Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-30 / 175. szám, kedd

6Kultúra - hirdetés MOZI POZSONY HVIEZDA: Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Penge 2 (amerikai) 21.15 MÚ­ZEUM: Intimitás (francia-angol) 17.30, 20 TATRA: Isten nagy, én kicsi vagyok (francia) 17.45 Egy csodálatos elme (amerikai) 20 ISTROPOLIS: A Skorpiókirály (amerikai) 17.45 Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 15.30, 18, 20.30 A sárgászöld skorpió átka (amerikai-német) 17.30, 20 Vanília égbolt (amerikai) 20.15 CHARLIE CENTRUM: A hálószobában (amerikai) 18 Gosford Park (amerikai-angol) 17.30, 20 A harcos és a hercegnő (német) 20.15 Star Wars II. - A klónok támadása (amerikai) 17.45 Berlin felett az ég (német) 20 Szeress, én szeretlek (szlovák) 19.30 KASSA DRUZBA: A fegyverek szava (amerikai) 18, 20.30 CAPITOL: Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 17,18.45, 20.30 USMEV: Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 18. 20 IMPULZ: Horrorra akadva 2 (amerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA PATHI FÜRDŐ - KERTMOZI: A gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 21.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Pókember (amerikai) 19 AMFITEÁTRUM: Pókember (amerikai) 21.30 LÉVA - JUNIOR: Korcs szerelmek (mexikói) 18 AMFITEÁTRUM: Korcs szerelmek (mexikói) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Kate és Leo­pold (amerikai) 21.30 GYŐR PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (amerikai) 14.30,16.30, 18.30, 20.30 Bővér szálló (amerikai) 14, 16, 18, 20 Jégkorszak (amerikai) 13, 14.45, 16.30, 18.15, 20 Katonák voltunk (amerikai) 14.15, 17, 19.45 Kísérleti gyilkosság (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45 Manitu bocskora (német) 20 Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 14, 16,18, 20 Penge 2 (amerikai) 15, 17.30, 20 Pókember (amerikai) 13, 15.20, 17.40, 20 Star Wars II. - A klónok támadása (amerikai) 14.45,17.30, 20.15 Szilaj - A vad völgy paripája (amerikai) 13,14.45,16.30,18.15 Szeptember 25. és 28. között rendezik meg Csacán Szlovákia legrégibb filmfesztiválja, az Etnofilm 12. évfolyamát. A népi kultúrával, az etnográ­fiával és antropológiával foglalkozó dokumentumfilmek nemzetközi se­regszemléjén mutatták be először annak idején Dusán Hanák húsz évig trezorban őrzött filmjét, az Egy régi világ képeit is. A fesztivál két évvel ezelőtt megrendezett, 11. évfolyamán 36 - egyebek között svájci, olasz, magyar, angol, szerb - mozgóképet mutattak be. (Képarchívum) Keresse a legújabb számát! • Fü­si Imre Eduard Benes dekrétumának áldo­zatává vált. 1960-ben halt meg Csehország­ban. Utolsó kívánságát most teljesítették a gyerekei. • A luganói tanulmány krimibe illő írás, a globalizáció drámai következményeit taglalja. * Marilyn Monroe ezen a nyáron lenne 76 éves. Arról, hogy miért nem lett ennyi, senki sem tud biztosat. ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 30. Színészfelvételi Komáromban - olyanokat kerestek, akikben megvan a színpadi kiteljesedés lehetősége Hahó, színház, jövünk! A színház bejáratánál sápad­tan kószáló, megilletődött szülők, a folyosón izguló fia­talok. A színfalak hátsó trak­tusánál hárman-négyen nyomják orrukat a nagy faaj­tóhoz. Valaki odabent éppen egy népdalt énekel, ez még kihallatszik, a zsűri szavaiból azonban, őszinte sajnála­tunkra, még foszlányokat sem sikerül elkapnunk. LAKATOS KRISZTINA A komáromi Jókai Színházban a