Uj Sopronvármegye, 1943. november (5. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-02 / 247. szám
2 -----mn'irniTiMTimnrimninrmi mirr nn iiiMinnmii inw ■wiriMin«MiCTiM»nwm r~TmmTimniir^^ iwiwnwiiiriwiiiiiinii'niii \ UJ SOPKONVÄRMEGYE Kedd, 1943. november 2. Balek-bál helyett Balek-tea, avagy táncoltunk 1943 őszén A „boldog béke“ korszakában a legalább is szmokingba bujtatott báli tudósító úgy 11 órai felé felnézett a volt Kaszinó, ma a Magyar Művelődés Háza nagytermébe, s örömmel szűrte le a megállapítását. Már gyülekeznek rá bál résztvevői. Másnap aztán ilyesféle riportot olvashattak a bál résztvevői a nagy társadalmi eseményről: „Tegnap tartották az idei társadalmi évad, az ősz legnagyobb eseményét,a Balek-bált. Már 10 óra után szép számmal láthattunk hosszú báli ruhás lányokat, akik az andalító keringő dallamára lejtették a táncot. .. a hangulat tulajdonképpen éjfélkor állont ki, olyan volt most már a terem, mint élő virágoskor .. . úgy három órakor pukkantak a pezsgős üvegek, stb.“ . . . Egyszóval így hangzott volna a tudósítás, ha. . . Igen, ha ez a kis „ha“ szócska közbe nem lépett volna. De sajnos közbelépett s az események krónikást a balek-teáról csak ezeket mondhatja el: Szombaton délután 5 órakor már nagy nyüzsgést, forgást tapasztalhattunk a Magyar Művelődés Házában. Az ősz egyetlen komolyabb társadalmi eseménye zajlott le, a balek bál helyébe iktatott balek a tea. Bár a fiatalság szórakozására a háborús nehézségek nagyon rányomták bélyegüket, mind a város leánykái, mind pedig a megye elsőbálozói közül igen sokat láthattunk. Ez a tea-est talán népesebb volt, mint régen a báli. Hiába, a ritka alkalmat mindenki felhasználta, hogy szórakozva kipihenje a mindennapok izgalmát s fásultságából a muzsika hatása alatt kizökkenjen. A megszokott keretek, a balekok felvonulása, a nyitó-csárdás ugyan most sem maradtak el, hiányzott, helyesebben nem volt meg azonban a termek díszítése, a hangulatkeltő lampionok, a színes sallangok, stb. A háború a maga kérlelhetetlen kezével mindezt letörölte és csak az álmodozók vágyainak hagyta meg. Az anyagtakarékosság elve érvényesült minden vonalon, a díszítésnél éppen úgy, mint a büffében. A kora l kezdés is szokatlannak tűnt fel s ami érdekesebb: majdnem mindenki pontosan érkezett. Talán mert szűk marokkal mérték az illetékesek az időt, s mindent „százhusztis“ tempóval kellett elvégezni, még az udvarlást is, hiszen a paragrafusok hajlíthatatlanok s ,keményen szigorúak. Felsoroltuk eddig, hogy hiányzott a termék álomszerűsége, a lányok hosszú ruhája, a pezsgő, a „szupér pompás, ízes falatjai stb., nem mondottuk azonban el azt, hogy megmaradt alényeg: a jókedv, a fiatalság. Addig míg ezt el nem veszik, s ide hála Isten nem lép be a háborús korlátozás, bármilyen mostohák is a körülmények, a szívek serényebben dobognak a tánc ütemjére, a rövid ruha, az utcai sötét öltönyök alatt is. A fiatalság megmaradt és az idei balek-tea a mostoha körülmények között is, kitűnően sikerült. Csinos leányok, vidám, nótáskedvű fiúk most nem reggelbe hajló éjszaka, hanem csupán az testébe kanyarodó délutánon táncoltak, de táncoltak s ezen van a hangsúly. . Ha egy rövid időre is, ide megízlelhették a régi fiatalok bájitalát, melyből elég egy korty, az is részegít, mámorít. Tangó, angol keringő, keringő, csárdás... A szívek éppen úgy egymásra találtak, mint régen, a „balekok“ belesodródtak a társas életbe, a soproni vérkeringésbe .. . A záróra (milyen kegyetlen szó) után már ők is idehaza érzik magukat, mert van kire gondolniok esős, rideg őszi délután, hosszú, álmos téli estéken, ha a rajztáblára görnyedve dolgoznak egy szebb holnap reményében. A háborús társadalmi eseménycsak legfeljebb külsőségekben volt színtelenebb mint a régiek, de boldogságot hozott a fiatalságnak, s az első bálozóknak felejthetetlen szép élményt. A balek-tea éppen ezért jól, kitűnően sikerült. . . (Hr.) Sósavat ivott ma reggel virradóra egy vasúti sütő, a mentők kórházba szállították Ma éjjel Bakó Antal 29 éves, nős, Rozália u. 2. szám alatti lakos, GySEV sütő sósavat ivott. A mentők beszállították az Erzsébetkórházba, ahol azonnal nyomozást alkalmaztak. Minden valószínűség szerint balesetről van szó és a sósav véletlenül került a szerencsétlen ember kezébe. Rövid időn belül ez a második eset már, hogy ilyen mérgezés történik. Minden valószínűség szerint ezúttal is gondatlanság ténye forog fenn, éppen ezért nyomatékosan fel kell hívni mindenkinek is figyelmét, hogy a mérgeket tartalmazó üvegeket valami feltűnő, a sötétben is érzékelhető jellel lássák el, így el lehetne kerülni a szreencsétlenségeket. Lélekemelő ünnepség keretében történt meg a honvédujonc leventék felszallagozása