Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)
1955-03-19 / 67. szám, szombat
1955. március 7. fflISžfl Magyar nyelvi órán Nem írástudóknak, nem az úri rendnek De beszélek szűrös, gubás embereknek ... írja Petőfi egyik versében. Valóban, ha mélyen átérezzük a forradalmárköltő hitvallását, megértjük, hogy Petőfi minden sora a haladást szolgálta, a néphez szólt. A dolgozó néphez szól ma is, magyarokhoz és mindenki máshoz az egész világon. Azon az irodalmi esten, amelyen a prágai Magyar Kultúra rendezésében Petőfi, Arany és Ady géniuszét érzékeltették cseh és szlovák nyelven, nagy sikert aratott Vlastimil Fišak, a Csehszlovák Hadsereg Színháznak tagja. A kiváló előadó az államdíjas Jan Smreknek az eredeti tartalom szépségét, a formai hűséget és a hangulat közelségét visszaadó művészi fordításában szlovákul szavalta a „Falu végén kurta t'xsma' című költeményt. A remek fordítás és a bensőséges átélés maradéktalanul visszaadta a vers minden dacos szépségét, emberi gyengédségét és ízes nyelvezetét. Jari Nerudának, Petőfi nagy hívének mesteri tolla már 1871-ben ezeket a vallomást tevő szavakat írta a Petőfi-versek cseh gyűjteményes kiadásának megjelenése alkalmából: „Nem tudom, hogy az egész világirodalomnak melyik költője volna nekem kedvesebb Petőfinél, aki nem klasszikus, bizony nem az, hanem csak és csak Petőfi, tehát: a szerelem, a hazafiasság és a szabadság legtüzesebb dalnoka." Nem különös csoda hát, ha azon a magyar nyelvórán, amin a napokban részt vettünk, Petőfinek ugyancsak ezt a versét olvasták a nyelvtanfolyam komolyan tanulni vágyó részvevői. Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba!... Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az Ingemért is! — olvassa éppen a 18 éves felső-ipariskolás Michal Tilkovský. Ez a 1817-ben írt életkép a jobbágyok és földesurak között tátongó szakadékot fejezi ki ugyancsak pártos módon. A kurjongató legények felháborodnak az uraság üzenetén és felháborodásukat egyáltalán nem rejtik véka alá, imirt a jól ismert fenti versszakból kitűnik. Úrgyűlöletük nem isHier határt. De ha nem is különös csoda, mégis nagyon nagy fába vágta a fejszéjét az a nyelvmester, aki a Falu végén kurta kocsmát olvastatja tanítványaival Dr. Szedár Gyula, a prágai egyetem magyar nyelv és irodalom szakán működő tanársegéd nyelvtanfolyamát a Magyar Kultúra helyiségében a haladók látogatják. Hosszabb ideje tanulnak magyarul, sőt nyugodtan mondhatjuk, aránylag egész jól törik már a magyar nyelvet. Mégis tovább képzik magukat. Alapos munkát végeznek, látogatásunkkor 13 férfivel és 8 nővel ismerkedünk meg. Fiatalok és idősebbek. Folyékonyan megy az olvasás és meglepően jó a je'legzetes magyar magánhangzók kiejtése. Ismerik az alanyi és tárgyas ragozást és a legtöbb nyelvtani szabályt. A növendékek rendszeresen és szorgalmasan készülnek és közös, önkéntes elhatározás alapján döntik el, mi legyen a lecke a következő találkozóra. Jelenlétünkben azt vitatják, hogy kevés a két strófa, három versszakot tanulnak meg legközelebbre a Petőfi -versből. Még az olyan ritkábban használt szavak, mint „kurtább", „bezzeg", „kihörpintik" , — sem okoznak rendkívül nehézséget. A figyelmes oktató azt is megmagyarázza, mi a különbség az „Egyet kettőt kurjantottam" és „A legények kurjogatnak" között. Mert hát nagy a különbség, amikor egyetlen legény egyet-kettőt kurjant és amikor „A legények kurjogatnak". A felvilágosítással egyébként Petőfi sem maradt adós. Ilyenkor ugyanis: „Szinte reng belé az