Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)
1967-03-03 / 62. szám, péntek
• • • • • qaaa • • •••••dooood in ; f 11 m e k • ••nooaaODDODDOaDDDDDO Natasa Rosztova A Háború és béke II. része Ľudmila Szaveljeva varázslatos Natasa Rosztova szerepében. A Háború és béke II. része az ő szólószáma, a többiek mellette statiszta szerepet töltenek be. De ő betölti az egész filmet, árad belőle a tisztaság, a szenvedély, a fiatalos életösztön és a beteljesülés várása. A film — amely jóval rövidebb az első résznél — Natasa érzelmi világát tárja fel a néző előtt. 1810-et írnak. Natasa szeleskedő izgalommal első báljára készül, majd ott lépked a pompás ruhákba öltözött társaság hullámzó sorai között. Csaknem beleszédül a színek és hangok kavargásába, s amikor megszólal a zene, dobogó szívvel, remegve, fátyolos szemmel várja, táncba viszi-e valaki. S megjelenik Bolkonszkij, meghajol előtte és a keringő dallamára már együtt táncolnak. Bolkonszkij változást hoz Natasa életébe, csodálja, tiszteli a férfit, s alig tudja leplezni szerelemre lobbant szíve viharos érzéseit. Bolkonszkij feleségül kéri, Natasa boldogsága mégsem teljes. Fiatal lelkében kétségek vívódnak az egyéves várakozási idő tarka szórakozásai közepette is. Azután megjelenik a fiatal, heves Kuragin. Szenvedélye magával ragadja a fogékony fiatal lányt, hogy a sikertelen szöktetési kísérlet után, mint egy sebzett madár vergődjék fájdalmában. Állítólag Lev Tolsztoj mondotta, hogy szeretné, ha az olvasók legalább részben éreznék azt az örömet, amit számára e regény írása jelentett. A Háború és béke órási mű, jól meg kellett gondolni, mit válogatnak ki belőle, hogy a film a tolsztoji lényeget kifejezze. Miután a négyrészes műből már kettőt láthattunk, megállapíthatjuk, hogy Szergej Bondarcsuk és Vaszilij Szolovjev mély tisztelettel és érző odaadással bánt Tolsztoj regényével, hogy volt erejük kihagyni olyan részleteket is, amelyek a filmben igen hatásosak lettek volna. Emlékezetes marad számunkra Natasa első bálja. Itt találkozik Bolkonszkijjal, de itt jelennek meg a film többi főalakjai is. S itt, a gyertyák ezreinek fényében csillogó bálteremben Bondarcsuknak sikerült megteremtenie a XIX. századbeli előkelő orosz társaság erkölcsi arculatát, egy részletében ábrázolni az akkori életformát. Jelentős epizóddá növekedett az a jelenet is, amikor Natasa nagybátyjánál van látogatóban Nyikolajjal, és a gitár hangjaira orosz népi táncot jár. Ez Natasa, az előkelő grófnő, akit francia kisasszony nevelt, s akinek mégis egész lénye hamisíthatatlanul orosz, mint ahogy Tolsztoj műve is mélyen nemzeti. Ľudmila Szaveljevát Natasa megformálásáért moszkvai IV. nemzetközi film-a fesztiválon a női alakítás díjával tüntették ki. Megérdemelte. Fogas kérdés Georgij Danelija bátor hangú szatírája megnevetteti a közönséget s közben bőkezűen osztogatja a fricskákat. Hőse Ivan Szergejevics Travkin, egyszerűségében jelentéktelen szovjet polgár, egy limonádégyár laboránsa, gondos családapa, rendes férj, semmiben sem különbözik községe többi jelentéktelen polgártársától. Ám egy szép napon a véletlen, vagy mondjuk inkább a fogfájás kapcsán kiderül, hogy Travkin nem is olyan egyszerű ember, mert 33 foga van. S ez szenzáció, beindul a gépezet, amely Travkinból egy-két kitűnni vágyó funkcionárius és a televízió segítségével sztárt csinál. Miniszteri autó szállítja a városba, fiatal asszonyok rimánkodnak