Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-26 / 280. szám, péntek

Az emberek bizalmáért szállunk síkra (Lapunk tegnapi számában közöltük Gustáv Husák elv­társnak, a szerdán Prágában megtartott, választás előtti nagygyűlésen elhangzott be­szédének első részét A be­fejező részt az alábbiakban közöljük.] A jelenlegi kedvező helyzet elsősorban pártunk Központi Bizottsága, a Nemzeti Front Központi Bizottsága helyes po­litikájának az eredménye. Nem tartjuk magunkat sem tévedhe­tetlennek, sem mindentudónak. Nevetséges volna az, aki úgy akarna fellépni, mintha szórná a bölcsességet, mint csak a dühös kandúr a szőrét. Köz­ponti Bizottságunk politikája azonban a helyzet ismeretéből, a lakosság igényeinek és szük­ségleteinek általánosításából, valamint abból indul ki, hogy kikérjük az emberek vélemé­nyét minden komoly kérdésben. Ezért beszélhetünk reális és gyakorlatban berált politikáról, a ezért beszélhetünk igazságos­ságról, amiről az utóbbi évek­ben az emberek maguk is meg­győződtek. Aki csalásra épít, azt előbb-utóbb leleplezik. Pár­tunk lelkiismeretesen közeledett dolgozó népünk és államunk minden alapvető érdekéhez. Ezért értenek egyet és támo­gatják politikáját milliók. Eredményeinket senki sem tagadhatja le sem itthon, sem a világban. Mindenki látja és érzi ezeket az eredményeket, aki csak egy kicsit is objektí­van igyekszik megítélni a dol­gokat. A választások előestéjén tiszta lelkiismerettel lépünk a dolgozók milliói elé, abban a tudatban, teljesítettük kötele­zettségünket, az országot és né­pünket kivezettük a válságból, a zűrzavaros helyzetből és meg­teremtettük a családok békés életének, valamennyi lelkiisme­retes ember alkotó munkájának a feltételeit. Társadalmunk továbbfejlesz­tésén­ek reményteljes program­jával lépünk dolgozóink elé, melyet pártunk XIV. kongres­­szusa hagyott jóvá és maguké­nak vallják a Nemzeti Front összes szervezetei, és amelyet most a lakosok millió pontosí­tanak feltételeiknek megfele­lően. Ez a nagy politikai, szo­ciális és gazdasági fejlődés, a nép élet- és kulturális színvo­nala emelkedésének program­ja. Igaz, hogy mérlegeléseink so­rán feltétlenül vissza kell pil­lantanunk a múltba is. Az utol­só választások nálunk hét év­vel ezelőtt voltak. Ha visszate­kintünk, láthatjuk, milyen bo­nyolult küzdelmeken és válsá­gokon ment át népünk, pár­tunk, államunk. Nincs sem idő, sem hely arra, hogy visszatér­jünk ezekhez. A pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa után bekövetke­zett válság tanulságait levon­tuk, meghatároztuk leküzdésé­nek útját, a szocialista társa­dalom szilárd fejlődésének biz­tosítékát. E tanulságokhoz a jö­vőben is visszatérünk, hogy el­kerüljük a múlt tévedéseinek és hibáinak megismétlődését. Amint már Vlagyimir Iljics Le­nin mondotta, a dolgozó népet, amely az államhatalmat saját kezébe vette győzelme után, egyedül csak saját hibái győz­hetik le. A lángot és nem a hamut választjuk A múltból — a francia forra­dalmi munkásmozgalom vezérének a szavaival élve — a lángot és nem hamut fogjuk kiválogatni. Azt fogjuk kiválasztani, ami elősegí­tette a társadalom progresszív forradalmi fejlődését, ami előre és tovább vitte, nem pedig azt, ami válságba és pangásba