Uj-Somogy, 1944. február (26. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-26 / 46. szám
4 _-----------------:— Gyermekruha, kézimunka, függöny FRIED ANNA KAPOSVÁR, FŐUTCA 27. V_____________ szat mondott, inkább vártak másnapig. MÉG A WATERLOOI CSATÁT IS csak nappal vívták! Ezért kiáltott fel lord Wellington 1815. jilnius 18-án: — szeretném, ha leszabna az éjszaka a poroszok felett mert ezek nagyon szorongatták, s ha történetesen az éj leple alatt meg nem érkezik az erősítés, a csata okvetlenül Napoleon javára dőlt volna el. A rossbachi csatát másfél óra alatt bonyolította le Seydlich lovasrohama. A drezdai csatát Napoleon már két éjszakán, s a lipcseit három éjszakán át vivatta, jobbára tűzfegyverekkel. 1664-ben, mikor a Montecuccoli fővezérlete alatt álló magyar és osztrák csapatok megvívták a szentgotthárdi csatát, a Nádasdyhuszárok 2—3 óra alatt verték szét a hatalmas török hadat, beleszorítva azt a Rába megáradt vízébe. Mire az este leszállt, a csatát már régen befejezték és a győztes csapatok tábortüzei között vígan szólt a győzelmi tárogató , és járták a verbunkost. A KÖNIGERTZI CSATA már 32 óra hosszat tartott, s minttudjuk, a poroszok hátultöltős fegyvertüze döntötte el az osztrákok terhére. Ettől kezdve a döntő ütközetek időtartama egyre nő. A mukdeni csata (1904—5. orosz— japán háború) majdnem két hónapi állandó rohamozás után került döntésre, s az első világháborúban a kimondott offenzívák 3 —21 napos folytonos pergőtüzeléssel voltak egyértelműek. Úgy a tannenbergi és marnei döntő ütközetek, megfelelő előkészítés után 23 nap alatt hoztak végleges eredményt. Ma már nyári, téli, hosszú hónapokig tartó csatákról beszélünk. Pontosan megfigyelhető, hogy a tűzfegyverek modernizálásával lépést tartva kapcsolták ki a küzdő felek az éjszakákat, mint pihentető időszakokat harcaikból. Az idő elszalad, Az üzlet megmarad S ha majd egyszer béke lesz, A vevőre szükség lesz. • Azért ki hirdeti cégét, Bízvást várhatja a békét, A közönség nem felejti, Vásárlással megtiszteli. HIRDETÉSEK FELVÉTELE az »UJ-SOMOGY« kiadóhivatalában, Konkássy-utca 6. szám. Postafiók: 45. Telefon: 128 Hirdetés felvételi órák köznapokon délelőtt 9-11 óráig és délután 3-5 óra között. ÚJ-SOMOGY Egy kis háborús emlékeztető: * Mit veszített volna és mit fog veszíteni Lengyelország? Ötödik éve folyik a második világháború. Sőt idestova már féléve lesz, hogy benne járunk az ötödik évben, tehát igazában mind márt négy és fél év múlik el azóta, hogy vasban áll és vérben gázol Európa és az egész világ. Tudvalévően 1939. szeptember 1-én volt az a nevezetes nap, amikor Hitler fegyverrel válaszolt a lengyelek provokációjára, vagyis kiadta a parancsot a lengyel háború megkezdésére. Az ok mindenki előtt ismeretes: Danzig! Ezt a német lakosságú , várost ugyanis az antant hatalmak Lengyelországnak adták, de csak külügyi képviselet és vámhatósági jog biztosításával, egyébként a Népszövetség szabad államnak nyilvánította. Tudnunk kell még, hogy Lengyelországnak kijáró kellett a Balti-tengerhez észak felé,, illetve a halászfaluból kikötő várossá fejlődött Gdyniához, amelyet a Népszövetség biztosított is számára. Ezzel a kijáróval és Danziggal elzárták Németországot keleti tartományától, Kelet-Poroszországtól, amelyet Németország ettől kezdve csak tengeren közelíthetett meg. A cél világos: éket verni a két nemzet közé, hogy ellenséges államokká legyenek egymás szomszédságában, ebből kifolyóan Lengyelország rendőrállam legyen Németország keleti határán. Igazi évszázados angol politika, amely mindig abban látta és élvezte erőforrását, ha más nemzetek egymással haragban éltek s egymást marták és gyöngítették. Danziggal és a Gdyniához vezető sávval a surlódó felületet valóban el is érte az angol politika, amely végül is háborút eredményezett. Lengyelország, amely Pilsudszky vezetésével aránylag elég hamarosan megerősödött, eleinte párhuzamosan haladt Németországgal és úgy látszott, hogy a vitás kérdések elrendezése háború nélkül is sikerülni fog valamelyes megegyezés alakjában. Pilsudszky halála után azonban az angol befolyás erősödött meg, amelynek eredménye az lett, hogy a lengyel politika hallani sem akart területi egyezkedésről. Ezt az ellenállást természetesen Anglia ügynökei szították s az angol ígéretek nagyban megnövelték a lengyelek önbizalmát, annyira, hogy a lengyel vezérkar már arról tanácskozott, hogy a német hadsereget Berlin előtt, vagy Berlinen túl verjék-e tönkre. Ugyanakkor megindultak a lengyel atrocitások s a németek üldözése a lengyel területeken már elviselhetetlenné vált. Közben Anglia és Franciaország szavatosságot vállalt Lengyelország területeinek sérthetetlensége mellett, sőt rábírta ezzel a lengyeleket arra is, hogy a danzigi kérdésben szóba se álljanak a németekkel. 1939. augusztus hó 28-án Anglia tudomására hozta Hitlernek, hogy Anglia nem hajlandó cserbenhagyni Lengyelországot. Másnap Chamberlein angol miniszterelnök a parlament lelkes tapsai között bejelentette, hogyLengyelország irányában vállalt kötelezettségeinket végre fogjuk hajtani«. 