Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-15 / 110. szám, szombat

8 GaZDaSÁg ÉS foGyaSzTÓK TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ A madarak zajártalma A zajos környéken élő madarak énekét nyersebbnek, dallamsze­gényebbnek találták a brit kuta­tók, mint csendesebb helyeken fészkelő társaikét. Mivel az éne­kesmadarak szaporodása szem­pontjából döntő szerepe van a hímek csalogató énekének, egyes fajok angliai állománya a vizsgált térségekben számotte­vő, néhány faj esetében pedig drámai zsugorodást mutat. Sű­rűn lakott városi régiókban élő énekesmadarak esetében azt ál­lapították meg, hogy a fajspe­cifikus hangsorok helyett a gyak­ran hallható civilizációs hangso­rokat „szajkózzák": mobiltelefo­nok csilingelését, autódudák és riasztóberendezések hangját. A pókok félnek az emberektől Peter Jáger német kutató sze­rint a pók már az ember léleg­zetvételétől is menekül, mivel „halló szőrzete", amellyel a lég­mozgást érzékeli, azonnal jelzi, hogy ellenség és nem zsákmány van a közelben. Ősszel ugyan megjelennek a meleg lakások­ban, de a levegő szárazsága mi­att előbb-utóbb otthagyják há­lóikat. Nyáron viszont az ablak előtti pókháló a legjobb véde­lem a szúnyogok ellen. Férgek több mint egymilliárd éve? A Yale, a Tübingeni és a kalkuttai Jadavpur Egyetem kutatói olyan nyomokra bukkantak, amelyeket több mint egymilliárd ével ez­előtt élt férgek hagyhattak ma­guk után. A felfedezés azért óriá­si szenzáció, mert mindeddig nem találtak 580 millió évesnél régebbi, többsejtű élőlényekre utaló leleteket. A mohokkőbe vájt nyomok a kutatók szerint olyan féregjáratok megkövese­dett maradványai, amelyeket fé­regszerű lények fúrtak maguk­nak a mai Közép-India területét hajdan borító sekély tenger ho­mokágyában. A nyomok akkor rögzültek, amikor mintegy 1,1 milliárd ével ezelőtt a kiszáradó homok­kővé keményedett. Egyiptomban született az írás? A British Museum egy kutatója újonnan előkerült leletek alap­ján azt állítja, nem Mezopotámi­ában, hanem Egyiptomban talál­ták fel az írást. Eddig úgy tud­tuk, az írást a Kr. e. 4. évezred végén Mezopotámiában találták fel, s onnan vették át mintegy kétszáz ével később az egyipto­miak. A Német Régészeti Intézet által szervezett expedíció azon­ban olyan leletekre bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy az eddig ismert első fáraódinasztia előtt már létezett egy korábbi. Ezt nulladik dinasztiának nevez­ték el, s a kutatók véleménye szerint már ismerték az írást. A British Museum egyiptomi osz­tályának felügyelője szerint az írás kétszáz ével korábbi, mint az eddig ismert egyiptomi írá­sok. A brit szakértő szerint az írásból az vehető ki, hogy Egyip­tomban a piktogramokból nem lassanként fejlődött ki az írás -mint Mezopotámiában az ékírás -, hanem szinte azonnal. Ivóvíz a levegőből A Brémai Egyetem Környezet­technikai Intézetének kutatói el­járást dolgoztak ki arra, hogy az ivóvizet nyerjenek a levegőből. Olyan berendezést építettek, amely különféle, a vizet abszor­beáló vegyületeket tartalmaz. Ezek a polimerszerű vegyületek képesek arra, hogy - különösen éjjel, amikor megnő a relatív nedvességtartalom - megkössék a levegőben levő vizet, s ezt nap­közben a napenergiából szerzett hővel elpárologtatták, majd a berendezésbe épített kondenzá­torral cseppfolyósítsák. A kuta­tók adatai szerint egy 1 köbmé­teres berendezéssel naponta kö­rülbelül 1000 liter víz állítható elő. A berendezéssel desztillált vízhez jutnak, amelyhez megfe­lelő sókat kell adni, hogy ivóvíz legyen belőle. A kutatók azt ter­vezik, jövőre Jordániában pró­bálnak ki egy ilyen berendezést. Naprendszeren túli meteorit? Egy tavaly decemberben Grön­landba becsapódott meteorit nagy valószínűséggel a Naprend­szeren túlról érkezett - állítja egy dán csillagász. Egy expedíció több mint kétszáz pormintát gyűjtött, amelynek elemzése iga­zolhatja a csillagász feltételezé­sét. A meteorit zuhanásáról ké­szített videofelvételek alapján megállapítható, hogy a meteorit sebessége a másodpercenkénti 50 kilométert is meghaladta - ez másfélszer akkora, mint a Nap­rendszerből származó leggyor­sabb meteoritoké.