szerelméért, és a 33. fog új tudományos következtetésekre ad lehetőséget. Persze, mint minden felfújt légbuborék, a Travki körüli szenzáció is szétpukkan, s ő visszatér övéi közé. Az ötlet kitűnő. A kivitelezés a szatíra és komédia határán mozog. Jevgenyij Leonov Travkin szerepében remekül mulattat. S. K. Északi történetek Négy ország kinematográfiájának sajátos bemutatkozása ez a négy kisfilm. Látszólag csak az a közös bennük, hogy mindegyikben felismerhetjük szülőhazája filmművészetének eléggé tipikus jegyeit. Természetesen alapvető mondanivalójukban van gondolati rokonság, ám ha csak annyi lenne is, hogy sajátosak, így együtt akkor is érdekesek, vonzóak volnának. A svéd kisfilm egy tíz év körüli értelmes kislány kíváncsi körülpillantása az őt közvetlenül körülvevő világban éppen akkor, amikor szívében az első mélyebb fiú-lány barátság különös ízével minden látványosságra, jelenségre igen fogékonnyá válik. A néző számára nemcsak az az érdekes, amit a kislány lát, hanem az is, ahogy a látottakat valószínűleg felfogja. Gondolatébresztő, igényes alkotás ez a kisfilm, a sokatmondó tömör ábrázolásmód szép példája. nal A három további — színvotekintetében — némileg elmarad a svéd produkció mögött. A dán kisfilm egy hadgyakorlaton részt vevő botcsinálta kiskatona különös kalandját mondja el — ugyancsak modern tömörséggel. A háborúk értelmetlenségének és a szerelem, a tiszta érzések szépségének hatásos szimbóluma ez film. A harmadik történet az ember ősi szabadságvágyának, kötetlenség- és függetlenségóhajtásának romantikus, de komolyan veendő, szűkszavú, ám mondanivalóját jól kifejező, szép költeménye. A negyedik film egy francia diáklány és egy finn diák első látásra lobbant szerelmének és gyors elválásának számunkra talán kicsit rideg, de nem költőietlen története. Végeredményben tehát milyen az Északi történetek? Annak, aki csak szórakozni akar rajta, aligha fog tetszeni, viszont aki nem sajnálja a fáradtságot, s egy kicsit gondoldolkodik a látottakon, az értékelni fogja az alkotók elismerésre méltó szándékát és teljesítményét. Különös párbaj Puskin Párbaj című, örökbecsű novelláját filmesítette meg Jerzy Antczak lengyel rendező. Televíziós filmet készített, s maga is meglepődött, amikor művét a mozikban is vetíteni kezdték. A nézőre kissé nyomasztóan hat a sajátos, tv-igényeknek megfelelő rendezésmód, ám nem annyira, hogy a film egyéb tulajdonságai ne tudnák kárpótolni ezért. Antczak módosította a novella cselekményét, egy szerelmi kalandot szőtt bele, s ezzel, ha nem is a film rovására, mindenesetre megváltoztatta a puskini mondanivalót, így ami a novellában az unatkozó nemesek szeszélyes virtuskodása, viszálykodása volt, a filmben szerelmi dráma lett. Mindennek ellenére — s ez a rendező dicséretére legyen mondva — Antczaknak sikerült meggyőző, finoman árnyalt képet festenie a feudális Oroszország romantikus nemesi világáról, a léhaságban is legalább látszólagos értelmet kereső nagyúri életről Érdekessége a filmnek, hogy a két főszerepet egy színészre, a népszerű és nálunk sem ismeretlen Ignacy Gogolewskire bízta. Az ötlet szerencsésnek bizonyult, hiszen Szilvia és a herceg között — minden ellentétességük ellenére — sok a rokon jellemvonás. (»zé) ludinda Szaveljeva [időszerű közgazdasági kérdések Népgazdaságunk fejlődése és a Szovjetunióval (!) A csehszlovák népgazdaság háború utáni fejlődése