Uj Szó, 1947. november (3. évfolyam, 249-273. szám)

1947-11-13 / 258. szám

6 Uj Szó A Magyar Nemzeti Múzeum centenáris kiállításra készül A Magyar Nemzeti Múzeumban már több mint egy félév óta folynak az előmunkálatok, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc százéves évfordulóját méltóképpen megünnepeljék. A budapesti múzeumokkal és könyvtárakkal folytatott tárgyalások eredményeképpen egy nagyszabású történeti emlék és dokumentációs kiállítás körvonalai alakultak ki. A Nemzeti Múzeum vezetőségét e nagyjelentőségű kiállítás megszervezésénél az a szempont vezérli, hogy a magyar nép végre való képet nyerjen azokról az eseményekről, amelyek fordulópontot jelentettek Magyarország történetében, amelyek az első határozott lépéseket jelentették a feudális világ megdöntésére és a demokrácia meghonosítására. Miután a Nemzeti Múzeum 48-as ereklyéi nagyrészt megsemmisültek, a Múzeum vezetősége országos akciót indított, hogy a hiányokat a vidéki múzeumok egyes emléktárgyainak kikölcsönzésével pótolja. Külön érdekessége lesz a kiállításnak a 48-as események külföldi vi •■’lángjának, okmányok, emléktárgyak, fényképek és irodalmi termékek során való érzékeltetése E célból Múzeum vezetősége tárgyalásokat folytatott Bécsben, Párizsban, Londonban és Rómában, melyek eredménnyel végződtek. De nagy reményeket fűz a Múzeum ahhoz is, hogy a szovjet kormány segítő kezet nyújt a 484- es orosz-magyar események bemutatására, hogy a magyar nép széles rétegei a valóságnak megfelelően hű képet nyerjenek a történtekről. A közvélemény például csak most kezdi megismerni a cári hadseregben szolgált Alexej Gvszev orosz tüzérszázados magatartását, aki 15 társával együtt megtagadta, hogy fegyvert fogjon a magyar szabadság letörésére. Ugyancsak súlyt helyez a készülő kiállítás a szovjet irodalom azon alkotásainak bemutatására, amelyek a magyar szabadságharc lefolyását orosz források alapján rajzolták meg.A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság sport- és sakkszakosztályában november 12-én, szerdán délután 5 órai kezdettel Limbek Gyula, a neves magyar labdarúgóedző, aki több évig a Szovjetunióban is működött edzőként, tart előadást a szovjet labdarúgásról. A társaság székházában (VIII., Szentkirályi ucca 32/a.) megtartott előadás után szovjet sportfilm kerül levetítésre- Vendégeket szívesen látnak. A belépés díjtalan. * A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság technikai szakosztálya és a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete a szakszervezet IV., Reáltanoda ucca 15—17. szám alatti helyiségében 12-én délután A 6 órakor díszülést rendez a Szovjetunió 38 éves fennállásának tiszteletére- Az ülés műsorán Fischer József, a Közmunka tanács elnökének, Presser István és Hauff Mór főmérnököknek, valamint Horváth Mártonnak a Szabad Nép főszerkesztőjének előadása mellett több neves fővárosi művész is szerepel. rélét hirtelen rosszullét fogta el. A földre zuhant és csak akkor tért magához, amikor a megrémült gyógyszerész egy szalmiákszesszel teli öblös palackot tartott az orra alá. Bamboli úr segítségére volt Pad*rétének, hogy talpra álljon és leültette egy karosszékbe. —■ összes feljegyzéseivel — hörögte Aureliusz Padréle. — Maga biztos benne, hogy összes feljegyzései elégtek? Talán a rendőrségnek sikerült megmentenie az iratokat? — A rendőrség csak a tűzoltóság után érkezett meg, a tűzoltóságnak pedig, sajnos, alig akadt már munkája. Úgy, úgy! — mormogta Pádról, és ,olyan szemmel meredt Bambolira, min ha a gyógyszerész üvegből lenne és csak egyik darabja a patika felszerelésének. Bamboli érthetetlenül nézte különös és kellemetlen vendégét. Ez egy darabig hallgatott aztán kérdezte: — És ön meg tudja mondani neem, hol találhatom meg Popfné ő nagyságát? — Talán özvegy Gargónénál.2 mondta Bamboli sietve — hacsak el nem utazott. . . Úgy volt, hogy ma a szüleihez utazik. Ez alkalommal nem igazat