ablak". Dr. Bredár most a felszólító és feltételes módról beszél. Példának az ismert népdal szolgál: „Szeretnék szántani". Ezt is többen ismerik a hallgatók közül. Nagyon bevált ez a kedves szemléltető módszer. Látszik, hogy a fatal, lelkes és jól felkészült Bredár elvtárs szívesen végzi nemes hivatását. — Volna sok más dolgom az egyetemen is. De hogyan vonhatnám ki magam ebből a munkából, amikor oly örömmel tanulnak a hallgatóim és hétről hétre láthatók az eredmények, — mondja közvetlen egyszerűséggel a rimaszombati származású „tanító bácsi." Megkérdezzük a részvevőktől, miért tanulnak magyarul? — Tavaly óta tanulok rendszeresen. Kassán születtem, tudok valamit magyarul, de biztos nyelvtani alapra szeretném helyezni ismereteimet — válaszol Emilie Dvoráková. František Vízner, az első köztársaság idején Bussán élt, a kékkői járásban. Most a Prága-északi járási nemzeti bizottság dolgozója. Munkaterületén, különösen Čakovice környékén elég sok a magyar. Szívesen beszélget velük anyanyelvükön. Ezzel is sz firdítja népünk erkölcsi-politikai egységét. Vannak, akik a magyar kortalanvűvészet, sport iránti megbecsülésüket fejezik ki ily módon. Ez utóbbiak közé tartozik Josef Pokorný, a tanfolyam legjobb diákja. Mindnyájan örültek, hogy tanulmányaikban szépen haladnak előre. Ősszel ötszázan jelentkeztek magyar nyelvtanfolyamra. Ennyi jelentkezőt tanerőhiány miatt nem lehetett felvenni. Ezért elsősorban azokat vették fel, akik már az előző évkben is tanultak, vagy pedig hivatásuk, esetleg családi kapcsolataik indokolják, hogy magyarul tudjanak. Havonként nyollc csoportban folyik a tanítás; hat kezdő, két haladó csoport van; másfél óra a közös tanulásra szánt idő Bradár elvtárs, és a többi előadó rajongói a szép magyar szónak. Jó munkát végeznek. Köszönet jár erte. Bizony, nekünk is jobban kellene ápolnunk az irodalmi magyar nyelvet És szlovákul, csehül, oroszul is többet kellene tanulnunk. Jó Sándor. Irodalmi állam Ipolyságon Március 13-án, vasárnap mozgalmasak voltak Ipolyság utcái. Egri Viktor államdíjas író vitadélelőttjére készülődtek a városka dolgozói. Rados Pál Csemadok-titkár és a helybeli 11 éves magyar középiskola tanítói és tanulói a Csemadok helyiségéből padokat és székeket hordtak a helyi nemzeti bizottság épületébe. Az utcán a helybeli állami birtok egy idősebb dolgozójával találkoztam. — Igaz, hogy Egri eljön Ipolyságra, — kérdezte tőlem. — Már nem jön, mert már itt is van — feleltem. — Én is elmehetnék arra a vitadélelőttre, mert tudod, én meg eleven szót nem láttam. Szeretném meghallgatni, mit mond. És eljött ő is. Reggel 9 órakor már tele volt a községháza tanácsterme. Ott voltak az állami birtok és a járás EFSz-einek dolgozói, a helybeli és vidéki Csemadok-csoportok vezetői és számos tagja, valamint a magyar tizenegyéves középiskola felsőbb osztályos tanulói. Minden fej érdeklődéssel fordult az emelvény felé, ahol az író helyet foglalt. Elcsendesedett a tömeg moraja. Fiatal lány tartott az emelvény felé. Mráz Gizella, a magyar tizenegyéves középiskola kilencedik osztályos tanulója egyszerű, keresetlen szavakkal köszöntötte az írót. Utána Diósi Kornél, a magyar tizenegy éves középiskola igazgatója ismertette nagy vonásokban Egri Viktor írói fejlődését. Különösen a „Közös út" irodalmi és politikai jelentőségét emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a mi vidékünkön is kétnyelvű nép lakik, szlovák és magyar. A dolgozó a nép mindig megértette egymást, csak lappangó reakciósok halásztak a