Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-05 / 105. szám, szerda

1971 V 5. Szilárd egységben a szocialista országépítés útján Berlin — Mint közöltük, Wal­ter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, haj­lott korára való tekintettel, fel­mentését kérte tisztsége alól. A Német Szocialista Egységpárt Erich Honeckert bízta meg az első titkári teendők ellátásával. Walter Ulbricht elvtársat, aki továbbra is betölti az NDK Ál­lamtanácsának elnöki tisztjét, a központi bizottság egyhangúlag a Német Szocialista Egységpárt elnökévé választotta meg. Ulbricht elvtárs, az NSZEP Központi Bizottságának ülésén hangsúlyozta: „Elérkezettnek tartom az időt arra, hogy fia­talabb kezekbe tegyem a funk­ciót". Kiemelte, hogy indítvá­nyát alaposan megvitatta a politikai bizottság tagjaival és kérte a központi bizottságot, hagyja azt jóvá. Ulbricht elv­társ, a Német Kommunista Párt 1918-ban történt megalakulása óta vesz részt tevékenyen a kommunista mozgalomban. Ez annyit jelent, hogy immár 60 a esztendeje aktív szerepet tölt be német Felmentését munkásmozgalomban. kérve rámutatott, hogy az elhatározása nem volt könnyű, mivel két évtizede tölti be ezt a tisztséget. Majd így folytatta: „Sajnos, a korra még nem találtak gyógyírt, ma arra kérlek benneteket. Ha tehát hogy mentsetek fel a központi bizott­ság első titkáraként betöltött funkcióm alól, akkor ezt a köz­ponti bizottság, az egész párt és népünk iránti felelősségből teszem." Ulbricht elvtárs megállapítot­ta, hogy az elmúlt két évtized folyamán sikerült megteremteni egy szilárd, egységben össze­forrt és valóban kollektív párt­vezetést. Ez tette lehetővé, hogy az NSZEP egyre jobban meg­feleljen annak a felelősségnek, amellyel a nemzetközi munkás­­mozgalom, elsősorban a Szovjet­unió Kommunista Pártja iránt tartozik. Ulbricht elvtárs ezt követően azt javasolta a központi bizott­ságnak, hogy Erich Honecker elvtársat válassza az első tit­kári tisztségbe. Méltatta Ho­necker elvtárs érdek­eit, aki kora ifjúságától küzdött a né­met forradalmi munkásmozga­lom soraiban. Moszkva — Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára, a politikai bizottság tagjai és pót­tagjai, a központi bizottság tag­jai, valamint a maga nevében szívélyesen üdvözölte Walter Ulbrichtot, a Német Szocialista Egységpárt elnökévé megválasztása alkalmából­ történt „Mindannyian jól ismerjük és nagyra értékeljük azt a hatal­mas szerepet, amelyet Ön az évek hosszú során át az NSZEP KB élén állva betöltött Marx, Engels és Lenin nagy eszméi­nek német földön történő való­ra váltásáért, a szocializmus NDK-beli építéséért, pártjaink és népeink megbonthatatlan ba­rátságának erősítéséért. Az Ön tevékenysége — Ulbricht elvtárs — megtestesülése a marxizmus —leninizmus, a Szovjetunió és az NDK népei örök barátsága iránti hűségnek" Brezsnyev távirata. — hangzik Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága nevében táviratban köszöntötte Erich Ho­neckert is, abból az alkalom­ból, hogy a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának első titkárává választot­ták. A távirat hangsúlyozza, hogy a szovjet Honecker elvtárs kommunisták megválasztá­sát az első titkári tisztségbe és Walter Ulbricht megválasztását a párt elnökévé, úgy értékelik, mint