Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)
1958-03-15 / 74. szám, szombat
Cyprián Maierník művészete meghódította Prágát Ritkán volt eddig Prága kis évadjának kulturaannyi kimagasló képzőművészeti eseménye, mint az idén. A nagy, országos jelentőségű tárlatok sorát Josef Lada nemzeti művész életművének kiállítása gyűjteményes meg, utána nyitotta Kremlickának, Rudolf a modern cseh festészet egyik megalapítójának új értékelést egészen követelő emlékkiállítása következett, majd a februári győzelem tízéves fordulója alkalmából rendezett tematikus kép- és szoborkiállítás vonta magára a közönség figyelmét, a múlt vasárnap pedig megnyílt a Vár lovardájában a modern cseh képzőművészet úttörőinek minden bizonnyal sok vitát tisztázó tárlata , hogy csak a legnagyobbakat és legjelentősebbeket említsük. Mert ugyanakkor tucat számra futottak és futnak a kisebb-nagyobb egyéni- és csoportkiállítások, amelyek művészi mondanivalója gyakran megkapó. Ha mindehhez számbavesszük még azokat az érdekes és tanulságos külföldi kiállításokat, amilyen például a szovjet képzőművészet, lenkori lengyel festőművészet vagy a jekiállítása volt, vagy amilyennek a közeli napokban megnyíló magyar kiállítás ígérkezik, minden joggal és büszkén beszélhetünk a csehszlovák főváros képzőművészeti életének mozgalmasságáról, de arról is, hogy ez a mozgalmasság logikus következménye a közönség egyre fokozódó művészi érdeklődésének és igényének, amit talán az bizonyít a legjobban, hogy Lada kiállítását több mint 70 ezer ember nézte meg, de ugyanakkor állítás is állandóan tele van a többi kilátogatókkal. Talán nem lesz érdektelen feljegyezni, hogy Prága idei rendkívüli művészi mozgalmassága sodrából külön kiemelkedett egy méreteiben kicsiny, de megrendezésében annál szebb kiállítás, mely mágnesként vonta magára a közönség figyelmét. Cyprián Majerník, a tizenkét évvel ezelőtt tragikusan elhunyt fiatal szlovák festőművész hagyatékából megrendezett kiállítás volt ez, válogatott együttese prágai magángyűjteményekben őrzött festményeinek. A tárlat összefüggően mutatta be Majerník művészi fejlődésvonalát az akadémiai évek első kísérleteitől, melyekből még az otthon, a szlovák falu világa szól, a párizsi évek formakeresésén át a második világháború borzalmaiban saját formanyelvére talált festői nagy művészi kiteljesedéséig. A húsvéti gyermekjátékok vidám témaköréből hirtelen kapcsol városi élet zajos jelenségeibe, át a nagya cirkuszok, az utazók, a megtépázottak és megalázottak életébe, hogy szimbolikus Don Quijotejaiból erőt merítsen nagy látomásaihoz, amelyek titokzatos lovasok, üldözöttek és menekülők csoportjaiban nemcsak az emberi szenvedés kifejezését keresik, hanem sejtésszerűen jósolják meg a fasizmus szörnyű korhoz kapcsolódó, végét. E szorosan a mély humanizmussal telített művészet, mely az emberi magatartás, a felelősségvállalás nagy erkölcsi példáját mutatja, érdekes és tanulságos a tartalom és a forma szintézise szempontjából is, abból a szemszögből, amelyből ma a modern művészet törekvéseit értékeljük. Majerníknak e téren kétségtelenül a legjelentősebb szerep jutott az új szlovák festőművészet fejlődéstörténetében, de mivel életművét legnagyobbrészt Prágában alkotta, az szerves része a modern cseh festészet is, így érthető azután, hogy törekvéseinek hagyatéka egyformán tartozik úgy a szlovák, mint a cseh képzőművészet legjobb újkori hagyományai közé. Ezt a különös szimbiózist finoman érzékeltette már a kiállítás katalógusa is, melynek előszavát Martin Benka szlovák nemzeti művész és Jan Zrzavý, a modern cseh festészet egyik legmarkánsabb egyénisége írták. A megnyitón ott volt mindenki, akinek Prágában valaha személyes kapcsolatai voltak a művészhez, vagy aki gyűjteményéből odakölcsönözte képét a kiállításnak. A megnyitó közönségét mélyen áthatotta Majerník életművének retrospektívája, de a kiállítás