Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)
1972-12-24 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó
Könyvek PETŐFIRŐL Petőfi koszorúja Az antológia a költőről írott kritikákból, levelekből, versekből, emlékezésekből közöl válogatást. A kiadvány nem csupán ünnepi jellegű megemlékezés, hanem dokumentumértékű gyűjtemény, amely képet ad a nagy költő értékelésének történetéről, a korabeli kritikákról, a Nyugat tanulmányain keresztül, napjainkig követi nyomon a polémiákban bővelkedő Petőfi-irodalmat. A kötetet Csanádi Imre szerkesztette. FEKETE SÁNDOR: így élt a szabadságharc költője A kötet Petőfi Műveinek, a kortársak visszaemlékezéseinek és leveleinek, a korabeli sajtó cikkeinek tükrében mutatja be a költő életét és munkásságát. A száz képből álló illusztrációs anyag még szemléletesebbé teszi a kötetet. Petőfi életútja E kötetet Martinkó András, a neves Petőfi kutató állította össze. Korabeli levéltári dokumentumokat, eredeti festményeket és képeket, visszaemlékezéseket, levélrészleteket és nem utolsósorban Petőfi-művekből vett szemelvényeket tartalmaz. Petőfi tüze Tanulmányok Petőfi Sándorról. A kötet kettős funkciót tölt be: egyrészt a jubileum, a megemlékezés ügyét szolgálja, másrészt pedig az irodalomtörténészek kutatásainak summázatát tartalmazza közérthetően megírt tanulmányok, cikkek sorával. MEZŐSI KÁROLY: Közelebb Petőfihez Mezősi Károly évekig kutatta Petőfi életének körülményeit. Olyan adatokat tárt föl eddig figyelmen kívül hagyott kisebb levéltárakban. Családi gyűjteményekben, melyek jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy Petőfi életrajzában az eddig homályban maradt pontokra is fény derüljön. Petőfi Sándor összes költeményei Petőfi születésének 150. évfordulójára a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó elindította a költő összes műveinek kiadását. A sorozatnak ez az első kötete. Petőfi verseit tartalmazza, Boros Miklós illusztrációival. Petőfi Sándor szerelmes versei A Képzőművészeti Alap Kiadó Petőfi 17 szerelmes versét adja közre, Reich Károly művészi rajzaival, három formátumban. Mind a három kötet valamennyi példánya számozott. (-i Reich Károly Illusztrációja a Petőfi Sándor 17 szerelmes verse című kötetből. Az új szociális eszmék legmagasabb rendű jelentkezése a magyar irodalomban: Petőfi műve. A „jelentkezés" jelzője nemcsak a költő rangjára utal, hanem arra a tökéletes a szellemi műveletre is, amellyel Petőfi fejlettebb társadalmakban született gondolatokat asszimilálta, illetve a maga világából kifejlesztette őket. Verseiben eggyé vegyülnek a plebejus demokratizmus, a forradalmi radikalizmus és a korai szocialisztikus-kommunisztikus eszmék a francia forradalom gondolati sugallataival, mint sok ágból nőtt folyóban a különböző források vize. Sok magyar kortársától eltérően Petőfi nem pusztán rezonált az új szociális gondolatokra, hanem adaptálva fogadta be azokat, azaz átformálva-integrálva az új eszméket a magyar viszonyok között kialakított világképébe, világképéhez. Hazai tapasztalatai, plebejus következetessége dolgozták sajátjává ezeket a gondolatokat, s az új eszmék hozzájárultak világképe alakulásához. Petőfi a maximális nemzeti öntudattal dinamikus világtudatot egyesített. Gondolati és lírai pályaképének nem ez az összefonódás volt a kezdőpontja. Ez volt a beteljesedés, az emberiség történelmi perspektívájában fellelt harmónia. E távlat lírai hordozója az 1840 —47-es esztendő számos nagy verse, s ennek a távlattudatnak a jegyében formálta meg Petőfi a maga álláspontját 1848—49-ben. Közelebbről is megbizonyosodhatunk majd arról, hogy a magyar forradalom és szabadságharc politikusi és költői feladatai Petőfi számára a világtudattal gazdagodott plebejus nemzeti öntudat