Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)
1999-05-15 / 110. szám, szombat
8 GaZDaSÁg ÉS foGyaSzTÓK TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ A madarak zajártalma A zajos környéken élő madarak énekét nyersebbnek, dallamszegényebbnek találták a brit kutatók, mint csendesebb helyeken fészkelő társaikét. Mivel az énekesmadarak szaporodása szempontjából döntő szerepe van a hímek csalogató énekének, egyes fajok angliai állománya a vizsgált térségekben számottevő, néhány faj esetében pedig drámai zsugorodást mutat. Sűrűn lakott városi régiókban élő énekesmadarak esetében azt állapították meg, hogy a fajspecifikus hangsorok helyett a gyakran hallható civilizációs hangsorokat „szajkózzák": mobiltelefonok csilingelését, autódudák és riasztóberendezések hangját. A pókok félnek az emberektől Peter Jáger német kutató szerint a pók már az ember lélegzetvételétől is menekül, mivel „halló szőrzete", amellyel a légmozgást érzékeli, azonnal jelzi, hogy ellenség és nem zsákmány van a közelben. Ősszel ugyan megjelennek a meleg lakásokban, de a levegő szárazsága miatt előbb-utóbb otthagyják hálóikat. Nyáron viszont az ablak előtti pókháló a legjobb védelem a szúnyogok ellen. Férgek több mint egymilliárd éve? A Yale, a Tübingeni és a kalkuttai Jadavpur Egyetem kutatói olyan nyomokra bukkantak, amelyeket több mint egymilliárd ével ezelőtt élt férgek hagyhattak maguk után. A felfedezés azért óriási szenzáció, mert mindeddig nem találtak 580 millió évesnél régebbi, többsejtű élőlényekre utaló leleteket. A mohokkőbe vájt nyomok a kutatók szerint olyan féregjáratok megkövesedett maradványai, amelyeket féregszerű lények fúrtak maguknak a mai Közép-India területét hajdan borító sekély tenger homokágyában. A nyomok akkor rögzültek, amikor mintegy 1,1 milliárd ével ezelőtt a kiszáradó homokkővé keményedett. Egyiptomban született az írás? A British Museum egy kutatója újonnan előkerült leletek alapján azt állítja, nem Mezopotámiában, hanem Egyiptomban találták fel az írást. Eddig úgy tudtuk, az írást a Kr. e. 4. évezred végén Mezopotámiában találták fel, s onnan vették át mintegy kétszáz ével később az egyiptomiak. A Német Régészeti Intézet által szervezett expedíció azonban olyan leletekre bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy az eddig ismert első fáraódinasztia előtt már létezett egy korábbi. Ezt nulladik dinasztiának nevezték el, s a kutatók véleménye szerint már ismerték az írást. A British Museum egyiptomi osztályának felügyelője szerint az írás kétszáz ével korábbi, mint az eddig ismert egyiptomi írások. A brit szakértő szerint az írásból az vehető ki, hogy Egyiptomban a piktogramokból nem lassanként fejlődött ki az írás -mint Mezopotámiában az ékírás -, hanem szinte azonnal. Ivóvíz a levegőből A Brémai Egyetem Környezettechnikai Intézetének kutatói eljárást dolgoztak ki arra, hogy az ivóvizet nyerjenek a levegőből. Olyan berendezést építettek, amely különféle, a vizet abszorbeáló vegyületeket tartalmaz. Ezek a polimerszerű vegyületek képesek arra, hogy - különösen éjjel, amikor megnő a relatív nedvességtartalom - megkössék a levegőben levő vizet, s ezt napközben a napenergiából szerzett hővel elpárologtatták, majd a berendezésbe épített kondenzátorral cseppfolyósítsák. A kutatók adatai szerint egy 1 köbméteres berendezéssel naponta körülbelül 1000 liter víz állítható elő. A berendezéssel desztillált vízhez jutnak, amelyhez megfelelő sókat kell adni, hogy ivóvíz legyen belőle. A kutatók azt tervezik, jövőre Jordániában próbálnak ki egy ilyen berendezést. Naprendszeren túli meteorit? Egy tavaly decemberben Grönlandba becsapódott meteorit nagy valószínűséggel a Naprendszeren túlról érkezett - állítja egy dán csillagász. Egy expedíció több mint kétszáz pormintát gyűjtött, amelynek elemzése igazolhatja a csillagász feltételezését. A meteorit zuhanásáról készített videofelvételek alapján megállapítható, hogy a meteorit sebessége a másodpercenkénti 50 kilométert is meghaladta - ez másfélszer akkora, mint a Naprendszerből származó leggyorsabb meteoritoké.