sodor­ta. A felfordulás, amelyet az 1968 és 1969 es években a jobboldali antiszocialista erők okoztak ná­lunk, mélységesen megzavarta belső életünk valamennyi terüle­tét és államunk külső kapcsola­tait. Hányszor elgondolkoztunk afelett, hová juthattunk volna el már, ha 196B januárja után nem hagytuk volna érvényesülni a fel­forgató irányzatokat, ha ebben az időszakban az emberek dését a fogyatékosságok reménybe­kiküszö­bölésére, szocialista rendszerünk megszilárdítására és elmélyítésére használtuk volna fel. Egyszóval , ha a pártnak abban az időben felelősségteljes vezetősége lett volna. Természetesen semmilyen mérlegelés sem pótolhatja ezeket az éveket, de tanulságul szolgál­nak számunkra. Ma az ország politikai és gaz­dasági konszolidációja után foko­zatosan megvalósíthatjuk a társa­dalmunk gyorsabb előrehaladásá­ba, problémáinak megoldásába ve­tett reményeket, amelyeket az em­berek 1968 januárja után táplál­tak. Meg kellett először teremte­nünk a nélkülözhetetlen feltétele­ket ahhoz, hogy kidolgozhassuk és megoldhassuk a további hlalmi, gazdasági és szociális társa­fej­lődés feladatait. Azt mondják, hogy elfordultunk 1968 januárjá­tól. Ha valaki 1968 januárjára és az azt követő hónapokra céloz, amikor az ellenforradalmi meg­mozdulások a szocialista rendszer szétzúzásával fenyegettek, Csehszlovákiának a szocialista vagy tá­borból való kiragadásával, hát igen , ezektől az elképzelésektől valóban és véglegesen elhatáro­lódtunk. Csakhogy a politikai és gazdasági élet egy helyben topo­gása leküzdésének problémái, amelyek 1968 januárja előtt fenn­álltak, még előttünk vannak és előttünk lesznek. Ezért a válasz­tások után e problémák bölcsebb és jobb megoldására összpontosít­juk erőnket. A CSKP Központi Bizottsága 1969 áprilisi ülésén megtalálta a kiutat a válságos helyzetből. Ah­hoz, hogy kivezessük az államot a válságból, óriási politikai küz­delmet kellett vívnunk a felfor­gató jobboldali és antiszocialista erőkkel s mindazzal, ami a bur­zsoá világban mögöttünk állt, tá­mogatta őket. És ezzel egyidejű­leg meg kellett oldanunk a fel­gyülemlett problémákat. A CSSZSZK — konszolidált állam E napokban emlékeztünk meg Gottwald elvtársról. Egyes hibái és fogyatékosságai miatt, — amelyektől a világon senki sem mentes, — 1968-ban befe­ketítették az ő nagy forradal­mi munkásságát is, éppúgy, mint a párt és a munkásmoz­galom munkáját. Vissza kellett állítanunk méltó helyükre tár­sadalmunk szocialista és forra­dalmi értékeit, rendet kellett teremtenünk a pártban, meg kellett tisztítanunk azoktól az emberektől, akik a szembenál­ló táborba kerültek, az ingado­zóktól és spekulánsoktól, egy­ségessé kellett tennünk, hogy teljesíteni tudja történelmi fel­adatát a szocialista társadalom­ban, mint a munkásosztály és a dolgozó nép vezető politikai ereje. Meg kellett szilárdíta­nunk a Nemzeti Front kai rendszerét, s annak politi­egyes alkotó részeit. Meg kellett szi­lárdítanunk az államhatalmat, rendkívüli figyelmet kellett szentelnünk a csőd szélére ke­rült gazdaságnak, s újból kel­lett rendeznünk nemzetközi kapcsolatainkat. ben E feladatokat nehéz helyzet­oldottuk meg. A nyugati rádióállomások és az antikom­munista sajtóközpontok egész fegyvertára arra