Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-20 / 116 szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 20. PÁLYÁZÓ Rajzpályázat a vasútról AJÁNLÓ A Pécsi Vasutas Művelődési ház és a MÁV Rt. Pécsi Területi Igaz­gatósága rajzpályázatot hirdet három korcsoportban: 4-6 éves, 7-9 éves és 10-12 éves gyermekek számára. A pályázat témája: Élmé­nyeim vasúton. Ha te is szereted a vonatozást, akkor pályázz, és nyerj! A pályamunkák tetszőleges technikával készülhetnek A/4-es vagy A/3-as méretben (színes ceruza, zsírkréta, vízfesték, tempe­ra, pasztell, linó stb.). A képeket paszpartuzva kell beküldeni. Beérkezési határidő: 2005. június 10. A beérkezett műveket tár­sadalmi zsűri bírálja el. Díjazás kategóriánként: I. helyezett 8000 Ft értékű tárgyjuta­lom; II. helyezett 5000 Ft értékű tárgyjutalom; III. helyezett 3000 Ft értékű tárgyjutalom; egy vagy két különdíj 1500 Ft értékben. Minden pályázó maximum 2 pályamunkával vehet részt a verse­nyen. Minden alkotás hátoldalán fel kell tüntetni a következőket: az alkotás címe, az alkotó neve, életkora és lakáscíme, telefonszá­ma, illetőleg elérhetősége június végén, július elején. Amennyiben a pályázó lakáscíme (esetlegesen telefonszáma) nem szerepel az alkotáson, úgy a pályázatból kizárásra kerül. A pályázatokat a kö­vetkező címre várják: Vasutas Művelődési Ház, 7621 Pécs, dr. Váradi Antal u. 7/2. (ú) Nem riadsz vissza különböző kihívásoktól? Toborzó tábor 2005 ISMERTETÉS A 10. számú Szent György cser­készcsapat 2005. augusztus 22-26. között Paláston (Ipolyságtól kb 15 km-re) 5 napos tábort szer­vez a csapat cserkészei és mind­azon 7-16 éves dunaszerdahelyi fiú és lány részére, aki ♦ szereti a természetet, ♦ örül a hagyományőrzésnek, nyelvünk, és kultúránk ápolásának ♦ szívesen barátkozik, ♦ nem riad vissza különböző ki­hívástól, kalandtól, ♦ későbbiekben vállalja a nomád élet és a sátorozás romantikáját, ♦ nyitott a cserkészet iránt, elfo­gadja a keresztény értékrendet és elképzelhetőnek tartja, hogy a tá­borban szerzett élmények hatásá­ra szeptembertől szívesen részt vesz a csapatmunkában. Részvé­teli díj 1350 Sk. Ízelítő a programból: ♦ gyalogtúrák a Korpona mentén, ♦ természetismereti játékok, tú­rák, ♦ kézműves foglalkozások, népi játékok ♦ tábori olimpia érdekes verseny­számokkal, ♦ történelmi és ügyességi aka­dályverseny, ♦ esténként tábortűz, ♦ sok-sok játék, móka, kacagás... Szállást a cserkészek kiképző­központjában, az Ivánka kastély­ban biztosítunk. Jelentkezni leg­később június 20-ig lehet a követ­kező címen vagy telefonszámon: tva Ajpek Gabriella, nám. Prrate­s­2164/4, 929 01 Duna­­szerdahely, tel.: 031/552 10 70, mobil: 0903 476 253, e-mail: ajpek@real-net.sk. Bővebb felvi­lágosítás: Karaffa Attila, Fő u. 47/22, 929 01 Dunaszerdahely, tel.: 031/552 90 43, mobil: 0905 826 185, e-mail: atos@real- net.sk. írásban történő jelentkezés ese­tén tüntesse fel gyermeke nevét, cí­mét, korát, valamint egyéb elérhe­tőségét (telefonszám, e-mail). Az érdeklődők számára­­ június 24-én 17 órai kezdettel szülői értekezle­tet tartanak Dunaszerdahelyen a cserkészotthonban (Szent István tér 6.). Honlap: http:// szentgyorgy. real-net.sk. (ka) Csapattábor Zalaszentlászlón 2004 júliusában (Képarchívum) I. Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia Összemérik tudásukat AJÁNLÓ Komárom. Az Agora iroda, a Diákhálózat és a HÖK Révkomá­­rom vezetősége értesíti az érdek­lődő diákokat, hogy ma 13.30-tól kerül sor az I. Felvidéki Tudomá­nyos Diákköri Konferencia meg­nyitójára a Selye János Egyetem Lehár épületének 110-es termé­ben. Az ezt követő szekcióülések a Lehár épület 109-es, 111-es és 112-es számú termekben lesznek. A tudományos konferencián a fel­sőoktatásban résztvevő fiatalok mérik össze szakmai tudásukat. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők, (ú) Nagyszünet Generációk nőnek fel hit, erkölcs és példaképek nélkül, s a tizenévesekben negatív kép él a munkáról így látom a szüleimet Csődtömeg apák, önmeg­valósító anyák, a szülői mintától irtózó gyerekek. Gyakran ez a családi össz­kép, amely meghatározza az utódok életét is. Egy fel­mérés szerint tíz gyermek­ből legföljebb egy tartja példaképének apját vagy anyját, s csak minden ne­gyedik érzi úgy, hogy fon­tos része a családnak. MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS „Legszívesebben a bankkártyá­ját dédelgeti.” „A vezérigazgató úr úgy káromkodik, akár egy ko­csis.” „Igaz, hogy ügyvéd, de ott­hon bunkó.” „Tanár létére csak ki­abálni tud.” Ezeket a válaszokat 8-14 éves gyerekek fogalmazták meg Tóth Istvánná főiskolai ad­junktus magyar szakos hallgatói­nak faggatózására, akik a XXI. századi szülői szerepekről, csalá­di státuszokról kérdezték a tanu­lókat. A Kaposvári Egyetem Cso­konai Vitéz Mihály Pedagógiai Fő­iskolai Karának oktatója már többször sokkolta vizsgálati ered­ményeivel a közvéleményt, hiszen bebizonyította: generációk nőnek fel hit, erkölcs és példaképek nél­kül, s a tizenévesekben meglehe­tősen negatív kép él a munka vilá­gáról. Legtöbbjük nem szeretne dolgozni, vagy csak zsíros állást fogadna el. Legszívesebben plasz­tikai sebész, sztárügyvéd, bankár vagy építési vállalkozó lenne. Szemtelenek a kamaszok? „Hét éve indult egy beszélgetés­sorozat, egy tíz fős csoporttal. Az­óta sem ismeretlen diákokra zú­dulunk rá egy-egy alkalommal, hanem a látókörünkben lévő gye­rekekkel beszélgetünk. Olyanok­kal, akikkel találkoztunk az isko­lai tanítási gyakorlatok, szabad­idős foglalkozások, táborok so­rán. Csak azokkal ülünk le, akik akarnak is beszélgetni velünk” - árulja el módszerüket Tóth Istvánné. A gyerekek szerint a többet kere­ső szülő, általában az apa a család pénzügyminisztere. Jelentős há­nyaduk úgy véli: a szülő, az eltartó a felelős azért, hogy mennyi a csa­ládi jövedelem, ha pedig ez nem elegendő, akkor keressen más munkát, vagy hétvégenként is dol­gozzon, hogy megvehessék a vá­gyott ruhadarabot. A kamaszlány elvárja, hogy köztisztviselő anyja takarítással egészítse ki a jövedel­mét, és a fiútestvérek is természe­tesnek tartják, hogy sofőr édesap­juk a szabadnapján egy autószere­lőnél dolgozik 10-14 órát. Egy 12 éves srác azon háborodott fel, hogy a nyáron kifestették a lakást, ezért nem mehetett el a lovastáborba. A 14 éves lány meg azért sértődött meg, mert édesanyja nem adott ne­ki pénzt rasztafrizurára, pedig csak egy közüzemi számla befizetését kellett volna elcsúsztatnia egy hónappal... Csinálja az, aki ráér „A szülőknek mindössze hét szá­zaléka vívta ki gyereke feltétlen tiszteletét. Az indok sokféle: sokat dolgozik értünk, mindene a csa­ládja, sokra vitte, bármit megtenne értünk. Beigazolódik, hogy sem a foglalkozás, sem a beosztás, sem pedig a kereset nem jár együtt a te­kintéllyel. Az anya, aki ügyintéző menedzser, ezért aztán sokat ad a külsejére, mindenkit leint, férjét - aki mérnök - csődtömegnek tartja, mert keveset keres és ügyeskedni sem tud. Szuperminiben jár és ő használja az Opelt. Szerinte mos­ni, takarítani bárki tud a család­ban, csinálja az, aki ráér. Hétvé­genként viszont kárpótlásul elme­hetnek vele „soppingolni”. Vagy: a vezérigazgató apát szolgálati autó hozza-viszi. A két gyerek veszi le a kabátját, s rakja el a táskáját. Ott­hon nem csinál semmit, de ha va­lami nem tetszik neki, repül a tá­nyér, a könyv, a papucs. Lehülyéz mindenkit és káromkodik. S nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy az óvónő anya mellett a két gyerek nélküle