Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-01 / 18. szám, vasárnap

ára 5 Kcs Bratislava, 1949 május 1. II. évfolyam, 18. szám 1949 MÁJUS 1 Május elseje a dolgozók milliói­nak­ seregszemléje, a termelő munka és a nemzetközi proletár­szolidaritás nagy ünnepe. Ezen a napon az egész világon a munkás­ság, a parasztság, az értelmisé­giek százmilliói árasztják el a vá­rosok és falvak utcáit, hogy kife­jezésre juttassák törhetetlen aka­ratukat: győzelemre vinni a ha­ladás, a béke, a szocializmus ügyét, a reakció, a háború, a ka­pitalista kizsákmányolás erőivel szemben. A progresszív erőknek ebben a mérhetetlen áradatában menetel­nek Csehszlovákia dolgozói is. Hiszen a háború, vagy béke kér­dése épúgy érinti őket, mint a vi­lág valamennyi dolgozóit. Még be sem gyógyultak a rettenetes vi­lágégés okozta sebek, fel sem szá­radtak az özvegyek és árvák könnyei, máris új háborúra uszí­tanak a nyugati hatalmak profit­hajhász tőkései. A német fasiz­us imperialista szerepét az ame­rikai tőke vette át, törekvéseit ugyanaz a Világuralmi mohóság jellemzi, mely a német fasizmus­nak volt a jellemző vonása. Marshall-terv segítségével gazda­­­ságilag bénítja meg és hozza füg­gő helyzetbe „szövetségeseit", az Atlanti egyezmény segítségével pedig katonailag is magához lán­colja őket, hogy hűséges vazallusok gyanánt ontsák vérüket a dollár­imperializmus szolgálatában. Amerika, Anglia, Francia­ország és a többi kapitalista ál­lam telhetetlen pénzeszsákjai egyre nagyobb nyugtalansággal kénytelenek tudomásul venni a tőkés termelés újabb válságát, mely a nyugati államokban a dol­gozó tömegek életszínvonalának csökkenésében, s a m­unkanélkü­liek számának nagyarányú növe­kedésében nyilvánul meg. Éh­ínség, nyomor, bizonytalan telen és még bizonytalanabb jövő — ezt juttatja osztályrészül bér­rabszolgáinak a tőkés társadalmi rend. De egyúttal ez forrasztja össze, ez tömöríti egy táborba a tőkés államok dolgozóit, a világ­béke bástyája a Szovjetúnió, s a népi demokráciák immár felsza­badult, a szocialista társadalmi rendet építő dolgozóival. A kapitalista martalócok csak egy kivezető utat látnak a zsák­utcából: a dolgozók béreinek még fokozottabb leszorítását, a válság terheinek a dolgozók vállaira va­ló áthengerítését, az új világ­háborút. A dolgozó tömegekben azonban egyre inkább az a meg­győződés ver gyökeret, hogy a ki­zsákmányolás, a nyomor, az éhség és munkanélküliség borzalmaiból egyetlen kivezető út a tőkés tár­sadalmi rend végleges felszámolá­sa s a népi demokratikus erők uralomra jutása. Tehát nem men­teni a kizsákmányolók és háborús uszítók társadalmi rendjét, nem éhezni, vérezni és haldokolni a kapitalisták pénzes zsákjaiért, ha­nem felvenni velük a harcot életre-halálra a munka felszaba­dulása, a dolgozó tömegek sza­badsága, jóléte, békéje, szebb jö­vője érdekében. Az amerikai tőkések és angol cinkosaik minden háborús kísér­lete hajótörést szenved a haladó­erők hatalmas béke-offenzíváján. „Nagyon is elevenen élnek még a népek emlékezetében — mondotta a nagy Sztálin — a nemrég múlt háború borzalmai és a béke mel­lett álló társadalmi erők sokkal nagyobbak, semhogy Churchill tanítványai az agresszióban le­küzdhetnék és egy új háború szolgálatába állíthatnák azokat." Népi demokratikus köztársasá­gunkban már nem kell célul ki­tűznünk a kapitalista társadalmi rend megdöntését. Nálunk, a ki­zsákmányolók uralma, — hála a dicsőséges Szovjet Hadsereg vi­lágraszóló győzelmének Hitler hordái felett, — már megszűnt s most gyomlálgatjuk annak a hát­ramaradt csökevényeit. Csehszlo­­vákia dolgozó négy,­ a mult év februárjának viharos napjaiban csírájában fojtotta meg a reakció kísérletét a kizsákmányolók ural­mának felújítására. Ma lelkes, öntudatos munkás és paraszt­tömegek s az értelmiségiek tíz­ezrei kapcsolódnak bele az ötéves a terv munkálataiba, hogy lerakják szocialista társadalmi rend alapjait. Minden jólétnek előfeltétele a céltudatos, kitartó és áldozatos munka. A termelt javak mennyi­ségétől függ, hogyan tudjuk ki­­­elégíteni a munkás, a földműves, kismester, az állami és köz­alkalmazott napi szükségleteit Népi demokratikus rendszerünk­ben nem a kapitalista számára dolgozik a gép, az eke, az ásó, a tű, a toll. Amit termelsz, magad­nak termeld, amit elhanyagolsz, magad vallod kárát. Aki megérti ezt az egyszerű igazságot, annak nem kell hosszan magyarázgatni, milyen legyen a viszonya a mun­kához, az ötéves tervhez, demokratikus rendszerünkhöz, népi becsülettel megállja helyét a poszton, ahová őt felsőbb? állította. A szocialsta vers és munkás magával jó lendülete annak az egys ségnak a felismerése, münk láttára, kezünk és­­ agyunk­­ munkája nyomán frt társadalmi rend van alakulóban, melynek megteremtéséhez­­,^képességeinek a legjavával kell hozzájárulnia Indenkinek. Senkinek sincs jó­kivonnia iplejből í"ítő munkából. Senkinek sincs joga elehsett kézzel nézni, hogyan va­lósítják meg mások a munka egyik vagy másik szakaszára ki­szabtát s a dolgozók által szente­sített munkatervet. Aki ezt teszi, •az, parazita, osztályellenség, Jaki meglopja munkástársait. Az ilyen kimilyenélő, feketéző, a háborús n­yujtogatókkal egyhúron pendülő élősdinek nincs helye a tisztes munka csarnokában, annak mun­katáborban, vagy börtönben a he­lye. A szocialista munka frontján elért eddigi eredmények azt bizo­nyítják, hogy Csehszlovákia dol­gozói erejük és tudásuk legjavát viszik a termelésbe, hogy tudatá­ban vannak történelmi hiva­tásukk­nak, hogy eltökélt szándékúvá szocializmus magasztos figyét­­ győzelemre vinni. " A munkás ne legyé­pies végrehajtója a rSJHzifa fc. adatnak. Legyen a gép mellett is ember, gondolkodó, mind érzékével élni tudó ember, a gépnek, nem annak rabszolgál­ja. Gondolkodjék, hogyan lehetne kevesebb erőfeszítéssel minél na­gyobb munkateljesítményt elérni, hogyan lehetne munkáját úgy meg»«fw­zni, hogy 10, 20, 30%­kal növelje, esetleg megkétszerez­ MAJOR ISTVÁN é P

Next