Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-01 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó
Fratislava, 1973. április 1. ® VI. évfolyam, 13. szám «mra 1 korona gyen! irtní SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Az erdőt minden évszakban érdemes felkeresni. A Tiszta levegője, hűs árnyéka és megnyugtató csendje enyhülést ad a nyári forróságban, a tarka színekben pomyázó őszi lombok a festők, a téli zúzmarás kopár gallyak, a háborította tűlevelű fák a fényképészek hálás témái. Tavasszal a rügyeiket bontogató fák és cserjék kirándulók ezreit csalogatják ki a városokból az ébredő természetbe Az erdő minden szépsége mellett azonban egyre jobban előtérbe kerülnek sokoldalú hasznosításának gazdasági szempontjai. Az acél, a szén és az ólaj után az erdő terméke, a fa a legfontosabb ipar nyersanyag. Mint ismeretes, hazánk fejlett iparának nyersanyagszükségletét többnyire behozatalból fedezzük fából azonban jelentős készletekkel rendelkezünk Az utóbbi években foganatosított intenzifikációs nzézkedések következtében a Szlovákia fakitermelés 6z 1970 évi 4921 ezer köbméterre 1990-ig évi 6047 ezer köbméterre növekszik Ez a tény indokolttá teszi, hogy most, az erdők hónapja neie kezdetén rövid pillantást vessünk erdőgazdaságunk jelenlegi helyzetére, és rávilágítsunk néhány megoldásra váró problémára. Ezt viszont csak úgy tudjk pontosabban vázolni, ha röviden a világviszszonylatban tapasztalható jelenségeket is megemlítjük Ma az öt világrész erdőségeinek csupán 40 százalékát hasznosítják. Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában még kihasználatlan őserdők is vannak, Európa azonban erdőgazdasági szempontból már ma is deficites térség Emellett az európai erdőségeknek egyre nagyobb szerepük van a civilizációs társadalmi igények kielégítésében, s mint nyersanyagtermelő források egyre korlátozottabb mértékben jöhetnek számításba Ugyanakkor a faipar igényei - az új anyagok megjelenése, a vegyiparban és a kohóiparban tapasztalható fejlődés ellenére - állandóan növekednek. Hasonló fejlődés tapasztalható hazai viszonylatban is, bár az erdősültség foka és erdeink hozamképessége szempontjából kedvezőbb a helyzetünk A tó felhasználási lehetőségei oly nagyok, alkalmazása annyira előnyös, hogy a közeli évtizedekben nem számíthatunk más anyagokkal való pótlására Ha viszont az erdőgazdasági és a faipari üzemek kapcsolatait alaposabban szemügyre veszsük, azt tapasztaljuk, hogy még nem alakult közöttük megfelelő összhang. Faiparunk eddig főleg a minőségi nyersanyagokat, többnyire a jól hasznosítható vastagabb rönkfákat igényelte, a gyengébb minőségű fa és a hulladék veszendőbe ment, esetleg tüzelőnek használták. Ugyanakkor az erdők gondozása, ritkítása közben kitermelt vékonyabb faanyagnak sem volt megfelelő piaca, habár igazán jó minőségű rönkfát csak a növényzet rendszeres ritkításával lehet felnevelni Mindez hátrányosan érintette az erdészeti üzemek gazdálkodását, amelyek egyébként is nehezen tudnak alkalmazkodni az önelszámoló gazdálkodási rendszer követelményeihez A nehezen megközelíthető termőhelyek kihasználása hatalmas költségtöbblettel jár, jelentős beruházásokat, utak építését, nagy teljesítményű, drága gépek alkalmazását teszi szükségessé. Az erdőgazdaságban eddig alkalmazott technológia, például a tűzifa, vagy a vegyipar feldolgozásra szolgáló méteres fa helyszíni darabolása, kéregtelenítése, felhalmozása sok kétkezi munkát igényelt, ami szintén kedvezőtlenül hatott a termelés gazdaságosságára Ugyanakkor a faipari üzemekben sokkal jobbak a feltételek az ilyen előkészítő munkák gépesítéséhez. Erdőgazdaságunk korszerűsítése tehát sürgős félidőt. Az erdei úthálózat bővítése nemcsak a fakitermelés intenzitását fokozná, hanem nagyobb területeket tenne hozzáférhetővé üdülési, népjóléti célokra is. Az erdőgazdaság távlati fejlesztési terve 1990-ig összesen 4410 km hosszú erdei út építésére számít Ez lehetővé tenné valamennyi fő termőhely megközelítését Fafeldolgozó iparunk fejlesztési tervei szintén kedvezően hatnak az erdőgazdaságra. A fűrészárukat igénylő üzemeken kívül főleg a lemezipari üzemek fejlesztése kerül előtérbe, ahol az agglomerált lapok, a farost-, a faforgács ,és a pozdorjalemezek gyártásához a gyengébb minőségű faanyagok és a faipari hulladékok is felhasználhatók. Mindez a cellulóz és a papíripar növekvő igényeivel együtt az erdőgazdasági termelés hatékonyságát is növeli. A gazdaságos termelés legfontosabb tényezője természetesen a gépesítés Az erdőgazdasági munkák gépesítésében már eddig is jelentős eredményeket értünk el ezek azonban többnyire csak a hagyományos munkafeladatok könnyítését szolgálták. A gépesítést a jövőben olyan irányban kell fejleszteni, ami komplett törzsek kitermelését és egészben való elszállításukat teszi lehetővé Az erdei munkáknál elsősorban a nagy teljesítményű hidraulikus emelőkkel ellátott gépek fognak érvényesülni így elkerülhetők azok a további munkaigényes műveletek, amelyek a faipari vállalatokban magasabb fokú gépesítéssel olcsóbban végezhetők E feladatok realizálásához azonban tökéletesíteni kell az erdészeti és a faipari üzemek között fennálló integrációs és kooperációs kapcsolatokat MAKRAI MIKLÓS A CSTK FELVÉTELEI)