irányult, hogy nálunk nyugtalanságot, felfor­dulást és bizonytalanságot kelt­sen, összpontosított hadjáratot folytattak és folytatnak még ma is rendszerünk és szövetsé­geseink ellen. De lebecsülték dolgozó népünk józan eszét és ítélőképességét. Minden propa­gandamanőver ellenére a fejlő­dés nálunk abban az irányban haladt, hogy a nép felzárkózott pártunk programja, a Nemzeti Front programja köré. Pártunk, a többi párt és társadalmi szer­vezet funkcionáriusai nehéz fe­lelősségteljes munkájának ér­deme, hogy ma elmondhatjuk, Csehszlovákia politikailag és gazdaságilag konszolidált ál­lam, ahol a jogrend érvénye­sül, szavatolva van a lakosság biztonsága és nyugalma, és így további fejlődésünk kérdései­vel foglalkozhatunk. Kommunista pártunk ma, két és fél év múltán, eszmeileg és szervezetileg újból egységes, szilárd harci szervezet, dabb, erősebb, harcosabb, szilár­mint a múlt években volt. A sok millió tagot számláló szakszer­vezeti mozgalom is erősödik, hogy teljesítse bonyolult és je­lentős küldetését a társadalmi és a gazdasági életben mint a szocialista demokrácia rendsze­rének fontos alkotó része és a dolgozók képviselője. Hányszor jajgattak ifjúsá­gunk miatt, hányszor írták le, vagy jobban mondva, a reak­ciós antikommunista erőkhöz írták. Az utóbbi időben megfi­gyelhető folyamat egyértel­műen azt mutatja, hogy nem­csak a fiatalok harcos szerve­zete gyarapszik, hanem azok­nak a fiatal embereknek a tá­bora is, akik a szocializmus­ban látják jövőjüket és konkrét munkájukkal egyre inkább el­kötelezik magukat. Az emberek gondolkodásában az egyes társadalmi rétegekben lejátszódó folyamat nem érik meg egyik napról a másikra és nem is lehet röviden vázolni, de kétségtelen és ez derűlátás­sal tölt el bennünket. Ellenségeink világgá kürtöl­ték, hogy az egész értelmiség rendszerünk ellen van. Értel­miségünk túlnyomó többsége azonban munkás- és paraszt­családból származik, s össze­forrott a néppel. Annak elle­nére, hogy az értelmiség egy része az 1968-as és 1969-es években megtévedt, mindenki, akinek szeme van, láthatja, hogy ma óriási többsége, a mű­szaki, a pedagógus-, az egész­ségügyi és egyéb értelmiség becsületesen dolgozik szocialis­ta rendszerünkért, munkásaink­kal és parasztjainkkal vállvet­ve becsületesen halad közös céljaink felé. Mély meggyőző­désünk, hogy mindaz, ami kul­túránk terén valóban kulturált, már ma szilárdan és nyíltan velünk tart vagy pedig holnap, holnapután velünk fog haladni. Az ami kultúránkból nem tart lépést a dolgozó nép óriási áramlatával, elszárad és elhal. Tetszett nekem, hány művész és tudós fejtette ki álláspont­ját a választásokhoz. Azt mond­ják: ebben az országban élek, ezzel a néppel haladok, és ezért magaménak vallom e nép programját is. Egyszerű szavak ezek, de a kulturális, művészeti és tudományos értelmiség óriá­si többségének nemzeteinkhez, országunkhoz fűződő kapcsola­ta mély gyökereiről tanúsko­dik. És mi jól megvagyunk azon kevesek nélkül, akik azt gondolják, hogy a nyugatnémet márkából jobban élhetnek, és nem bánkódunk utánuk. A gazdaság dinamikus fellendülése hasonlóan bonyolult, vagy ta­lán még bonyolultabb feladatok vártak ránk gazdasági téren. Tud­ják, hogy a különféle reformáto­rok gazdaságunkat milyen szer­vezetlenségbe sodorták. Annyi kárt okoztak, hogy még felsorol­ni is nehéz. És lényegében e ká­rokat mind a dolgozó nép vállá­ra akarták hárítani. Az általuk előidézett inflációs hullám mé­lyen érintette népgazdaságunkat és erőteljesen megnyilvánult az egyszerű emberek életében. A helyzet kedvezőtlen alakulásán változtatni kellett. 