közelmúltban zajlott színészfel­vételin Kiss Péntek József, a színház igazgatója, Telihay Péter művészeti vezető, Varsányi Mari, a színház művésznője, Varga Emese drama­turg, Szabó Csilla lektor és Kukola József művészeti titkár hallgatta meg a jelentkezőket. Azokat a fiata­lokat, akik kedvet éreznek maguk­ban, hogy egyelőre képesítetlen szí­nészként szerezzenek némi színpa­di tapasztalatot. Idén a meghirde­tett felvételire huszonhatan jelent­keztek, majd a mindent eldöntő na­pon tizenhatan zörgettek bebocsá­tásért a művészet templomának aj­taján - a színészi pálya felé kacsint­gatók közül sokan valamilyen „polgári” hivatással, illetve képzési formával is megpróbálkoztak, s aki­ket már felvettek egy felsőoktatási intézménybe, letettek a művészi ambíciókról. „Még így is meglepett bennünket az érdeklődés mértéke - meséli Varga Emese dramaturg tavaly nem hirdettünk felvételt, de két éve, amikor voltak betöltendő helyeink, mindössze heten-nyolcan jelentkeztek, ebből kettőt vettünk fel. Úgy tűnik, ahogy a színháznak növekszik az ázsiója, megint sikk segédszínésznek jönni.” A felvételire a fiatalok részben sa­ját, választott anyaggal, részben a színházvezetés által meghatározott művekkel készültek. A „kötelezők” között a lányok esetében József At­tila Óda és Talán eltűnök hirtelen... című verse, valamint Faludy György egyik Villon-átköltése sze­repelt, továbbá egy-egy részlet vagy monológ a Rómeó és Júliából, a Szent Johannából és Pygmalionból. A fiúk a verseken be­­­lül Villon helyett Csokonait kaptak, a Szerelemdal a csikóbőrös kulacs­hoz címűt, monológként pedig a Medve, a Revizor és az Othello egy­­egy részletét. Választott anyagként a színház verset, prózát és dalt kért a jelentkezőktől. Mivel a zártkörű „műsorra” nem juthattunk be, a távozóban levőket állítottuk meg, ugyan mondanának néhány keresetlen szót magukról, a felvételi élményeikről, valamint ar­ról, mi vonzotta őket ide. Agócs At­tila Fülekről érkezett, négy éve a Zsákszínház tagja, játszott a Cson­gor és Tündében, a Magyar Elektrá­ban, a Tótékban, a Fekete Péterben. 25 éves, jelenleg szakácsként dol­gozik. A színművészetin még nem próbálkozott, de ha úgy adódna, valamelyik magyarországi színitanodába idővel szívesen je­lentkezne. „Maga az életvitel tet­szik, a szabadság, hogy itt szabad felfogás uralkodik” - summázza el­képzeléseit a színházi létről. Mint meséli, a felvételin arra kérték, hogy választott dalát­­ a Süsü, a sárkányt különböző módokon adja elő: dzsesszesítve, táncolva, úgy, mintha mindenkit hülyének nézne, s ő volna a világ legokosabb embe­re, illetve sárkánya. Derzsi Réka az éppen Paláston zajló színjátszó táborból érkezett a felvé­telire, amúgy Nagyszarván él, most érettségizett. A somorjai gimnázi­umban a Noli me tangere színkör tagja volt, s a tavalyi Jókai Napokon megkapta a Ferenczy Anna-díjat. A pozsonyi és a budapesti színmű­vészetin is próbálkozott, egyelőre si­kertelenül. „Kicsi koromtól fogva az a vágyam, hogy egyszer színház­közelben élhessek, ez a mindenem. Nem tudom elképzelni magam ma­­tektanárnőként, közgazdászként, mindig a művészet vonzott. A szín­háztól azt várnám, hogy nagyon so­kat adjon: fejlődni szeretnék, szín­­házüag, műveltségileg, tapasztala­tokat akarok szerezni. Azt hiszem, így könnyebb lenne a felkészülés a felvételire is” - mondja Réka, aki egyik választott versével (Orbán Ot­tó: A repülés felfedezése), valamint dalával, a Különös éjszaka volt...