a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolatok elmélyülésének és bővülésének jegyében megy végbe. Ezért nem véletlen, hogy éppen ma, amikor a Szovjetunióban a félévszázados szocialista út eredményeit értékelik, és hazánkban jelentős változásokat hajtunk végre a népgazdaság irányítási rendszerében, a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolataink a széles közvélemény érdeklődésének előterébe kerülnek. Vannak olyan hangok is, melyek a népgazdaságunkban felgyülemlett problémákat közvetlen kapcsolatba hozzák a csehszlovák és a szovjet népgazdaság közötti kapcsolatok fejlesztésével. Megkíséreljük, hogy két cikkben mélyebben betekintsünk e problémába. KÉT ALAPVETŐ ELLENTÉT Népgazdaságunk elég ellentétes feltételek között fejlődik. A termelés összetétele nem felel meg természeti erőforrásaink összetételének és gazdasági szükségleteinknek. Ez az egyik alapvető ellentét — ellentét a szűk keresztmetszetű nyersanyagbázis és a fejlett feldolgozó ipar között. A szocialista építést nálunk az jellemezte, hogy gyorsan növekedett a nehézipar aránya az ipari termelésben, s olyan iparágakról volt szó, amelyek már korábban is nyersanyagbehozatalra szorultak. Az embargó politikája, melyet az imperialista országok érvényesítettek velünk szemben, súlyosan érintett bennünket. Azt jelentette, hogy elvesztettük azokat a piacokat, ahol fontos nyersanyagokat vásároltunk, de nagy mértékben azokat is,melyeken termékeinket elhelyeztük. Ezért gazdasági kapcsolataink gyors fejlesztése a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal életbevágóan fontos lett számunkra. Ráadásul a társadalmi élet rendellenességei az ötvenes években elősegítették a többékevésbé komplex, zárt gazdaság építésére irányuló egészségtelen tendenciát. Ez táptalaja volt annak, hogy olyan ipari kapacitásokat is létesítettünk, amelyek nem biztosítottak kellő hatékonyságot, és amelyekhez nem rendelkeztünk a szükséges nyersanyag- és energiaforrásokkal. így fejlődött és éleződött ki a másik alapvető ellentét: ellentét a nemzeti munka egyre gazdaságosabb ráfordításának szükségessége és ennek korlátozott, belső méretű feltételei között. Például a korszerű automata gépsorok átlagban 1,5—2 perces termelési ütemben dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy az ilyen gépsor akkor gazdaságos, ha évente 150—200 ezer terméket bocsát ki. A jelenlegi feltételek között hazánkban ilyen sorozatú gyártást csak egynéhány fogyasztási cikk vagy alkatrész termelésében lehet elérni. . . Mindkét ellentét — természeforrásaink korlátozottsága, tekintettel a termelés szerkezetére és kiterjedésére, és a népgazdaság szűk kerete a magasan produktív tömeggyártás fejlesztésére —, arra kényszerít bennünket, hogy egyre intenzívebben fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a többi szocialista országgal, elsősorban a Szovjetunióval. CSEHSZLOVÁKIA A NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁSBAN Az egy lakosra jutó külkereskedelmi forgalomban hazánk a szocialista országok között az első helyen áll. Az egy lakosra jutó külkereskedelmi forgalom ugyan nálunk ötször nagyobb, mint a Szovjetunióban és háromszor nagyobb, mint Lengyelországban, de egyharmadával vagy felével kisebb, mint azokban az európai fejlett tőkésországokban, amelyek a gazdasági színvonal és a lakosság száma tekintetében hazánkkal összehasonlíthatók. Ebből a szempontból gazdaságunk bekapcsolódása a nemzetközi