a pártvezetés folyamatos­ságának és kollektív jellegének biztosításával kapcsolatos­ fon­tos lenini elvek megvalósítását. Willi Stoph, a politikai bizott­ság nevében Walter Ulbrichthoz intézett levelet olvasott fel, amelyben a központi bizottság szívből jövő köszönetet mond Ulbricht elvtársnak több évtize­des tevékenységéért. A központi bizottság biztosította Walter Ulbrichtot, hogy továbbra is a marxizmus a leninizmus eszméi­hez híven, a Szovjetunió Kom­munista Pártjával és az egész nemzetközi kommunista mozga­lommal szilárd összeforrottság­ban egységesen és eredménye­sen fogja folytatni a szocialista társadalmi rend felépítésének nagy munkáját. Erich Honecker életrajza ERICH HONECKER 1912. augusz­tus 25 én a Saar vidéki NEUNKIR­CHENBEN bányászcsalád gyerme­keként született. Apja tagja volt Németország Kommunista Pártjá­nak. Honecker 10 éves korában kapcsolódott be a kommunista gyermekcsoportok munkájába. Az általános iskola elvégzése után a tetőfedő mesterséget tanulta ki. 1926-ban lett a Kommunista Ifjú­sági Szövetség tagja, 1929-ben lé­pett be Németország Kommunista Pártjába. 1930 ban elvtársai MOSZKVÁBA, a Kommunista Ifjúsági Internacio­nálé iskolájába delegálták. Ezt kö­vetően a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Saar-vidéki vezetőségének titkáraként működött, majd 1934-ben a szövetség központi bizott­ságának tagja lett. 1933-től aktívan részt vett az antifasiszta harcban. 1935 decemberében letartóztatták és másfél évvel későb 10 évi bör­tönbüntetésre ítélték. Honecker a Szabad Német Ifjú­ság (FDJ) egyik megalapítója volt. 1946 tól 1955-ig az FDJ Központi Tanácsának elnöke. 1947-ben ő ve­zette az első ifjúsági küldöttséget, amely a II. világháború után a Szovjetunióba utazott. 1949 és 1955 között a DIVSZ Végrehajtó Bizott­ságának tagjaként tevékenykedett. 1946-tól, mint az NKP Központi Bizottságának tagja, Honecker részt vett a két munkáspárt egye­sítésének megvalósításában. Az egyesülési kongresszus totta a Német Szocialista beválasz­párt elnökségébe. Honeckert Egység­min­den ezt követő pártkongresszuson beválasztották a párt kollektív ve­zető testületébe, a Központi Bi­zottságba. 1950 óta a politikai bi­­­zottság tagja. 1955 és 1956 között Szovjetunióban tanult. 1938-tól a Központi Bizottság titkára. Erich Honecker az elmúlt évek­ben részt vett a szocialista orszá­gok párt- és állami vezetőinek minden jelentős találkozóján. Ak­tívan közreműködött a kommunis­ta és munkáspártok 1969. évi moszkvai nemzetközi sának előkészítésében. tanácskozá-A Német Demokratikus Köztár­saság megalakulása óta Honecker a népi kamara képviselője. Kommentárunk Ritkán kelt egy politikus nyi­latkozata olyan meglepetést, il­letve csodálkozást vagy meg­döbbenést, mint amilyen hatás­sal a múlt héten volt az afrikai országokra elefántcsontparti Houphuet-Boigny köztársasági elnöknek az a kijelentése, hogy tárgyalni kíván és fog a dél-af­rikai fajüldöző rendszerrel közte és az afrikai országok kö­­­zötti ellentétek rendezéséről. A józan ítélőképességű olva­só aki igen sokat hallhatott a pretoriai rendszerről, a XX. szá­zad második felének erről az afrikai anakronizmusáról akár az ENSZ, akár az Afrikai Egy­ség Szervezetének tanácskozá­saival kapcsolatban, joggal teszi fel