Új Szabad Száj, 1991 (3. évfolyam, 1-14. szám)

1991-06-11 / 9. szám

VAN, AKINEK FELMONDANAK, VAN, AKI FELMOND - Képzelt riport - RIPORTER: Ön felmondó szerelmes levelét a mi­niszterelnöknek megírta. Miért mondott fel az ál­lamtitkárságról? BEKE KATA: Mert nem értettem egyet a művelő­désügyi tárca több vezetőjével. RIPORTER: Talán nem jött ki Andrásfalvy úrral a minisztériumban? BEKE KATA: Dehogynem! Amikor ő bement az épületbe, én kijöttem. Nagyon is kijöttem! RIPORTER: Ön az MDF programja szerint akarta megújítani az iskolaügyet. Mit akart tenni? BEKE KATA: Be akartam vezetni „Az egy iskola, egy villanyégő”-mozgalmat. Legalább minden ta­náriban égjen egy izzó, hogy megvilágosodjék kartársaimban: aki kevesli a pedagógusbért, az visszamehet félművelt egyetemistának... RIPORTER: A művelődésügyi miniszter azt mond­ta: ön nem az ügyet hagyta el, hanem más állás­ba vonult. Megtudhatjuk, milyen más állásról van szó? BEKE KATA: Hogyne! Végre valóra válthattam ré­gi nagy álmomat: takarítónő lettem a Kontrasze­lekció utcai lila iskolában... RIPORTER: És mi lesz az üggyel? BEKE KATA: Felmosóronggyal harcolok tovább a magyar iskolaügy megújításáért! Úgy vélem, van még mit kiseperni, kitakarítani. RIPORTER: Sok sikert az új munkakörhöz! BEKE KATA: Befejezésül engedje meg, hadd üzen­jek sorstársnőimnek egy csasztuskával: Ki tanárnő s aki magyar, az csakis sikálni akar! (A magyar művelődésre lassan függönyként lehull a köd.) - dl - Egy atheista dilemmája „Most melyik isten nincs?!” VILÁG BÉKE SZEMET SZEMÉRT... A SZÉTFOSZLOTT REMÉNY (Petőfi Sándor: "y A négyökrös szekér" című verséből „fordította: Bodnár Gyula) Barguzinban történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok megtörténnek. A kazánkirály, s team-je tagjai Útra kelének, s oda menének. Meglelni véltek, de igen keményen. Jó pár tudós tévé a csapatot. A nagyvilágon végig a „ lelettel ” A sok tudós lassacskán piszmogott. Szibéria éj volt. Műhold fenn való. Halvány ufó a szmogteli felhőkben, Miként a team, aki jómagam Sírhalmát keresi a temetőben. Össze-vissza túrták a szomszéd mezőket, S vették a gödörből sárgult csontokat. A nagyvilágon végig a „lelettel” A sok tudós lassacskán piszmogott. A sírban + hitték - csakis én valék, Gazdája eme bús törmeléknek, A csapatnak tudós tagjai Vitatkozónak, szentségesének. S ábrándozva szólt mind „mesteréhez ”: ,„Adná Isten, hogy Sándorunk lenne ott!’ A nagyvilágon végig a „lelettel” A sok tudós lassacskán piszmogott. Adná Isten, Petrovics lenne ott!” De ábrándjaink mind kútba esének. Ennek okán térjetek csak vissza S tegyétek a jelen sürgős’b dolgait Ásót, kapát feledhetnétek végre, Nékem, s a családnak békét hagyjatok! A nagyvilágon végig a „lelettel” A sok tudós lassacskán piszmogott. VICCKOR Mottó:,Doktor úr, a maga szíve... ” A cigány panaszkodik az orvosnak:­­ Aranyos doktor úr, szörnyű baj van, a nyolca­dik gyereket szülte az asszony! - Használ maga a közösülésnél gumit, Rácz? - Már az autóbelsőnél tartok, doktor úr, még­is jön a dádé! * Tinédzser az orvosi rendelőben: - Mi a baj, fiam? - kérdezi tőle az orvos. - Doktor úr, holnap dolgozatot írunk magyar­ból. Felírna fogalmazásgátló tablettát? * Az ideggyógyintézetben a főorvos faggatja az egyik betegét: - Hogy van máma, Napóleonkám? - Valakivel összetéveszt. Én a Bonaparte va­gyok, dokikám! - Maga is összetéveszt valakivel, Bonaparte! Én a Kriszta doktornő vagyok a fekete-erdei klini­kából! * A kórházi páciens megtudja, hogy hamarosan meg kell operálni. Megszeppenve kérdezi: - Főorvos úr, nagy lesz a vágás? - Tízezer forint, uram! - mondja a főorvos. * Új, járóképtelen, csont-bőr sovány beteget hoz az ápoló a kórterembe. Az egyik betegtárs megszólítja: - Mondja, maga szíves? - Nem. - Tüdős? - Nem. - Angolkóros? - Nem. Kisnyugdíjas. - danké - PARASZOLVENCIA Emelkedik a zsebláz, Várja Önt a ZÁLOGHÁZI

Next