Szép és megható ünnepség zajlott le vasárnap, október 31- én délelőtt fél 11 órakor a Hűség zászló előtt. Abesorozott levente-honvédujoncoknak nyújtották át ez alkalommal azokat a szallagokat, melyeket Sopron város polgársága, illetve a Soproni Levente Egyesület ajándékozott azoknak a levente ifjaknak, akik belépve majd a honvédség kötelékébe, életükkel, vérükkel szolgálják a magyar hazát s megvédik azt minden veszedelemmel szemben. A levente-ifjúság ezen szívet-lelket gyönyörködtető ünnepélyén megjelentek honvédség vezetői, élükön Sodró Sándor ezredes, városparancsnokkal, a polgári hatóságok dr. Heiszler Béla városi tanácsnok, a Soproni Levente Egyesület elnökének vezetésével. A felszallagozott, honvédújoncleventék a Festetich-majorban lévő Levente Otthonból elindulva a Lotex leventezenekar kíséretében végigvonultak városunk főbb útvonalain, majd a Hűség-zászló előtt sorakoztak fel zárt alakulatban. A többi levente század az út kétszélét foglalta el, de az ünnepélyen nagyszámú polgári érdeklődő is részt vett. A Lotex levente zenekar megnyitóul is Hiszekegyet játszotta el, majd Békés István honvédújonc levente Molnár László Magyar honvéd című költeményét szavalta. Gereben Vilmos főoktató buzdító beszédeiben többek között a következőket mondotta: — Ünnepelni jöttünk a teske, ünnepre hívtuk egybe ide Sopron magyar társadalmát, hogy mindannyian együtt láthassunk benneteket, azokat az öntudatos honvédújonc leventéket, férfiakat akik a mai vérzivataros időkben fokozottabb mértékben vagytok büszkék arra, hogy a besorozás tényével a m. kir. honvédség tagjaivá váltatok. — Büszke öröm tölt el, hogy részese lehettem annak, amikor hallhattam és láthattan azt, hogy a „katonai szolgálatra alkalmas“ határozat hallatára felcsillant a szemetek s arcotokról különleges öntudatos határozottság sugárzott le. Soha el nem halványuló emlék marad számomra azoknak az öntudatos kiállása, akik kisebb nagyobb fogyatkozásaik ellenére ! maguk kérték besorozásukat. Lelkes nótázástokkal kifejezett hangulatotokkal is példát mutattatok és mutassatok a megalkuvóknak és csöggedőknek, hogy minél nagyobb a megpróbáltatás annál nagyobb bennetek az elszántság a küzdelemre. — Itt a Hűség-zászló tövében tegyetek szent fogadalmat, hogy minden megpróbáltatás közepette is hűek maradtak honvédeskütökhöz. Ceréljéttek fel polgári lövegeteket a minden magyar levente ifjút férfivá avató honvéd tábori sapkájával s mindenkor legyetek büszkék, hogy a magyar honvédségnek tagjai lehettek. Szigetek fölé tűzzük a Hűségváros polgárságának ajándéka - képen a város színeiből összeállított szalagot a rajta lévő emlékeztetővel: „Becsülettel a hazáért!“ A levente egyesületünk pedig felékesít bennetek a nemzeti ’ szalaggal a minden magyar reménységét, vágyát kifejező s reányomtatott legszebb magyar köszöntéssel: „Szebb jövőt! Adjon Isten!“ — Hisszük és rendíthetetlenül valljuk, hogy a ti lelkesedésnek kötelességteljesítéstek, a halálig tartó áldozatválalástok lesz az a mindennel fölérő, Déva vára falának összeomlását is megakadályozó szent hamu, amely egybefogja a nemzeti közösségünk minden erejét, hogy frontfalak összeomlása ellenére is felépíthessük avval a magyar „Szebb jövőt!“ — Nézzetek, fel e zászlóra, lelki szemeitekkel láthatjátok abból ki’bontakozni ..Húri^árpát^s"‘hallhatjátok, amint a költő szavain keresztül szól hozzátok és mind-, annyiunkhoz magyarokhoz: „Áldjon vagy vérjen sors keze, itt élned halnod kell!“ Ez az a föld, melyért apáink vére folyt, ez az a föld, melynek évezredes történelmét vérrel írták, ez az a föld melyet védenünk, biztosítanunk kell újabb ezredévred-eink példájára minden vagyoni és véráldozattal is. Ez az a föld, melyre a magyarok Istene teremtett, ez az, amelyen életet és megélhetést, biztosított számunkra a sors, ez az a föld, melynek minden rögéhez, porszeméhez való ragaszkodás Isten által is követelt szent kötelességünk. Itt e zászló alatt fogadjátok meg ma ünnepélyesen, hogy hűek lesztek a szent magyar földhöz. Innen induljatok el keményes honvédkötelességeitek maradéktalan teljesítésére azzal az elhatározással, hogy a győzelem után ide jöttök velünk együtt össze szent hálatadászra. A beszéd után a Zrinyi leánynevelő intézet növendékei a besorozottak mellére tűzték a szalagokat, majd utánna Szabó levente mondott köszönetet a levente intézménynek, illetve annak vezetőinek, a levente főoktatóknak és oktatóknak azért a munkáért, mellyel nevelték őket, segítették az ifjús évek küzdelmeib in. A meleghangulatú ünnepség a Himnusz eljátszásával ért véget, majd Sodró Sándor ezredes, állomásparancsnok és dr. Heiszler Béla, a Soproni Levente Egyesület elnöke előtt a besorozott leventék díszmenettel tisztelegtek.