próbái voltak. Amikor Petőfi a Palota és kunyhó, Magyar vagyok, A magyar Ifjakhoz című költeményeit írta — tehát 1847 januárjában és februárjában —, már versbe lobbantotta a „világszabadság" fogalmát (1846. december: Egy gondolat bánt engemet...) és — 1847 januárjában — megfogalmazta kommunisztikus programját A XIX. század költői-ben: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak Mind egyaránt foglal asztalánál helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. Mert itt van már a Kánaáni Ezek a merész hitvallások minőségileg is újat jelentenek Petőfi pályáján, a mégoly szerves előzményekhez képest is: a versek leplezetlen nyíltságával, az új és markáns fogalomhasználattal („világszabadság"), az egyenlőség-eszme félreérthetetlen kommunisztikai értelmezésével. S amit a korba tekintve nem hagyhatunk figyelmen kívül: mindkét költemény megjelent a Hazánkban, 1847 elején. Most lépjünk előre 1848 tavaszáig, s idézzük ide Petőfi Sándor naplójának egy március 17-én kelt részletét: „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez új evangeliuma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit... A tűzokádó hegy közepébe kellene tollamat mártanom, hogy napjaimat, napjaim gyötrelmeit Iefraassaml — így vártam a jövendőt, vártam azt a pillanatot, melyben szabadsági eszméim és érzelmeim, szívemnek ezen elkárhozott lelkei, elhagyhatják a börtönt, kínszenvedések helyét... vártam e pillanatot; nemcsak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jőni. Tanúbizonyságaim erre a költemények, melyeket több mint egy év óta írtam. Nem okoskodás után, de azon prófétai ihletből — vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek —, mely a költőben van, világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű, erőszakos megrázkódáshoz. leírtam, még többeknek Ezt többször elmondtam." (Kiemelés tőlem. — P. P.) Hogy mennyi időt értett Petőfi „több mint egy év" meghatározáson, a arra nem adhatunk pontos választ. Mindenesetre tény az, hogy Petőfi nem egy esztendőt, s nem két évet tartott szükségesnek megjelölni. A szövegösszefüggésben az időmeghatározás bizonytalansága inkább az időmérlegelés gondosságát jelzi. A forradalom harmadik napján Petőfi célszerűnek tarthatta, hogy előkészítői érdemeiből csak a közvetlen előzményekre hivatkozzék. Bizonyára a Csalogányok és pacsirták (1846 szept.), Erdélyben [1846 okt.]. Véres napokról álmodom... (1846 nov.)), Egy gondolat iránt (1846 dec.), Palota és kunyhó engemet... (1847 jan.), Háború volt... (1847 márc.), Az ítélet (1847 ápr.), Levél Arany Jánoshoz (1847 aug.), Beszél a fákkal a bús őszi szél... (1847 szept.) költeménysorra gondolt Petőfi, amely még kiegészíthető lenne néhány verssel, s amelyhez az 1848 elején írott forradalomváró költemények csatlakoznak. (Pl. Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?; Olaszország; A tél halála; Kemény szél fúj...) Tehát Petőfi ezúttal nem idézi tanúskodni az 1845-ből való Ha az isten ..., A hazáról, A gyüldei ifjakhoz, Almaim című költeményeket, s a Felhők-ciklus Az álom ...; rokon értelmű darabjait (Pl. Kivágom én ...) sem. Viszont a forradalmi hit nagy felszárnyalását jelző versekre (pl. Dalaim; Levél Várady Antalhoz; — 1846 ápr.