Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-01 / 180. szám, csütörtök

­C­ilág proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA­ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA UJSZO A strahovi stadion hatalmas térségén lenyűgöző látványt nyújt a 14 484 főből álló lányok csapata, amely kimondhatatlan kecsességgel és bájjal mutatja be a HAZÁM TAVASZA című gyakorlatát. (ČTK — J. Finda felvétele) S­EGÍTÜNK! Megmozdult az egész ország, hogy * A sviti Chemosvit dolgozói rend­az árvíz okozta károkat mielőbb el- kívüli műszakot szerveznek az árvíz­távolítsák, s Csallóközbe mielőbb károsultak javára, s terven felül 20 visszatérhessen a megszokott élet­ tonna celofánt, 4 tonna selymet, és­­ Holczer László Komáromból l­- 5 tonna matracborító anyagot állít a­vélben arról számolt be, hogy a já­­nak elő. Az üzemben 100 Komárom­vási építővállalat ógyallai részlegén vidéki gyermeket helyeznek el, s a dolgozó 20 tagú lakatos- kollektíva 405-7000 sz. folyószámlára 50 000 ke­vállalta, hogy az árvízkárosultak fa­­rónát juttatnak, vára munkaidőn kívül személyenként ledolgoznak öt órát. * A dél-morvaországi kerületben július 7-én több mint 450 moziban • A farkastoroki Slovnaft 1. üzem- rendkívüli filmvetítést szerveznek, részlege nevében Szabó Lajos, a sze­­mélyeknek bevételét az árvízkarp­cialista munkabrigád vezetője arról suktak megsegítésére fordítják. számolt be, hogy részlegük munka- bútorkereskedelmi válla­lat június havi bérükből 50-70 ko­ * * f"TMTMTM*""TM' *?"" T­ nnát Huttatnak az árvízkárosultak lat az árvíz sujtotta vidékre már eb­ronát juttatnak az árvízkárosultak küldim 3500 heverőt és 3000 matra­ rónát juttatnak az megsegítésére, ami mintegy 3000 ko­ronát tesz ki. cot. • A jáchomovi bánya Ostrov­na * A matBrovce> Tatrasmalt üzemből Ohŕi­gó javítóműhelyt küld az árvíz sújtot­ta vidékre. MÁR MOST BIZTOSÍTSA , ÚJSÁGÁRUSAIK •12 OLDALAS SZOMBATI SZÁMUNKAT Életmentők — Helikopterek a hömpölygő ár felett Néma tanú — Nyáresti séta a pozsonyi várban A jeltelen híd — Ivo Andric elbeszélése Afrika Párizsban — Éliás Béla színes riportja Abid­janból, Elefántcsontpart főváro­sából Az esős évszak küszöbén — Tudósítónk — Jarmila Uhrová riportja az esős évszakra ké­szülő Indiából Tavasz Madagaszkáron — Érdekes riport a világ egyik leghatalmasabb szigetének éle­téről. BRATISLAVA 19BS. JULIUS 1. Csütörtök XVIII. ÉVFOLYAM 180. szám Ára 30 fillér A revansisták provokációi veszélyeztetik a békét A Külügyminisztérium nyilatkozata A Külügyminisztériumot megbízták, hogy a nyugatnémet revansisták 1965. június 6—7.-i stuttgarti találkozóján elhangzott csehszlovák-ellenes kiro­hanásokkal kapcsolatban nyilatkozat­­ot tegyen. Mivel a Német Szövetségi Köztársa­ságban a revansisták provokációi ál­landóan zavarják a normális helyze­tet Közép-Európában s veszélyeztetik Európa békéjét és biztonságát, a Kül­ügyminisztérium a volt Hitler-ellenes koalíció egyes országainak, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságban képviselt egyes országok kép­viselőinek hivatalosan adta át az em­lített nyilatkozat másol­atát. A Külügyminisztérium nyilatkozatá­ban a következő áll: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya az utóbbi években több ízben figyelmeztette a világ közvéleményét és több ország kormányát a Német Szövetségi Köztársaságban végbeme­nő, a békét s a biztonságot veszélyez­tető fejleményekre. Bebizonyította, hogy a nyugatnémet militaristák és revansis­ták nem akarják vállalni a hitleri fa­siszták második világháborúban elszen­vedett vereségének következményeit, sem pedig a győztes hatalmak nemzetközi egyezményei alapján ebből adódó köte­­­lezettségeket, amelyeknek célja hogy megbénítsa a német támadó szellemet s megakadályozza az újabb háborús tragé­diát, amely kétségkívül sokkal borzal­masabb lenne az emberiség által a kö­zelmúltban átélt tragédiánál. Az agres­­szív csoportok ki akarják eszközölni a második világháború eredményeinek fe­lülvizsgálását, egyre arcátlanabbul han­goztatják revansista követelményeiket, ellenséges tevékenységet fejtenek ki szá­mos ország és Csehszlovákia ellen s eközben a szégyenletes müncheni dik­tátumra hivatkoznak. A Német Szövet­ségi Köztársaság azért akar atomfegy­verekhez jutni, hogy ezeket a célokat minél előbb elérhesse. A revansisták