1969 áprilisa után segítségért fordultunk a munkásokhoz, parasztokhoz, a dolgozó emberekhez és megkap­tuk a segítséget. Ezért sikerült gátat vetnünk a felfordulás útjá­ba, és gazdaságunk már két év leforgása alatt dinamikusan fel­lendült. A fejlődés átlagosan meg­haladja az utolsó évtized ütemét. Az ipari termelés növelésének feladatait ez év első két hónap­ja alatt is általában sikeresen teljesítjük éppúgy, mint a mun­katermelékenység növelésének fel­adatait az építőiparban és a bel­földi piac kielégítésében. Aki csak egy kissé is igazságos, kell, hogy a fogyatékosságok ellenére is el­ismerje: az emberek­kel és ipari cikkekkel élelmiszer­való ellá­tása jobb, mint az utóbbi 10—1S évben bármikor volt. Nem juk, hogy a helyzet eszményi. állít­ Az e kérdésekről folyó tárgyalásokon is igen kritikusak vagyunk; a kormányokat, minisztereket, stb. feladatokkal bízzuk meg a hely­zet megjavítása érdekében. De nem kell szégyenkeznünk sem, hogy az emberek nálunk azért él­nek, amennyit fogyasztanak és vá­sárolnak. Nem becsüljük le a gazdasági téren még fennálló problémákat. Számosnak közülük mély gyökerei vannak, a 70-es években új fel­adatok is felmerülnek, a termelés korszerűsítésének és struktúrájá­nak problémái — amint — a tudományos-műszaki mondjuk forrada­lom, szocialista országaink integ­rációjának feladatai. Sok a fel­adat, de az a fontos, hogy eddig a dolgok sikerülnek, és meg­van­nak az előfeltételek ahhoz, hogy a jövő években is sikerüljenek. Pártunk és kormányunk súlyt helyezett arra, hogy azok az in­tézkedések, amelyeket gazdasági téren kénytelenek voltunk meg­tenni, ne érintsék az életszínvo­nalat. Habár az 1968—1969-es években a lakosság jövedelme több mint 40 milliárd koronával ösztönösen növekedett — amit természetesen nem fedezett a munkatermelékenység növekedé­se — a konszolidációs intézkedé­seket úgy irányítottuk, hogy ne sújtsák a dolgozó embert. Ezért befagyasztottuk az árakat, a bé­rek és a fizetések további növe­kedését pedig úgy határoztuk meg, hogy megfeleljenek a for­rások gyarapodásának, hogy az emberek becsületes szerzett pénzükért olyan munkával terméke­ket vásárolhassanak, amelyekre szükségük van. Mihelyt gazdasá­gunk magához tért, szerveink azonnal mérlegelni kezdték, ho­gyan és hol emelhető az életszín­vonal, hogyan és hol kell a fájó pontokat kiküszöbölni. Ezeket az intézkedéseket mindenki ismeri, nem kell visszatérnem hozzájuk. Elég megemlíteni, hogy a szociá­lis téren foganatosított intézkedé­sek, akár az árleszállítás, a fize­tések emelése, vagy a szociális juttatások rendezése, évi összessé­gében több mint 5 milliárd koro­nát tesz ki. Rendszeresen tovább folytatjuk az életszínvonal emelé­sének politikáját, a többgyerme­kes családok segítését, stb., gaz­dasági eredményeinknek megfele­lően. Ezt rögzíti az ötéves terv, és ezt kötelességünknek is tart­juk. Hazánkban az