-tál lépett a felvételiztető bizottság elé. Kovács Bea Zselízre járt gimnázi­umba, idén érettségizett, Bényben lakik. Szintén felvételizett a pozso­nyi színművészetire, a második kö­rig jutott. „Ott lettem teljesen biztos benne, hogy tényleg ez az a környe­zet, ahol a továbbiakban létezni szeretnék. Jelentkeztem a Selyébe közgázra, és egy kétéves köztisztvi­selői képzésre is, de most már csak ide akarok jönni. Lehet, hogy nehéz pálya, de még ha szélmalomharc is­­ mutassuk meg magunkat, ne le­gyünk mindannyian big brotherek. Telihay Pétert, így, a felvételi után, nagyon furfangos rendezőnek tar­tom. Azt kérte, hogy azt a verset ad­jam elő, amelyiket a legkevésbé szeretném. Vogelweidétől A hársfa­ágak csendes árnyán...-t választot­tam. Nehéz volt döntenem, volt még egy Weöres- és egy Majakovsz­­kij-versem, mindet egyformán sze­rettem és egyformán nem szeret­tem volna előadni. Azután az egyik kötelezőből, a Szent Johannából kértek egy részletet. Rájöttem - persze elméletileg eddig is tudtam -, hogy egyfajta szövegből hányféle érzést ki lehet hozni, s nem biztos, hogy az érzések a szituációhoz, a témához kapcsolódnak.” (Csak a margóra jegyzem meg, utólag büsz­ke vagyok a szimatomra, pontosab­ban a két találatomra: Réka és Bea, akik a pozsonyi felvételiről és a kü­lönböző szavalóversenyekről már ismerik egymást, ősztől a Jókai Színház társulatának a tagjai.) S hogy milyenek voltak a „zsűri” összbenyomásai? Varga Emese fog­lalja össze: „Elsősorban arra kértük a felvételizőket, hogy különböző szituációkban, értelmezésekben adják elő a szövegeiket."Sokan van­nak, akik jól szavalnak, énekelnek, de csak egyetlen módon képesek megszólalni. Természetesen azok voltak előnyben, akik a helyzetekre rugalmasabban reagáltak. Igazából fiatal férfi segédszínészekre lett volna nagyobb szükségünk, de mindössze négyen jelentkeztek, s nem volt különösebben erős a me­zőny. Ez egyébként a főiskolára is jellemző, az ottani tanárok is pa­naszkodnak, hogy eltűnnek a klas­­­szikus férfi karakterek, inkább ér­dekes arcok, egyéniségek jelentkez­nek. A lányok között is voltak szél­sőségek - olyanok, akiknek a szín­ház régi álmuk, most megpróbál­ták, bár igazában nem adottak a ké­pességeik, de akadtak olyanok is, akiknek van valamilyen amatőr színházi tapasztalatuk. Ez egyéb­ként nem volt feltétel, de tagadha­tatlanul meglátszik a jelentkező­kön: eleve máshogy lépnek a szín­padra, máshogy szólalnak meg, nem annyira elfogódottak.” Kiss Péntek József színidirektor számára a legfőbb jelentősége ezeknek a színészfelvételiknek, hogy jelként működnek a jövő felé -képet adnak arról, milyen az érdek­lődés a fiatalok részéről a színház iránt, mennyien szeretnének a szí­nészi pályán mozogni, mennyire te­hetségesek, s egyáltalán: milyen vonzása van ma a színháznak. „Per­sze nem pusztán a felmérés kedvé­ért hívtuk ide a jelentkezőket. Idén két, maximum három fiatalt tu­dunk felvenni segédszínésznek - bár hivatalosan nincs segédszínészi státusunk, tulajdonképpen ezek a fiatalok is színészként kerülnek hozzánk, ugyanakkor természete­sen működik a spontán belső rend, amelyben megvan a maguk helye az előképzettség nélküli fiatalok­nak, akik most ismerkednek a szín­házi munkával. Olyanokat kere­sünk, akik a pici szerepeket meg­oldják, akikben ott mocorog a te­hetség, a színpadi kiteljesedés lehe­tősége. Ami még mindig nem jelen­ti azt, hogy ne kallódhatnának el, ne fásulhatnának bele ebbe a mun­kába. De azért a gyakorlat azt