás ünneplő közönség jött össze, hogy áldozzon az intézet két volt tanára, továbbá gróf Festetics György, az intézet alapítója és a nagyhírű költő, Csokonay V. Mihály emlékének. Az ünnepségek sorozata reggel 8 órakor kezdődött istentisztelettel, amelyet Galgóczy János vallástanár végzett. Az istentisztelet után a templomból a gimnázium épületébe vonult az ünneplő közönség. A ta­nári szobában dr. Kaszás Ödön ügy­véd üdvözölte az öreg diákok nevé­ben szép beszéd keretében a tanári testületet. Az üdvözlést Angyal Guidó tanár köszönte meg. — Szíves üdvözlésüket őszinte szívből megköszönve, én is tanár­társaim nevében a legmelegebb sze­retettel köszöntöm Önöket, akik ide­jöttek, hogy ennek az alma mater­nek kegyeletes ünnepén résztvegye­­nek s ez alkalommal egyszersmind találkozzanak és összeölelkezz­nek azokkal, akikkel egykor együtt hall­gatták ama férfiaknak oktatását és tanácsait, kik akkor Önöknek szülő­helyettesei voltak.­­ Azt a szeretetet, melyet ők kiér­demeltek, megszerezték maguknak azzal, hogy átérezték magasztos hi­vatásukat és szem előtt tartották ennek legfőbb követelményét, mely ugyancsak szeretet, az atyailag érző szív meleg szeretete. — Ettől vezettetve ölelték maguk­hoz Önöket, mikor az otthon meleg fészkéből, a szerető anya karjaiból, Önök az ő féltett virágai, az ő drága kincsei, ide jöttek az idegenbe. Ez az atyai szeretet vezette őket, mikor Önöket tapintatosan, szelid kézzel terelték a helyes irányba, mikor hasonlóan a jó kertészhez, a hibás csemetét gonddal, türelemmel ipar­kodtak helyrehozni, meggyógyítani. — így érték el azt, hogy Önök bizalommal voltak irántuk s öröm­mel követve utasításaikat, példáju­kat, ha hazafiakká, vallásos, jelle­­mes és munkás férfiakká lettek. — A szeretetnek eme szelleme az, mely újra és újra is visszahozza Önöket, mert itt találják legszebb virágait boldog diákkoruknak, szuró tövisek, fájó emlékek nélkül! — Ezzel a régi, változatlan sze­retettel üdvözlöm most újra Önöket s kívánom, hogy az Isten áldása kisérje tovább is Önöket. — Kívánom, hogy még igen sok­szor jöhessenek el és felidézve a múlt szép emlékeit, egy-két gond­talan, örömteljes órát tölthessenek egykori boldogságuk színhelyén. A nagy tapssal fogadott válasz után a tornaterembe vonultak az öreg diákok. A hatalmas tornater­met ekkorra már zsúfolásig megtöl­tötte az ünneplő közönség, hogy részt vegyen az évzáró- és diákszövetség­ ünnepélyen. Az intézeti vegyeskar Himnusza után dr. Bene Kálmán igazgató tartotta meg nagyhatású évzáró beszédét, majd a jutalmakat osztotta ki. Czibor Ferenc ny. főka­pitányhelyettes, a Diákszövetség el­nöke tartotta rövid üdvözlő beszé­dét, majd Écsy Ö. István tartalmas főtitkári jelentése után néhai Kiss József kiváló vallástanár és Verbay István igazgató tanácselnök művészi arcképét leplezték le. A megható arcképleleplezés után Foldy László maturandus búcsúzott talpraesett szép beszéddel az intézettől. A tornatermi szép ünnepség után az iskola hősi halottjainak emléktáb­láját koszorúzta meg Zsiray Lajos ev. lelkész. A megkoszorúzás után az öreg diákok a temetőbe vonultak az elhunyt tanárok és osztálytársak sír­jaihoz. Délben 1 órakor közeléden vettek részt a megjelentek, majd 5 órakor az intézet bejáratában elhelyezett emlékműveket leplezték le. Csurgó társadalma nagy számban vett részt gróf Festetics György és Csokonay V. Mihály emlékműveinek leleple­zésén. A gimnázium bejáratánál két oldalt elhelyezett bronz emlékműve­ket Horvay János szobrászművész készítette. A művész személyesen is részt vett a leleplezésen. A Festetics-emlék felavató beszé­dét Hollósy István postafőfelügyelő, a Csokonay-emlékbeszédet pedig Bodó Jenő reálgimnáziumi tanár mondotta. Pompás költői ihlettel át­itatott ódákat írtak ez alkalomra és szavalták el Komáromi Imre VII. o. t. és Dobó László maturandus. Általános érdeklődés közepette emelkedett szólásra az intézet ki- 8 Kosiyhaasztala, s kredence is még egyszer oly soká tart, ha az elpejjfeztíthatatlan ETER- i'- NIT-bossal védi. Mindig iszta és olcsó. eternit mMptr VI., Angf­iígy-út 33 Elárusító helyek: Königsberg Lipót és fia, Kapos­vár — Ring Lipót és Samu Kapos­vár — özv. Anti Mórnc és Fia, Felsőmocsolád — Gerő Pál, Kadar­kút — Lenkei Ernő, Marcali — Löwentritt S. és Fia, Szántód —■ Rosenberg Pál, Tab — Steiner Ignác és Fia Somogynagybajom, — Wilhelm Vilmos és Fia, Lengyel­tóti — Wimmer Ignác, Nagyatád, 1739 I.—— 1 ■ ---------—-------­■ ■ Ön már választott: min­den időben «...HELFER-cic­én!

Next