(mind E. T.) Drámai erejű influenzajárvánnyal kell majd szembenéznünk Halottak az élőkért HÍRÖSSZEFOGLALÓ Amerikai kutatóknak egy távoli alaszkai falucskában, fagyott földbe eltemetett holttestek exhumálása nyomán hamarosan sikerül teljes egészében feltérképezniük a nyolcvan ével ezelőtt világszerte pusztító, rettegett fertőzés, a spanyolnátha vírusának szerkezetét. Az amerikai hadsereg kórtani intézetének munkatársai az alaszkai Breiig Mission faluban egy spanyolnáthában elhunyt eszkimó maradványában bukkantak rá a félelmetes vírus genetikai örökítőanyagára. Az alaszkai helyszín azért látszott már kezdettől fogva ígéretesnek, mert - bár az influenzavírus RNS-lánca rendkívül bomlékony - remélni lehetett, hogy a szinte állandóan fagypont alatti hőmérsékletű földbe temetett testek valamelyikében - lefagyasztva -épen maradt a vírus örökítőanyagának legalább egy része. Nagy szerencséjükre ráleltek egy kövér asszony holttestére, akinek szerveit nagy tömegű zsírszövete az elmúlt nyolcvan év során jól megvédte az időnkénti felolvadástól. Ezekből a szervekből sikerült mintát venniük a vírus örökítőanyagából. Az amerikai kutatók azt remélik, hogy a régebbi leletek, valamint a szenzációsnak számító alaszkai minta hozzájárul a spanyolnáthavírus teljes szerkezetének feltérképezéséhez. A spanyolnátha 1918-ban végigsöpört a világon, s a hivatalos adatok szerint 21 millió, más becslések szerint legalább 40 millió embert ölt meg. A spanyolnátha vírusának modellezését azért tartják ma fontosnak, mert a szakembereknek meggyőződése, hogy a világnak hamarosan egy újabb, drámai erejű influenzajárvánnyal kell szembenéznie. Az amerikai kutatók szerint az 1700-as évekig visszamenő adatok azt bizonyítják, hogy világméretű influenzajárványok 10-30 évenként sújtják a világot. Az évszázad legutóbbi két nagy járványa az 1957-es ázsiai és az 1968-ban dühöngő úgynevezett hongkongi influenza volt. Minden jel arra mutat tehát, hogy mostanában újra esedékes egy nagyszabású járvány. (W. T.) ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 14. A komputeragyú, beprogramozott segédműtős akár ezredmilliméteres pontossággal is képes operálni Kopogtat a virtuális gyógyítás Robotok, melyek ezredmilliméteres pontossággal hatolnak keresztül a beteg csontján, és tökéletesen precíz vágásokat hajtanak végre; sebészek, akik botkormányt irányítva és műszerek révén járják be a beteg testét - ez a virtuális gyógyítás. A robotok prototípusai máris biztosították állandó helyüket a jövő műtőiben. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Nyugodtan lélegzik az elaltatott beteg, akit hónapokon át gyötrelmes fájdalommal kínzott elkopott csípőcsontja. A legfájdalmasabb pontjára, a combcsont felső részének helyére most mesterséges protézis kerül. A műtét során leválasztják a forgócsontot, és csatornát marnak a csontba, melybe aztán belehelyezik a protézist. Minél precízebben követi az acélcsap a csont vonalát, annál hamarább áll újra lábra a beteg, és annál kisebb a veszély, hogy ismét kilazul a protézis. Műtét közben tizedmilliméteres pontosságra van szükség -ami a sebészeknek rendkívüli kihívás, a robotnak viszont egyszerűen megoldható feladat. Néhány német klinika