zavarosban, szították köztük az ellentéteket. A „Közös út" komoly fegyvert adott a dolgozók kezébe a reakció ellen. Egri Viktor felszólalásában megköszönte Diósi Kornél dicsérő szavait és felhívta a részvevők figyelmét arra, hogy ő nemcsak dicséretet akar hallani, hanem bírálatot is, hogy mivel maradt adós, mit vár tőle az olvasó. Az elismerés jól esik, de a kritika elengedhetetlen, mert ösztönöz és buzdít — mondta az író. Beszélt könyvről, az íróról, az író felelősségéről és feladatairól. Hangsúlyozta, hogy olyan könyvek kellenek ma, amelyek segítenek mindennapi munkánkban és amelyek fokozzák a tömegek békéért vívott harcát. Ezért az író nem szakadhat el a tömegektől, hanem éppen a tömegek problémáit, a dolgozók életét írja meg műveiben. Beszélt többek között készülő új művéről is. „Márton elindul" folytatása lesz az új regény. Ebben a harag lángját gyújtja fel azok ellen, akik a fasizmust és a háborút akarták, akik hazug álkultúrájuk nevében könyveket és gyermekeket égettek el a máglyák tüzében. Ezt a könyvét a fiataloknak írja, akik nem ismerték ezt a kort. Egri Viktor beszédét a jelenlevők szívből megtapsolták, mert érezték, hogy őket is érintő dolgokról beszélt. Hozzászólások következtek. Rados Pál, Csemadok-titkár vezette a vitát, és bizony elég sok gondja-baja volt. Annyi volt a hozzászóló, hogy alig tudott sorrendet tartani. Peregtek a kérdések. Benyus Mária, a „Közös út"-hoz szólt hozzá. Gábor Ágnes a „Hajóépítők" című novellával kapcsolatban az író további céljai iránt érdeklődött. Nagy Erzsébet az „Ötfülű korsjá” című novellát boncolgatta, és felvetette a szocialista tanító problémáit, Oroszlányi Erzsébet pedig a szocialista falu kiépítésének problémáiról érdeklődött. Illés Ilona, az író egyéniségét elemezve megkérdezte, miről ír szívesebben, vidám fiatalokról-e, vagy elesett emberekről, a régi társadalom hajótöröttjeiről. Lóska Tibor Márton jellemét kifogásolta. Szerinte a szocializmushoz vezető úton haladó ember nem kerülhet olyan erkölcsi fertőbe, mint Márton került Zsolnán. Zsilka Tábor Márton további sorsáról érdeklődött. A tizenegy éves magyar középiskola tanulói egymás után szólaltak fel és ezzel bebizonyították, hogy a mai fiatalságban van érdeklődés az irodalom iránt. Egri Viktor mosolygó arccal, meleg szeretettel válaszolt a tanulók kérdéseire. Senkit sem hagyott válasz nélkül. Később már az idősebbeknek is megjött a szavuk, őszhajú tanítónők gyerekeknek való olvasmányokat kértek tőle. EFSz-tagok a közvagyon megbecsülésére való nevelésre kérték az író segítségét. Reggel 9 órától délután fél kettőig tartott a vita. A részvevők megelégedéssel tértek haza, mert érezték, hogy kaptak valamit. — No, hogy tetszett — kérdeztem hazafelé menet az idősebb elvtársat, az állami birtok — Úgy éreztem dolgozóját. — felelte —, hogy Egri Viktor nekem is beszélt, az ön problémáira is feleletet adott. Dr. Medgyesi László s ff Jiettete tjtjéntCLni&k" A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó kiadásában legutóbb megjelent könyvek legértékesebbjei közé tartozik Jókai „Fekete gyémántok" című regénye. A „Fekete gyémántok" 1870-ben jelent meg folytatásokban a Hon hasábjain. A regény tárgyának megválasztásában Jókai egyik legjobb írói tulajdonsága mutatkozik meg: az, hogy a nemzet életének eseményeivel lépést tudott tartani, és ez események közül ki tudta választani azt, ami a közönséget legjobban érdekli. A „Fekete gyémántok"-at Jókai a XIX. század derekán, a Magyarországon is kezdődő kapitalizmus idejében