mondott a derék gyógyszerész. Tudta, hol tartózkodik Berenika. Negyed órával Padréle megérkezte előtt visszatért, ott ült a gyógyszerészek homályos, szűk ebédlőjében és az ablakon át meglátta a bérautóból kiszálló Padrélet. Most, amikor olyan keservesen osztozott szerencsétlen férje sorsával és lelkiismeretét a bűntudat marcangolta, Aureliosz Padiéle még vászát’uszítóbbnak tűnt neki, mint valaha. Nem kételkedett benne, hogy érte jött. — Az isten szerelmére! — fordult a gyógyszerésznéhoz. — Ha ez az ember érdeklődik irántam, mondja, hogy nem tudja hol vagyok... Hogy Gargónéhoz mentem ... Vagy legjobb, hogy szüleimhez utaztam. És özvegy Gargónénál, — aki igen hidegen és tartózkodón fogadta Peréié urat — se kapott megnyugtató felvilágosítást. Az összes jelek szerint, azok az okmányok és fényképfelvételek, melyek hozzásegítenék, hogy visszanyerje neveit, gazdagságait és bátyját, valóban a tűz áldozatai lettek. A börtönben ülő Popfhoz fordulni igazolványokért, nemcsak bonyolult, de teljességgel céltalan kísérlet. Miyen értéke lehet ilyen komoly ügyben. — a »Padréle Fivérek és Tsa«, cég fél vagyonának visszaszerzéséről van szó! — egy olyan ember írásos nyilatkozatának, aki igen súlyos bűntett vádjával börtönben ül? De Aureliusz Padréle — önnön a maga vigasztalásául — minden áron el akart vinni Nagyvarangyba akármilyen kis papírt is, melyet Primo úrnak felmutathatna. — Érti-e, kedves Gargóné asszony, — fordult az özvegyhez. — Föltétlen szükségem van egy írásra, mely igazolja, hogy hat hétig, amíg normális testi nagyságomat el nem értem, a doktor házában tartózkodtam. Megkérhetem-e magát, hogy ilyen igazolványt aláírjon? Ismerve nehéz anyagi helyzetét, készséggel díjaznám szolgálatait... — De hiszen én sem tudok semmit, — mondta hidegen az özvegy. — Én csak a háztartásban segítettem Berenika nagyságának... Én tanulatlan, egyszerű asszony vagyok, ezt maga jól tudja... Gargóné megengedte magának azt a gyönyörűséget, hogy Padréle úr tulajdonszavait alkalmazza, melyekkel nem egyszer fejezte ki róla való véleményét. Így történt, hogy Aureliusz Padréle üres kézzel tért vissza Bakiiikból Nagyvarangyba. Szeptember hatodikén a szállodából felhívta bátyját. — Primo? — kérdezte, amikor a cég feje felvette a telefonkagylót — üdvözöllek. Primo. Én vagyok, Aureliusz. Éppen, hogy visszatértem Idősebb Padréle úr szó nélkül letette a kagylót. Aureliusz másodszor is telefonált De senki se jött a telefonhoz. Várt néhány percig és megint telefonált Most az inas jelentkezett és közölte vele, hogy Primo úr nincs itthon (Folytatása következik) 1947 november 13, csütörtök Magyarország győzött a Balkán-Sakkolimpiászon A háború előtti évente megismétlődő Nemzetek Versenyét még nem sikerült a sakkozás terén felújítani, így a nemzetközi sakkélet legfontosabb megnyilvánulásává a keleteurópai népi demokráciák szolidaritásának jegyében létrejött, Balkán kupaverseny emelkedett. E versenyen nyolcas csapatok mérik össze egymással erejüket, tehát nemcsak arról van szó, hogy valamely ország kitermeljen egy kiemelkedő tehetséget, hanem arról, hogy a tömegsakkozás terén érjen el minden résztvevő állam minél jobb eredményt. Szép példa erre Bulgária és Jugoszlávia. Bulgária sakkfolyóirata 5000 példányban jelenik meg, de ez is kevésnek bizonyul a sakk iránt megnyilvánuló óriási érdeklődés kielégítésére, Jugoszláviában pedig éppen a napokban jelent meg a második sakkfolyóirat, ugyancsak 5000 példányban. Mindkét országban a sakkozás — szovjet mintára — a sportélet csúcsszervéhez, a Nemzeti Testnevelési és Sportbizottsághoz tartozik és attól nemcsak erkölcsi, hanem igen jelentős anyagi támogatást is élvez. A magyar sakkozás a múltban mindig az élvonalban haladt, így első nagyobbszabású nemzetközi szereplését nagy várakozás előzte meg, annak ellenére, hogy lényegesen mostohább körülmények között fejlődik, mint a külföldé. Elég megemlíteni, hogy a magyar csapat 48 