Uj Szó, 1947. március (3. évfolyam, 50-73. szám)
1947-03-08 / 56. szám
4 A NEMZETKÖZI NŐNAP 1910-ben a szocialista nők Koppenhágában tartott második nemzetközi konferenciáján Klara Zetkin, az ismert forradalmárnő javaslatára elhatározták, hogy minden évben, március 8-án Nemzetközi Nőnapot fognak rendezni. Ez a nap a nők hatalmas tömegeinek megmozdulását jelenti az imperialista zsarnokság és a reakció ellen — a demokratikus szabadságjogokért és azok megszilárdításáért, a nőknek a férfiakkal egyenlő jogok biztosításáért a politikai és társadalmi életben, valamint a termelő munka minden ágazatában. Az első Nemzetközi Nőnapot isiiben tartották Németországban, Dániában, Ausztriában és Svájcban. Oroszország dolgozó női 1913 március 8 án rendezték meg első ízben a Nemzetközi Nőnapot, amely a nőknek a gazdasági és politikai életben való felszabadítása jegyében folyt. A Szovjetunióban ünnepi hangulatban tartják meg ezt a napot. A szocialista forradalom egyik döntő jelentőségű vívmánya: a szovjet nő teljes egyenjogúságának biztosítása és a nők aktív részvétele az állami, társadalmi és a kulturális éltben. A szovjet ország asszonyai és lányai március 8-át az egész világ no,gozó női nemzetközi szolidaritásának napjának tekintik, amelyen a szocializmusnak a nők felszabadításáért folytatott charjában elért nagyjelentőségű győzelmét ünneplik és mozgósítják a nőket a szocialista építőmunka feladatainak eredményes megoldására és a serdülő nemzedék kommunista nevelésére- Hírek a Szovjetunióból Március 10 én a Szovjetunió 33 városában megnyílik a tavaszi árumintavásár. * Mint a moszkvai rádió jelenti, befejeződött az északkoreai népbizottságok küldöttségének első kongresszusa, amely jóváhagyta a földreformot, továbbá az ipar, a közlekedési eszközök és a japánok, valamint reakciósok tulajdonában levő bankok államosításáról szóló törvényt, úgyszintén a nők egyenjogúsításáról és a magántulajdon védelméről szóló rendeleteket. A kongresszus résztvevői üdvözlőtáviratot küldtek Sztálin generalisszimusznak s abban a szovjet nép és a dicsőséges Szovjet Hadsereg iránt mély hálájuknak adnak kifejezést Korea felszabadításáért. * Petrozavodszkban, a karéliai köztársaság fővárosában megkezdték annak a nagy vasútvonalnak tervezését, amellyel az északkaréliai földszorost összekötni kívánják a sarkvidéki tengerparttal. Az új vonal párhuzamosan fut majd a Murmanszk-vasúttal, amellyel később összekötik. Ez a vasútvonal, amelynek első szakaszát a mostani ötéves terv keretében építik meg, lehetővé teszi majd Nyugat-Karélia erdős vidéke fájának, gránitjának és más építőanyagának, úgyszintén vasérctelepeknek kiaknázását. n—rjr^siwi Ki tud róla? Keresem fiam, Steuer Györgyöt volt munkaszolgálatost, ki született Budapesten, 1923 december 24 én; anyja neve: Herz Irén. 1944 július 26-án Ottiniánál (Bolurodzsa) átszökött a Vörös Hadsereghez. Értesítést kér Steuer Miklós, Románia, Str. Alexandri 2/a., vagy Herz Erzsébet, Budapest, VI., Laudon ucea 1. I. 4. «HPF 1947 március 8, szombat SZOVJET NŐK MAGYAR NŐKRŐL A szovjet nők a Honvédő Háború alatt nem pihentek otthon. Dolgoztak a termelésben vagy önként jelentkeztek a hadseregbe. Sehol sem maradtak el a férfiak mögött. Még ma is igen sok szovjet asszony és leány tartózkodik hazája határuktól messze, idegenben. Megjárták a Sztálingrádtól Berlinig vezető harcos, dicsőséges utat. Sokan vannak közöttünk Magyarországon is. A szovjet nők katonaruhája kedvelt színfoltja lett a magyarországi városok és falvak uccáinak. Orvosok, gépírónők, telefonkezelők, ápolónők, harcosok, tisztviselőnők... Ismerjük meg őket közelebbről. Most átadjuk nekik a szót• Egy orvosnő Jeremova Anna Geogjevna őrnagy az egyik budapesti szovjet kórház szülész-nőorvosa. Tapasztalt, sokat átélt, művelt asszony. Apja lakatos volt az egyik uráli gépgyárban. — Szovjet rendszer nélkül sohasem lett volna belőlem orvos — mondja Jeremova. — A cári rendszer alatt nem volt mód tanulásra, legfeljebb — apámhoz hasonlóan — munkásként tengethettem volna életemet. Már kicsi koromban vágyódtam az orvosi hivatás után: egyetemre mehettem. 