folyamán is nagyon sokan zarándokoltak el a meghitt Károlytéri kiállítóhelyiségbe, hogy hódoljanak Majerník műve előtt és gyönyörködjenek művészetének múlhatatlan erejében és szépségeiben. (T) A bohóc — olaj Fehér ló — tempera 'Jl&é&filnek A Mojszejev-együttes Amerikába utazik nagyobb tavasszal körútra, 1959-ben pedig a moszkvai Nagy Színház balettkara vendégszerepel az Egyesült Államokban. A látogatás viszonzásául a Philadelphiai Szimfonikus Zenekar és egy amerikai balettegyüttes lép fel a Szovjetunióban. Bratislavában szovjet drámai alkotásokat mutatnak be a legjobb műkedvelő színiegyüttesek. (CTK) A kínai kulturális dolgozók csúcsszervének elnökségéből pártellenes jobboldali tevékenysége miatt kizárták Ting Ling írónőt. (ČTK) jet Szvjatoszlav Richter világhírű szípzongoraművész nagy sikerrel vendégszerepel Bulgáriában. (ČTK) Olga Hanáková és dr. Papp Gustáv, a bratislavai Nemzeti Színház operaénekesei március 26-án Budapesten lépnek fel a Carmenben. Orosz Júlia, a magyar Operaház művésznője március 15-én Bratislavában a Traviata címszerepét énekli. (d. f.) Dr. Ivan Stodola szlovák drámaíró 70. születésnapját ünnepelte e napokban Szlovákia. (ČTK) róság előtt: „A szeretet tanítása szerint élek, s azt vallom, hogy az ellenség is testvér." De hisz ez már több mint naivitás, ez már vakság. Albert doktort azok a bírák, az a rend, amelynek szeretetről prédikált, a halálba üldözi, elpusztítja. Olyan ez, mintha valaki lándzsákkal és kardokkal indulna támadásra a modern páncélos szörnyetegek ellen. A küzdelem kimenetele nem lehet kétséges. Albert doktor a tárgyalás folyamán a továbbiakban többek között ezeket mondta: „Bűnömül egyedül azt róhatják fel, hogyha valaki megkérdezte véleményemet a háborúról, én mindig és határozottan a vértelen negáció elvét hangoztattam, vagyis azt, hogy nem szabad vérontásra vérontással felelni: rosszra rosszal". Ilyen és ehhez hasonló kitételek alapján azt kell mondanunk, hogy az elmúlt húsz évben L. Kiss Ibolya messze állt a mindennapi élet sodrától. Nagyon kétes értékű valóságlátásról tanúskodik ez a morális tételekben való gondolkodás. Az írónő szeretet-programja összefügg L. N. Tolsztojért való rajongásával. Tolsztoj ebben az esetben az eszmei tudatosságot helyettesítő íróideál. A tolsztoji életszemlélet polgári hasonmását legjobban Albert doktor élete példázza. A szerző így jellemzi őt: „Életének vezérmotívumát a jóság alkotta és semmi olyat nem tett, ami a szeretet törvényével ellenkezett volna. Meggyőződése volt, hogy alapjában minden ember jó, s hogy nincs a bűnnek olyan foka, melynek eredendő okát kutatva nem találnánk elkövetésére enyhítő mentséget. „Tolsztoj ezeket mondja magáról: „Hiszem, hogy életünk értelme csupán a bennünk élő szeretet művelése." E két gondolat hasonlóságához nem kell különösebb magyarázatot fűzni. " Tolsztoj a társadalmi viszonyok megjavításában különös fontosságot tulajdonít a vezető rétegek pozitív személyi példaadásának. Nem véletlen, hogy Kiss Ibolya írói magatartásának alapköve saját életének példamutatása. Ezzel azonban Tolsztoj mechanikus továbbfolytatójának szerepét veszi magára. Az eredmény: az epigonok sorsa. életmű következetlen ok: a tolsztoji végiggondolása. Ugyanis: a szeretetnek mint írói programnak a vallása utópia volt akkor is, ma még inkább az. S a személyi példa szerepének túlhangsúlyozása a tolsztoji életmű egyik legnagyobb tévedésének számít. A személyi példa társadalmi értékét mindig az osztályviszonyokkal összefüggően kell felfogni és magyarázni. Másként csak hamis következtetéseket és ítéleteket szülhet, mint például az idősebb és fiatalabb Orbis beszélgetése a munkások életének megjavításáról. Tolsztoj segítségül hívásának a regényben van egy pozitív része. Német katonák elfoglalják az Orbis ház egy részét. A lakók érthetően ellenszenvvel nézik tolakodásukat. Anna ebben hangulatban naponta