támadó jellegű, provo­katív követelményei egyre inkább felhá­borítják a békeszerető embereket, akik a feszült helyzet enyhülését s a nem­zetek közötti kedvező kapcsolataik ki­bontakozódását óhajtják. A revansista irányzatokat a nyugati országok több reálisan gondolkodó államférfija is el­itélte. Egyes nagyhatalmak — az Ame­rikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és továbbiak — képviselői azonban le­becsülik a nyugatnémet revansizmus megnyilvánulásait, s ennek a politikának veszélyes következményeire való figyel­meztetést. Azt állítják, hogy a hivatalos bonni politikának ehhez semmi köze sincs. A szövetségi kormány és az ún. ellenzék képviselői gyakran hangoztat­ják, hogy Csehszlovákiával szemben nin­csenek területi igényeik és azt állítják, hogy a revansisták beszédei nem egye­bek felelőtlen egyének mit sem jelentő vasárnapi szónoklatainál. Ezek az állí­tások azonban szöges ellentétben állnak a tényekkel. (Folytatás a 2. oldalon) KÖZLEMÉN­Y a KGST végrehajtó bizottságának leningrádi ülésszakáról A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának végrehajtó bizottsága 1965. június 25-től 29-ig Leningrádban tartotta 18. ülésszakát. Az ülésszakon részt vett Sz. Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának el­nökhelyettese, O. Simúnek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minisz­terelnök-helyettese, P. Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnökhelyettese, D. Gombozsav, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhelyettese, H. Meuser, a Német Demokratikus Köz­társaság Állami Tervbizottságának elnökhelyettese, G. Radulescu, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, V. Novikov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és Apró Antal, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese. Az ülésszakon Apró Antal magyar­­ végrehajtó bizottság meghallgat­megbízott, a magyar forradalmi min­­ta a végrehajtó bizottság irodájának mis -paraszt kormány elnökhelyettese tájékoztatóját, amely összegezte a elnökölt. KGST tagországok előzetes elgondo­lásait népgazdaságuk és gazdasági kapcsolataik fejlesztésére az 1966— 1970 közötti időszakban, meghallgat­ta továbbá az Iroda összefoglalóját a KGST tagországok között lefolyt kétoldalú konzultációk eredményéről. A KGST tagországok között az 1968— 1970. évi népgazdasági terveik össze­hangolása érdekében lefolyt kétolda­lú konzultációk lehetővé tették, hogy a KGST tagországok előre megegyez­zenek kölcsönös áruforgalmukban, megállapodjanak gazdasági együttmű­ködésük olyan egyéb kérdéseiben, amelyek nagy jelentőségűek gazda­gozása bizottság szempontjából. A végrehajtó megállapította, hogy létre­gazaa"®" g­e­me8Kotese­ SZOVJET—JUGOSZLÁV barátsági nagygyűlés Moszkvában Mikojan és Tito elvtárs beszédet mondott Moszkva (CTK) — Tito elnök moszkvai látogatásának befejezé­séül a Kreml Kongresszusi Palo­tájában jugoszláv—szovjet barátsá­gi nagygyűlés volt. A gyűlés el­selőlt, a jugoszláv elnök és kísére­tének tagjai foglaltak helyet. Mikojan a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke beszédében hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió és Ju­goszlávia kapcsolatai egyre mélyeb­bek. A két ország közti gazdasági nők. Megvannak a két ország közötti együttműködés elmélyítésének feltéte­nekségében szovjet vezető képvi­ kapcsolatok is gyors_ iramban fejlőd­ Ä ^l­^/ TELK2- lei. A szocialista országok, tekintet­ jöttek « ef›»ett ddffkra A SZĎÓ 'Az ülést az SZKP moszkvai városi tel múltjukra, gazdaságuk és kultúrá- ^/ ^ ^l^ľ// bizottsága nevében Jegoricsev nyitotta juk színvonalára és további tényezők­­meg. A szovjet és jugoszláv állam­ re más-más módon oldják meg a szo­­nek szükséges­zeneteiet. himnusz elhangzása után a moszkvai cializmus építésének konkrét problé­dolgozók képviselői tartottak rövid mást. Ezért a szocialista országok­beszédet. Utánuk Joszip Broz Tito Ju- nak kölcsönösen tanulmányozniuk sekkel foglalkozó állandó bizottsága-A végrehajtó bizottság megvitatta a KGST deviza- és pénzügyi kérdé­goszláv elnök, majd Anasztasz Miko­jan emelkedett szóra. kell tapasztalataikat. (Folytatás a 3. oldalon) nak tájékoztatóját a Gazdasági (Folytatás a 3. oldalon) MIELŐTT PENDÜL A KASZA Annyit szidtuk az idei tavaszt, mint egy vá­sott gyereket. Még azok