Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)
1957-02-10 / 41. szám, vasárnap
A CSEMADOK népművészeti csoportjainak losonci országos bemutatója után nem egy cikk jelent meg lapjainkban, amelyek felvetik a kérdést: mi a további teendő,, milyen úton tovább a népművészeti haladjon csoportok munkája, mit tegyünk, hogy megtartsuk, megmentsük és életünkbe szervesen beolvasszuk népi kultúránk értékeit. Nem egy helyi népművészeti csoport e seregszemlén olyan műsort mutatott be, amelyben a maga falujának népi kultúráját, művészetét — illetve annak egy-egy kiragadott mozzanatát — vitte, a közönség elé és láttán a beszámolók, bírálatok írói szinte kivétel nélkül felsóhajtanak: mennyi érték, mennyi szépség rejlik népünk művészetében, — és e sóhajtás a felfedezés, az először megismerés meglepetésével lelkendezik: és mennyi minden lappanghat még falvainkban, ismeretlenül és feltáratlanul! A NÉPMŰVÉSZETI CSOPORTOK jelentik ma az lehetőséget, az egyetlen egyetlen érintkezési felületet, amelynek révén népi kultúránk hagyományos értékei kapcsolatba kerülhetnek a mával, a szélesebb közösség életével. E megismertetés szándéka kettős: egyrészt a még életes, eleven elemekkel dúsítani mai életünket, másrészt nevelni, fejleszteni az emberek ízlését, a népi művészet tiszta szépségével küzdeni az elburjánzott ízléstelenség, álművészet, giccs ellen. Nem lehet szándékunk a népi kultúra konzerválása, és ugyanúgy nem törekedhetünk a népi művészet elemeinek kizárólagosítására, egyeduralmára mai életünkben. Hiába vágyik valaki arra, hogy ennek vagy annak a falunak a lányai viseljék hagyományos helyi népviseletüket , idejét múlt kívánság ez, és a lányok a pruszlik, ingváll, rokolya és pamutharisnya helyett inkább húznak ma magukra selyemruhát és szifon-harisnyát. Ugyanígy hiú és meddő volt minden törekvés, amely a táncparketten a foxtrott és a tangó helyett a csürdöngölőt meg a karikás táncot akarta meghonosítani. A népi kultúra nem megkövesedett, mozdulatlan jelenség, múltjában és jelenében csakúgy alakult, fejlődött, mint a társadalmi élet minden más tartozéka. Ne kívánjuk tehát most sem rögzíteni egy ma már messze túlhaladott fejlődési fokon, amely múltbeli társadalmi és gazdasági adottságok eredője, függvénye volt és semmiképpen sem felel meg mai, alapjukban megváltozott és módosult viszonyainknak. NÉPI KULTÚRÁNK értékeiből, emlékeiből csak azok figyelmet, csak azokkal keltenek foglalkozunk amelyek felhasználhatók a népművészeti csoportok munkájában. Népdalokat gyűjtünk, népi táncokat, esetleg cselekményes népszokásokat, táncjátékokat. Ez se történik szervezetten, lelkes és önfeláldozó "t egyének munkájának eredménye, hiányzik a központi irányítás, a hozzáértő igényesség. A Csemadok megtette, amit megtehetett. A további feladat — népkultúránk számbavétele, tudományos igényű, hozzáértő feldolgozása, értékeinek megőrzése nem lehet immár a Csemadok feladata. A Szlovákiai Tudományos Akadémia keretében esztendők óta vajúdik egy magyar néprajzi kabinet létesítése. E hosszas halogatás miatt már sok érték ment veszendőben kihal Au hordoMje. nemzedék, amely még ismerője volt népi kultúránk bizonyos szakaszának, s vele visszavonhatatlanul sírba szállnak a nem rögzített, fel nem jegyzett adatok. A felszabadulás óta hazánkban nem látott napvilágot a csehszlovákiai magyarok népművészetével, népi kultúrájával foglalkozó kiadvány — e kiadványok száma a múltban is jelentéktelen volt. Tégla incognita számunkra e problémakör, s életünk térképenek nem kit kell kitöltenünk, hisz idegen segítséget hiába várnánk. E feladat csakis a Szlovákiai Tudományos Akadémia irányításával, keretében oldható meg. A lelkes műkedvelők, önkéntes gyűjtők sokat segíthetnek, de a szintézis, összegezés munkáját csak hozzáértő tudományos dolgozók végezhetik el Mi az, amire elsősorban figyelmet kell fordítanunk? A csehszlovákiai magyarok anyagi kultúrája, az ezzel kapcsolatos adatok, tárgyak gyűjtése (építkezés, használati tárgyak, viselet stb.); a népi társadalom alakulása, fejlődése, formái — ezzel kapcsolatban különös figyelmet érdemelnek a falusi közösségek, az együttes gazdálkodás múltbeli formái, amelyekből nem egy mai társadalmi és gazdasági életünkben is felhasználható; végül pedig a nép szellemi, művészi kultúrájának emlékei. Itt hadd említsem meg, hogy gyűjtóink kevés figyelmet fordítanak a mesékre, történetekre, tréfákra és anekdotákra. Pedig a gyűjtésnek éppen ez az ága a legtanulságosabb, legtöbb értéket hozó. Ma már a mesegyűjtés, szöveglejegyzés célja elsősorban az, hogy egy-egy mesélőnek teljes anyagát rögzítse, közölje; az így nyert anyag tájékoztat bennünket az illető mesélő témagazdagságáról, művészetéről, formakészségéről, nem egyszer fontos adatokat tartalmaz az elmúlt évtizedek életéről, társadalmi viszonyairól, helyi történetéről. A cél világosan áll előttünk: végre átfogó képet kapni a csehszlovákiai magyarok népi kultúrájáról. Elérésének egyetlen módja: lelkiismeretes, részletekre kiterjedő, az eredményeket összefoglaló és közlő tudományos munka. Tudományos Akadémiánk tegye végre magáévá ezt az ügyet, fogjon hozzá a sürgető feladat megoldásához. A PARASZTSÁGRA, a falusi lakosságra fordítottuk eddig figyelmünket, ha népi kultúráról, népművészetről beszéltünk. Márpedig az egész nép kultúrájáról van szó, nem csupán a faluról. Elhanyagoltuk, mellőztük a munkásosztály kultúrájának, életmódjának tanulmányozását. Munkásosztályunknak komoly hagyományai vannak. A régi Magyarország területén a mai Szlovákia volt a legiparosítottabb vidék, a múlt évszázadban születő, kialakuló munkásosztály jelentős részben magyarokból tevődött össze. Egész bányászfalvaink vannak Gömörben, a csallóközi parasztság évtizedek óta gyarapítja a nyugat-szlovákiai városok munkásságát és ez a munkásosztály bőven kivette részét a múlt küzdelmeiből, szabadságharcaiból. Lehetetlen, hogy mindennek ne maradt volna nyoma a nép életében, hagyományaiban. Észrevétlenül kallódik, feledésbe merül, mert nincs, aki foglalkoznék vele, feljegyezné, közölné. Éppen nálunk, Csehszlovákiában érthetetlen ez a közömbösség, hisz a munkásosztály kultúrájának, életmódjának kutatásában a csehszlovákiai etnográfusok, szociográfusok példát mutattak más, nagyobb népek tudósainak. A magyarázat elszomorító, önmagunkat kárhoztató: nincs, ki vállalja e teendőt, nincs gazdája a feladatnak. E téren a népművészeti csoportok is sokat tehetnek. Ne csupán a tarka népviseletben előadható táncok csábítsák őket, kutassák fel és vegyék műsorukba azokat a dalokat is, amelyek munkásságunk múltbeli harcainak tanúi, a közelmúlt népi kultúrájának értékei. SOK SZÓ ESIK mostanában egy hivatásos, vagy félig hivatásos népművészeti együttes szervezéséről. Úgy vélem, nem hivatásos táncosokra, énekesekre, szavalókra van szükség, hanem elsősorban hozzáértő szakemberekre, akik foglalkozni fognak népi művészegyütteseinkkel. Helyes, ha legnagyobb figyelmünket olyan, zömében műkedvelőkből álló együttesre fordítják, amelynek tagjai később, iskoláik elvégzése után mint tanítók, tanárok szervezői, fejlesztői lehetnek az egyes városokban, falvakban működő népművészeti csoportoknak. De a népművészetből ne csináljunk professzionalizmust! Azok, akik annyira hivatkoznak népi kultúránk hagyományaira, gondolják meg, hogy ilyen professzionalizmusnak éppen népünk művészetében nincsenek hagyományai. Népművészeti csoportjaink arra törekednek, hogy megismertessenek bennünket népi kultúránk hagyományaival, népünk múltjával. A kép, amit elénk tárnak, színpompás, ragyogó és szórakoztató. Igen, része ez is a népi kultúrának. De önmagában véve torzít: elsikkadnak a robotos, hétköznapok és csak a bajokat erővel felejtő ünnepet ismerjük meg belőle. Az anyagi kultúra, a népi társadalom alakulása és fejlődése, a prózai hagyományok gyűjtése, számbavétele, közlése teljessé és hitelessé teszi a képet, történeti-társadalmi összefüggéseiben tárja fel népünk múltját, kultúráját. E megismerő munka sürgős és megismertető halogatást immár nem tűrő feladat. Tóth Tibor Népművészet és népi kultúra HUSZEVES A MOMJEV-EGYÜTTES Néhány megjegyzés Dobos László Hogyan tovább című cikke ürügyén •iii:iuii:!i!;iii»i ii;iuii i;i!