1923-ban végeztem Taskentben. — Orvosi tanulmányaim egybeestek a polgárháború és az intervenció szörnyű, nehézségekkel és szenvedésekkel teli időszakával. Mi, fiatal medikák, rengeteget éheztünk és fáztunk ezekben az években. Hideg tanteremben, rongyosan, éhesen tanultunk. A szovjet állam azonban a legnehezebb időkben is mellettünk állt, segített rajtunk. Így lettem szülész-nőorvos. — A háború előtt az egyik leningrádi klinikán dolgoztam- Mikor a háború kitört, jelentkeztem a hadseregbe- Ott, persze, nem szülész-orvosi munkát végeztem, hanem sebész lett belőlem— Engedjen meg egy kérdést az újságírónak: nem tartotta-e furcsának, hogy nő létére hadi-sebészeti munkát végzett? — Miért volna furcsa? — csodálkozik Jeremova. — Elvégre orvos vagyok, kinek ott kell segítenie embertársain, ahol szükség van rá. Szégyelném magam, ha a háború alatt nem bocsátottam volna a hadsereg részére a tudásomat. — Meséljen valamit a háború alatti munkájáról. — A háború első napja óta a hadseregben szolgálok. Sok nehézséget kellett legyőzni. Az 1941—42. évi visszavonulási harcok alatt nagyon nehéz volt a kórházunk helyzete. Képzelje el: egy 1500 ágyas kórházat állandóan mozgásban tartani, biztonságba helyezni , és közben sebesültek ezreit kezelni. A legmelegebb napjaimat Sztálingrád védelmében éltem át. A németek majdnem az egész várost elfoglalták, csak egy keskeny partsayvolt a miénk. Később ez lett a győzelmes szovjet támadás hídfője. E keskeny volgamenti partsávon, alig 4000 méterre az ellenségtől — ott volt a mi kórházunk is. Naponta bombáztak bennünket és a tüzérségi tűz is állandóan veszélyeztetett. Sebesültek százait kellett naponta ellátnunk. Nem is tudom, mikor aludtam, éjjelnappal operáltam, kötöztem, kezeltem a többiekkel együtt. A helyzet mind veszélyesebb lett, de nem hagytuk el helyünket, nem mentünk át a Volga túlsó, védett partjára. — mert tudtuk, hogy most Sztálingrádban a helyünk. Az előnyomuló hadsereggel mi is megindultunk nyugat felé- Hosszú és nehéz út volt- Most — itt dolgozom, míg hazamehetek. — Budapesen is sebészi munkát végezt - Nem. A háború véget ért, most már a szakorvosok egyedül is bírják a munkát. Itt, Budapesten, ismét visszatértem eredeti szakmámhoz. Nem is hinné, mennyi munkám akad. Gyors ütemben születik az »utánpótlás«. Nagy öröm, hogy világra segíthetem a Szovjetunió kis, idegenben született polgárait. — Hazatérésem és leszerelésem után ismét Leningrádban fogok dolgozni. Boldog nap lesz a hazatérés napja: évek óta nem láttam a lakásomat. — Még egy utolsó kérdés: itt a véleménye a magyar nőkről. — «Nehéz felelni, nem ismerem őket közelről. Van egy magyar asszony, akitől rendszeresen németül téma lók: kulturált, műveit, kedves embernek ismerem. Azt tapasztaltam, hogy a magyar nők kiváló háziasszonyok, lakásuk mindig tiszta, ruhájuk, holmijuk rendes. Tudom, hogy politikai jogaik egészen a legutóbbi időkig erősen korlátozottak voltak, de ma már mind több és több nő igyekszik szélesíteni a látókörét. Értesültem a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének kiűnő munkájáról és ismerek néhány magyar orvosnőt- Valamennyien kitűnő szakemberek. — Feltűnt nekem, hogy a