első kérdésként: vajon olyan gyorsan annyira megváltozott a Dél-afrikai Köztársaság jellege és belső politikai rendszere, hogy a független afrikai orszá­gok képviselői partnerként egy asztal mellé ülhetnek vele tár­gyalni? A válasz mindjárt kiáb­rándító és a további kérdéseket egészen más síkra tereli. Először is kinek van szüksé­ge a tárgyalásokra? Az afrikai országok bizonyos ellentéteik kiiktatásával vagy lokalizálásá­val időről időre szorosabban zár­ják soraikat az afrikai fajüldö­ző fehér rendszerekkel, neveze­tesen a dél-afrikai Vorster- a rhodesiai Smith-rendszerrel és az Angolában, Mocambique-on, Portugál Guineában és a Zöld­foki-szigeteken stb basáskodó portugál gyarmattartókkal szem­ben. Az afrikai nép ellenségei eddig még mindig dacoltak a békeszerető emberiség felhívá­saival, az ENSZ dekolonizációs határozataival, s a világ közvé­leményét kihíva mindmáig klasszikus kolonialista szellem­ben folytatják az afrikai népek elnyomását. Nem vitás, hogy az afrikai né­peknek sok nehézséget okoz a gyarmati rendszer utolsó ma­radványainak felszámolásáért folytatott küzdelem, s azzal is tisztában vannak: a harcot csakis egyesült erővel, a szocia­lista országok, köztük első he­lyen a Szovjetunió, valamint a világ békeszerető erőinek támo­gatását élvezve vívhatják meg. Két szabad Afrika Igazságos ügyük érdekében nyilván hajlandók lennének a békés rendezés elfogadására, ha bizonyos méltányolást ta­pasztalnának a másik oldalról. Dél-Afrika, Rhodesia, Portugá­lia azonban mindmáig mit sem változtatott alapvető sán, s a szó legteljesebb magatartó­értel­mében az afrikai nép halálos el­lenségei. Éppen ezért keltett meglepe­tést és megdöbbenést az ele­fántcsontparti elnök bejelenté­se. Abidjan a közvetítő hálátlan szerepét akarja vállalni a sza­badságszerető afrikai nőnek és a pretoriai elnyomó rendszer között, noha erre senkitől sem kapott megbízást, legal­ább­is nem az afrikai népektől, me­lyeknek álláspontját máig is hi­telesen rögzíti az ismert lusa­kai charta. Nem véletlen, hogy a kezdeményező egy, a volt francia gyarmatok sorába tarto­zó, az afrikai politikában egyál­talán nem hangadó ország. Mi­vel a múltban egyes afrikai or­szágok, mint például Zambia és Malawi kolonialista körülzártsá­guk miatt kényszer hatására kénytelenek voltak bizonyos kompromisszumokat elfogadni, alkalmatlanok lettek volna a tárgyalások indítványozására. Elefántcsontpart viszont Malgas­sal egyetem­ben a fajüldöző rendszerekkel közvetlenül kap­csolatban nem álló „mérsékel­tek" közé tartozik, így alkal­masabb arra a szerepre, ame­lyet most Houphouet-Boigny el­nök vállalt. az Ugyanis nem kétséges, hogy elefántcsontparti kezdemé­nyezés bumeráng, s a kezdemé­nyező nem is annyira Abidjan, mint Pretoria. Houphouet-Boig­ny elnök akár jóhiszeműen, akár tudatosan a trójai faló sze­repét vállalta az afrikai népek szabadságmozgalmával szemben. S ezt az afrikai országokban tu­datosítják is. Annál is inkább, mert kitudódott, hogy decem­berben dél-afrikai, rhodesiai és portugál biztonsági szolgálati szakemberek tanácskoztak ar­ról, hogy „közeledési offenzí­vát" indítsanak a szabadsághar­cot vívó afrikai országok irá­nyában, és körmönfont módsze­rekkel bomlasztással próbálja­nak célt érni. Ezért zárkózik el