>ii:iui!!iuii:iiii!ii- A Bajazin bég bemutatója előtt ki gondolta volna a kis Szlovákia mennyire hogy mékeny új zeneművekben, terde különösen operákban. Még csak néhány éve kerültek színre Emil Suchoň: Örvény és Ján Cikker: Juro Jánošík című operái. Most pedig egy opera bemutatója előtt állunk. Február 16-án kerül színre Ján Cikker államdíjas, új operája a Bajazid bég, melyet már a múlt hónap óta készít elő a bratislavai Nemzeti Színház opera-együttese. Az opera librettóját Ján Smrek államdíjas költő írta. Az opera tárgyát a XVI. századbeli török időkből merítette, melyben az alapgondolat egy parányi részénél Samo Chalupka, Turčin Poničan ismert balladáját, valamint a Raboltak a törökök c. régi szlovák népballadát használta fel a librettó szerzője. Az opera központi gondolata: a szülőföldhöz való hűség és az emberek közti nemes kapcsolatok ápolása.Az utolsó képben a költő kifejezi: „Nem veszhetsz el ember, ha hű maradsz szülőföldedhez és ha mindig jót cselekszel, óvakodj másokat rabigába hajtani. Aki maga is szabadságra született, az sohasem lehet boldog, ha másoktól elrabolták a szabadságot." Erről a szülőföld iránti hűségről így nyilatkozik Ján Smrek a librettó szerzője: ... Úgy éreztük, hogy az ilyen magas etikai gondolatoknak nemcsak nevelő hatásuk van, de nemzetközi visszhangra is találhatnak. A zeneszerző, akit eddigi tevékenységéért a Klement Gottwald államdíjjal, Bratislava város díjával, a Szlovák Nemzeti díjjal és a Békedíjjal tüntettek ki, nem tagadta meg most sem önmagát. Izzó hazaszeretete, békevágya, humanizmusa új operájában a „Bajazid bégben" is kifejezésre jut. Cikkeinek van miért gyűlölnie a háborút. Hisz már gyermekkorában megismerte a háború okozta éhséget és nyomort, apja is az imperialista háborúban esett el. A zeneszerző a népből került ki és sohasem szakadt el tőle, amit ékesen fejezett ki Juro Jánošík című operájában és számtalan más művében. Felkerestük a zeneszerzőt otthonában, hogy elbeszélgessünk vele új művéről. Érdekes mozzanatot mesélt el arról, amikor Drezda városában járt, amelyet tudvalevőleg elpusztították a háború teljesen alatt. A romok között meglátott egy gyermekkézzel írott feliratot: „Anyuka téged keresünk!" Ez is nagyon inspirálta, őt, Hogyan került sor a librettó megírására ? — kérdem. — Smrek egyszer séta közben felvetette, hogy a török időkről írna valamit a Raboltak a a törökök című balladából, vagy Chalupka: Turčín Poničanj című ballada motívumának felhasználásával. Beleegyeztem és akkor megírtam a történet vázlatát. Tetszésemet rögtön nagyon megnyerte a bevezetésben levő jelenet az öreg Hasszán béggel és az éneklő katonával. Smreknek voltak az isztanbuli segítségére jelenetben helyi ismeretei, mert az első világháború idején fél évig tartózkodott Isztanbulban. — Meddig tartott a librettó megírása és a hangszerelés? — Két hónap alatt elkészült a librettó, a hangszerelés pedig egy évig tartott. Ebből nem egészen nyolc hónap alatt készült el a teljes zongorakivonat. — Halottuk, hogy az opera iránt másutt is nagy az érdeklődés. Hol készülnek még előadni? — Egyelőre Kassán és Prágában. Külföldön is érdeklődtek új művem iránt. — Mi indította mester, ennek a témakörnek kiválasztására? — Mi lehet szebb, mint amikor az anya egyetlen fiának visszatértére vár messze idegenből és ő visszajön hazájába elhurcolt honfitársaival együtt. Ott hagy pompát és hatalmat, a gyönyörű Isztanbult és palotáját, hogy felcserélje szülőfalujának szalmafedeles kunyhójával. Ez a lángoló hazaszeretet engem teljesen megragadott. Hisszük, hogy a bemutató előadás nagy sikert arat a közönség körében. GREK IMRE Ján Cikker zeneszerző munka