Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-13 / 2. szám
Nagyvilág Az ún. lágy drogok legalizálása szinte minden európai országot érint A drogok és a törvény tiltják, üldözik, mégis gyorsabban terjed, mint a középkorban a fertőző betegségek. Az évezred vége felé egyre akutabbá válik a kérdés, amely Nyugat- Európát régóta izgatja: hogyan lehetne különbséget tenni a kemény és a lágy drogok között. Büntetendő legyen-e egy-egy marihuánacigaretta elszívása, vagy tolerálják az enyhébb kábítószerek fogyasztását? Tőlünk nyugatra ugyanis egyre nagyobb a tiltakozás az ellen, hogy a lágy drogok élvezete bűncselekménynek minősüljön. Némelyik kormány megpróbálja kezelni a kérdést (vagy már régóta kezeli), mások keményen ellenállnak. Németország e kérdésben két táborra oszlik: azokra, akik keményen büntetnék a lágy drogok használatát, és azokra, akik semmi kivetnivalót nem látnak benne. Hogyan viszonyul ehhez a jogrendszer? Senki sem tudja biztosan. A kormány tagjai azt hangoztatják, hogy a témáról egyelőre vita folyik. Az ellenzék ugyan szeretné a lágy drogok legalizálását, de nem tud megegyezni a megengedett mennyiség kérdésében. Minden polgár, akinél minimális mennyiségű „füvet” találnak (ha csak saját használatra is), háromtól öt évig terjedő börtönbüntetésre ítélhető. 1994-től azonban minden eljárást leállítottak azokkal szemben, akiknél „kis mennyiségű” hasist vagy marihuánát találtak. A törvény tehát változatlan, a gyakorlat azonban egyre liberálisabb. A „kis mennyiség” Hollandiában bárki szabadon vehet _____5 gramm marihuánát vagy hasist. megfogalmazás is elég szerencsétlen és problematikus, hiszen senki sem tudja megmondani, mennyi is az. Ezt minden szövetségi állam másképp értelmezi. Olaszországban ennél előbb tartanak. Itt több tucat indítvány nyomán már a parlament tárgyalt a lágy drogok használatának megengedéséről. Az egyik javaslat ráadásul azt is tartalmazta, hogy engedjék meg a marihuána termesztését, ha személyi szükséglet kielégítéséről van szó. Egyetlen javaslatot sem hagytak jóvá. Az állam ugyanakkor nem túl szigorú a fogyasztókkal szemben. A saját szükséglet kielégítése ugyan bírsággal sújtható, ám erre csak kivételes esetekben kerül sor. A terjesztőkkel azonban nem bánnak kesztyűs kézzel: akár húsz év börtönt is kaphatnak a dealerek. Nagy-Britanniában egyelőre nem a parlamentben folyik a harc, hanem az utcán és a sajtó hasábjain. A legalizálás mellett kampányol például a The Independent on Sunday című lap, amelynek felhívására több mint tízezer ember vonult az utcára. A kormány azonban hajthatatlan. Tony Blair miniszterelnök többször kijelentette a nyilvánosság előtt, hogy kategorikusan ellenzi a lágy drogok legalizálását. Az egyetlen reform az egészségügyet érinti: azok a betegek, akiknek segít a gyógyulásban (például az AIDS-betegek, lelki sérültek, kemény drogok függőbetegei), orvosi felügyelettel használhatnak lágy drogokat. A tiltás azonban itt is hatástalan. A brit fiatalok harminchat százaléka beismeri, hogy már kipróbálta a marihuánát. Beleértve a belügyminiszter lányát is... Hollandia példája azt bizonyítja, hogy a pokolba vezető út nem a lágy drogok élvezetén keresztül vezet. Az európai országok közül a hollandok viszonyulnak a kérdéshez a legszabadabban, hiszen elsőként, már 1976-ban ők osztották fel a drogokat kemény és lágy kategóriára. Itt kis mennyiséget szabadon lehet vásárolni: fejenként 5 gramm marihuánát vagy hasist. Ezeket a szereket a két és fél ezer „coffee shop” bármelyikében be lehet szerezni. Ha azonban a rendőrség a „shoptól” kétszáz méternyi körzetben kemény kábítószerre bukkan, az illetőt teketória nélkül becsukják. Talán Spanyolországban a legérdekesebb a helyzet. A nyolcvanas évek elején legalizálták az olasz kórházakban megengedett, a dealerek azonban húsz évet is kaphatnak: lágy drogok élvezetét. 1992 februárjától azonban a nyilvános helyen (tehát vendéglőben vagy klubban) történő drogfogyasztás ismét büntetendő lett. S a büntetések? Elsősorban pénzbírság jöhet szóba, a jogosítvány elvétele, amelyet azonban nem a közlekedésrendészet végez, hanem a belügyminisztérium. Büntetéssel ráadásul meglehetősen nagy összegűvel, átszámítva több mint egymillió koronával sújtják azoknak a szórakozóhelyeknek a tulajdonosait, amelyekben drogfogyasztáson értek valakit. Csakhogy ezt a törvényt sem alkalmazzák egyformán és mindenütt, a diszkókban és bárokban tehát egyáltalán nem ritka jelenség a vígan pöfékelő fiatalok látványa. A L' express nyomán Lágyan indul, de kemény vége lehet... Archív felvétel 1999. január 13. 