(mind E. T.) Drámai erejű influenzajárvánnyal kell majd szembenéznünk Halottak az élőkért HÍRÖSSZEFOGLALÓ Amerikai kutatóknak egy távoli alaszkai falucskában, fagyott föld­be eltemetett holttestek exhumálá­sa nyomán hamarosan sikerül tel­jes egészében feltérképezniük a nyolcvan ével ezelőtt világszerte pusztító, rettegett fertőzés, a spa­nyolnátha vírusának szerkezetét. Az amerikai hadsereg kórtani inté­zetének munkatársai az alaszkai Breiig Mission faluban egy spa­nyolnáthában elhunyt eszkimó ma­radványában bukkantak rá a félel­metes vírus genetikai örökítő­anyagára. Az alaszkai helyszín azért látszott már kezdettől fogva ígéretesnek, mert - bár az influen­zavírus RNS-lánca rendkívül bom­lékony - remélni lehetett, hogy a szinte állandóan fagypont alatti hő­mérsékletű földbe temetett testek valamelyikében - lefagyasztva -épen maradt a vírus örökítő­anyagának legalább egy része. Nagy szerencséjükre ráleltek egy kövér asszony holttestére, akinek szerveit nagy tömegű zsírszövete az elmúlt nyolcvan év során jól megvédte az időnkénti felolvadás­tól. Ezekből a szervekből sikerült mintát venniük a vírus örökítő­anyagából. Az amerikai kutatók azt remélik, hogy a régebbi leletek, va­lamint a szenzációsnak számító alaszkai minta hozzájárul a spa­nyolnáthavírus teljes szerkezeté­nek feltérképezéséhez. A spanyol­nátha 1918-ban végigsöpört a vilá­gon, s a hivatalos adatok szerint 21 millió, más becslések szerint leg­alább 40 millió embert ölt meg. A spanyolnátha vírusának modelle­zését azért tartják ma fontosnak, mert a szakembereknek meggyőző­dése, hogy a világnak hamarosan egy újabb, drámai erejű influenza­járvánnyal kell szembenéznie. Az amerikai kutatók szerint az 1700-as évekig visszamenő adatok azt bi­zonyítják, hogy világméretű influ­enzajárványok 10-30 évenként sújtják a világot. Az évszázad leg­utóbbi két nagy járványa az 1957-es ázsiai és az 1968-ban dühöngő úgynevezett hongkongi influenza volt. Minden jel arra mutat tehát, hogy mostanában újra esedékes egy nagyszabású járvány. (W. T.) ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 14. A komputeragyú, beprogramozott segédműtős akár ezredmilliméteres pontossággal is képes operálni Kopogtat a virtuális gyógyítás Robotok, melyek ezredmilli­méteres pontossággal hatol­nak keresztül a beteg csont­ján, és tökéletesen precíz vá­gásokat hajtanak végre; se­bészek, akik botkormányt irányítva és műszerek révén járják be a beteg testét - ez a virtuális gyógyítás. A robo­tok prototípusai máris bizto­sították állandó helyüket a jövő műtőiben. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Nyugodtan lélegzik az elaltatott beteg, akit hónapokon át gyötrel­mes fájdalommal kínzott elkopott csípőcsontja. A legfájdalmasabb pontjára, a combcsont felső részé­nek helyére most mesterséges pro­tézis kerül. A műtét során levá­lasztják a forgócsontot, és csator­nát marnak a csontba, melybe az­tán belehelyezik a protézist. Minél precízebben követi az acélcsap a csont vonalát, annál hamarább áll újra lábra a beteg, és annál kisebb a veszély, hogy ismét kilazul a pro­tézis. Műtét közben tizedmillimé­teres pontosságra van szükség -ami a sebészeknek rendkívüli kihí­vás, a robotnak viszont egyszerűen megoldható feladat. Néhány német klinika egyes