— máj.) tulajdonképpen már vonatkozhat Petőfi utalása. Mivel azonban a költő időhatározásában (a konkrét összefüggésben) az „egy év" tűnik ki, mint fő eligazító, úgy véljük, hogy Petőfi az 1846 utóján, 1847 elején írott versek láncolatából számította ezúttal a 48-as fordulat közvetlen lírai előzményeit. Ez természetesen csak valószínűsíthető feltételezés, s nem teljes bizonyosság. Már csak azért is hangsúlyoznunk kell a feltételezés jelleget, mivel sem a költemények, sem Petőfi naplójának a gondolatmenete nem jeleznek éles különbséget a Dalaim, a Levél Várady Antalhoz s az őszi, illetve téli forradalmas költemények között. Naplójában Petőfi európai méretű megrázkódtatásról beszél. Ennek lírai megfelelővel, a „nemzetek", „népek" többes számával a Felhő-ciklus előtt, magában a ciklusban s a ciklus után írott költeményekben is találkozunk. Petőfi a naplóban „nagyszerű, erőszakos megrázkódás".ról beszél. A Levél Várady Antalhoz című versben (1846 máj.) „nagyszerű, de véres kor"-ról olvasunk, az október végén írt Erdélyben pedig e sorokat kínálja a szöveghasonlításhoz: „Születni fognak nagyszerű napok, » Élet-halálnak vészes napjai". Ezeknek a gondolati és érzelmi elemeknek a kombinációjával találkozunk Az ítéletben is (1847 ápr.). És ha mindehhez még hozzátesszük azt, amire az előző fejezetekben már rámutattunk, hogy itt Petőfi versei 1846-ban egyre erősödően jelzik az új szociális eszmék felhullámzását, akkor elmondhatjuk, hogy e tekintetben sincs cezúra az 1846 első és második felében írt költemények között. Viszont kétségtelen, hogy az európai, illetve világméretű szabadságharc képeiben és képei mellett Petőfi lírájában 1846 utójától, 1847 elejétől kezdve mutatkoznak meg maximális kifejletben az ilj szociális eszmék. Csak emlékeztetünk az Egy gondolat bánt engemet... (1846 dec.), A XIX. század költői (1847 jan.), Háború volt..., Világosságok (1847 márc.), című költeményekre. Még egy ténnyel támogathatjuk a „több mint egy év óta" meghatározás fenti értelmezését. Azok az 1846-tól származó költemények, amelyekre Petőfi a naplójában hivatkozhatott, úgyszólván kivétel nélkül 1847 elején jelentek meg, illetőleg csak jóval 1849 után. A kiadástörténeti adatok is valószínűsítik, hogy költőnk a forradalmi költemények nyilvánosságra kerülésének időpontját is figyelembe vette, amikor tanúbizonyságként hivatkozott azokra a verseire, „amelyeket több mint egy év óta" írt. A Petőfi-versek gondolattörténetének és kiadástörténetének ez az összekapcsolása aligha lehetett pusztán a véletlen dolga. A Tízek szervezkedése 1846 tavaszán hozzájárult ahhoz, hogy Petőfi túllépjen a Felhőkben kifejeződő válságperióduson, s Petőfi a maga forradalmas, emberiségre méretezett eszméivel igyekezett magasra emelni e szövetség sátrát. Utaltunk már arra, hogy az esztendő utóján, Frankenburg hívásának engedve, Petőfi és társai (Obernyik és Pákh kivételével) hajlandók voltak megjelentetni írásaikat az Életképekben, s emellett Petőfi az 1847 januárjában induló győri Hazánkra is épített: nemcsak programerejű verset* vel, hanem szervezői készségével is támogatta a lapszerkesztő Kovács Pált . 1847 elejétől kezdenek megjelenni Petőfi új szociális eszméktől átfűtött versei. Petőfi lírai és prózai nyilatkozatai semmi kétséget sem hagynak afelől, hogy a költeményeiben emlegetett „szabadság" nemcsak a nagy francia forradalom hármas jelszavában gyökerezik, hanem magába szívta a költő a „szabadságháborúk" tanulságait is". Ez pedig tartalmazta az 1830-as júliusi forradalom ismeretét is: „mindennapi kenyerem a francia forradalmak története ..." — írta volt naplójában. A fogalmazás sokkal költőibb, semhogy teljes bizonyossággal állíthatnánk, hogy Petőfi ezúttal egyetlen könyvre utalt. Esetleg több könyvre, vagy talán egy olyan műre célzott, amely a francia forradalmak történetét öleli fel. Petőfi könyvjegyzékében, amely megvásárlandó könyvek címeit tünteti fel, ott látjuk Jean Benner Commentaire philosophique et politique sur l'histoire de la révolution de France de 1789 à 1830 c. művét; említettük már, hogy 1844-ben Pesten jelent meg Kolb művelődéstörténete, amely egyben emberiségtörténeti összefoglalás is. Lírai „forradalmak története" az 1846. november 20. után írt Halhatatlan a lélek... című kis műremek