7 SÁRKÖZY A múlt év egyik olasz könyvsikere Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye lett, amely a milánói Adelphi Kiadónál Le brad címmel jelent meg. Az áprilisi első kiadást már további hét követte, de az olvasói siker mellett, amely többek között azt is jelenti, hogy a könyvesboltokban azonnal kiemelt hely jutott a műnek, a Márai-regény az elmúlt esztendőben igazi kulturális újdonságot képviselt. Teret kapott a jelentősebb olasz napilapok és magazinok könyvbemutató rovataiban. Az irodalmi lapokban ugyanakkor élénk vita bontakozott ki Márai éltetői és azok között, akik kritikusan nyilatkoztak a magyar írónak erről a művéről. Az elmúlt nyáron Massimo D’Alema olasz kormányfőt A gyertyák csonkig égnek kötetével a kezében fényképezték le, és a hírek szerint ő Bassanini nápolyi polgármesternek ajánlotta tovább a regényt. De elolvasta Márai könyvét Fassino külkereskedelmi és Melandri kultuszminiszter, lelkesedéssel kommentálta Susanna Agnelli, és számos más ismert olasz is kedvenc könyvei közé sorolta. A sikert jól mutatja, hogy már a színpadi átdolgozást tervezik, és mozivászonra akarják vinni Az úr Velencéből regényt is. A meglepetésszerű fogadtatás többek között a kiadó jól programozott választásával is magyarázható: az Adelphi Márait az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását bemutató szerzői sorozatba helyezte. A kiadó az egész világon megvásárolta a szerzői jogokat, és most az Eszter hagyatékát készül megjelentetni. Nem lehet megfeledkezni a könyv sikerét megalapozó olasz fordítóról, aki Egy polgár bolyongása címmel utószót is írt. Marinella D’Alessandro talán azért is „érzett rá a regényre”, mert ugyanazt a Budapest-Bécs-Nápoly útvonalat járta be, mint a könyv szerzője. Ő csak annyit mondott, örül, ha hozzájárulhatott ahhoz, hogy a magyarok és az olaszok majdnem egy időben fedezik fel újra Márait. Római levél Márai-siker Olaszországban Egy rém boldog család, avagy Hollywoodban is vannak kivételek Ki hinné, hogy Hollywoodban is létezik rendezett családi élet? A képen látható család állítólag maga a megtestesült boldogság. A lányok: Stella, Dakota Johnson, a fiú: Alexander Bauer, köztük az anya: Melanie (Griffith), fölöttük a gondos apa: Antonio Banderas. Madarak szigete Az Atlanti-óceánban, Namíbiához közel fekvő Ichaboe sziget arról nevezetes, hogy itt él az albatroszok legnagyobb kolóniája. A sziget egész területén (hat hektár) nem találni egyetlen szál füvet; az apró tollpihék miriádjai minden talpalatnyi területet beborítanak, ezért a növények egyszerűen megfulladnak. Az ivóvizet tartályhajóval szállítják a szigetre, a villanyáramot egy kis benzinmotor és napkollektorok állítják elő. A hatalmas madártársadalom, amelyhez kormoránok is tartoznak, mintegy 60 ezer tagot számlál. Emberek nem zavarják őket, kivéve két ornitológust. A 38 éves Pete Bartlett dél-afrikai, társa, Silvi Pirngruber osztrák eredetű. Az év tíz hónapjában el sem hagyják a szigetet, s egy rövidhullámú adó-vevő jelenti számukra az egyetlen kapcsolatot a külvilággal. Öthavonta egyszer érkezik hajó, amely a szükséges dolgokat hozza, állítólag mégis tökéletesen boldogok és elégedettek. Kóser pizza Az első zsidók már Krisztus előtt két évszázaddal megjelentek Rómában. A zsidók alkotják az egyik legrégibb tradíciójú népcsoportot az örök városban. A több száz olasz pizzéria között tavaly egy egészen különleges jelent meg. A kóser pizzériát, amely az egykori gettó területén nyílt, nem olasz motívumok díszítik, hanem egy gyönyörű mozaik, amelyen Jeruzsálem képe látható. S milyen pizzát árulnak? Természetesen kósert. Vasárnapi pletykák A felvétel nem a Csillagok háborújából vagy más sci-fi filmből való: ilyen egy gyémántbánya valahol a messzi Szibériában. Ezek a gigantikus kráterek természetesen helyrehozhatatlan károkat okoznak, mert ha a kimerült bányát betemetik is, a föld többé nem áll egybe. Képek: archívum és CTK