munkamegosztásba egyelőre elégtelen. Ezenkívül népgazdaságunk nem megfelelő szerkezete és hosszan tartó komoly aránytalanságai lényegesen csökkentik e bekapcsolódás hatékonyságát, és ez a társadalmi munkával, valamint a természeti forrásokkal való komoly pazarláshoz vezet. Népgazdaságunk eddigi extenzív fejlődése nagy munkaerő-, nyersanyag- és energiaszükégletet vált ki. Növeli krónikus hiányukat és lelassítja az alapvető termelési ágakba fektetett eszközök megtérülését. Ezenkívül a mezőgazdaság lemaradása szükségessé tette, hogy a feldolgozóipar nyersanyagellátását és a lakosság élelmiszerellátását fokozott mértékben behozatalból fedezzük. Az utóbbi években minden harmadik kilogramm gabonát, negyedik kilogramm vajat és tizedik kilogramm húst, amit elfogyasztottunk, importból fedeztük. Hazánk külkereskedelme lényegesen gyorsabban növekszik, mint az ipari termelés és a nemzeti jövedelem. Ez nem is annyira a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyülésének a következménye, mint inkább népgazdaságunk alacsony hatékonyságának kifejezője. Ugyanakkor a termelésnövekedéshez egyre több nyersanyagra, anyagra, tüzelőanyagra stb. van szükségünk, melyeket javarészt behozunk. Ezért az utóbbi években a nyersanyag-és félkésztermék-behozatal gyorsabban növekszik, mint a nemzeti jövedelem. 1900—1964 között a nemzeti jövedelem 5,6 százalékkal emelkedett, de a nyersanyag- és félkésztermékbehozatal 22,6 százalékkal. CSEHSZLOVÁKIA ÉS A SZOVJETUNIÓ ÁRUCSERE-FORGALMA Népgazdaságunk háború utáni fejlődése behozatalunk és kivitelünk áruszerkezetében és területi megosztottságában következőképpen nyilvánul meg: a 1. Behozatalunk több mint kétharmadát tüzelőanyagok, anyagok, nyersanyagok, élelmiszerek teszik ki, míg a gépipari termékek és az élelmiszercikkeken kívüli közszükségleti cikkek a behozatalnak csaknem egész egy harmadát. 2. Kivitelünknek a felét gépek, berendezések és szerszámok teszik ki, 30 százalékát tüzelőanyagok, anyagok és nyersanyagok és több mint 17 százalékát a nem élelmiszeripari közszükségleti cikkek. Ez azt jelenti, hogy a nyersanyag-, anyag-, tüzelőanyag- és élelmiszerbehozatalt lényegében csak gépipari termékek és nem élelmiszeripari közszükségleti cikkek kivitelével tudjuk fedezni. 3. Külkereskedelmünk áruszerkezete törvényszerűen megnyilvánul a behozatal és kivitel területi megoszlásában is, elsősorban a szocialista országok nagy részarányában és a Szovjetunió domináló helyzetében küldkereskedelmi partnereink között, csaknem külkereskdelmünknek háromnegyed részét a szocialista országokkal bonyolítjuk le. Legnagyobb partnerünk a Szovjetunió, amelynek részaránya tartósan felülmúlja az egyharmadot, és tovább növekszik. Hazánk részaránya a szovjet külkereskedelmi forgalomban 12 százalék, és az NDK után hazánk a Szovjetunió legnagyobb külkereskedelmi partnere. Árucsere-forgalmunk a Szovjetunióval 1970-ig 46 százalékkal növekszik 1965-höz viszonyítva, meghaladja a 20 milliárd koronát, és 43 százalékát teszi ki külkereskedelmi forgalmunknak. 