Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-01 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

Fr­atislava, 1973. április 1. ® VI. évfolyam, 13. szám «mra 1 korona gyen­! irtní SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Az erdőt minden évszakban érdemes felkeresni. A­ Tiszta levegője, hűs árnyéka és megnyugtató csendje enyhülést ad a nyári forróságban, a tarka színekben pom­yázó őszi lombok a festők, a téli zúz­marás kopár gallyak, a háborította tűlevelű fák a fényképészek hálás témái. Tavasszal a rügyeiket bontogató fák és cserjék kirándulók ezreit csalogat­ják ki a városokból az ébredő természetbe Az erdő minden szépsége mellett azonban egyre jobban előtérbe kerülnek sokoldalú hasznosításának gazdasági szempontjai. Az acél, a szén és az ólaj után az erdő terméke, a fa a legfontosabb ipar nyersanyag. Mint ismeretes, hazánk fejlett ipará­nak nyersanyagszükségletét többnyire behozatalból fedezzük fából azonban jelentős készletekkel ren­delkezünk Az utóbbi években foganatosított inten­zifikációs nzézkedések következtében a Szlovákia fakitermelés 6z 1970 évi 4921 ezer köbméterre 1990-ig évi 6047 ezer köbméterre növekszik Ez a tény indokolttá teszi, hogy most, az erdők hónapja nei­e kezdetén rövid pillantást vessünk erdőgazdasá­gun­k jelenlegi helyzetére, és rávilágítsunk néhány megoldásra váró problémára. Ezt viszont csak úgy tudj­k pontosabban vázolni, ha röviden a világvi­szszonylatban tapasztalható jelenségeket is megem­lítjük Ma az öt világrész erdőségeinek csupán 40 szá­zalékát hasznosítják. Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában még kihasználatlan őserdők is vannak, Európa azonban erdőgazdasági szempontból már ma is deficites térség Emellett az európai erdőségek­nek egyre nagyobb szerepük van a civilizációs tár­sadalmi igények kielégítésében, s mint nyersanyag­­termelő források egyre korlátozottabb mértékben jöhetnek számításba Ugyanakkor a faipar igényei - az új anyagok megjelenése, a vegyiparban és a kohóiparban tapasztalható fejlődés ellenére - ál­landóan növekednek. Hasonló fejlődés tapasztalható hazai viszonylat­ban is, bár az erdősültség foka és erdeink hozam­képessége szempontjából kedvezőbb a helyzetünk A tó felhasználási lehetőségei oly nagyok, alkal­mazása annyira előnyös, hogy a közeli évtizedek­ben nem számíthatunk más anyagokkal való pót­lására Ha viszont az erdőgazdasági és a faipari üzemek kapcsolatait alaposabban szemügyre vesz­­s­­ük, azt tapasztaljuk, hogy még nem alakult k­­ö­zöttük megfelelő összhang. Faiparunk eddig főleg a minőségi nyersanyagokat, többnyire a jól hasznosít­ható vastagabb rönkfákat igényelte, a gyengébb minőségű fa és a hulladék veszendőbe ment, eset­leg tüzelőnek használták. Ugyanakkor az erdők gondozása, ritkítása közben kitermelt vékonyabb fa­anyagnak sem volt megfelelő piaca, habár igazán jó minőségű rönkfát csak a növényzet rendszeres rit­kításával lehet felnevelni Mindez hátrányosan érin­tette az erdészeti üzemek gazdálkodását, amelyek egyébként is nehezen tudnak alkalmazkodni az önel­számoló gazdálkodási rendszer követelményeihez A nehezen megközelíthető termőhelyek kihasználása hatalmas költségtöbblettel jár, jelentős beruházáso­kat, utak építését, nagy teljesítményű, drága gépek alkalmazását teszi szükségessé. Az erdőgazdaság­ban eddig alkalmazott technológia, például a tűzifa, vagy a vegyipar feldolgozásra szolgáló méteres fa helyszíni darabolása, kéregtelenítése, felhalmozása sok kétkezi munkát igényelt, ami szintén kedvezőt­lenül hatott a termelés gazdaságosságára Ugyanak­kor a faipari üzemekben sokkal jobbak a feltételek az ilyen előkészítő munkák gépesítéséhez. Erdőgazdaságunk korszerűsítése tehát sürgős fél­időt. Az erdei úthálózat bővítése nemcsak a faki­termelés intenzitását fokozná, hanem nagyobb terü­leteket tenne hozzáférhetővé üdülési, népjóléti cé­lokra is. Az erdőgazdaság távlati fejlesztési terve 1990-ig összesen 4410 km hosszú erdei út építésére számít Ez lehetővé tenné valamennyi fő termőhely megközelítését Fafeldolgozó iparunk fejlesztési tervei szintén ked­vezően hatnak az erdőgazdaságra. A fűrészárukat igénylő üzemeken kívül főleg a lemezipari üzemek fejlesztése kerül előtérbe, ahol az agglomerált lapok, a farost-, a faforgács ,és a pozdorjalemezek gyártá­sához a gyengébb minőségű faanyagok és a faipari hulladékok is felhasználhatók. Mindez a cellulóz és a papíripar növekvő igényeivel együtt az erdőgaz­dasági termelés hatékonyságát is növeli. A gazdaságos termelés legfontosabb tényezője természetesen a gépesítés Az erdőgazdasági mun­kák gépesítésében már eddig is jelentős eredmé­nyeket értünk el ezek azonban többnyire csak a hagyományos munkafeladatok könnyítését szolgál­ták. A gépesítést a jövőben olyan irányban kell fej­leszteni, ami komplett törzsek kitermelését és egész­ben való elszállításukat teszi lehetővé Az erdei munkáknál elsősorban a nagy teljesítményű hidrau­likus emelőkkel ellátott gépek fognak érvényesülni így elkerülhetők azok a további munkaigényes műve­letek, amelyek a faipari vállalatokban magasabb fokú gépesítéssel olcsóbban végezhetők E felada­tok realizálásához azonban tökéletesíteni kell az er­dészeti és a faipari üzemek között fennálló integrá­ciós és kooperációs kapcsolatokat MAKRAI MIKLÓS A CSTK FELVÉTELEI)

Next