műté­teknél máris igénybe veszi a kompu­tervezérlésű segédeket, így már Caspar, a mozgékony robot halk zümmögéssel egészen pontos csa­tornát a beteg csontjába. Caspar ki­válóan ismeri a csontokba vezető utat, digitális emlékezetével a leg­apróbb részletet sem felejti el. Né­hány nappal korábban az orvosok képernyőn már végigjátszották a műtétet, és betáplálták a beteg ada­tait. A fém segédműtős teljesen au­tomatikusan helyezi karját a megfe­lelő pozícióba, hogy megbizonyo­sodjék arról, a betáplált adatok in­formációja egybeesik a műtőaszta­lon fekvő valósággal. Komputerto­mográfia segítségével elkészített ré­tegfelvételekből Caspar digitális agya felállítja a csont háromdimen­ziós képét - a sebész számítógépe képernyőjén az egér mozgatásával forgathatja és tanulmányozhatja különböző nézetekből a csontot. Ez­után a mesterséges csípőcsontok minden lehetséges nagyságú dara­bot felkínáló adatbankjából kivá­lasztásra kerül a megfelelő csereda­rab. Virtuálisan egészen addig lehet ide-oda helyezni a csontot, míg az optimálisan nem illeszkedik új he­lyére. A műtét során Caspar a számí­tások alapján maximálisan 0,2 milli­méter eltéréssel kifaragja a csontot - pontosabban, mint amire a leg­jobb sebész valaha is képes lenne. A wiesbadeni Volker Urban idegse­bésznek még ez sem elég precíz: „Az agyban végzett műtéteknél egyetlen ezredmilliméter is renge­teget számít. Az idegsebészeti be­avatkozás során minden rezdülés­nek komoly következménye lehet, könnyen sérülhetnek életfontossá­gú agyfunkciók" - mondja Urban. A sebész ezért keményen dolgozik virtuális világa megvalósításán: a Siemens-szel és a stuttgarti Fraun­hofer Intézettel közösen kilenc hó­nap alatt műtőrobotot épített. Az azóta már több orvosi vásáron nagy feltűnést keltett OP 2015-ös proto­típus precízen működő karjaival szubmilliméteres pontossággal dol­gozik. Egyetlen ezredmilliméteres pontossággal képes például az en­doszkóp bevezetésére. Ezáltal egy tumornak az agyban burjánzó sejt­jeit el tudja távolítani, úgy, hogy az egészséges szomszédos idegsejtek és az életfontosságú véredények sértetlenek maradnak. Egészen pontosan tapogatózik végig az OP 2015 az idegpályák és az izomrost­ok mentén, már egészen apró csa­tornákat a koponyacsontba vagy ül­tet be fogat a megfelelő helyre. Az idegsebész Volker Urban azon­ban még egy lépéssel továbbmegy: „Az orvosnak egy bonyolultabb be­avatkozás során gyakran több órán keresztül állva vagy görnyedten ülve kell követnie a műtét mene­tét. Ami nemcsak testileg, de szel­lemileg is kimerítő dolog." A jövő műtőjében, Urban víziója szerint, az orvos kényelmesen foglal majd helyet a műtős pilótafülkében. És botkormány segítségével a távol­ból irányítja a robotokat. (A Deutschland nyomán) Ma még sci-fi, holnap talán már valóság. A legnagyobb pontosságot igénylő műtéteket orvosok által vezérelt robotok végzik majd el. (Illusztrációs felvétel) Az örökölt adottságok a kedélyállapotot is befolyásolják Az AIDS kórokozója a memóriasejtekben szunnyad Halálvágyat okozó gén A HIVatlan vírus trükkje HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Egy most közzétett tanulmány sze­rint az öngyilkosságot megkísérlők közül minden negyedik személy ugyanabban a genetikai károso­dásban szenved. A hibás gént hor­dozók körében az öngyilkosok szá­ma mintegy huszonötszöröse az átlagnak. Michael Swift New York-i orvos kutató és munkatársai évek óta tanulmányoznak egy öröklődő betegséget, az úgynevezett Wolf­ram-szindrómát. Az ebben szenvedők idővel cukor­betegek lesznek, továbbá pánikbe­tegség, hallucinációk és öngyilkos­sági hajlam uralkodik el rajtuk. Mi­vel a tünetegyüttes egyes csalá­dokban feltűnően gyakori, régóta gyanítják, hogy