1966—1970 között több mint 25 milliárd korona értékű gépet és berendezést szállítunk a Szovjetuniónak. Összehasonlításképpen: 1948—1964 között 28,8 milliárd korona értékű gépet és berendezést vittünk ki a Szovjetunióba. A negyedik ötéves tervidőszakban 8 milliárd korona értékű közszükségleti cikket szállítunk a Szovjetuniónak. kia A Szovjetunió és Csehszlováközötti árucsere-forgalom fejlődéséről közvetve képet adhat az is, hogy a Szovjetunióból hazánkba irányuló vasúti forgalom 1948-hoz viszonyítva ötvenszeresére növekedett, s csak Csernőn évente több mint 13 millió tonna szovjet árut raknak át. A Szovjetunió hazánkba irányuló kivitelének fő csoportját a nyersanyagok, tüzelőanyagok, anyagok és élelmiszerek képezik. Csehszlovákia viszont főleg gépeket, berendezéseket és nem élelmiszeripari közszükségleti cikkeket szállít a Szovjetuniónak. A behozott nyersanyagoknak csaknem a felét és az élelmiszernek 30 százalékát a Szovjetunió szállítja, viszont a kivitt gépeink, berendezéseink és fogyasztási cikkeink 45 százaléka irányul a Szovjetunióba. TOVÁBBI PROBLÉMÁK Nyersanyag-behozatalunk növekedésére erős nyomást gyakorol az egységnyi termelésre eső magas fajlagos anyagfelhasználás. Vonatkozik ez elsősorban a fémek felhasználására a gépiparban és a kohászatban, valamint a tüzelőanyagfogyasztásra az energetikában stb. Ismeretes, hogy jelentős mennyiségű kohászati terméket szállítunk ki, ezek azonban jobbára kisigényűek, tehát olcsók is, másrészt viszont igényesebb és drágább kohászati termékeket hozunk be a tőkés országokból. Gépeink és berendezéseink nagy fajlagos súlya szintén lényegesen hat az érc- és fémbehozatal növekedésére. 1970-ben több mint 11 millió tonna vasércet hozunk be a Szovjetunióból. Innen hozzuk be a többi érc és színes fém — főleg nikkel, réz, ón, ólom — legnagyobb részét. A nyersanyagok behozatalában a Szovjetunió részaránya a következő: kőolaj 100 százalék, kőszén 67, vasérc 82, nikkel 90, alumínium 80, ólom 80, gyapot 62, foszfátok 58 százalék stb. Gépbehozatalunk egyharmada is a Szovjetunióra esik. Például komplett hengersorokat lánctalpas traktorokat, kombájnokat és egyéb mezőgazdasági géjeket, útépítő gépeket, repülőket stb. hozunk be. Kiviteli szállításaink a Szovjetunióba lényegében meghatározták nehéziparunk, főleg gépiparunk fejlesztésének irányát és ütemét. Például a vegyipari berendezések szállításáról kötött egyezmény az 1959—1965- ös években meghatározta vegyipari berendezések termelésének beállítottságát és fejlesztését. A Szovjetunióba irányul vegyipari berendezéseink kivitelének csaknem 90 százaléka, s élelmiszeripari, kohászati stb. berendezéseink kivitele csaknem egészben. A Szovjetunió belpiaca óriási lehetőséget nyújt közszükségleti iparunk fejlesztésére, aminek hazánkban nagy hagyományai vannak, és ezen ágazat fejlesztésének összehangolása a Szovjetunióval lehetőséget ad a tömeggyártásra nálunk. Sajnos az olyan ágazatok extenzív fejlődése, mint a kohászat, energetika, tüzelőanyag stb. hatalmas beruházásokat igényel, s így kevesebb eszköz marad a könnyűipar hatékony felújítására és korszerűsítésére. Így korlátozott lehetőségek vannak a fogyasztási cikkek kivitelének növelésére. Megnyilvánul ez például abban, hogy 1963 óta a közszükségleti cikkek kivitelének és behozatalának többlettmaradéka a kivitel javára lényegében változatlan. Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti terjedelmes árucsere-forgalom termelésünk nagyon gyors ütemű fejlődése közepette bonyolódik le, de népgazdaságunk ki nem elégítő hatékonysága mellett. Ez a fő oka annak, hogy a gazdasági FVE- kapcsolatok, főleg a külkereseÍJkedelem fejlődése eddig nem jelent számunkra olyan hatást, 1987, mely arányban állna szükségleteinkkel. III. 3. JOZEF KOSNÁR, a közgazdaságtudományok kandidátusa ^^