Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-24 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

Könyvek PETŐFIRŐL Petőfi koszorúja Az antológia a költőről írott kriti­kákból, levelekből, versekből, emléke­zésekből közöl válogatást. A kiadvány nem csupán ünnepi jellegű megemlé­kezés, hanem dokumentumértékű gyűj­temény, amely képet ad a nagy költő értékelésének történetéről, a korabe­li kritikákról, a Nyugat tanulmányain keresztül, napjainkig követi nyomon a polémiákban bővelkedő Petőfi-irodal­mat. A kötetet Csanádi Imre szerkesz­tette. FEKETE SÁNDOR: így élt a szabadságharc költője A kötet Petőfi Műveinek, a kortár­sak visszaemlékezéseinek és levelei­­­nek, a korabeli sajtó cikkeinek tük­rében mutatja be a költő életét és munkásságát. A száz képből álló il­lusztrációs anyag még szemlélete­sebbé teszi a kötetet. Petőfi életútja E kötetet Martinkó András, a ne­ves Petőfi kutató állította össze. Ko­rabeli levéltári dokumentumokat, ere­deti festményeket és képeket, vissza­emlékezéseket, levélrészleteket és nem utolsósorban Petőfi-művekből vett szemelvényeket tartalmaz. Petőfi tüze Tanulmányok Petőfi Sándorról. A kötet kettős funkciót tölt be: egyrészt a jubileum, a megemlékezés ügyét szolgálja, másrészt pedig az irodalom­történészek kutatásainak summázatát tartalmazza közérthetően megírt ta­nulmányok, cikkek sorával. MEZŐSI KÁROLY: Közelebb Petőfihez Mezősi Károly évekig kutatta Pető­fi életének körülményeit. Olyan ada­tokat tárt föl eddig figyelmen kívül hagyott kisebb levéltárakban. Családi gyűjteményekben, melyek jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy Petőfi élet­rajzában az eddig homályban maradt pontokra is fény derüljön. Petőfi Sándor összes költeményei Petőfi születésének 150. évfordulójá­ra a budapesti Szépirodalmi Könyv­kiadó elindította a költő összes mű­veinek kiadását. A sorozatnak ez az első kötete. Petőfi verseit tartalmaz­za, Boros Miklós illusztrációival. Petőfi Sándor szerelmes versei A Képzőművészeti Alap Kiadó Pető­fi 17 szerelmes versét adja közre, Reich Károly művészi rajzaival, há­rom formátumban. Mind a három kö­tet valamennyi példánya számozott. (-i Reich Károly Illusztrációja a Petőfi Sándor 17 szerelmes verse című kötetből. A­z új­ szociális eszmék legmaga­sabb rendű jelentkezése a ma­gyar irodalomban: Petőfi műve. A „je­lentkezés" jelzője nemcsak a költő rangjára utal, hanem arra a tökéletes a szellemi műveletre is, amellyel Petőfi fejlettebb társadalmakban szüle­tett gondolatokat asszimilálta, illetve a maga világából kifejlesztette őket. Verseiben eggyé vegyülnek a plebejus demokratizmus, a forradalmi radikaliz­mus és a korai szocialisztikus-kommu­nisztikus eszmék a francia forradalom gondolati sugallataival, mint sok ágból nőtt folyóban a különböző források vi­ze. Sok magyar kortársától eltérően Petőfi nem pusztán rezonált az új­ szo­ciális gondolatokra, hanem adaptálva fogadta be azokat, azaz átformálva-in­tegrálva az új eszméket a magyar vi­szonyok között kialakított világképébe, világképéhez. Hazai tapasztalatai, ple­bejus következetessége dolgozták sajátjává ezeket a gondolatokat, s az­­ új eszmék hozzájárultak világképe ala­kulásához. Petőfi a maximális nemzeti öntudat­tal dinamikus világtudatot egyesített. Gondolati és lírai pályaképének nem ez az összefonódás volt a kezdőpontja. Ez volt a beteljesedés, az emberiség történelmi perspektívájában fellelt har­mónia. E távlat lírai hordozója az 1840 —47-es esztendő számos nagy verse, s ennek a távlattudatnak a jegyében for­málta meg Petőfi a maga álláspontját 1848—49-ben. Közelebbről is megbizo­nyosodhatunk majd arról, hogy a ma­gyar forradalom és szabadságharc poli­tikusi és költői feladatai Petőfi számá­ra a világtudattal gazdagodott plebejus nemzeti öntudat próbái voltak. Amikor Petőfi a Palota