órás utazás után érkezett Szófiába és másnap már meg is kellett kezdenie a versenyt. A többi csapatoknak ezzel szemben másfél nap állt rendelkezésre az utazás fáradalmainak kipihenésére. A sorsolás szeszélye folytán a döntő mérkőzés Magyarország és Jugoszlávia között az utolsó fordulóra maradt. A megelőző fordulókat tehát mindkét csapat igyekezett arra felhasználni, hogy a többi résztvevő elleni nagyarányú győzelemmel előnyt szerezzen magának a döntő mérkőzésre. Az I. fordulóban a magyar csapat OH :1 y. arányban győzött a kemény ellenállást tanúsító bolgár csapat ellen. A küzdelem hevességét mutatja, hogy ötórai játék után csupán két játszma fejeződött be magyar győzelemmel, az összes többi játszma függőben maradt. Másnap délelőtt került sor a félbeszakított játszmák folytatására, egy játszmát azonban újra el kellet halasztani. A végeredmény a következőkép alakult ki: Ugyanazon a napon Jugoszlávia csak 4% : ‘1 A arányban tudta legyőzni Romániát, úgyhogy az I. fordulóban a magyar csapat két pont előnyre tett szert. A II. fordulóban a magyar együttes Romániával mérkőzött. Az eredmény ezúttal is 6’A : 1A volt javunkra. Ezúttal valamennyi játszma befejeződött ötórai játék után. A részletes eredmény a következő: A jugoszlávok 5A : SA arányú győzelmet arattak a bolgárok ellen, úgyhogy a magyar csapat előnye ii pontra fokozódott, így került sor a döntő mérkőzésre, amely azonban csak egészen váratlan fordulat esetén hozhatott volna változást a sorrendben. A jugoszlávok valóban nagy lendülettel kezdtek, azonban a magyar csapat mindenütt nyugodtan állta a támadást és végül 5:3 arányú biztos győzelmet aratott. A részeredmények a következők: A sok döntetlen kemény küzdetes után jött létre, bár kétségtelen, hogy szerepet játszott itt mindkét részről az a tudat, hogy a végeredményen fél ponttal több vagy kevesebb már nem változtat Végeredményben 1. Magyarország 18 ponttal, 75%-os eredménnyel. 2. Jugoszlávia 13 ponttal. Hatalmas küzdelmet vívott a bolgár és román csapat a 3- helyért. Végül tízórai játék után, éjfélkor dr. Tosevnek sikerült legyőznie Urseanut és ezzel 4 A : 3 A arányban a bolgár csapat győzött. A verseny szabályai értelmében így Bulgária S A ponttal megelőzte az ugyancsak 8A pontot szerzett Romániát, amely alulmaradt az egymás közötti mérkőzésben. A magyar csapat jelentős sikert aratott nemcsak a sakk, hanem a baráti kapcsolatok megerősítése terén is. Három oroszul beszélő tagja kitünően meg tudta magát értetni a szláv népek képviselőivel. Máris ajánlatot kapott egy jugoszláv—magyar csapatmérkőzésre, amelynek első fordulója Budapesten, második része pedig Belgrádban kerülne lejátszásra. Reméljük, hogy a baráti népi demokráciával való kapcsolat kimerítésére kiválóan alkalmas mérkőzés létrehozására illetékes körök nem zárkóznak el a támogatástól és annak nem kell anyagi nehézségek miatt meghiúsulnia. FLÓRIÁN TIBOR ■Tll It— November 12., 15., 20, 23., 27. és 30. Délután fél 3-kor agető Az Aluminiumértékesítés és Felhasználás Miniszteri Biztosa nyilvános ötletpályázatot hirdet olyan aluminium tárgyakra és felhasználási lehetőségekre, amelyek a gyakorlatban ez idő szerint még ismeretlenek-A pályázaton részt vehet mindenki, akit az igazolási eljárás során igazoltak. A pályázat elbírálásánál előnyben részesül az a pályamű, amely hazai viszonylatban nemzetgazdaságilag fontos felhasználási lehetőséget hoz javaslatba. A jeligés pályaműveket legkésőbb 1947 november 30-ig kell az Aluminiumértékesítés és Felhasználás Miniszteri Biztosságához (Budapest,' V. Kossuth Lajos tér 18.)'postán eljuttatni. A borítékra feltűnő betűkkel ráírandó: »Aluminium ötletpályázaté. A pályázat elbírálását az Iparügyi Miniszter által kijelölt Aluminium Tanácsadó Testület végzi. Kitűzött pályadíjak : 2 díj á 1000 Ft, 12 díj á 600 Ft, 30 díj á 300 Ft. A bírálóbizottság döntése 3. pálydíjak tekintetében végleges és jogorvoslattal meg nem támadható.