Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-01 / 302. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesül­­etele I UJSZO SZLOVAKIA KOHHUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1962. november 1. csütörtök • 30 fillér • XV. évf., 302. szám Antonín Novotný elvtárs hazatért Moszkvából (ČTK)­­ Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársasá­gunk elnöke Jirí Hendrych és Otakar Simonek elvtársaknak, a CSKP KB politikai irodája tagjainak kíséretében szerdán, október 31-én elutazott Moszkvából. A vnukovói repülőtéren az SZKP KB elnökségének tagjai — L. I. Brezs­nyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, F. R. Kozlov, az SZKP KB titkára, A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese búcsúzott a csehszlovákiai elvtársaktól. Jelen volt N. P. Firjubin, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese, J. I. Gromov, a Szovjetunió külügyminisztériuma IV .európai osztályának vezetője és az SZKP KB vezető dolgozói. A küldöttségtől Richard Dvorák, Csehszlovákia szovjetunióbeli rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete és a csehszlovák nagykövetség dolgo­zói is elbúcsúztak. A csehszlovák küldöttséggel M. V. Zimjanyin, a Szovjetunió csehszlová­kiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is Prágába utazott. A délelőtti órákban V. Široký, J. Dolanský, L. Jankovcová, D. Kolder s B. Köhler, a CSKP KB politikai irodájának tagjai és póttagjai, továbbá Dubček és V. Slávik, a CSKP KB titkárai, valamint további elvtársak fo­gadták Antonín Novotný, Jirí Hendrych és Otakar Šimúnek elvtársakat és M. V. Zimjanyint, a Szovjetunió nagykövetét a ruzynéi repülőtéren. A fo­gadtatáson a Szovjetunió prágai nagykövetségének felelős dolgozói is jelen voltak. Üdvözlő táviratok az algériai államünnep alkalmából­ ­(CTK) — Antonín Novotný, köztársaságunk elnöke, az Algériai Demok­ratikus Népköztársaság államünnepe alkalmából Ahmed Ben Bella minisz­terelnöknek üdvözlő táviratot küldött, amelyben többek között a követke­ző áll : „Csehszlovákia népe nagyra értékeli ez algériai nép áldozatos harcát, amely jelentős hozzájárulás a világ valamennyi haladó erőinek imperialis­taellenes küzdelméhez s a gyarmati rendszer végérvényes megszüntetésé­nek meggyorsításához. Csehszlovákia népe mély rokonszenvvel követi az Al­géria függetlenségének megszilárdítására s az építésével kapcsolatos fontos gazdasági, valamint szociális feladatok megoldására irányuló törekvése­ket". Köztársaságunk elnöke üdvözlő távirata befejző részében kifejezte azt a meggyőződését, hogy a jövőben még jobban elmélyülnek , erősödnek Csehszlovákia és Algéria nemzeteinek kapcsolatai. Zdenek Fierlinger, a Nemzetgyűlés elnöke az algériai államünnep alkal­mából Ferhat Abbasznak, az Algériai Demokratikus Népköztársaság alkot­mányozó nemzetgyűlése elnökének, míg Václav Dávid külügyminiszter Mo­hammed Hemiszti algériai külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. Az emberiség hálás az atomháború vészjellegeinek eloszlatásáért U THANT A KUBAI KORMÁNNYAL TÁRGYAL Havanna (CTK) — U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára kedden Ha­vannába érkezése után azonnal tár­gyalni kezdett Fidel Castróval, a ku­bai forradalmi kormány elnökével. Az