és kunyhó, Magyar vagyok, A magyar Ifjakhoz cí­mű költeményeit írta — tehát 1847 januárjában és februárjában —, már versbe lobbantotta a „világszabadság" fogalmát (1846. december: Egy gondo­lat bánt engemet...) és — 1847 ja­nuárjában — megfogalmazta kommu­nisztikus programját A XIX. század költői-ben: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak Mind egyaránt foglal asztalánál helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. Mert itt van már a Kánaáni Ezek a merész hitvallások minőségi­leg is újat jelentenek Petőfi pályáján, a mégoly szerves előzményekhez képest is: a versek leplezetlen nyíltságával, az új és markáns fogalomhasználattal („világszabadság"), az egyenlőség-esz­me félreérthetetlen kommunisztikai értelmezésével. S amit a korba tekint­ve nem hagyhatunk figyelmen kívül: mindkét költemény megjelent a Ha­zánkban, 1847 elején. Most lépjünk előre 1848 tavaszáig, s idézzük ide Petőfi Sándor naplójá­nak egy március 17-én kelt részletét: „Évek óta csaknem kirekesztőleges ol­vasmányom, reggeli és esteli imádsá­gom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez új evangeliuma, melyben az emberiség má­sodik megváltója, a szabadság hirdeti igéit... A tűzokádó hegy közepébe kel­lene tollamat mártanom, hogy napjai­mat, napjaim gyötrelmeit Iefraassaml — így vártam a jövendőt, vártam azt a pillanatot, melyben szabadsági esz­méim és érzelmeim, szívemnek ezen elkárhozott lelkei, elhagyhatják a bör­tönt, kínszenvedések helyét... vártam e pillanatot; nemcsak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jőni. Tanú­bizonyságaim erre a költemények, me­lyeket több mint egy év óta írtam. Nem okoskodás után, de azon prófétai ih­letből — vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek —, mely a költőben van, világosan láttam, hogy Európa na­ponként közeledik egy nagyszerű, erő­szakos megrázkódáshoz. leírtam, még többeknek Ezt többször elmondtam." (Kiemelés tőlem. — P. P.) Hogy mennyi­ időt értett Petőfi „több mint egy év" meghatározáson, a arra nem adhatunk pontos választ. Min­denesetre tény az, hogy Petőfi nem egy esztendőt, s nem két évet tartott szük­ségesnek megjelölni. A szövegössze­függésben az időmeghatározás bizony­talansága inkább az időmérlegelés gon­dosságát jelzi. A forradalom harmadik napján Petőfi célszerűnek tarthatta, hogy előkészítői érdemeiből csak a közvetlen előzményekre hivatkozzék. Bizonyára a Csalogányok és pacsirták (1846 szept.), Erdélyben [1846 okt.]. Véres napokról álmodom... (1846 nov.)), Egy gondolat iránt (1846 dec.), Palota és kunyhó engemet... (1847 jan.), Háború volt... (1847 márc.), Az ítélet (1847 ápr.), Levél Arany János­hoz (1847 aug.), Beszél a fákkal a bús őszi szél... (1847 szept.) költemény­sorra gondolt Petőfi, amely még kiegé­szíthető lenne néhány verssel, s amely­hez az 1848 elején írott forradalom­váró költemények csatlakoznak. (Pl. Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?; Olaszország; A tél halála; Kemény szél fúj...) Tehát Petőfi ezúttal nem idézi ta­núskodni az 1845-ből való Ha az is­ten ..., A hazáról, A gyüldei ifjakhoz, Almaim című költeményeket, s a Fel­hők-ciklus Az álom ...; rokon értelmű darabjait (Pl. Kivágom én ...) sem. Vi­szont a forradalmi hit nagy felszár­nyalását jelző versekre (pl. Dalaim; Le­vél Várady Antalhoz; — 1846 ápr.