írta. Regényében bemutatja e kor tipikus alakjait. Állást foglal az iparosodás s a belőle fakadó demokratikus fejlődés mellett, elítéli a nagybirtok, az egyház, az osztrák abszolutizmus támogatta gyarmatosító külföldi banktőke spekulációját. Mint Jókai legtöbb regényében, a „Fekete gyémántok"-ban is megtaláljuk a kor fonákságainak, ellentéteinek bemutatását és az őszinte vágyat egy boldog nemzeti függetlenséget, kulturális felemelkedést biztosító társadalom után. Jókai tudja, hogy a kor ellentétei nagyok, s hogy társadalmi, politikai, gazdasági ingoványából ki kellene és ki is lehet lábalni, azonban a kivezető utat csak egy utópisztikus, erősen ellentmondásos elméletben látja. A „Fekete gyémántok" megírására Jókait megtörtént esemény ösztönözte. 1866-ban Lagrande Dumonceau, a németalföldi pénzpiac egyháztámogató alakja huszonnégy részvénytársaság tőkéjével meg akar vásárolni minden katolikus egyházi birtokot Magyarországon. Az egyházfők, félve az eladósodott Ausztriától, hajlandók az üzletre. A bécsi kormány sem volt ellene, hiszen részesedett volna a haszonból. Egyedül a magyar parasztság számára jelentett volna kárt, az pedig akkor nem számított. A regény azonban nem csupán az események riportszerű megírása. Jókai nagyobb művész ennél. A regény alakjainak jellemzésében a romantikus, gyakran a valóság fölé emelkedő Jókait látjuk. A jellemek ábrázolásában sokszor követi el azt a hibát, hogy rokonszenves vonásokkal ruházza fel a kapitalista fejlődés korának egyes tipikus képmutató, pénzes hataloméhes alakjait. Sámuel apát eléggé sikerült jellemében nem nehéz felismerni a parasztságot félrevezető klerikális politika megtestesítőjét, a haladás ellenségét, aki a regény főhősét, Berend Ivánt, már csak azért is gyűlöli, mert az természettudós. Sámuel apát jelleme ábrázolásának ama nagy pozitívuma mellett, hogy mint éleseszű ellenséget mutatja be, hiba, hogy rokonszenvessé teszi az „ördögűzést"4 jelenettel. Berend Ivánnak, a regény főalakjának, jelleme sok tekintetben új a magyar irodalomban. Gyakorlati természettudós, materialista, szorgalmas kás, akinek jellemvonásait Jókai minkét magyar tudósról mintázta: Hantken Miksa híres geológus az egyik s a másik Zsigmondy Vilmos bányamérnök. A két tudós élete számos ponton egyezik Berendével. Zsigmondy részt vett a szabadságharcban, bebörtönözték emiatt. Híressé vált bányatűzoltó gépével. Berend vonásaiban az úri vonások gyengék, és inkább a demokrata, a tudós áll előttünk. A „Fekete gyémántok"-ban világosan látjuk, milyen szeretettel fordul Jókai a nép felé. A nép életét másképpen ábrázolja, mint más írók, s mintegy hálául, hogy annyi szépet, értékeset, művészit meríthet annak életéből, a pépből való szereplőit teljesen egyenrangúvá teszi a többi szereplővel. A kis bányászlaíiyból művésznővé magasodott Evila alakjába önti írói vágyódását a tisztaság, szépség s az erényesség után. A népmesék optimizmusával lesznek fel minden bajon, akadályon Berendkeresztül egymáséi. A bondavári munkásküldöttség tagjainak jelleme, tiszta erkölcsi érzéke, természetes őszintesége, szinte kiáltó ellentét Kaufmann-nak, a tipikus tőkésnek mérhetetlenül pénzsóvár alakjával szemben. Jókai " nem ismerte fel a munkásosztály döntő szerepét a süllyedő talajból kivezető út megépítésében, de ösztönösen sejtette. Bizonyítja ezt az, hogy a megoldást egy — bár rémregényszereplővé alakított, torzítva rajzolt — munkás kezébe adja. (Szaffran gyújtja fel a bányát.) Ezzel öntudatlanul is bizonyítja, hogy