is, amelyben Petőfi a római Cassius, a helvéciai Tell Vilmos, a francia Desmoulins Kamill ügye folytatásának tekinti a maga elé szabott feladatot: „Itt is leszek tán valami." — hangzik a jellegzetesen petőfies, lakonikus-magabiztos zárósor. Nem túlzás tehát, ha úgy értelmezzük Petőfi naplójának szavait, hogy azok nem csupán a 18., hanem a 19. század francia forradalmára is vonatkoznak. Ha pedig a Petőfi által megjelölt időszak költeményeinek a gondolati anyagát hívjuk tanúskodni, akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy költőnk szabadságfogalma ekkor már úgyszólván nyíltan összefonódik az új szociális eszmékkel, anélkül, hogy elfordult volna a francia forradalom forrásaitól. Az utópisztikus áramlatok, a különféle forradalmi-radikális irányzatok hatását korábban írt költemények is tükrözték már, csak nem olyan koncentráltan, az eszmerendszer lényegét nem olyan hódító programossággal felragyogtatva, mint az 1847 elejétől kezdve megjelenő versek. E hatásról Petőfi gondolatai vallanak, s mivel e gondolatok elsősorban líraian kimunkálva maradtak az utókorra, a hatóerők és a hatásterület összefüggéseit vizsgálva, a puszta szövegegyezések keresésénél módszertanilag célravezetőbb — a szövegileg gyakran nagyon is eltérő — lényegegyezések vagy rokonságok felmutatása. Ez természetesen még ebben a konkrét esetben sem jelenti a szöveghasonlóságok lebecsülését — de a döntőnek a gondolati összecsengést fogadjuk el. Nem állítjuk persze azt, hogy a költészet és az ideológia (filozófia, közgazdaság, pszichológia stb.) közti kapcsolatok vizsgálatában sohasem lehet döntő, illetőleg perdöntő a szövegegyezések felmutatása. József Attila esetében például feltétlenül gyümölcsöző az az elemzés, amely terminológiai egyezésekkel is bizonyítja Marx vagy Freud hatását a költőre. Arra a kérdésre, hogy egyegy jellegzetes ideológiai terminus technicus, „kulcsszó" közvetlenül a forrásból vétetett-e, vagy különféle szóbeli vagy írásbeli közvetítéseken át jutott el egy íróhoz, a puszta szövegegyezés, a szövegazonosság „önmagában nem tud választ adni. Tehát a legszembetűnőbb terminológiai egyezések esetében is szükség lehet a további adatokra, a hatás jellegét (közvetlen, közvetett, specifikus vagy széles köztudatból merítő stb.) tisztázandó. S megismételhetjük itt, amit már korábban is mondottunk: a művészetben a hatásforrásnak önmagában s a hatásnak, mint puszta ténynek nincs esztétikai értéke: az érték a műegészben jelentkezik, a hatás, inspiráció csakis művészetté váltan lehet része az esztétikai szférának. Most térjünk vissza Petőfinek ahhoz az imént idézett megjegyzéséhez, amely „szabadsági" eszméi és érzelmei tanúbizonyságaként utal azokra a költeményekre, „melyeket több mint egy év óta írtam." A harc, a „véres harc", a „háború", amely korábban a nemzeti szabadságháborút jelentette (pl. Háborúval álmodom ..., 1845), ezekben versekben világméretű küzdelemmé haatalmasodik, célját immár nemcsak nemzeti keretben fogalmazza meg Petőfi. A világméretű szabadság kivívása az életet jelenti, a vértenger „után kezdődik az élet, — Az örök üdvösség..." (Az ítélet), tehát a „vérözön", a „vértenger" az igazi élet megteremtésének eszköze. A cél a világ boldogsága, az eszköz a harc. Pándi Pál: MM m „Kísértetjárás Magyarországon címmel a közelmúltban jelent meg Pándi Pál kétkötetes műve. A több mint ezeroldalas tanulmány első része azt tárgyalja, mikor és hogyan jelentkeztek, s mien módon és formában terjedtek el Magyarországon az utópista, szocialista és kommunista eszmék. A tanulmány második része — Petőfi életművének elemzésével — az említett eszmék kiteljesedéséről nyújt átfogó képet. Alább a mű második kötetéből közlünk két részletet. PETŐFI és az új szociális eszmék