ENSZ titkársága kedden este közleményt adott ki U Thant tárgya­lásairól. Eszerint „nagyon hasznos" tárgyalások voltak. A Thant a Castro­hoz intézett levelében említett vala­mennyi kérdést megtárgyalta a kubai kormány képviselőivel. Az ENSZ képviselője figyelmeztet­te az amerikai újságírókat, hogy több kérdés van napirenden, nem pedig egy, ahogyan az amerikai újságok jelezték. Az amerikai sajtó olyan szín­ben tünteti fel U Thant látogatását, mintha csak a katonai berendezések leszerelését akarná biztosítani. Az ENSZ-szóvivő hangoztatta, hogy a megbeszélések tárgya a Kubai Köz­társaság szuverenitásának szavatolá­sá­­nak A kubai köztársasági elnök irodája­hivatalos közleménye szerint U Thant ügyvezető ENSZ-főtitkár ked­den 2 óra 15 percen át tartó megbe­szélést folytatott Fidel Castro minisz­terelnökkel, Dorticos köztársasági el­nökkel, Raúl Roa külügyminiszterrel és más hivatalos személyiségekkel. A kubai fél világosan kifejtette állás­pontját, melyet a megegyezés érde­kében tekintetbe kell venni. (Folytatás a 4. oldalon) ////////////////w//////////////^^^^ A Szlovák Nemzeti Tanácsra felelősségteljes feladatok hárulnak Ülést tartott Szlovákia legfelsőbb államhatalmi és igazgatási szerve A Szlovák Nemzeti Tanács tegnap megtartotta 10. ülését. Az ülést Ľudovít Benada elvtárs, az SZNT alelnöke nyitotta meg. A bevezetőben meg­említette, hogy az utóbbi ülés óta a Szlovák Nem­zeti Tanácsot nagy veszteség érte: rövid és súlyos betegség után elhunyt Rudolf Strechaj elvtárs, az SZNT elnöke, a CSKP KB politikai irodájának pót­tagja, miniszterelnök-helyettes. A képviselők egy­perces csenddel emlékeztek meg az elhunyt Rudolf Strechaj elvtársról. Az SZNT alelnöke ezután üd­vözölte Pavol Kompišt, az építésügyi miniszter he­lyettesét, Miloslav Žaloubeket, az Állami Tervbi­zottság elnökhelyettesét, a kerületi ás a nemzeti bizottságok építésügyi bizottságainak járási el­nökeit, az építővállalatok igazgatóit, valamint az ülésen megjelenő többi vendéget. Ľudovít Benada elvtárs megnyitó beszédében rá­mutatott arra, hogy az SZNT állandóan figyelem­mel kísérte az állami terv teljesítésével összefüggő kérdéseket. Az iparra háruló feladatok mellett nagy súlyt fektetett a mezőgazdasági termelés nö­velésére, az építőipar és Szlovákia kulturális fej­lődésére. Az SZNT szervei az elmúlt időszakban hathatós segítséget nyújtottak a mezőgazdasági üzemeknek, a nemzeti bizottságoknak; foglalkoz­tak az új technika és technológia bevezetése terén felmerülő hiányosságokkal a mezőgazdaságban. A mezőgazdasági termékek felvásárlásának biztosí­tására számos intézkedést foganatosítottak és meg­tették a szükséges lépéseket a jövő évi terv jó előkészítésére is. Az SZNT behatóan foglalkozott továbbá Szlovákia kulturális fejlődésével és nagy súlyt helyezett a magyar és az ukrán dolgozók kulturális életének fellendítésére. Ľudovít Beneda elvtárs végül hangsúlyozta: a képviselők feladata, hogy a nemzeti bizottságoknak és a szövetkeze­teknek hathatós segítséget nyújtsanak igényes fel­adataik teljesítésében. A megnyitó beszéd után Vojtech Daubner, a mandátumbizottság elnöke előterjesztette a 77. számú választókörzetben (Košice II.) pót­választások eredményét. Az említett megejtett választó­körzet Jozef Ľenárt elvtársai