egyes műtéteknél máris igénybe veszi a komputervezérlésű segédeket, így már Caspar, a mozgékony robot halk zümmögéssel egészen pontos csatornát a beteg csontjába. Caspar kiválóan ismeri a csontokba vezető utat, digitális emlékezetével a legapróbb részletet sem felejti el. Néhány nappal korábban az orvosok képernyőn már végigjátszották a műtétet, és betáplálták a beteg adatait. A fém segédműtős teljesen automatikusan helyezi karját a megfelelő pozícióba, hogy megbizonyosodjék arról, a betáplált adatok információja egybeesik a műtőasztalon fekvő valósággal. Komputertomográfia segítségével elkészített rétegfelvételekből Caspar digitális agya felállítja a csont háromdimenziós képét - a sebész számítógépe képernyőjén az egér mozgatásával forgathatja és tanulmányozhatja különböző nézetekből a csontot. Ezután a mesterséges csípőcsontok minden lehetséges nagyságú darabot felkínáló adatbankjából kiválasztásra kerül a megfelelő cseredarab. Virtuálisan egészen addig lehet ide-oda helyezni a csontot, míg az optimálisan nem illeszkedik új helyére. A műtét során Caspar a számítások alapján maximálisan 0,2 milliméter eltéréssel kifaragja a csontot - pontosabban, mint amire a legjobb sebész valaha is képes lenne. A wiesbadeni Volker Urban idegsebésznek még ez sem elég precíz: „Az agyban végzett műtéteknél egyetlen ezredmilliméter is rengeteget számít. Az idegsebészeti beavatkozás során minden rezdülésnek komoly következménye lehet, könnyen sérülhetnek életfontosságú agyfunkciók" - mondja Urban. A sebész ezért keményen dolgozik virtuális világa megvalósításán: a Siemens-szel és a stuttgarti Fraunhofer Intézettel közösen kilenc hónap alatt műtőrobotot épített. Az azóta már több orvosi vásáron nagy feltűnést keltett OP 2015-ös prototípus precízen működő karjaival szubmilliméteres pontossággal dolgozik. Egyetlen ezredmilliméteres pontossággal képes például az endoszkóp bevezetésére. Ezáltal egy tumornak az agyban burjánzó sejtjeit el tudja távolítani, úgy, hogy az egészséges szomszédos idegsejtek és az életfontosságú véredények sértetlenek maradnak. Egészen pontosan tapogatózik végig az OP 2015 az idegpályák és az izomrostok mentén, már egészen apró csatornákat a koponyacsontba vagy ültet be fogat a megfelelő helyre. Az idegsebész Volker Urban azonban még egy lépéssel továbbmegy: „Az orvosnak egy bonyolultabb beavatkozás során gyakran több órán keresztül állva vagy görnyedten ülve kell követnie a műtét menetét. Ami nemcsak testileg, de szellemileg is kimerítő dolog." A jövő műtőjében, Urban víziója szerint, az orvos kényelmesen foglal majd helyet a műtős pilótafülkében. És botkormány segítségével a távolból irányítja a robotokat. (A Deutschland nyomán) Ma még sci-fi, holnap talán már valóság. A legnagyobb pontosságot igénylő műtéteket orvosok által vezérelt robotok végzik majd el. (Illusztrációs felvétel) Az örökölt adottságok a kedélyállapotot is befolyásolják Az AIDS kórokozója a memóriasejtekben szunnyad Halálvágyat okozó gén A HIVatlan vírus trükkje HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Egy most közzétett tanulmány szerint az öngyilkosságot megkísérlők közül minden negyedik személy ugyanabban a genetikai károsodásban szenved. A hibás gént hordozók körében az öngyilkosok száma mintegy huszonötszöröse az átlagnak. Michael Swift New York-i orvos kutató és munkatársai évek óta tanulmányoznak egy öröklődő betegséget, az úgynevezett Wolfram-szindrómát. Az ebben szenvedők idővel cukorbetegek lesznek, továbbá pánikbetegség, hallucinációk és öngyilkossági hajlam uralkodik el rajtuk. Mivel a tünetegyüttes egyes családokban feltűnően gyakori, régóta