magyar nők politikai érdeklődése még mindig nagyon hiányos. Nagyon sok olyannal találkoztam, ki csak a kényelmes életet szerette és nem vett részt az újjáépítésben. Vannak, akik egyenesen büszkélkednek azzal, hogy a politika nem érdekli őket. Bizonyos vagyok azonban, hogy a magyar nők e rétege is belátja egyszer: helyes politika nélkül kényelmes élet sem lehetséges. Búcsúzunk. Jeremova a kórterembe indul. Amint feláll, megcsillannak méltón a kitüntetések. Aki magyar hadifoglyokat ápolt Kalinyinj. Jekareriia Vetrovna főápolónő egy budapesti szovjet kórházban. A cskalovi körzet egyik falucskájában született. Apja kolhozparaszt, ki maga is részt vett a tűiborúban és nemrég tért haza csapattestétől. — Heten voltunk testvérek — meséli. — A szovjet rendszer lehetővé tette, hogy valamennyien tanulhassunk. Ketten főiskolát végeztünk, a többiek középiskolába jártak. Két bátyám elesett a német fasiszták ellen vívott háborúban. — Én az Armovirban létesített egészségügyi főiskolára jártam és főápolónői képesítést nyertem- Nem tudtam volna tanulni, a szovjet állam segítsége nélkül. Aki jól tanult, 150— 200 rubel ösztöndíjat kapott havonta- Ebből kitűnően meg tudott élni az ember. — Alig hogy elvégeztem a főiskolát — kitört a háború. 1941 augusztus 10-én beléptem a Szovjet Hadseregbe. A Kaukázusi, a Délnyugati és a H. Ukrán Hadseregcsoportoknál teljesítettem szolgálatot. Három kitüntetésem van. — Észak-Kaukázus védelménél voltak a legnagyobb nehézségeink. Tihorcvk városka akkoriban szörnyű harcok színhelye volt. Harmincnegyven német repülő bombázott minket egyszerre. Volt olyan eset, hogy három-négy napig aludni sem értem rá. Százával jöttek az új sebesültek — autókon, kocsikon, meg gyalog. Képzelje el: egyedül ez én osztályomon ezer beteg feküdt. Az egész kórház beteglétszáma akkor ötezer fő volt. — Betegeink között voltak magyar hadifoglyok is. Éppen úgy elláttuk őket, mint a mieinket. Mikor szállíthatók lettek, elvitték őket a táborokba. — Ha majd hazatérek, folytatni fogom a tanulást. — Nemrégiben nagy öröm ért. Szüleim levelet írtak férjemnek és nekem. (Férjem is Budapesten szolgál.) Azt írják, hogy a háború sújtotta kolhozban még mindig sok a nehézség, de az állam rengeteget segít a parasztságon. Naponta érkeznek a vonatok: felszerelést, gépeket, iparcikkeket hoznak. Az élet mindinkább olcsóbbodik. Az újjáépítés gyors ütemben halad. Talán már jövőre jobb eredményt tudunk elérni a háború előttinél. Nagy boldogság lesz újra otthon dolgozni! — Kevés magyar nőt ismerek, háziasszonyom hetvenéves öreg néni. Nincsen senkije. Sajnálom szegényt, mert olyan kevés nyugdíjat kap, hogy csak nyomorogni tud belőle. Minálunk, otthon ez másképpen van! Az állam teljesen gondoskodik az egyedülálló öregekről. — Eddigi ismerőseimből azt következtetem, hogy még nagyon sok magyar nőnek igen szűk a politikai látóköre, de még több olyan van, ki egyáltalán nem foglalkozik politikával. — Azt is látom azonban, hogy a demokratikus magyar nők már megkezdték a munkéit. Ma még kevesen dolgoznak a termelésben, legnagyobb részük háziasszony, de az országos ügyek iránti érdeklődés állandóan nő. — Minden nő, akivel eddig találkoztam, sokat kérdezősködött a szovjet nők életéről. Úgy látom, a magyar nők alaposan meg akarják ismerni a szovjet nők életét, életkörülményeit, munkáját, eredményeit. — Kérem, írja meg, hogy mi, szovjet asszonyok és lányok, mindig barátsággal gondolunk a demokratikus magyar nőkre, kik a magyar demokrácia megszilárdításán, a magyarországi asszonyok és lányok helyzetének megjavításán fáradoznak. Anna Jeretovna őrnagy-orvosnő beteglátogatáson az egyik kórteremben