a kapitalizmus saját sírásóit is magával hozza. Csanta Ferenc történetével még világosabban állítja elénk a kapitalizmus másik törvényét, hogy a nagy halak elnyelik a kis halakat. A „Fekete gyémántok" újabb bizonyítéka Jókai tehetségének, nagyságának, néhol Verne-vel vetekedő jövőbelátásának. Berend delejországa Sok téves nézet ellenére is a szocializmust rajzolta meg Adelejországban az államé — tehát a népé — a bánya, a gyárak, a közlekedés, még az ipar is. Eltűnik a falu és a város közötti különbség. Nincsen igazán szegény, nincsen zsarnok. A „Fekete gyémántok" fogyatékosságai ellenére is haladó mondanivalójú, lebilincselő könyv. Jókai gazdag írói nyelvével érdekes, izgalmas cselekményfűzésével, fejlett íróművészetével sok szép órát, tanulságot művet adott az olvasók kezébe nyújtó Hegedűs József Új könyvek a könyvhónapra A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó a márciusi könyvhónap alkalmából több új, ízlésesen kiállított könyvet ad a magyar olvasók kezébe. Most a napokban jelent meg Fábry Zoltán: A gondolat igaza című tanulmánykötete, mely az író legújabb értékes irodalmi tanulmányait foglalja magába. Fiatal prózaíróink közül Mács József: Végnélküli gyűlés című kötetével mutatkozik be az olvasóknak. Ízes és mulatságos szatírái a mai falu életének fonákságait teszik nevetségessé. Két fiatal költő, Dénes György és Gyurcsó István verseskötete a csehszlovákiai magyar irodalom lírájának újabb gazdagodását jelenti. Dénes György: Kék hegyek alatt című verskötete méltán kelt feltűnést. Költeményeiben kitűnően rajzolja meg szocialista életünk eredményeit, de nem feledkezik meg a szerelem meleg lírai hangjáról sem. Nemsokára megjelenik Gyurcsó István: Anyám mosolyog című első verseskötete is. Derűs hangú, őszinte egyéni élményekből fakadó költeményei bizonyára megnyerik az olvasók tetszését. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó ezenkívül még cseh és szlovák írók műveit is kiadta kitűnő fordításban, így T. Svätopluk: Főnök nélkül című regényét, mely az egykori Klim Baťavállalat felszabadulás utáni életét, a dolgozók győzelmes harcát mutatja be. Továbbá Jan Neruda: Régi Prága — régi Pest című válogatott karcolatait és elbeszéléseit, valamint Stezáč: Riadalom a Kovács utcában című ifjúsági regényét és Štorch: A mammutvadászok című könyvét, mely a morvaországi őskori leletek nyomán gazdag fantáziával megírt színes, ifjúsági kaland-regény az ősember életéről és szokásairól. O. Ä. Százd kultúrélete Százd községben a nagy, világos kultúrházon lassan az utolsó simításokat végzik. Részben már alkalmas is a használatra. Talán ez csábítja ide a környékbeli kultúrcsoportokat. Az elmúlt napokban a szomszédos déméndi, Ipolyviski és alsószemerédi kultúrcsoportok vendégszerepeltek itten. A vendégek mindig telt házak előtt játszottak. Ez bizonyítéka annak, hogy a százdiak szeretik és kedvelik a kultúrát. Ezt azonban még csak a szomszédok nyújtották nekik. Hol van Százd kultúrcsoportja? A tánccsoport ugyan — mely a CsISz. tagjaiból tevődik össze — egypárszor már fellépett. A fiatalság egy színdarab betanulását is megkezdte. Sajnos azonban, itt nem volt meg az egyetértés. Nem szabad, hogy ez elvegye a fiatalok kedvét a további munkától. A Csemadok helyi csoportja most kezdi Gárdonyi Géza „Bor" című darabjának betanulását. Irodalmi vitát rendeztek Gárdonyi „Egri és Móricz Zsigmond „Boldog csillagok" ember" című regényéről. A felszólalók helyesen értékelték irodalmunknak e két nagy alakját. Repicky Rezső