Új Szárnyak, 1991 (1-12. szám)

1991-11-01 / 11-12. szám

20 Csiszár Ágnes 1939-1991 Megdöbbentő hír: Csiszár Ágnes, a Csepel Klub vitor­lázórepülője 52 éves korá­ban elhunyt. Hogyan is kezdődött ez a sok lemondással terhes pi­lóta pályafutás, amely októ­ber 6-án tört meg, egy rosszulléttel a Farkashegyi repülőtéren? 1952 tavaszán egy vi­dám, mosolygós kislány je­lentkezett a sári repülőté­ren, hogy szeretne repülni megtanulni. Az eredmé­nyes orvosi vizsgálat nagy feladat volt a számára, ugyanis tényleg kicsi volt és sovány, így a mérleg nyelvét nehezen tudta a mi­nimális határ fölé tornázni. Az egészségügyi lap első oldalán a következő adatot jegyezték be: született 1939. január 6. Hajdúszo­boszló. Áginak az elemi iskola után munkába kellett állnia és fizikai munkásként elő­ször a Csokoládégyárban, később az Orionban dolgo­zott. Közben kijárt a repülő­térre, nem törődve a kora hajnali felkeléssel és késő esti hazaérkezéssel. A munka mellett elvégezte az esti gimnáziumot és érett­ségi vizsgát tett. A gyors- és gépíró tanfolyam volt a következő. Közben a repü­lésben is szép eredménye­ket ért el. 1967-ben indult élete el­ső versenyén Sáriban. El­nyerte a legjobb női ver­senyző címet. 1971-ben a Farkashegyi versenyen a nagygépes kategória me­zőnyében a dobogó III. fo­kára állhatott és újra magá­nak tudhatta a legjobb női versenyző címet is. 1972: OVB-n Dunakeszin, újra a dobogó III. lépcsőjére áll­hatott, természetesen a legjobb női versenyző cím­mel megerősítve pozícióját. Ugyanebben az évben női rekordot döntött 100-as há­romszög repülésben. Élete legnagyobb sikere a repülésben az 1976-os Budapest Bajnokságon Dunakeszin­­ egy Fóká­val maga mögé utasította a tel­jes férfi és női mezőnyt, el­ső lett. Ekkorra már a Farkashe­gyi repülőtérre költözött a Csepel Repülőklub, mely­nek ő is a tagja volt. Minden rendezvényes, eseményen részt vett. 23 éven át okta­tott, nevelt. A középfokú csoport vezető-oktatója­ként harcolt növendékeiért. Saját gyermekeként sze­rette ezeket a tinédzsere­ket, akik valószínűleg fel sem tudták mérni, mit kap­tak és vesztettek el. Bízom benne, hogy ezek a fiatalok örökre megmaradnak eltá­vozott nevelőjük tanai mel­lett, akár folytatják a repü­lést, akár az élet más terü­leteire sodorja őket a szél. Pető Alfréd Tragikus baleset Elment közülünk egy fiatal, tehetséges vitorlázórepülő társunk, Czigler Zsolt Miklós. Nem repülőbalesetben hunyt el, a hivalkodó, értelmetlen száguldozás áldozata lett. Nevét csak ezután ismerhette volna meg a repülőtár­­sadalom. 18 éves volt, érettségi előtt állt a nyíregyházi Kossuth Lajos szakközépiskolában. A vitorlázórepülést, édesapja és édesanyja nyomdokaiba lépve, 1985-ben kezdte el Nyíregyházán, bár édesapjával addig is gyakran kijárt a repülőtérre. 16 évesen lett ezüstkoszorús pilóta. A távrepülés szépsége­ivel az idén kezdett megismerkedni, és szinte minden táv­ról haza is érkezett. Kedves, szerény, csendes, de kitar­tó fiú volt, akit nem tört meg, ha indokolatlanul mellőzték a repülésben. Kivételes tehetsége a számítástechniká­ban is megmutatkozott: megyei első lett a középiskolások versenyében. Személyében aktív, a repülésért mindenkor áldozatra kész embert veszítettünk el. Pincze* Ágnes

Next