1939. szeptember 2-án a francia kamara rendkívüli ülésén Daladier miniszterelnök kijelentette, hogy »Franciaország és Anglia nem tudná végignézni egy baráti nép pusztulását... Lengyelország segítségére kell sietnie...« 1939. szeptember 3-án az angol és a francia nagykövet jegyzéket nyújtott át Hitlernek, amely szerint »ha Németország nem vonja vissza csapatait Lengyelországból, úgy Anglia és Franciaország teljesítik Lengyelország irányában vállalt kötelezettségüket«. Mindezekből az világlik ki, mennyire fájt Angliának és Franciaországnak a lengyel területek épsége.. Most, amikor már ott tartunk, hogy Anglia a lengyel területek miatt indult háború ötödik évében éppen e területeket ígérte oda Szovjet-Oroszországnak, elképedve nézzük ezt az erkölcstelen politikai színjátékot és feltehetjük a kérdést, volt-e Anglia és Franciaország eljárásában egy szemernyi becsületesség, vagy csupán azért ugrálták be Lengyelországot, hogy ezzel okot találjanak a háború kitörésére? Mit veszített volna Lengyelország, ha békésen kiegyezik Németországgal ? Mielőtt e kérdésre felelnénk, emlékezetünkbe kell idéznünk Hitler 16 békepontját, a megegyezés feltételeiről: ... Danzig megszűnik szabad állam lenni, megszűnik a lengyel protekturátus és Danzig visszatér a birodalomba. A korridor területén népszavazás döntse el a hovatartozás kérdését. Ha a korridor népe Lengyelország mellett döntene, úgy Németország a korridoron keresztül utat épít Kelet-Poroszországba, melyen át szabadon közlekedik, míg ha a népszavazás Németország javára szólna, úgy Lengyelország kap szabad utat a gdyniai kikötőhöz, amelynek területe még a Németországnak kedvező népszavazás esetében is lengyel felségjog alatt marad. Amennyiben a népszavazás Németországhoz való csatlakozás mellett döntene, erre az esetre Németország felajánlja Lengyelországnak a lakosságcserét. A javaslat elfogadása esetén mind Németország, mind Lengyelország megszünteti a mozgósítást és hadseregét békelétszámra szállítja le. Vezető államférfiú soha becsületesebb ajánlatot nem tett még ennél az ellenfélnek. Bizonyára eredménye is lett volna, ha nem dolgoznak London ügynökei s ha nem ülteti lóra a lengyeleket a nagyhangú angol és francia ígéret a terület sérthetetlenségéről. De akkor nem lett volna háború, amit Anglia és Franciaország akart Közben meg kell még jegyeznünk, hogy amikor a német seregek három oldalról behatoltak Lengyelország területére és a lengyel csapatokat döntően megverték, a varsói sajtó nagy betűkkel ordította, hogy közelednek az angol és francia seregek repülőgépeken. Danzig mindössze kétezer négyzetkilométer, lakossága összesen 400.000, csaknem száz százalékban német. A Hitler, által ajánlott és a korridoron át vezető út nem lett volna több 25—30 négyzetkilométernél. Viszont az a terület, melyet Oroszország 1939-ben leszakított Lengyelországból (hol az angol francia garancia?!) kitett összesen 185.000 négyzetkilométert, tehát 90- szer nagyobb területet, mint egész Danzig. Viszont kitett 11 és félmillió embert, tehát harmincszor annyit, mint Danzig lakossága, nem is beszélve arról, hogy Danzig népe német volt, az Oroszország által bekebelezett 11,5 millió ember pedig teljes egészében szláv és jelentős részben — lengyel. Közben Oroszország a megszállt területről még el is hurcolt másfélmillió lengyelt, akiknek a végtelen szibériai pusztaságon nyomuk veszett — talán örökre. És azok, akik 1939-ben kijelentették, hogy »elfogadhatatlan feltételnek tekintik Danzig elszakítását Lengyelországtól«, és azok, akik a parlamentben jelentették ki, hogy »...hogyan léphetne vissza Anglia tisztességesen egy olyan kötelezettségtől, amelyet oly gyakran és olyan világosan megismételte, ugyanazok a hatalmak 1911-ben, amikor a Szovjettel szövetségbe léptek, egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy a Szovjettel szemben megvédjék annak a Lengyelországnak a határát, amelynek védelmére háborúba léptek, s amely háborúba Lengyelországot maguk előtt élharcosként küldték. Van azonban Hitlernek ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy klaszszikusan érdekes kijelentése, amely jóslatnak is beválik: »Tisztában vagyok azokkal a következményekkel, melyeket ilyen összetűzés magával hoz. Azt hiszem azonban, hogy a legnehezebb következményeket viseli majd, mert egészen mindegy, hogyan végződik ez a háború: a lengyel állam mindenképpen elveszett.. ." Mindenképpen! Egyik eset az, ha Németország győz. Másik eset az, ha az angolszászok, illetve a Szovjet győz, amikor érvényesülnie kellene a beígért területi sérthetetlenségnek a becsület törvénye szerint. Még a győzelemtől távol állunk, de a Szovjet már bejelentette követelését 185.000 négyzetkilométer lengyel területre és 11 és fél millió szláv, illetve lengyel lakosra. És Anglia ezt szemrebbenés nélkül fogadja, sőt elfogadhatónak is tartja-Ez a most folyó háború megindulásának rövid története és az angol politika becstelenségének hű tükre! 1944. FEBRUÁR 26 óvakodjunk a kémektől!