egyhangúlag megvá­­­­lasztotta az SZNT képviselőjévé, s mivel a válasz­tások a törvények értelmében zajlottak le, a Szlo­­vák Nemzeti Tanács Jozef Lenárt elvtárs megvá­lasztását jóváhagyta. Jozef Lenárt elvtárs letette a képviselői esküt. Ezt követően Vasil Biľak mi­niszter, az SZNT alelnöke előterjesztette az elnök­ség javaslatát, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács új elnökévé Jozef Lenárt elvtársat válasszák meg. A képviselők a javaslatot lelkes tapssal fogadták, s egyhangúlag jóváhagyták. Jozef Lenárt elvtárs beszédében köszönetét fe­jezte ki a bizalomért, s biztosította a képviselőket, minden tőle telhetőt megtesz, hogy bizalmukban ne csalatkozzanak. Jozef Lenárt elvtársnak, az SZNT elnökének beszéde után a képviselők meg­hallgatták Sámuel Takáč mérnöknek, az SZNT megbízottjának beszámolóját a beruházási építke­zésekkel kapcsolatos kérdésekről Szlovákiában. A beszámolót vita követte, melyben 10 képviselő szólalt fel. (Folytatás a 3. oldalon) Jozef Lenárt elvtársnak, az SZNT elnökének életrajza Jozef Lenárt, a Szlovák­­ Nemzeti Tanács elnöke 1923. április 3-án született a Liptovský Mikulás a járásbeli liptovská Porubkyn. Munkáscsalád gyermeke. Már 15 éves korában munkásként dolgozott és mint magánta­nuló elvégezte a vegyipari mesteriskolát. A poprádi járásban részt vett a kommunista párt illegális tevé­kenységében, majd a Szlovák Nemzeti Felkelésben is. Hazánk felszabadítása után, mint pártunk svnti aktív funkcionáriusát beválasztották az SZLKP poprádi­ területi bizottságába, ahol 1947-ig titkári funkciót töltött be. Azután 1950-ig az SZLKP Központi Bizottságán dolgo­zott, majd a partizánskei Augusztus 29. Művek vállalati igazgatója lett. Az 1951—1953-as években a könnyűipari miniszter helyetteseként ténykedett. A moszkvai párt­főiskolán három évig folytatott tanulmányainak elvég­zése után 1956-tól Bratislavában dolgozott, mint az SZLKP kerületi bizottságának vezető titkára és ezt a tisztséget 1958-ig töltötte be, amikor megválasztották az SZLKP KB titkárává. Ebben a tisztségében az iskola-és propagandaügy, majd később az építőipar és közle­kedésügy tartozott hatáskörébe. 1951-ben megválasztot­ták az SZLKP KB tagjává és a CSKP XI. a CSKP KB tagjává. 1960-ban megválasztották kongresszusán a Nemzet­gyűlés képviselőjévé és az SZLKP KB irodájának tag­jává. Tevékenységét több állami és pártkitüntetéssel méltatták. Jozef Lenárt elvtárs a CSKP küldöttségének tagjaként részt vett a testvéri kommunista pártok több szásán, így 1961-ben az SZKP XXII. kongresszusán kongresz­is. (ČTK) A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS KÉPVISELŐI JOZEF LENÁRT ELVTÁRSAT EGYHANGÚLAG MEGVÁLASZTJÁK AZ SZNT ELNÖKÉNEK. Jozef Lenárt elvtárs beszéde TISZTELT SZLOVÁK NEMZETI TANÁCs, KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak bizalmukért, melyet azzal tanúsítottak, hogy megválasztottak a Szlovák Nemzeti Tanács elnökévé. Egyidejűleg köszönetet mondok kör­zetem választóinak is, akik képvise­lővé választottak. Ezt a bizalmat elsősorban a Cseh­szlovákia Kommunista Pártja hazánk népe érdekében kifejtett érdemdús tevékenysége iránti bizalomnak te­kintem. Ezért mint a párt egyik tag­ja, annál inkább is tudatosítom, hogy rendkívül komoly s felelősségteljes