örökletes okai le­hetnek. A kutatóknak most hu­szonöt család vizsgálatával sike­rült behatárolniuk, hogy két hibás gén okozza a bajt, amelyek a 4-es kromoszómán találhatók. A kuta­tók azt is megállapították, hogy e családoknak még azon tagjai is, akik látszólag tünetmentesek vol­tak, búskomorságra hajlottak, s gyakran pszichiátriai kezelésre szorultak. Bennük többnyire csak egy hibás gén volt kimutatható. Az ilyen ge­netikai hiba egyébként becslések szerint a népesség 1 százalékát érinti, összességében viszont ők te­szik ki az ideg- és elmegyógyinté­zetekben ápolt depressziós bete­gek egynegyedét. (N. S.) HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Néhány éve az orvosoknak sikerült csatát nyerniük az AIDS kórokozó­ja, a HIV ellen, ám úgy tetszik, a háborúban még nem győztek. Az ígéretes fegyver a kombinációs ke­zelés: a HIV ellen külön-külön is hatásos, három különböző hatás­mechanizmusú gyógyszer együt­tes adagolása. A HIV-részecskék száma három hónap után 99%-kal csökkent a vérükben. Bizakodó ku­tatók már-már úgy vélték, hogy a vírust két-három éves kezeléssel teljesen elpusztíthatnák. Mára alábbhagyott a remény, mivel ki­derült, hogy a vírus makacsul meg­marad az immunrendszer hosszú életű sejtjeiben. A retrovírusok (mint amilyen a HIV is) ugyanis génjeiket beépítik annak a sejtnek az örökítőanyagába, amelybe be­hatolnak, így amíg a testben az AIDS kórokozójával fertőzött sejt lehet, a veszély nem múlt el. Kali­forniai és baltimore-i kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a HIV ott rejtőzhet az úgynevezett memó­riasejtekben is (ezek szintén nyi­roksejtek), vagyis gyakorlatilag el­pusztíthatatlanok. A test védeke­zőrendszerében ezeknek a sejtek­nek az a feladatuk, hogy „emlékez­zenek" a fertőzésre; ez teszi lehe­tővé, hogy ugyanarra a fertőzésre a test másodszor sokkal gyorsabb és erőteljesebb immunválaszt ad. A memóriasejtek azért képesek er­re, mert hosszú életűek. (E. T.) A Föld égi pályája során számos kisbolygó pályáját keresztezi, ezért időnként az összeütközés sem kizárt Világvége elhalasztva MN­HIR Az 1997 XF11 nevű kisbolygó, amely 2028 októberében éri el pá­lyájának a Földhöz legközelebbi pontját, mintegy 960 000 kilométe­res távolságban jóval a Hold pályá­ján túl halad majd el, s így a Földbe való becsapódásának a valószínű­sége nulla - jelentette a NASA. Ez a kisbolygó a közelmúltban nagy vi­hart kavart, ugyanis megkezdődtek a találgatások, vajon összeütkö­zünk-e egyik égi társunkkal. Valójá­ban nincs semmi új egy égi „karam­bolban". Amióta bolygókutató szondák pásztázzák a kozmoszt, bebizonyosodott, hogy a Naprend­szer minden szilárd objektumán felfedezhetők meteoritok ütötte se­bek. Néhány évtizede ilyen becsa­pódási krátereket csak a Holdon is­mertek a csillagászok, aztán kide­rült, hogy a Földön is jó néhány van belőlük. Igaz, a Naprendszer kelet­kezése után a korai szakaszban a mostaninál százszor gyakoribbak voltak az ütközések, ezt az idősza­kot nevezik a nagy bombázási idő­szaknak, és mintegy négymilliárd ével ezelőtt fejeződött be. A gigan­tikus ütközések teljesen megváltoz­tatták az égitestek további sorsát. Ilyen óriás becsapódásból keletkez­hetett a Hold, és valószínűleg egy ilyen nagyméretű ütközés vihette el a Mars légkörének jó részét is. Mi­lyen változásokat idézhetnek elő a meteoritbombák? Összetörik az égitest kőzetburkát, a szilárd kér­gét, utat nyitnak a vulkánoknak. Földünkön ma mintegy százötven meteoritkrátert ismerünk, de ennél sokkal több volt, csak a növényvilág és a felszínformáló erők lassan el­tüntetik a krátereket. Egy nagyobb kisbolygó becsapódása akár a civilizációnkat is megsemmi­síthetné. (Illusztrációs felvétel)

Next