gyanítják, hogy örökletes okai lehetnek. A kutatóknak most huszonöt család vizsgálatával sikerült behatárolniuk, hogy két hibás gén okozza a bajt, amelyek a 4-es kromoszómán találhatók. A kutatók azt is megállapították, hogy e családoknak még azon tagjai is, akik látszólag tünetmentesek voltak, búskomorságra hajlottak, s gyakran pszichiátriai kezelésre szorultak. Bennük többnyire csak egy hibás gén volt kimutatható. Az ilyen genetikai hiba egyébként becslések szerint a népesség 1 százalékát érinti, összességében viszont ők teszik ki az ideg- és elmegyógyintézetekben ápolt depressziós betegek egynegyedét. (N. S.) HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Néhány éve az orvosoknak sikerült csatát nyerniük az AIDS kórokozója, a HIV ellen, ám úgy tetszik, a háborúban még nem győztek. Az ígéretes fegyver a kombinációs kezelés: a HIV ellen külön-külön is hatásos, három különböző hatásmechanizmusú gyógyszer együttes adagolása. A HIV-részecskék száma három hónap után 99%-kal csökkent a vérükben. Bizakodó kutatók már-már úgy vélték, hogy a vírust két-három éves kezeléssel teljesen elpusztíthatnák. Mára alábbhagyott a remény, mivel kiderült, hogy a vírus makacsul megmarad az immunrendszer hosszú életű sejtjeiben. A retrovírusok (mint amilyen a HIV is) ugyanis génjeiket beépítik annak a sejtnek az örökítőanyagába, amelybe behatolnak, így amíg a testben az AIDS kórokozójával fertőzött sejt lehet, a veszély nem múlt el. Kaliforniai és baltimore-i kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a HIV ott rejtőzhet az úgynevezett memóriasejtekben is (ezek szintén nyiroksejtek), vagyis gyakorlatilag elpusztíthatatlanok. A test védekezőrendszerében ezeknek a sejteknek az a feladatuk, hogy „emlékezzenek" a fertőzésre; ez teszi lehetővé, hogy ugyanarra a fertőzésre a test másodszor sokkal gyorsabb és erőteljesebb immunválaszt ad. A memóriasejtek azért képesek erre, mert hosszú életűek. (E. T.) A Föld égi pályája során számos kisbolygó pályáját keresztezi, ezért időnként az összeütközés sem kizárt Világvége elhalasztva MNHIR Az 1997 XF11 nevű kisbolygó, amely 2028 októberében éri el pályájának a Földhöz legközelebbi pontját, mintegy 960 000 kilométeres távolságban jóval a Hold pályáján túl halad majd el, s így a Földbe való becsapódásának a valószínűsége nulla - jelentette a NASA. Ez a kisbolygó a közelmúltban nagy vihart kavart, ugyanis megkezdődtek a találgatások, vajon összeütközünk-e egyik égi társunkkal. Valójában nincs semmi új egy égi „karambolban". Amióta bolygókutató szondák pásztázzák a kozmoszt, bebizonyosodott, hogy a Naprendszer minden szilárd objektumán felfedezhetők meteoritok ütötte sebek. Néhány évtizede ilyen becsapódási krátereket csak a Holdon ismertek a csillagászok, aztán kiderült, hogy a Földön is jó néhány van belőlük. Igaz, a Naprendszer keletkezése után a korai szakaszban a mostaninál százszor gyakoribbak voltak az ütközések, ezt az időszakot nevezik a nagy bombázási időszaknak, és mintegy négymilliárd ével ezelőtt fejeződött be. A gigantikus ütközések teljesen megváltoztatták az égitestek további sorsát. Ilyen óriás becsapódásból keletkezhetett a Hold, és valószínűleg egy ilyen nagyméretű ütközés vihette el a Mars légkörének jó részét is. Milyen változásokat idézhetnek elő a meteoritbombák? Összetörik az égitest kőzetburkát, a szilárd kérgét, utat nyitnak a vulkánoknak. Földünkön ma mintegy százötven meteoritkrátert ismerünk, de ennél sokkal több volt, csak a növényvilág és a felszínformáló erők lassan eltüntetik a krátereket. Egy nagyobb kisbolygó becsapódása akár a civilizációnkat is megsemmisíthetné. (Illusztrációs felvétel)