Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-21 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
□lvo Tornán befejezte a Lövések Mariánske Láznéban című film forgatását. Az alkotás cselekménye a háborút követő években játszódik és az 1933- ban orvul meggyilkolt Theodor Lessing filozófus és publicista, német politikai emigráns gyilkosának kézre kerítéséről, az ügy kivizsgálásáról szól. □ A Dolgozók Filmfesztiváljának nyári szakaszában műsorra tűzött filmeket 1 051 591 néző tekintette meg (Szlovákiában a látogatottság 606 571 volt). A látogatottságot tekintve első helyen van Košice, majd Prešov, Nitra, aztán Bratislava következik. A legsikeresebb film az Egy forró nyár krónikája volt; ezt követi Katarína Padychová vétke, majd a A kis nagy ember és a Queimata. □ A Malombra című olasz film története a múlt században játszódik; hősnője Marina di Malombra, egy szegény árva leány, akit gazdag rokonai, Ormenga grófék magukhoz vesznek. A leány, egy lázas betegség után, a régi faliszekrényben leveleket talál; valamennyit egy hajdani Ormengo grófnő írta, akit bezárva tartottak a kastélyban. A leány lassan úgy érzi, hogy azonosul a tébolyult asszonnyal... A Malombra főszerepét Marina Malfatti játssza. □ Glenda Jackson, a világhírű angol színésznő először forgat Olaszországban. Ö játssza Damiano Damiani rendező Il sorriso del grande tentatore című filmjének főszerepét. □ Pokolraszállás címmel Sarkadi Imre novelláiból készít tévéjátékot Esztergályos Károly, a budapesti televízió rendezője. A film tulajdonképpen fiktív életrajz, Sarkadi két novelláját ötvözi egybe. Az alkotás főszerepét Kozák András játssza. □ „Olyan szép, hogy nem is lehet igaz“ — mondhatnánk stílszerűen Valérie Perrine amerikai filmszínésznőről, ő játssza ugyanis az Ötös számú vágóhíd című filmben Montana Wildhacket, aki csak egy képzeletbeli bolygón, a vágyak világában létezik... □ Stephane Audran, az érdekes arcú francia színésznő játssza A hold és az udvara című új olasz film főszerepét. A külső felvételek Velencében és Luccában készülnek. Stéphane Audran orvosnőt alakít a filmben. □ Marc Simenon rendező (egyébként az író Simenon fia) és felesége, Myléne Demongeot (aki egyébként világhírű színésznő), „Kangorou Films“ néven saját vállalatot alapított. Kanadában forgatták a Quand c’est parti, c’est parti című filmet, ezen a nyáron pedig a Les assassins étonnes-t. Mind a kettőnek természetesen Myléne Demongeot a főszereplője ... • • • □ Bácskai Lauró István rendező Keménykalap és krumpliorr címmel háromszor egyórás televíziós filmet forgat a gyermekek számára, Csukás István forgatókönyve alapján. A kolibai stúdióban befejeződött a REJTETT FORRÁS ~mű színes szlovák film forgatása. A Lőcsei Pál mester életéről szóló alkotást VLADIMÍR BAHNA rendezi, Lúdo Zúbek ismert műve alapján. A középkorban élt mester életéről az utókor meglehetősen keveset tud, fennmaradt gazdag életműve azonban egy kivételes tehetőségű művészre vall. A film a mester emberi drámáján keresztül a kor történelmi légkörét is érzékelteti és bemutatja a művész alkotóműhelyét is. \ ' ■<:' - Az új szlovák film főbb szerepeit jeles színészek játsszák: ŠTEFÁN KVÍETIK, CTIBOR FIL ČÍK, MICHAL DOCOLOMANSKÝ, MIKULÁS HUBA, MAGDA VÁSÁRYOVÁ, KAROL MACHA IA és mások. A képen: Lőcsei Pál »Kiéstér (Ctibor Filcík) munka közben, £ / . ' - ’ . ^ IANUUÜNK A RAJZFILMEKRŐL NYILATKOZAT AZ NDK RÖVIDFILMGYÁRTÁSÁRÓL Wolfgang Körnicke, az NDK rövidfilmstúdiójának igazgatója az alább közölt nyilatkozatban beszámol az NDK rövidfilmgyártásának új szervezeti formáiról és arról, hogyan alakul a szocialista országban a televízió és a rövidfilm viszonya. — A televízió fejlődése nagyobb feladatok elé állítja a kisfilmgyártást. Az új körülmények szükségessé tették országunkban a termelés gyökeres átszervezését. A dokumentum-, ismeretterjesztő-, oktató- és rajzfilmtermelést egyetlen stúdióban egyesítettük. A stúdión belüli munkafelosztást pedig a készülő filmek rendeltetése határozta meg. A három fő termelési osztály: a mozihálózat számára készülő kisfilmek osztálya, a televíziós filmek osztálya és a különféle szocialista vállalatok és intézmények rendelésére készülő filmek osztálya. Ez utóbbi készíti az oktatófilmeket is. Ezeken kívül még dolgozik egy külön csoport, a Kamera DDR, amely Jochen Hadaschich vezetésével kizárólag a külföldnek szánt kisfilmeket gyártja. A stúdióban készül a heti filmhíradó