— máj.) tulajdonképpen már vonatkozhat Petőfi utalása. Mivel azonban a költő időhatározásában (a konkrét össze­függésben) az „egy év" tűnik ki, mint fő eligazító, úgy véljük, hogy Petőfi az 1846 utóján, 1847 elején írott versek láncolatából számította ezúttal a 48-as fordulat közvetlen lírai előzményeit. Ez természetesen csak valószínűsíthető feltételezés, s nem teljes bizonyosság. Már csak azért is hangsúlyoznunk kell a feltételezés jelleget, mivel sem a köl­temények, sem Petőfi naplójának a gondolatmenete nem jeleznek éles kü­lönbséget a Dalaim, a Levél Várady Antalhoz s az őszi, illetve téli forra­dalmas költemények között. Naplójá­ban Petőfi európai méretű megrázkód­tatásról beszél. Ennek lírai megfelelő­vel, a „nemzetek", „népek" többes szá­mával a Felhő-ciklus előtt, magában a ciklusban s a ciklus után írott költe­ményekben is találkozunk. Petőfi a naplóban „nagyszerű, erőszakos meg­rázkódás".ról beszél. A Levél Várady Antalhoz című versben­ (1846 máj.) „nagyszerű, de véres kor"-ról olvasunk, az október végén írt Erdélyben pedig e sorokat kínálja a szöveghasonlítás­hoz: „Születni fognak nagyszerű na­pok, » Élet-halálnak vészes napjai". Ezeknek a gondolati és érzelmi ele­meknek a kombinációjával találkozunk Az ítéletben is (1847 ápr.). És ha mind­ehhez még hozzátesszük azt, amire az előző fejezetekben már rámutattunk, hogy itt Petőfi versei 1846-ban egyre erősödően jelzik az új­ szociális eszmék felhullámzását, akkor elmondhatjuk, hogy e tekintetben sincs cezúra az 1846 első és második felében írt költe­mények között. Viszont kétségtelen, hogy az európai, illetve világméretű szabadságharc képeiben és képei mel­lett Petőfi lírájában 1846 utójától, 1847 elejétől kezdve mutatkoznak meg ma­ximális kifejletben az ilj­­ szociális esz­mék. Csak emlékeztetünk az Egy gondo­lat bánt engemet... (1846 dec.), A XIX. század költői (1847 jan.), Háború volt..., Világosságok­ (1847 márc.), cí­mű költeményekre. Még egy ténnyel támogathatjuk a „több mint egy év óta" meghatározás fenti értelmezését. Azok az 1846-tól származó költemények, amelyekre Pe­tőfi a naplójában hivatkozhatott, úgy­szólván kivétel nélkül 1847 elején je­lentek meg, illetőleg csak jóval 1849 után. A kiadástörténeti adatok is va­lószínűsítik, hogy költőnk a forradalmi költemények nyilvánosságra kerülésé­nek időpontját is figyelembe vette, amikor tanúbizonyságként hivatkozott azokra a verseire, „amelyeket több mint egy év óta" írt. A Petőfi-versek gondolattörténetének és kiadástörténetének ez az összekap­csolása aligha lehetett pusztán a vé­letlen dolga. A Tízek szervezkedése 1846 tavaszán hozzájárult ahhoz, hogy Petőfi túllépjen a Felhők­ben kifejező­dő válságperióduson, s Petőfi a maga forradalmas, emberiségre méretezett eszméivel igyekezett magasra emelni e szövetség sátrát. Utaltunk már arra, hogy az esztendő utóján, Frankenburg hívásának engedve, Petőfi és társai (Obernyik és Pákh kivételével) hajlan­dók voltak megjelentetni írásaikat az Életképekben, s emellett Petőfi az 1847 januárjában induló győri Hazánkra is épített: nemcsak programerejű verset* vel, hanem szervezői készségével is tá­mogatta a lapszerkesztő Kovács Pált . 1847 elejétől kezdenek megjelenni Petőfi új­ szociális eszméktől átfűtött versei. Petőfi lírai és prózai nyilatkozatai semmi kétséget sem hagynak afelől, hogy a költeményeiben emlegetett „sza­badság" nemcsak a nagy francia for­radalom hármas jelszavában gyökere­zik, hanem magába szívta a költő a „szabadságháborúk" tanulságait is". Ez pedig tartalmazta az 1830-as júliusi for­radalom ismeretét is: „mindennapi ke­nyerem a francia forradalmak törté­nete ..." — írta volt naplójában. A fo­galmazás sokkal költőibb, semhogy tel­jes bizonyossággal állíthatnánk, hogy Petőfi ezúttal egyetlen könyvre utalt. Esetleg több könyvre, vagy talán egy olyan műre célzott, amely a francia forradalmak történetét öleli fel. Petőfi könyvjegyzékében, amely megvásárlan­dó könyvek címeit tünteti fel, ott lát­juk Jean Benner Commentaire philoso­phique et politique sur l'histoire de la révolution de France de 1789 à 1830 c. művét; említettük már, hogy 1844-ben Pesten jelent meg Kolb művelődéstör­ténete, amely egyben emberiségtörté­neti összefoglalás is. Lírai „forradal­mak története" az 1846. november 20. után írt Halhatatlan