Houphouet-Boigny javaslatától a legtöbb afrikai ország, j je­gyezték meg a tanzániai lapok, hogy az elefántcsontparti elnök „besétál a fasizmus barlangjá­ba". A haladó afrikai országok ál­láspontja világos, s nem is le­het más, mint amelyet nemré­gen az SZKP XXIV. kongresszu­sa is megjelölt: „Teljes mérték­ben végre kell hajtani a még meglevő gyarmati rezsimek fel­­számolására vonatkozó ENSZ-határozatokat. Általánosan el kell ítélni és bojkottálni kell a fajgyűlölet és a faji megkülön­böztetés minden megnyilvánulá­sát" L. L. A SZOVJET SAJTÓ NAPJÁN A Szovjetunióban ma emlékeznek meg a sajtó napjáról. Jö­vőre már kerek hat évtizede lesz annak, hogy Lenin útmuta­tásai alapján 1912. május 5-én az oroszországi munkásmozga­lom forradalmi fellendülésének hatására, az illegalitás nehéz feltételei között megjelent a Pravda első száma. A lap később a cári terror fokozódása idején címet változtatva rendszertele­nül jelent meg, de ezt a napot, május 5-ét évente hagyomá­nyosan a szovjet sajtó napjaként ünneplik. Ünnep ez számunkra is, hisz a moszkvai Pravda a szocialista újságírás tanítómestere. Minden időben tanulhattunk tőle, első­sorban a marxista—leninista eszmék kristálytiszta propagálása, az alkotó munkára, a szocialista vívmányok védelmére lelkesí­tés, az internacionalizmus propagálása terén. A forradalmat követő években a szovjet sajtó a munka front­ján aratott győzelmek ihletője. Új típusú sajtóként felkarolta a dolgozók kezdeményezését, propagálta az új szocialista mun­kástípust, teret adott kezdeményezéseknek, verseny­mozgalma­k népszerűsítésének. A Nagy Honvédő Háborúban világos, nem­ szépítő helyzetelemzéseivel, pontos előrejelzéseivel vívott ki magának nagy tekintélyt — még az ellenséges oldalon is! Ma a kommunista építés kérdéseinek elméleti és gyakorlati megvilágításával, a tudományos kommunizmus tanításának pro­pagálásával játszik nagy szerepet a szovjet sajtó. Ügyel a mar­xista—leninista tanok tisztaságára, bírálja a negatív jelensé­geket, mint annak 1968-ban és 1969-ben is tanúi lehettünk, és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom sorainak ös­­szeforrasztásán munkálkodik, s ezért is nagy tekintélynek és tiszteletnek örvend. (L) A francia külügyminiszter Moszkvában Párizs • Maurice Schumann francia külügyminiszter tegnap kilenc diplomata és a miniszté­riuma vezető hivatalnokai kí­séretében kétnapos látogatásra Moszkvába utazott. Schumann szovjet kollégájá­val, Andrej Gromikoval a két ország kapcsolatainak kérdései­ről, a francia—szovjet ipari és műszaki, valamint űrkutatási együttműködéséről, a szovjet vezetők tervbe vett franciaor­szági látogatásáról és más prob­lémákról fog tárgyalni. A megbeszéléseik azon rend­szeres politikai konzultációk ré­szét alkotják, amelyekben Fran­ciaország és a Szovjetunió ta­valy októberben Pompidou el­nök moszkvai látogatása alkal­mával állapodott meg. NEMZETKÖZI ŰRKUTATÁSI ÉRTEKEZLET Róma — Rómában hétfőn megkezdődött a 3. nemzetközi űrkutatási értekezlet, amelyen a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Franciaország, Olaszor­szág, az NSZK, Anglia, Japán és más országok képviselői vesz­nek részt. A szovjet küldöttség tagja Georgij Beregovoj űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse. Az