ismételgette az orosz íróapostol mondását: „Én nem nemzeteket szeretek vagy gyűlölök, hanem embereket szeretek és gyűlölök. És ha csak egy is akad egy nemzetben, akit becsülni tudok, már nem ítélem el azt a népet." E gondolat mélységes igazát és értékét aláhúzta az elmúlt negyven év története. A háromszoros Tolsztojra hivatkozás kemény figyelmeztetés. Egy nagy művész életszemléletéből nem lehet kiragadni csak azokat a részeket, amelyek a magam szájaíze szerint valók és igazolják írói elképzelésemet. Nem lehet a múlt esztétikai mechanikus aktualizálásával téziseinek ábrázolni egy teljesen más kor viszonyait. Ez visszaüt, mint ahogy megbosszulta magát L. Kiss Ibolya esetében is. A szeretet hirdetése és példázása Kiss Ibolyánál írói programmá válik. Ebből logikusan következik az erkölcsi elkötelezettség, a személyes példamutatás. Kiss Ibolya regényes életrajza a személyes példamutatás szolgálatában áll. Ezen van a hangsúly. Laky Anna életútja a szlovák-magyar együttélés lehetőségét és szükségét példázza egy jól sikerült vegyesházasság pozíciójából. A szándék nemes. De az út, amit megmutat, csak szükség bizonygatása, de az együttélés problémáját távolról sem sikerült alapvonásaiban megragadnia. Miért? Mert az események logikáját és összetettségét csak nagyon kevéssé lehet a magánélet érzelmi motívumaival megmagyarázni. (Nem köthet mindenki vegyesházasságot.) L. Kiss Ibolya regénye nem egyértelmű alkotás. Az együttélés szükségének bizonyításán kívül a dzsentri polgári élet alkonyának dokumentálója is. András úr és háza tájának rajzában a nemes földbirtokos világ kel életre. Laky Anna ebből a légkörből indul útjára. De ő már több, mint földbirtokos kisasszony, polgár. A polgári élet normái szerint élő orvos. Laky Annában a kifinomult polgári humanizmus ölt formát. Eszerint él, ítél, alkot véleményt az emberekről és a világról. Ily módon Laky Anna életszemléletének két forrása van: egyrészt András úr világának pusztulása fölött érzett fájdalom. Ez az édes-keserű ízű visszaemlékezés. A másik: a polgári életből nőtt humánuma, s ezzel fejezi ki önmagát. Ezzel bizonyít. Kétségtelen, hogy vannak értékei ennek a példamutatásnak, pl. a hivatásszeretet. De történelmileg elkésett sorakozó. L. Kiss Ibolya őszinte szándéka ellenére régi fegyverekkel elkésve ért a csaistába. Egy letűnt világ érzéseivel, erkölcsi normáival, egyszóval polgári életszemlélettel nem lehet sem megérteni, sem pedig megmagyarázni mai életünket. Különösen nem olyan szétágazó problémát, mint az együttélés. Laky Anna a tegnap egyoldalú bizonyítása, egy múltba vesző világ visszaemlékező dokumentálója. Meglepő, hogy a könyv ilyen formájában a könyvkiadó és a könyv felelős szerkesztőjének beleegyezésével, tudtával látott napvilágot. Minek lehet ezt nevezni? Eszmei következetlenség, gyökértelen eszmeiség, felületesség, vagy egy gyékényen árulás? Szerintem mindez együttvéve. DOBOS LÁSZLÓ ÚJ SZÓ 498 Sf 1958. március 25. HOL VOLT, hol nem volt, volt valahol egy szép nagy erdő, benne sok kis erdei állat. Vidáman és elégedetten éltek ott egymás mellett. Ügyesek, okosak voltak, mert iskolába is jártak a kis erdei tisztásra, ahol megtanulták az erdő lakóinak törvényeit, ügyességet mindenféle és mást megbecsülni, egy-Együtt ültek a selymes füvön nyuszik, rókák, őzikék, mókusok. Illedelmesen hallgatták tanítójukat, az öreg medvét. Mindennap pontosan megjelentek a tisztáson, tanulni, csak egyetlen kis mókus szerettek kerülte el az erdei iskolát, ő inkább játszogatott, a fákról kukucskált le a tanulókra, csúfondárosan beleszólt feleleteikbe, mogyoróval dobálta őket, egyszóval még a többieket sem hagyta nyugodtan tanulni. DITTRICH ANNI VI. oszt. tanuló írja Zselizről: Iskolánkban van pionírszervezet, csak az a baj, hogy mindeddig nem sikerült helyiséget szerezni, ahol rendszeresen összegyülekezhetnénk. Iskolánkban a pionírszervezet