Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-27 / 248. szám, szombat

16 Szalon SZALON SAHZON ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 27. www.ujszo.com Zsíripari költészet SZÁVAI ATTILA Meg kell minden művésznek ta­lálnia azt a világszéli ablakot, amelybe belenézve, sőt belezuhan­va láthatja, hogy miről is van szó, mondta a szobrász a költőnek, és krákogva tovább kopácsolt a kő­tömbön. A szobrász nem nagyon kedvelte azokat, akik csak a száju­kat tátják a világba bele, impresszió meg nulla. Éppen legújabb művét kezdte el, amely tervei szerint egy meglehetősen átlagos zsírgyári munkásembert fog ábrázolni, aki éppen ipari szalonnát dúsít. Már többször megnézte élőben is a mű­veletet a zsírgyárban, hogy legyen miből kiindulnia, legyen valami támpont, ha majd előtte a nyers szikla, benne a zsírgyári munkás­sal. Aztán már csak le kell ütni a sallangot. A város zsírfogyasztásának het­venkét százalékát ez a zsírgyár ad­ja, a régi időkben még a nagy szov­jetből is érkeztek delegációk, hogy megnézzék a délelőtti műszakot. A sok továris el volt ámulva, főleg a vágóhídi hulladékok újrahasznosí­tása hagyott mélyebb benyomáso­kat a központi bizottságban. Az meg sápadásig lenyűgözte őket, hogy akkora a termelés, hogy még a gyárudvar aszfaltjába is bőven jut dúsított szalonna. Ettől van ilyen jó szaga az üzemnek. Kérték is a re­ceptet az elvtársak, hogy a jó ma­gyar minta után licenszbe megcsi­nálják a gyárudvart Moszkvában. Sőt, odáig fejlesztették aztán a technológiát, hogy csövekbe vezet­ték a színtelenített abárlét, és ab­ban fürödtek a munkások, ha vé­geztek a műszakkal. A speciális zu­hanyzókat úgy nevezték: a bár­­bemosó. Úgy tudni, egészen jólesik az embernek a síkos fürdő, és a sok vodkát is semlegesíti, beszívódik a bőrön át. A Pravda állítólag terje­­delmes cikksorozatot, egyfajta ipa­ri riportot közölt a fürdéshez hasz­nált abárlé kedvező élettani hatása­iról. Később már belsőleg is hasz­nosították, palackozva árulták a boltokban és kocsmákban, egyesek szerint gépi kólával egy a kettőhöz arányban volt a legjobb, az első kortyok kissé sújtósak voltak, de végül meg lehetett szokni. A nagy ország kis emberei amúgy is hozzá voltak szokva, hogy hozzá kell szokni valamihez, ami kissé termé­szetellenes. Az, hogy ez nem politi­kai világnézet, hanem barnásan nyúlós szénsavas ital, már nem so­kakat érdekelt. A szobrász azért kapta meg a zsírgyári munkát, mert az üzem­vezetés szerint megbízható köze van az ilyesmihez, és városszerte kiváló referenciamunkái vannak, kezdve a buszmegálló bazaltba vé­sett menetrendjétől a tűzoltóság előtt álló szoborig, ami a tűzcsap­nak mint ideológiának és intéz­ménynek állít emléket. A költő évek óta járt már a szobrászhoz, mivel kedveli a megszállott, lelkes embereket, legyen az művész vagy buszvezető, mindegy. Lényeg, hogy legyen valami érzés, ami ki­fejeződik valahogyan. Nemrég például megfigyelte, hogy az egyik buszsofőr, a Béla vezetési stílusa erősen hajaz egyes gótikus építészeti stíljegyekre. Az utasok, főleg az idősebbek, előre köszön­nek neki, egynémelyek még haj­longnak is a buszos előtt, és kérik, dedikálja a kopott, fiókban meg­sárgult bérlettokjukat. Az ilyen embereket kedveli a költő, mint a Béla, süt róluk a tudatosság. A szobrásszal egy korábbi munka kapcsán találkozott. Modellt kere­sett a mester egy olyan műhöz, amely méltóan kifejezi az alkotó­elme mint társadalmi lehetőség és állapot, tehát mint egyfajta élénk lélekállag fontosságát. A költőnek is jól jött a dolog, hiszen régebben gyakran gondolt arra - még verset is írt a témáról -, hogy milyen le­het modellként ülni egy műterem­ben, modellezni az élénk lélekál­lag fontosságát úgy, hogy közben a kőben is benne van a modell. Meg a szobrászban is, hogy aztán szoborrá lehessen a szikla, ami vé­gül is előrelépés a karrierben min­den kőnek, sok kő és kavics erről álmodik a komolyabb hegyekben, a tehetségesebb patakmedrekben. A verset leközölte címlapon a váro­si újságnak az a száma, amelyik bennégett a nyomdában. A költő akkor ért a helyszínre, mikor a tűz­oltók már csak a sáros hamut lapá­tolták. A szobrász is jelen volt, ek­kor kapott ihletet a tűzoltói mun­kához. És ekkor mondta először a költőnek az ablakos dolgot, hogy kell egy világszéli ablak, amelyen néha bedughatja fejét az ember, meg hogy csuda dolgokat láthat. A szobrász jó modellnek tartotta mindig a költőt, azt mondja, szé­pen tartja a fejét, és hogy meggyő­ződéssel tud nézni a világba, még ha zsírgyári munkást kell is alakíta­nia. Mert a költő maga volt a zsír­gyári munkás tökéletes