értekezlet szervezési bi­zottsága Beregovoj űrhajósn­ak emlékérmet adományozott, ame­lyet Gagarin, az első űrrepülő útjának 10. évfordulója alkal­mából adtak ki. Pakisztán vádolja Indiát Islamabad — Pakisztán teg­nap megvádolta az indiai kor­mányt, hogy a „konfrontáció légkörét alakítja ki" a két or­szág között és diplomáciai jegy­­­­zékben tiltakozott a kelet-pa­kisztáni tartomány „rendszeres fegyveres indiai infiltrációja" ellen. Az islamabadi magas rangú indiai főmegbízottnak átadott élesen fogalmazott jegyzékben a pakisztáni külügyminisztéri­um közölte, hogy az indiai ka­tonák a múlt hét csütörtökén három incidens során ágyú- és aknavetőtüzet nyitottak a pa­kisztáni határon túlra és hogy az „indiai fegyveresek" beha­toltak az egyik kelet-pakisz­án­­" községbe Dinajpur határmenti város közelében, s megrongál­tak egy hidat. Hasonló jellegű vádat emelt azonban az indiai kormány is Pakisztán ellen. Azzal vádolta az utóbbi napokban Pakisztánt, hogy határmenti incidenseket szít, és hogy katonai repülőgé­peivel, valamint ágyútűzzel sérti meg a határvonalat. néhány sorban AZ SZKP moszkvai bizottsága meghívására tegnap a szovjet fővárosba érkezett František Soudek titkár vezetésével a CSKP közép-csehországi kerüle­ti bizottságának küldöttsége. VALENTYINA NYIKOLAJEVA­TYERESKOVA, a Szovjet Nő­bizottság elnöke találkozott a csehszlovák nők küldöttségével, mely Bohuslava Vaníčkovával az élén befejezi szovjetunióbeli látogatását. NYIKOLAJ BABJAKOV, a Szov­jetunió Minisztertanácsa mellett működő állami tervbizottság el­nöke, a Minisztertanács elnök­helyettese vezetésével elutazott Havannából a Kubában tartóz­kodó szovjet kormányküldött­ség. IVAN GANYICSEVNEK, az építésügyi állami bizottság el­nökhelyettesének vezetésével szovjet küldöttség utazott Pá­rizsba, hogy megtárgyalja a két ország építészeti szakemberei­nek 1971—1972. évi együttmű­ködésének kérdéseit. CSEHSZLOVÁK kereskedelmi küldöttség érkezett Nicosiába, hogy megvitassa a hosszú lejá­ratú kereskedelmi megállapo­dás kérdéseit Ciprussal. Kül­döttségünket Oldrich Zikmund, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője vezeti. NEW YORKBAN megnyílt a kolonializmus és fajgyűlölet kérdéseivel foglalkozó három ENSZ-szerv együttes gyűlése. Közös tárgyalásra ült össze az ENSZ-közgyűlés appartheid bi­zottsága, a gyarmati kérdések­kel foglalkozó különleges bi­zottsága és „Namíbia-tanácsa". KALIFORNIA állam legfelsőbb bírósága visszautasította Ange­la Davisnak és védőinek azt a kérését, hogy Alan Lindsay bí­rót ne bízzák meg a tárgyalás vezetésével OSLOBAN hétfőn megkezdő­dött a II. lengyel—norvég ke­rekasztal-értekezlet. A kerek­asztal-értekezlet napirendjén az európai biztonság, illetve az európai biztonsági értekezlet összehívásának problémái sze­repelnek. EUGENIUS Népköztársaság SZVR, a Lengyel minisztertaná­csának elnökhelyettese tegnap kétnapos munkagyűlésre Ber­linbe utazott. A THANT ENSZ-főtitkár az ENSZ New York-i székházában megvádolta a Dél-afrikai Köz­társaság, Portugália és Rhode­sia kormányát, hogy az ENSZ erőfeszítéseinek megakadályo­zására törekszenek. GENFBEN megkezdődött az Egészségügyi Világszervezet 24. konferenciája. A találkozón 129 tagország küldöttsége, köztük 60 egészségügyi miniszter vesz részt.

Next