mu­tatja, hogy a színművészetb­e zöm­mel azok kerülnek be, akiknek van valamiféle színházi előéletük, s ez­által is jobban buják a felvételik stresszhelyzeteit. Két éve Mai Szín­házi Stúdió néven elindítottunk a színházban egy alapképzést azon fiatal színészeinknek, akiknek nincs főiskolai végzettségük. A stú­dió idén pihent, éppen azért, mert a résztvevői közül többen főiskolára kerültek, de ha most újra több fiata­lunk lesz, ismét lesz értelme. Emel­lett természetesen a tapasztalt szín­művészeink is szívesen foglalkoz­nak a kezdőkkel a szerepformálás­ban, a beszédtechnika csiszolásá­ban. A legutóbbi előadásunkban, a Fiatalság, bolondságban például játszik a műszak - fantasztikus most a műszakunk, fiatalok, dolgo­sak, értelmesek, szeretik a színhá­zat -, az ő esetükben is nagyon ér­dekes volt az együttműködés az „igazi” színészekkel, egy remek hangulatú próbafolyamat van mö­göttünk. Ezt tudjuk kínálni a frissen hozzánk érkezőknek is.” Idén tizenhatan zörgettek bebocsátásért a Jókai Színház ajtaján (Dömötör Ede illusztrációs felvétele) Kilenc ország zenészei és néptáncegyüttesei mutatkoztak be a losonci szabadtéri színpadon Nógrádi Folklórfesztivál - hetedszer ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Losonc. A Nógrád Megyei Közmű­velődési és Turisztikai Intézet, a Nógrádi Kulturális Központ, a lo­sonci Kulturális Központ és a loson­ci Nógrádi Múzeum, valamint Lo­sonc és Salgótarján városa már he­tedik alkalommal szervezték meg a Nógrádi Folklórfesztivált, melynek gálaműsorát július 26-án tartották a losonci szabadtéri színpadon. A rendezvényt, mely egyébként júli­us 24-én kezdődött Somoskőújfa­lun, Tőzsér Zsolt, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke és Csász Péter, a besztercebányai kerületi ön­kormányzat külügyi bizottságának elnöke nyitották meg. Július 25-én Ragyolc látta vendé­gül a bulgáriai Ivan Vazov és az olaszországi Terra Del Sole nép­tánccsoportokat, július 27-én a füleki vár alatti szabadtéri színpa­don a hollandiai Palom­a és a len­gyelországi Churda csoportok mu­tatkoztak be. Júlus 26-án délelőtt a Városi Hiva­tal előtt főleg gyermek- és ifjúsági néptánccsoportok, egyebek között a kultúrotthon mellett működő Radolf, a videfalvi Konőpka, a poltári Lúcina és a losonci Kármán József Magyar Tannyelvű Alapis­kola Pitypang táncegyüttesek lép­tek fel. A rendezvény és a losonci gálaműsor résztvevőit, valamint nagyszámú közönségét Jozef Mur­­gas, Losonc város polgármestere köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy a nógrádi rendezvény az el­múlt években a nemzetek közötti barátság, a kölcsönös tisztelet és megértés egyik jelképévé vált, s re­mélhetőleg a jövőben is az marad. A több mint háromórás műsorban kilenc ország zenészei és néptán­cosai mutatkoztak be. A vendéglá­tó várost és Szlovákiát a losonci Ipely, a plachtincei-príbelcei Baza­­linka, a svidníki Makovica, a muzslai Hamiskás, valamint a ragyolci Nógrád táncegyüttesek és zenekarok képviselték. Magyaror­szágról a mihálygergei Ipoly, a pásztói Muzsla, a vanyarci szlovák nemzetiségi Rozvariny, a szécsényi Palóc, a salgótarjáni Nógrád, a Dűvő és Tücsök zenekarok érkez­tek. A színpadra lépő külföldi cso­portok közül a csehországi Lipova, a lengyelországi Dudasek, a hol­landiai Palom­a, a szerbiai Rus Logovac, az olaszországi Terra Del Sole, az erdélyi Százcsárdás, a bul­gáriai Ivan Vazov is csodálatos mű­vészi élményben részesítette a fesztivál közönségét. (P. J.)

Next