Új Symposion, 1968 (4. évfolyam, 33-44. szám)

1968 / 36. szám

Vége Ez a vége, szépséges barátom, ez a vége, egyetlen barátom. Vége eddigi terveinknek. Vége mindennek, ami létezik. Vége. Nincs biztonság, meglepetés. Vége. Sohasem nézek többé szemedbe. El tudod-e képzelni, mi lesz, oly határtalan és szabad minden, kétségbeesetten nyúlni valami idegen kéz után, ebben a kétségbeesett országban. Elveszni a fájdalom római vadságában, ahol minden gyermek tébolyultan, minden gyermek tébolyultan a nyári esőt várja. A város peremén vár a veszély, nyergeld meg a Királyok Útját. Kínos jelenetek az aranybányákban: nyergelj nyugat felé, babám. Nyergeld meg a kígyót. Hajszold a kígyót, a tóig. Az ősi tóig. A kígyó hosszú. Hét mérföldnyi. Nyergeld meg a kígyót, öreg, és bőre hideg. Legjobb a Nyugat, Legjobb a Nyugat, A SZÖVEGET ÉS A VERSEKET OLGA BOŽIG FORDÍTOTTA Jöjj, és a többi a miénk. A kék busz vár ránk. A kék busz vár ránk. Sofőr, merre megyünk? A gyilkos hajnalban ébredt, felhúzta a csizmát. Egy álarcot kivett a régi kelléktárból, majd végigment a nagy termen, és belépett a szobába, ahol a húga élt. És akkor meglátogatta a bátyját. És akkor végigment a nagy termen, s odaért egy ajtóhoz, majd benézett: Apám — Igen, fiam —, meg akarlak ölni, Anyám, meg akarlak ... Gyere, babám, ragadjuk meg az alkalmat, Gyere, babám, ragadjuk meg az alkalmat, Gyere, babám, ragadjuk meg az alkalmat, és találkozzunk a kék busz túlsó végén. Nem. A kék argonauta. A kék busz. Nem. Gyere, ó! (ölj, ölj, ölj, ölj, ölj.) Ez a vége, szépséges barátom. Ez a vége, egyetlen barátom. Vége. Fáj megadni szabadságod, mert sohasem leszel olyan, mint én. Vége a nevetésnek és hazugságnak. Vége a halálba hívó éjszakának. Ez a vége. 7

Next