a lélek... című kis műremek is, amelyben Petőfi a ró­mai Cassius, a helvéciai Tell Vilmos, a francia Desmoulins Kamill ügye foly­tatásának tekinti a maga elé szabott feladatot: „Itt is leszek tán valami." — hangzik a jellegzetesen petőfies, lako­nikus-magabiztos zárósor. Nem túlzás tehát, ha úgy értelmez­zük Petőfi naplójának szavait, hogy azok nem csupán a 18., hanem a 19. század francia forradalmára is vonat­koznak. Ha pedig a Petőfi által megje­lölt időszak költeményeinek a gondo­lati anyagát hívjuk tanúskodni, akk­or nyilvánvalóvá lesz, hogy költőnk sza­badságfogalma ekkor már úgyszólván nyíltan összefonódik az új­ szociális esz­mékkel, anélkül, hogy elfordult volna a francia forradalom forrásaitól. Az utópisztikus áramlatok, a különféle for­radalmi-radikális irányzatok hatását ko­rábban írt költemények is tükrözték már, csak nem olyan koncentráltan, az eszmerendszer lényegét nem olyan hó­dító programossággal felragyogtatva, mint az 1847 elejétől kezdve megje­lenő versek. E hatásról Petőfi gondolatai vallanak, s mivel e gondolatok elsősorban líra­ian kimunkálva maradtak az utókorra, a hatóerők és a hatásterület összefüg­géseit vizsgálva, a puszta szövegegye­zések keresésénél módszertanilag cél­ravezetőbb — a szövegileg gyakran na­gyon is eltérő — lényegegyezések vagy rokonságok felmutatása. Ez természete­sen még ebben a konkrét esetben sem jelenti a szöveghasonlóságok lebecsü­lését — de a döntőnek a gondolati összecsengést fogadjuk el. Nem állít­juk persze azt, hogy a költészet és az ideológia (filozófia, közgazdaság, pszi­chológia stb.) közti kapcsolatok vizs­gálatában sohasem lehet döntő, illető­leg perdöntő a szövegegyezések felmu­tatása. József Attila esetében például feltétlenül gyümölcsöző az az elemzés, amely terminológiai egyezésekkel is bi­zonyítja Marx vagy Freud hatását a költőre. Arra a kérdésre, hogy egy­egy jellegzetes ideológiai terminus technicus, „kulcsszó" közvetlenül a for­rásból vétetett-e, vagy különféle szó­beli vagy írásbeli közvetítéseken át ju­tott el egy íróhoz, a puszta szövegegye­zés, a szövegazonosság „önmagában nem tud választ adni. Tehát a leg­szembetűnőbb terminológiai egyezések esetében is szükség lehet a további adatokra, a hatás jellegét (közvetlen, közvetett, specifikus vagy széles köz­tudatból merítő stb.) tisztázandó. S megismételhetjük itt, amit már ko­rábban is mondottunk: a művészetben a hatásforrásnak önmagában s a ha­tásnak, mint puszta ténynek nincs esz­tétikai értéke: az érték a műegészben jelentkezik, a hatás, inspiráció csakis művészetté váltan lehet része az eszté­tikai szférának. Most térjünk vissza Petőfinek ahhoz az imént idézett megjegyzéséhez, amely „szabadsági" eszméi és érzelmei tanú­bizonyságaként utal azokra a költemé­nyekre, „melyeket több mint egy év óta írtam." A harc, a „véres harc", a „háború", amely korábban a nemzeti szabadságháborút jelentette (pl. Hábo­rúval álmodom ..., 1845), ezekben versekben világméretű küzdelemmé ha­a­talmasodik, célját immár nemcsak nem­zeti keretben fogalmazza meg Petőfi. A világméretű szabadság kivívása az életet jelenti, a vértenger „után kezdő­dik az élet, — Az örök üdvösség..." (Az ítélet), tehát a „vérözön", a „vér­tenger" az igazi élet megteremtésének eszköze. A cél a világ boldogsága, az eszköz a harc. Pándi Pál: MM m „Kísértetjárás Magyarországon címmel a közelmúltban jelent meg Pándi Pál kétkötetes műve. A több mint ezeroldalas tanulmány első része azt tár­gyalja, mikor és hogyan jelentkeztek, s mi­en módon és formában terjed­tek el Magyarországon az utópista, szocialista és kommunista eszmék. A ta­nulmány második része — Petőfi életművének elemzésével — az említett esz­mék kiteljesedéséről nyújt átfogó képet. Alább­ a mű második kötetéből közlünk két részletet. PETŐFI és az új­ szociális eszmék

Next