éhen halna. De arról is hal­lottunk, hogy az ügyvéd apa he­tente néhányszor nem alszik ott­hon. Nem is titkolja, hogy barát­nője van, akivel szórakozni, nya­ralni jár. Felesége mos rá, még a cipőjét is kitisztítja. A gyerek sze­rint jó családapa, szereti is őket, de szüksége van barátnőre is. Va­jon ők milyen követésre méltó mo­dellt találnak az apjukban, any­jukban?” - teszi fel a kérdést a szakember. (Folytatjuk) Csupán a fiatalok hét százaléka tiszteli feltétlenül a szüleit (Képarchívum) Reméljük, olvasóink jól meg tudnak felelni a munkaerőpiac kihívásainak és követelményeinek Az idegennyelv-tudás a sikeres jövő záloga ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS Nemrég az Új Szó megjelentet­te a német - magyar képes szó­tárt, mely 15 témát dolgoz fel, 225 illusztrációs felvétel és több mint 1500 kifejezés található ben­ne. Ez a kiadvány leginkább azok igényeit elégíti ki, akik kezdők, te­hát mindezidáig még nem kerül­tek kapcsolatba a német nyelv­vel. Ám azoknak is hasznos lehet, akik érettségi előtt állnak, jól be­szélnek németül, ám a nagy meg­mérettetés előtt még át akarják is­mételni a megtanult kifejezése­ket. Német a családban A hidaskürti Burian Izabella, aki a galántai Kodály Zoltán Ma­gyar Tanítási Nyelvű Gimnázium nyolcosztályos gimnáziumának hetedik G­s tanulója lapunknak elmondta, hogy már nyolc éve ta­nul az iskolában németül, és jövő­re érettségizni is szeretne ebből a nyelvből. „A nyelvtanulás szem­pontjából nagyon szerencsés va­gyok, hiszen a keresztmamám Ausztriában lakik, osztrák a férje. Kiskoromtól gyakran vagyok ná­luk, ők is sok időt töltenek ideha­za, és ilyenkor a társalgási nyelv a német, hiszen nem akarjuk a ke­resztapámat megsérteni azzal, hogy magyarul beszélünk előtte, amit ő nem ért. Ezeken a napokon sokat használom a német nyelvet, és nincs gondom azzal sem, hogy megértessem magam. Tolmács szeretnék lenni, mert elég jó érzé­kem van az idegen nyelvekhez” - mondta Izabella. Továbbá azt is elárulta, hogy jó eredményeket ért el a járási nyelvi versenyen is. „Bár nem beszélek tökéletesen, bízom magamban, hogy lesz ez jobb is. A tanárnő kijavít, ha hibá­zom. Úgy gondolom, a könyvek­ből nem lehet tökéletesen megta­nulni egy idegen nyelvet, ki kell menni külföldre, és ott gyakorolni a már elsajátított szókincset. Már az újságbeli közlés ideje alatt fel­fedeztem a képes szótárt, nagyon jó ötletnek tartom, így azok is kedvet kapnak a nyelvtanuláshoz, akiknek ez amúgy az eszükbe sem jutott volna.” Újságot, könyvet olvas A negyedi Szalai Szilvia kilenc éve tanul németül, és már ő is megvette a német-magyar képes szótárt. Heti kilenc óta németje van, éppen most készül a szóbeli érettségire. „Nagyon tetszetős ez a szótár, szépek benne a képek, jó a szavak összeállítása. És az is jó, hogy nem kerül több száz koroná­ba, mint a többi nyelvkönyv és szótár. Én azért szereztem be ezt a kiadványt, mert bővíteni szeret­­­tem volna a szókincsemet, és könnyen ki tudom keresni belőle azokat a névelőket, amelyekben nem vagyok biztos. Sokat foglal­kozom a német nyelvvel, újságo­kat és könyveket olvasok, tévét nézek. Úgy érzem, jelentős gond­jaim nincsenek ezzel a nyelvvel, ám nem szeretnék sem tolmács, sem nyelvész lenni. Úgy döntöt­tem, orvos leszek, ám tudatosí­tom, hogy ehhez a szakmához is kell az idegen nyelv” - árulta el nekünk Szilvia. Reméljük, szerkesztőségünk ezúton is hozzájárul ahhoz, hogy olvasóink tökéletesítsék nyelvtu­dásukat, effektívebben érvénye­sülhessenek, és ezáltal jobban meg tudjanak felelni a munkaerő­­piac követelményeinek. Sok sikert kívánunk a tanuláshoz! (be) Burian Izabella: Tolmács sze­retnék lenni (Somogyi Tibor felvételei) Szalai Szilvia orvos akar lenni

Next