emberek ezen a téren is nyugodtan tekinthet­nek a jövőbe. Újból megszilárdítottuk álla­munk és kommunista pártunk nemzetközi helyzetét. Az egyik legnagyobb gaztett, amit a jobb­oldali opportunisták nemzeteink és államunk ellen elkövettek, az a kísérlet volt, hogy Csehszlová­kiát elszakítsák a szocialista kö­zösségtől, a Szovjetuniótól, jól a tudjuk min mentek át nemzeteink múltban, mi volt 1938 ban a köztársaság sírásója, a burzsoá államoktól való függőség, a Szov­jetunióval való lelkiismeretes együttműködés elutasítása. A há­ború és az ellenállás szenvedései­nek egész hatéves időszakából azt a következtetést vontuk le, hogy nemzeteink jövőjét, álla­munk biztonságát és függetlensé­gét örökre szavatolja szövetsé­günk a Szovjetunióval és a szo­cialista országokkal. Csehszlová­kia nemzetközi helyzete ma szi­lárd, a Szovjetunióhoz és más testvéri szocialista országokhoz fűződő baráti kapcsolataink ma jobbak, mint a múltban voltak, a velük folytatott sokoldalú poli­tikai, gazdasági, kulturális és tu­dományos együttműködésünk erő­teljesen fejlődő irányzatot mutat. Ezért ebben a nyugtalan és ebben a nem egészen világban nyugodt Európában semmitől sem kell fél­nünk. Az ilyen szilárd szövetsé­gesek biztonságot jelentenek, és mi nyugodtan foglalkozhatunk belső problémáinkkal. Többre vagyunk képesek A súlyos válságos időszak le­küzdése után ma Csehszlovákia fejlett szocialista államként áll itt, amelyben a szabad dolgozó nép uralkodik, amelyben sike­resen fejlődik a gazdaság, emelkedik az életszínvonal és minden állampolgár előtt biz­tos jövő áll a saját személyét, családját, gyermekeit tekintve. A több éves küzdelem ered­ménye, amelyről röviden be­széltem, munkásosztályunk, dol­gozó népünk győzelme, a szo­cialista rendszer újabb győzel­me e rendszer helyességét, hu­mánus voltát és a nép általi széles körű támogatását bizo­nyítja. Ebből fakad népünk nemzeti és osztálybüszkesége, ebből fakad erejének tudata. Sok mindent elvégeztünk, és ma már tudjuk, hogy jó szer­vezéssel, becsületes munkával még sokkal többre vagyunk ké­pesek, elháríthatjuk utunkból az összes akadályokat és fo­gyatékosságokat. Új szakaszba lépünk, lezárultak a válság­problémák, és most elsősorban társadalmunk távlati kérdései­nek megoldására kell és akar­juk összpontosítani erőnket. Er­ről részletesen beszél pártunk XIV. kongresszusának program­ja, és e program egyes kérdé­seinek kidolgozása, legyen az a rendetlenség, a naplopás és a fogyatékosságok elleni harc minden területen, vagy a szo­cialista demokrácia rendszeré­nek tökéletesítése, gazdaságunk és az életszínvonal, az egész szellemi, kulturális szféra fej­lesztése, ami nélkül ugyancsak nem létezhet fejlett társadalom. E célkitűzések teljesítésére egyesítjük dolgozó népünket, hogy együttes erőfeszítéssel az egyik szakaszból a másik, magasabb szakaszba kerüljünk. A választá­sok is, melyek során meghatároz­zuk képviselőinket a nemzeti bi­zottságokba és a törvényhozó tes­tületekbe, fontos lépést jelente­nek munkánk megjavításában. A burzsoá propaganda nagyon igyekszik kioktatni bennünket a szabadságról és a demokráciáról. De nagyon elkerüli az osztály szempontot. Választásainkon az emberek abszolút többségét, — amint mondjuk —, az anyagi terü­letről javasolták — munkásokat és parasztokat; nagy hányadban van képviselve a műszaki és egyéb értelmiség is. Lényegesen megnö­vekszik a fiatalok, a nők és pártonkívüliek képviselete is. Me­­­lyik burzsoá demokráciában van­nak többségben a parlamentben a munkások és a parasztok, a dolgozó emberek? Melyik híres burzsoá országban vannak a ha­talmi szervek a munkások és a többi dolgozó réteg tagjainak ke­zében? Ez csupán a mi szocialis­ta demokráciánkban lehetséges. A burzsoá demokrácia szép szava­kat hirdet, de ugyanakkor min­den hatalom és a gazdaság a bur­zsoá kizsákmányoló osztály kezé­ben marad. Nálunk a termelőesz­közök éppúgy a dolgozó nép ke­zében vannak, mint a politikai hatalom. És ez a különbség kö­zöttünk és közöttük. A választások és azok politikai előkészítése dolgozó népünk va­lamennyi rétege egyesítésének fontos láncszeme. A megválasz­tandó új nemzeti bizottságoktól és a többi szervektől elvárjuk, hogy jobban fognak dolgozni, mint azelőtt. Mások az idők, sok nehézséget már leküzdöttünk. Nem állítjuk, hogy az eddigi szervek rosszul dolgoztak, sőt egyes nem­zeti bizottságok nagyon jól dol­goztak, de sok volt a fogyatékos­ság is. Az új szervekkel szemben azonban magasabb követelménye­ket támasztunk, de ugyanakkor segítségükre is leszünk, hogy mi­nél gyorsabban megszűnjenek azok az apró panaszok is, ame­lyekkel falvainkon és városaink­ban találkozunk. A múltban, amikor a dolgo­zókat a földesurak és a bur?­zsoázia kizsákmányolta, a dol­gozó nép a mesékben kereste a kiutat, valamilyen varázspál­cára vagy varázsigére várt, hogy asztala teli legyen. A föl­desúrnak, a gazdagnak termé­szetesen erre nem volt szüksé­ge. Ma a szocialista rendszer, a bölcsen irányított társadalom és minden egyes polgár becsü­letes munkája a varázspálca, a kincses kamra kulcsa, az egész lakosság jólétéhez és boldog­ságához vezető út. Győzelmes út Elvtársakl Az az út, amelyet minden nehézség és bonyodalom elle­nére megtettünk, a szocialista rendszernek, az em­beriség tör­ténetében a legigazságosabb és leghumánusabb társadalmi rendszernek győzelmes Fejlődésünk utóbbi szakasza útja­ is fontos határkő ezen a győzel­mes úton. Mély meggyőződé­sünk, hogy népünk döntő több­sége ma megérti ezt. Megérti a világproblémák békés megol­dására, államunk biztonságára, nemzeteink köztársaságunk felvirágoztatására, belpolitikai és gazdasági fejlesztésére és la­kossága jólétének növelésére irányuló erőfeszítéseink et. nek a programnak, ezeknek En­a céloknak teljesítésére, együtt­működésre, közös részvételre, felelősségre és döntésre szólít­juk fel az összes, derék, be­csületes embert. Mély meggyőződésünk, hogy a választásokon hazánk vala­mennyi polgára országa, nem­zete, állama és családja iránt érzett felelőssége tudatában és mindezen indokok mérlegelése után szavazatát a Nemzeti Front jelöltjeire adja. A Nemzeti Front jelöltjeinek nevében még elmondhatom, ha bizalmat kapunk, a ránk bízott tisztségekben államunk sorsá­ért és fejlődéséért viselt fele­lősségünk teljes tudatában fo­gunk dolgozni, arra fogunk tö­rekedni, hogy hazánkban az élet békésebb, gazdagabb, kul­turáltabb, elégedettebb és bol­­­dogabb legyen. Gustáv Husák elvtárs beszéde

Next