szépen dolgozik. A múlt hónapban textilhulladékot gyűjtöttünk. Ami pénzt kaptunk érte, abból sátrakat veszünk, mert a nyáron nagyon sokat szeretnénk kirándulni, szeretnénk megismerni szép hazánk gyönyörű tájait, vidékeit. Mi is reméljük, hogy a zselízi pionírok szép terve sikerül és kellemes napokat töltenek majd a maguk szerezte sátortáborban. ÚJRA EGY összerakós fejtörő: Készítsetek egy hatágú csillagot a fenti fekete figurákból. MEGFEJTÉSEK: így kaptok vízszintesen, függőlegesen és átlósan is összeadva 34-et a négyzetben. EGYETLEN vonással le tudjátok-e rajzolni az alábbi köröket. (Beküldte: Kása Gábor, Csarnaho.) Az idő telt-múlt: akik az erdei iskolába jártak, már sok mindent megtanultak, csak a kis mókus maradt buta. El is nevezték buta mókusnak. Egyszer csak azon vette magát észre, hogy már senki sem szereti, szóba sem állnak vele az erdő lakói, így érkezett el az ősz. Minden állat meleg téli szállást készített magának, csak buta mókusnak nem jutott eszébe, hogy már küszöbön a tél. Pedig ha tanult volna rendesen, nem hitt volna a csalóka napsütésnek, számolt volna azzal, hogy váratlanul beköszönthet a hideg, zord idő és jaj annak, akit készületlenül ér. Bizony a buta mókus megjárta, mert egyik reggelre vastag dél lepett be mindent és fagyasztó, szúrós hideg szél fújt. Most már nem is gondolhatott meleg téli lak építésére. Dermedt tagjait dörzsölgetve sietett szállást kunyerálni az állatoktól. De azok bizony elutasították. Sem a vakond, sem a sündisznó, sem a tarka erdei nyúl nem fogadta be. Most érezte csak, milyen rosszul tette, hogy tanulás helyett játékkal és bolondságokkal töltötte idejét. Sírva kért bocsánatot az állatoktól és bevallotta, hogy nagyon megbánta könnyelműségét és szégyelli magát ostobaságáért. Most már jobb szemmel néztek egyik mókuscsaládra az erdő lakói és az be is fogadta odújába a vacogó buta mókust. Mikor pedig kitavaszodott és elérkezett újra a tanulás ideje, nem szégyellte magát, a legkisebbekkel járt az erdei iskolába. Mindennap pontosan megjelent a nagy tudós medve óráin és igyekezett megtanulni azt, amit elmulasztott, amit tudnia kell minden mókusnak. Azóta már el is felejtették az erdő lakói, hogy valamikor butának hívták az ügyes kis mókust. összetettek két szóból, rám ismersz, ha gondolkodol. Az első az én vagyok, a másik az sokkal nagyobb. Az elsőt mindenki szereti, ha a másodikat nem is ismeri. És minden szombaton együtt van e hasábon. Mi az? (Beküldte: Tömösközy Viola, Garamgyörgy.) Nem madár, nem féreg, nem állat. Mégis őrzi a házat — mi az? (Beküldte: Király Dezső, Lelesz.) Szövőmester vagyok én, a szövetben lakom én, a gazdasszony nem szeret, pedig fogom a legyet. (Beküldte: Vámos László, Janik.) MÚLT HETI találós kérdéseink megfejtése: 1. Mák, 2. Kasza. A VÁNDOR előbb átvitte a kecskét, majd a káposztát, de visszahozta a kecskét. Aztán a farkast vitte át a túlsó partra, a kecskét otthagyta, és végül is a kecskével kelt át a keskeny pallón. KEDVES GYEREKEK! Sokan azt kérdezitek tőlünk, miért nem válaszolunk különkülön leveleteikre. Sajnos, annyi időnk nincs, hogy minden héten választ adjunk a beérkező sok száz megfejtésre. Ezt feleslegesnek is tartjuk, hiszen minden héten közöljük a helyes megfejtéseket. De minden levelet elolvasunk (bár néha gondot okoz egy-két rendetlen levél megfejtése). Kiválogatjuk a jó megfejtéseket és azok között sorsoljuk ki a nyerteseket. Beküldött találós kérdéseiteket és fejtörőiteket is figyelembe vesszük, ha eredetiek és nem valamelyik gyermeklapból vagy könyvből másoltátok ki. E héten könyvet nyertek: Szegi Irén, (Bátorkeszi), Planka Mária (Várgede), és Fehérvári Emília (Kulcsod) tanulók. Dicséretet kapnak: Balázs Erzsébet, korláti, Nagy Ilona mulyadi, Bajnok Katalin borsi, Kahler József komáromi és Jilka Éva rimaszécsi tanulók. A legrövidebb út a labirintuson át: (Beküldte: Giák István, Görgő)