megtestesí­tője, legéletszagúbb ábrázolója. Éppen olyan képet próbált vágni, mint a modern zsíripari proletár, aki tisztában van munkájának fon­tosságával és aránylag pontos, kö­zeli ideológiai nézetei vannak a zsír nemzetbiztonsági jelentőségéről. Utóbbiakat a szobrász adta neki instrukciókként, mivel már unta, hogy a költő csak kifelé bámul a műhelyablakon. Meg is jegyezte, hogy viselkedjen az alkalomhoz és a készülő alkotáshoz illően. „...kell egy világszéli ablak, amelyen néha bedughatja fejét az ember..." (Fénykép: REUTERS/Jason Lee) Irodalmi tippverseny 1. A Szigeti veszedelem 9. énekében Deli Vidnek álmában megjelenik az elesett Radivoj, de hiába kérdezi, az nem vála­szol, csak néz rá szomorú szem­mel. Végül mégis megszólal. Mi­lyen nyelven? a. törökül b. tört magyarsággal c. horvátul 2. „Falak merednek szótlan s hidegen a szélben csörögnek a zászlók.” Ezekkel a sorokkal zárul egy jelentős német romantikus köl­tő verse (Kosztolányi Dezső for­dításában). Ki a szerzője? a. Goethe b. Schiller c. Hölderlin 3. Mit mond Bacsó Péter regé­nyében Bástya elvtárs, miután testőrei kimentik a medencéből? a. Spongyát rá! b. Kém, ló, víz, fej, durr! c. A nemzetközi helyzet egyre fokozódik. 4. Krúdy egy ismert novellájá­ban a hentesné verseskönyvből kitépett lapból formál staniclit, hogy a töpörtyűt a vásárlónak abba csomagolja. Ki a verses­könyv szerzője? a. Vajda János b. Arany János c. Reviczky Gyula 5. Örkény egyik egyperces no­vellájában az utolsó négy ma­gyarországi magyar emléket kí­ván hagyni maga után az utókor számára. Az alábbi három terve­zet közül végül melyik mellett döntenek? a. egy földobott kő b. két kő között egy meggymag c. gombostűvel fába kapart jel 6. Márai regényében Szind­­bád azt tartja, Shakespeare, Dickens és Turgenyev mellett egyetlen író van, akinek művei­ért érdemes pénzt adni. Neve­zetesen? a. Tolsztoj b. Csehov c. Jókai 7. Jonathan Swift regényében Gullivernek a liliputiak módsze­resen átkutatják a zsebeit, kard­ját és pisztolyait elveszik. De va­jon mi mindent találtak a zse­bekben? a. távcsövet, térképet, kanalat, ku­lacsot, madzagot b. zsebkendőt, naplót, fésűt, bo­rotvát, órát c. kétszersültet, gombot, iránytűt, szöget, pipát 8. Mihez hasonlítja Csokonai Vitéz Mihály a szeplőt Lillája mellén? a. cukros kalácson levő szőlőhöz b. tiszta hóra hullott áfonyához c. fehérlő liliomba bújt bogárká­hoz 9. „Zenéd olyan, mint a lel­kem zenéje s talán a fájó smalom dala. Egyforma volt tegnap s egy­forma ma.” Kihez-mihez írta Babits eze­ket a sorokat? a. az őszhöz b. az éjszakához c. a tücsökhöz 10. Melyik műben olvasható a következő definíció: „A bibe a virágpor felfogására szolgáló csúcsi rész, mely lehet gömb vagy nyereg alakú, két­ágú, több ágú, fonalas, csavaro­dott, tollas vagy egyéb kialaku­lása” a. Kosztolányi Dezső: Aranysárkány b. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem c. Ottlik Géza: Iskola a határon 11. Miként veszíti el E. A. Poe egyik elbeszélésének főhőse a fejét? a. levágja a templom toronyórájá­nak percmutatója b. a hálókocsiban lopják el tőle, mikor a gyorsvonat alagúton halad át c. a kiöntött napraforgóolajon megcsúszva a villamos alá esik 12. A Beszterce ostroma című Mikszáth-regényben Makovnyi­­kot és Komárt lopásért vasra ve­rik. A lopás tárgya ugyan másnap előkerül, de nem hiánytalanul. Mi volt az? a. Árpád vezér veres kantárja b. a hold c. a besztercei püspök kleptománi­­ás anyja 13. A Kalligram által kiadott Krúdy-életműsorozat legutóbbi, 9. kötete a szerző legnépszerűbb művei közül is tartalmaz egyet. Melyiket? a. Álmoskönyv b. A podolini kísértet c. A vörös postakocsi (Tippadó: Csanda Gábor) A tippelés határideje: november 7., szerda A legtalálékonyabb ókori görög isten. A képen egy modern változata látható (egy New Orleans-i felvonuláson), de ez is ma­gán viseli fontosabb ismertetőjegyeit: a hímeki pálcát, melyre két kígyó fonódik, úti kalapján a szárnyakat, nemkülönben fia­tal, ruganyos alkatát. Ki ő? a. Apollón b. Hermész c. Orpheusz _________________________________________________________________________________-j­jidő Irodalmi tippverseny - 20. forduló 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 13 + 1 A.□ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ B.□ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ C.□ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ Név:........................................... Cím: Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia Levélcím: Szalon, Új Szó, Námestic SNP 30, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next