feladatra kaptam megbízatást. Bizto­sítom Önöket arról, hogy megteszek mindent, ami erőmből s képességeim­ből telik, hogy ne csalatkozzanak a személyem iránt tanúsított bizalmuk­ban. Ülésünket akkor tartjuk, amikor igen komoly a nemzetközi helyzet. Tanúi voltunk annak, hogy az Egye­sült Államok kormánya a Kuba el­leni blokád elrendelésével a legutób­bi években példátlan, önkényes cse­lekedetre vetemedett. A blokád el­rendelésével tetőpontját érte el az USA­ arra irányuló törekvése, hogy ezt a hősies országot elszigetelje a külvilágtól, különösen barátaitól, szö­vetségeseitől, hogy megbénítsa gazda­sági életét, aláássa védelmi képessé­gét, végül pedig elfojtsa a forradal­mat s az imperialisták jármába hajt­sa a kubai népet. Mi dühíti fel annyira és mi vezeti e hallatlan cselekedetekhez az ön­kényeskedő amerikai urakat? Minden józan gondolkodású ember előtt vi­lágos, hogy a hétmilliónál kevesebb­­ lakosú Kuba nem veszélyeztetheti az­­ olyan nagyhatalmak biztonságát, mint az USA, és a világbékét sem. Kuba példamutatása felébreszti a kevésbé fejlett latin-amerikai országok sza­badságvágyát. El tudjuk képzelni, mi­lyen mesés nyereségek folynak a la­tin-amerikai országokból az amerikai monopolisták zsebébe, ha az USA csu­pán 1960-ban 641 millió dollár sápot sepert be ezekből az országokból, s új tőkebefektetése az említett or­szágokban csak 95 millió dollárt tett ki. Kuba — az elnyomott latin-amerikai nemzetek reménycsillaga. Az USA azért törekszik zavart kelteni ebben az országban s az amerikai földré­szen így eltüntetni a szocializmus csíráját, mert meg akarja gátolni to­­­vábbi növekedését és terjedését. A tör­ténelem kerekének forgását azonban senki sem állíthatja meg. Kuba nincs­­ magára hagyatva. Elmúltak már azok az idők, amikor a kis nemzetek az imperialisták kényére-kedvére voltak kiszolgáltatva. Kuba ma a Szovjet­unió által vezetett szocialista tábor anyagi s erkölcsi támogatásában ré­szesül, amiről a Szovjetunió kormá­nyának s a többi szocialista ország kormányainak nyilatkozata is tanús­kodik. A kizsákmányolt és az impe­rialisták által elnyomott nemzetek vi­lágszerte rokonszenveznek Kubával. A Szovjetunió következetes béke­politikája meghozza gyümölcsét a vi­lágbékét veszélyeztető konfliktus fel­számolásában. A szovjet kormány megfontolt, de ugyanakkor határo­zott béketörekvései, az a világszerte megnyilvánuló ellenszenv, amelybe az amerikai imperialisták agresszív akciói ütköztek, továbbá a szabad­sága védelmében harcos elhatározott­sággal fellépő kubai nép arra kény­szerítette az USA-t, hogy reálisan ítélje meg a helyzetet, s levonja a megfelelő következtetéseket . Szov­jetunió békepolitikájának alapvető si­kere azoknak a feltételeknek a létre­jötte, amelyek lehetővé teszik egy háborús világégés akut veszélyének megszüntetését. További jelentős győ­zelem a Kubát az USA részéről tel­jesen­­ reálisan fenyegető invázió köz­vetlen veszélyének megszüntetése is. N. Sz. Hruscsov üzenetei s az a visszhang, amelyet világszerte kel­tettek, indokolt reményt adnak arra, hogy megegyezés alapján nyerjen megoldást a jelenleg aggasztóan vál­ságos helyzet, s ez kedvezően befo­lyásolhatja további világproblémák­­ megoldását is. Különösen olyan fon­(Folytatás a 2. oldalonJ

Next