is. Ez az új szervezeti struktúra nagyobb mozgási szabadságot biztosít számukra, és lehetővé teszi mind a felszerelés, mind a művész- és szakembergárda képességeinek jobb kihasználását. Kialakult a rendezők „szakosítása“, ez azonban nem zárja ki az új műfajokkal való kísérletezés lehetőségét. Évi termelésünk körülbelül 680 kisfilm, és a politikai publicisztikától a gyermekfilmekig és az iskolai oktatófilmekig minden műfajt felölel. A televízió számára készülő kisfilmek száma 300, a külföldre szánt filmeké 10—12, az oktatófilmeké 50 körül mozog. A dokumentumfilm-termelésben a legnagyobb nehézségnek azt tartom, hogy a televízió és a mozik számára készülő filmek közötti különbséget mindmáig nem sikerült tisztázni. Nem szabad a mozivásznon ugyanazt nyújtani a nézőnek, amit már otthonában, a képernyőn is naponta láthat. A tévé igen rossz hatással van a dokumentumfilmesek munkájára: a filmek túl hosszúk, képanyaguk szegényesebbé vált, viszont annál több bennük a szöveg. A „dumáló fejek“ problémája nálunk is éppoly aktuális, mint bárhol a világon. A dinamikusabbnak, dokumentumfilmnek modernebbnek, koncentráltabbnak kell lennie, s módot kell találni olyan témák feldolgozására, melyek egy ember sorsában, munkájában — az egész nép életét tükrözik. A tévéfilmekkel jobban meg vagyok elégedve — ezekben sok a jó, élénk szemre valló szellemes zsurnalisztikai meglátás. A dokumentumfilmek ezzel szemben sokszor a sietség, kapkodás nyomait viselik, érződik rajtuk a rendezők túlterhelése, „időzavara“, a téma mélyreható tanulmányozásának hiánya. Kiutat kell keresnünk ebből a helyzetből. Ami engem, személyesen illet: igyekszem minél szorosabb együttműködést kialakítani a dokumentumfilm-rendezők és a rajzfilmrendezők között. Meggyőződésem, hogy a grafikai lehetőségek ismerete, a rajzfilm stilizáltságának végletes sűrítési kényszerének megismerése sokat segíthet a kisfilmrendezőkön, rávezetheti őket az elavult formáktól, elavult munkastílustól való elszakadás útjára. Szeretném megérni azt az időt, amikor a nézők úgy mennek majd moziba kisfilmeket, dokumentumfilmeket nézni, ahogyan manapság a játékfilmek vonzzák őket... m Stir-ffLE KÖNNYŰZENE Közös produkcióban A magyar és a szovjet televízió közös könnyűzenei műsort készített. A műsor három blokkból áll, s mindhárom , fele-fele arányban magyar és szovjet számokból. Az első rész folklórműsor. Az Ecseri lakodalmast Szekszárdi Néptánc Együttes mutatja be, a Pjatnyickij együttes pedig legnépszerűbb tánckompozícióival szerepel. A második részben operettdalokat hallhatunk-láthatunk. A magyar operettdalokat szovjet énekesek, a szovjet számokat pedig magyarok — Felföldi Anikó, Kovács Zsuzsa, Lehoczky Zsuzsa, Németh Sándor, Farkas Bálint és Harsányi Frigyes — adják elő Körmendi Vilmos feldolgozásában. A harmadik rész tánczenei számokból tevődik össze, és hasonlóképpen ,mint az operetteknél, szovjet tánczenei számok énekesei a magyarok — Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Koós János, Korda György —, a magyar számoké pedig szovjet énekesek lesznek. Az estet Lehoczky Zsuzsa és Lev Levcsenko közös dala fejezi be. A fülbemászó dal címe: Fele-fele, szerzője Körmendi Vilmos. Egyébként az est műsorvezetője is Lehoczky Zsuzsa és Lev Levcsenko. A műsor előreláthatólag ősz végén, színes adásban kerül a képernyőre. Rendező: Csenterics Ágnes, vezető operatőr: Szirtes Tamás. BULGAKOV - BEMUTATÓ Moszkvában bemutatták a Mihail Bulgakov Iván, a rettentő című színdarabja alapján készült színes, zenés filmkomédiát. A MOSZFILM-stúdió új produkciója gyors tempójú, vérbő szatíra. A film alkotói, a forgatókönyvírók és a rendező megőrizték az eredeti koncepciót. A történések sorrendje, s Bulgakov éles iróniája változatlan maradt. A cselekményt azonban a harmincas évek elejéről a jelenbe helyezték. Ez a filmnek új aspektust ad. A történés így napjainkról szól, jelenünk fonákságait kritizálja. A filmbemutató nagy sikerének előzetes jele: a film két daláról készült hanglemez egy nap alatt elfogyott az üzletekben, s máris sláger lett. TATJANA SZAMOJLOVA (a képen) új filmjének címe: Nincs visszatérés. A. Szoltikov rendezi a Moszfilm-stúdióban. A Nincs visszatérés hősnője, Anasztaszija hazavarja férjét háború után, de az nem akar visszatérni hoz íp: nyomorék lett a háborúban, s nem akar a szeretett asszony terhére lenni. Az asszony azonban mindent megtesz férje visszatéréséért. 1973. X. 21. 10