is, akiknek lényegé­ben csak annyi bosszúságot okozott, hogy iro­dába menet a szokottnál kissé melegebben kel­lett öltözniük és az esőkabátot soha nem hagy­hatták otthon. Hát még azok, akiknek a háza falát az árvíz mossa, vagy akiket a zuhogó eső gyakran hazakergetett a földekről. Sajnos, a mezőgazdasági dolgozóknak nagyon sokszor kellet az időjárásról beszélniük. Hi­szen ennyire talán két emberöltő óta sem avat­kozott bele a munkájukba. A sokévi átlaghoz viszonyítva csaknem valamennyi mezőgazdasá­gi munkánál kéthetes késés mutatkozik. Egy­szerre sürgős tehát a növényápolás, a takar­mánybetakarítás, rengeteg a tennivaló a sző­lőben, a zöldségesekben és ráadásul már Pé­ter-Pált is magunk mögött hagytuk, küszöbön áll az aratás. Az időjárás végre kissé megemberelte ma­gát. Egyszerre száz munka szakadt a mező­gazdasági dolgozók nyakába. Ember legyen a talpán, aki a rengeteg tennivalóhoz rendel­kezésre álló gépeket és embereket úgy osztja be, hogy egyetlen munkaszakaszon se legyen fennakadás. Az előre elkészített tervek dugá­ba dőltek, most az új helyzethez kell igazod­nia a munkaszervezésnek. Természetes, hogy az adott körülmények között a korábban be­tervezett munkamódszereket sem lehet minden esetben alkalmazni. Egyes helyeken például még jó idő esetén is csak egy-két hét múlva mehetnek rá a gépek a földekre. A munkával pedig nem lehet addig várni, ha nem akarjuk még tovább növelni az időjárás okozta eddigi károkat. Nehéz lenne receptet írni arra, hogy az egyes mezőgazdasági üzemekben milyen mun­kamódszereket válasszanak. A napokban több falu határában olyasmit láthattunk például, hogy a szövetkezetesek kézi sarabolót toltak a sorok között, másutt kézi kaszával a lóherét, majd rúdra rakva emberek vágták vitték a szilárdabb talajú helyek felé. A mezőgazda­ság gépesítésének jelenlegi szakaszában az em­lített „módszereknél" sokkal haladóbb, gazda­ságosabb munkafolyamatokat is ismerünk. En­nek ellenére csak elismeréssel adózhatunk azoknak, akik a pillanatnyi helyzethez iga­zodva, fáradságot nem sajnálva, a legnagyobb áldozatok árán is igyekeztek megmenteni a termést a további veszteségektől. Az idén a tavalyinál is több mezőgazdasági gép áll a szövetkezetek és állami gazdaságok rendelkezésére. Mégsem bizakodhatunk abban, hogy az idei aratás könnyebb lesz, mint a ko­rábbi években. Erre több tényező is figyel­meztet. A sok közül elsősorban talán a várható időjárás szeszélyeire kell alaposan felkészülni. Az is megnehezíti az aratást, hogy a sok eső következtében dússá, magas szárúvá fejlődött a gabona. Távolról sem lehet a ta­valyihoz hasonló kombájn-teljesítménnyel szá­molni. Ma már azért sem, mert sok helyen megdőlt, összekavarodott a gabona. Ugyanak­kor a tavalyihoz viszonyítva a vetésterületet is növeltük néhány ezer hektárral. Ezekben a napokban főképp a Duna mentén ezer és ezer ember megfeszített munkával küzd a pusztító árral. A károk helyrehozása is ren­geteg munkát ad majd az árvíz sújtotta vidé­kek és az egész ország lakosságának. Ki tud­ja mikor, vagy egyáltalán kerülhet-e sor má­sodvetésre a megsemmisített vetemények he­lyett Az adott helyzetben elég nehéz az aratásra való felkészülésről beszélni. De az aratás ideje ettől függetlenül egyre közeledik. Remélhető­leg a gépjavítást illetően a felkészülésben nem lesz hiba. De a gabonabetakarítás sikere érdekében előreláthatólag a kévekötőgépek­re, sőt további rossz időjárás esetén a kézi­kaszákra is szükség lesz. Erről bizony a leg­több helyen megfeledkeztek a tervkészítésnél. S arról is, hogy az idén jóval több ember kell az aratáshoz, mint tavaly. Szinte elképzelhe­tetlen, hogy valamennyi mezőgazdasági üzem a saját erejéből képes megoldani a veszteség­mentes gabonabetakarítást. Helyesen járnak el tehát azok, akik újra kezükbe veszik az elkészült terveket, s az előrelátható és nem látható nehézségeket számba véve, idejében megteszik a szükséges intézkedéseket. Mindenekelőtt az északi és déli járások közötti csere-segítségre gondolunk, de a falutól távol dolgozók és a védnökségi üze­mek brigádsegítségének jó megszervezése is nagyot lendíthet előre a sikeres gabonabeta­karítás ügyén. Természetesen nagyon helyes, ha a dolgozók anyagi érdekeltségének májáról sem feledkezünk meg. Sok tehát soka­még a tennivaló, mielőtt pendül a kasza.

Next