közben. íUur<^ nMMol' Ma húsz éve annak hogy megalakult a világhírű Mojszejev - együttes, a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese Az együttes létrehozásában nagy érdemei vannak Igor Alekszandrovics Mojszejevnek, a Szovjetunió népművészének. Mojszejev a koreográfiai főiskola elvégzése után a Nagyszínház balettmestere lett és művészi formákat honosított meg a színpadon. Ő kezdeményezte a Szovjetunióban a népi táncbemutatók szokásos rendezését, melyeknek részvevőiből később, 1957. február 10-én megalakította mai híres együttesét. Mojszejev azóta is a világszerte nagy sikert és hírnevet lUiuiiitiEitiiiiiiiiiiaiiiua iiüiüiiiiiuiiiiiiiuiilii Yves Montand Prágában aratott együttes igazgatója. Több táncszámot szerzett és műsort állított össze együttese számára. Ezekben a gazdag orosz népművészeti elemeket művésziesen feldolgozta. Legismeretebb műve A szláv népek táncai. Művészi érdemeinek elismeréséül három ízben: 1947-ben és 1952-ben 1942-ben, Sztálin-díjjal tüntették ki. Mojszejev nevét hazánkban is jól ismerik. Együttese többször járt nálunk, legutóbb a múlt év decemberében. Népünk mindig igaz szeretettel fogadta tagjait és igazi nagy művészetükért örökre szívébe zárta őket. (1) új § n rr'in'minňnnr'^ľliTi" ^"ľIMTIMMÍNÍ mn | | i| Yves Montand február 7-én lépett fel előszö Págában. STEFAN MÁRY: Büszke leányzó Farsangok, nem messze farsangok a tavasz, szeretőt ily bús lány vajon honnan akaszt. Elmúlik a húsvét, a pünkösd is éppen, hogy menjek én férjhez ha nincs aki kérjen. Talán még akadna, de ha válogatok, nős embert ugratok, özvegy után futok. Kerülne, jutna is kövérre, soványra, de hát nincs mit tennüük a ládafiába. Ford.: Monoszlóy M. OTTHONA A NAGYVILÁG AZ AKARAT és kitartás tehetséggel párosulva eléri kitűzött célját. Ez az alapmotívuma az „Otthona a nagyvilág" című közös ausztráliai-angol filmnek. Egy ausztráliai aranyásó bájos lánykájának életútját mutatja a film, attól a pillanattól kezdve, mikor felébresztik benne a zeneművészet iránti olthatatlan szeretetet, egészen addig, míg elindul a világsikerekhez vezető úton. Érdekes összehasonlításra ad alkalmat ez a film, a „Hangverseny egy könnycseppért" című film felfogásával. Mindkét esetben szegénysorsú zongoratehetségekről van szó. A Hangverseny egy könnycseppért teljesen valószínűtlen életutat mutat. Az ausztráliai filmben ezzel szemben nem látunk egy elképzelt gazdag milliomost, aki segítene a tehetséges lánykán, hanem sokkal reálisabb és természetesebb a megoldás. A SZEREPLŐK közül a kis Suzanne Parrott bűbájos Jojceja természetes játékával hitelessé teszi e kedves alakot, akit mindenki szeret és becsül. Érdeme még a filmnek, hogy nemcsak a leányka családjának szűk körét, hanem a környezetet, a bányavidék dolgozóit is hitelesen megeleveníti a nézők előtt. Jelenet az Otthona a nagyvilág c. filmből. Az indiai film egyik jelenete. MÉG KEVÉS indiai filmet láthattunk, de az eddig bemutatottak is ízelítőt adnak az indiai filmgyártás fejlődéséről. A Devdas című film érdekes témájával és szép feldolgozásával, továbbá a jó színészi teljesítményekkel mélyebb betekintést nyújt az indiai viszonyokba, melyekről eddig aránylag még keveset tudunk. A hosszú évezredek óta kasztokra osztott, indiai társadalomban DEVDAS csaknem minden foglalkozási ágnak megvan a maga külön kasztja, és szinte áthághatatlan akadályokba ütközik az, aki más kasztba akar Természetesen kerülni. a fiatalok párválasztása is szigorú kasztfegyelem mű film alá esik és a Devdas éíaz indiai társadalmi ranglétra különféle fokain álló szerelmespár megindító történetét tárja elénk. Devdas és szerelmese már gyermekkoruk óta ismerik és szeretik egymást. A vagyon és rangkülönbség válásra kényszeríti őket, de szívük nem képes beletörődni az erőszakos szakításba. Devdas búskomorságba esik, ivásban keres feledést és csak a halál váltja meg szenvedéseitől. A SZEREPLŐK finom játékukkal hitelessé teszik a filmtörténetet. Breuer lg £