Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-23 / 220. szám, péntek

IZVILAG ■ 2011. SZEPTEMBER 23. 11 www.ujszo.com Színpadtechnikusként kezdett egy prágai színházban. Díszletekkel dolgozott. Első szín­művét, a Kerti ünnepélyt 1963-ban írta. Két évvel később a hatvanas évek cseh új hul­lámának egyik vezéregyéniségétől, Pavel Jurácektől kapott szerepet Minden fiatalember című filmjében. Drámákat írt és politizált. A Charta ’77 egyik vezéralakjaként öt évre börtönbe zárták. 1989 és 2003 között köztársasági elnök volt. Mesét is írt már. Felesé­gének ruhát tervezett. Idén rendezőként is bemutatkozott. Távozás című színművét vitte filmre neves cseh színészek közreműködésével. V­áclav Havel mind­emellett a mester­szakács címet kiérdemelné. Azok­is­nak, akiknek „ez már sok”, vagy egyszerűen csak hi­hetetlen, van egy igaz történetem. Jirí Menzelt hosszú évek óta tar­tó barátság fűzi Václav Havelhez. Audiencia című drámáját Josef Abrhám és Pavel Landovský fő­szereplésével a prágai Činoherní klub legendás éveiben vitte színre. Koldusoperája nyomán filmet ren­dezett. S mint régi cimborák, alka­lomadtán összejárnak. Havel nyári rezidenciájába ilyenkor nem hív­nak szakácsnőt, az exelnök maga főz. Segítség nélkül. Mindent ő készít elő, és mindent egyedül készít el. Még a fűszerezésbe sem szólhat bele senki. Jirí Menzel a feleségével vendéges­kedett nála, amikor Václav Havel különleges húslevessel várta őket. Saját recept, nem átvett, s még csak nem is módosított. „Olyan fi­nom volt a leves, hogy elég csak rá­gondolnom, máris összefut a nyál a számban” — mondta az Oscar­­díjas rendelő, akinek a marhahús­leves az egyik kedvence Magyar­­országon. De Havel húslevesének nincs párja, állítja. Sokféle húsból ( Elképesztő ÍZ) valóban párját ritkítja - véleke­dik Havel húsleveséről Jirí Menzel -Aki csak egyszer is evett belőle, ezt a konyhai hőskölte­ményt már nem tudja elfelejteni soha, és sokféle zöldségből csinálja, bors, borókabogyó és csemegepaprika hozzáadásával. De nem ez a titka. Nincs benne víz, egy deci sem. Helyette vagy másfél liter zamatos fehérbor. „Elképesztő íz, valóban párját ritkítja - vélekedik Jirí Men­zel. - Aki csak egyszer is evett be­lőle, ezt a konyhai hőskölteményt már nem tudja elfelejteni soha.” A borókabogyó egyébként alapve­tő ízesítő Václav Havel konyhájá­ban. A világszerte elismert dráma­író a különleges fűszernövények, a pikáns specialitások híve. Csípős paprikából - különböző formá­ban - többfélét is tart otthon. Ám ugyanígy ragaszkodik a ribizli- és feketeáfonya-dzsemhez is. Ladislav Spaček, az exelnök egy­kori szóvivője szerint Václav Havel igazi ínyesmester. „Nem nagyevő, csupán a finom ízek megszállott kreátora. Fantáziája nemcsak az írásaiban, a konyhaművészetében is megmutatkozik. Mézes csirkéje egyszerűen világhírű - hangsú­lyozza Špaček. - Zöldségkörete intenzív élvezet.” Elnöki éveiben szlovákiai magyar szakácsnője volt. Csirike, vagy ahogy Václav Havel hívja őt: Banyi Csirina, aki azóta már egy jó nevű prágai étterem tulajdonosa, egyben főszakácsa, mosolyogva meséli: .Az elnök úr akkor is bejárt a konyhába, ha én főztem. Megemelte az edé­nyek fedelét, belekóstolt az éppen készülő ételbe, és ha jó időben sün­­dörgött körülöttem, a fűszerezést rá­hagytam, bár én is a szája íze szerint főztem. Szakácskönyvet soha nem lapozott, nem is láttam receptgyűj­teményt nála, mindig a hangulata és az étvágya alapján állította össze az ételt. Lehetett az vadas vagy akár kung-pao, az a bizonyos haveri plusz mindig benne volt.” Szakácsmesteri pedantériáját mi sem bizonyítja jobban, mint az a levél, amelyet 1995 decemberében akkori felesége, Olga Havlová tit­kárának írt. „Kérem a hölgyet, hogy az ételt az általam megadott recept szerint ja­nuár 5-én, 6-án vagy 7-én készítse el, így az ízek jól összeérnek. Egy olyan baráti összejövetelre megyek, ahol mindenki a saját ételével ven­dégeskedik. Mivel nagyobb adag­ról van szó, a hölgy is fogyaszthat belőle, de ha fontosnak látom, én a végén még utófűszerezem. Köszö­nöm. Václav Havel.” S hogy mi volt ez a bizonyos étel? Václav Havel leghíresebb eledele, a burgundi marharagu, amelynek fő alkotóeleme - természetesen a húson kívül - a nem kis, hanem „kellő” adag csípős paprika. Elmondhatom: nem kis utánjá­rás révén sikerült megszereznem a VH-marharagu receptjét. Hat pontból áll. Negyed kiló füstölt oldalast na­gyobb edényben hirtelen kisü­tünk, majd a zsírba egy kiló apróra vágott vöröshagymát teszünk, s üvegesre pirítjuk. Vizet nem öntünk alá, hozzáadjuk a felszeletelt, kocsonyás marhaláb­szárat. Ezután öntjük fel vörösbor­ral, és addig pároljuk, amíg a hús megpuhul. A vége felé hozzáadjuk a kockákra vágott kenyérhéjat, a füstölt kol­bászt, egy darab reszelt krumplit és egy evőkanál simalisztet. Egy másik edényben reszelt sárga­répát, fehér répát és zellert páro­lunk, sóval, őrölt édes paprikával, chilivel, borssal, borókabogyóval ízesítjük, majd ribizlidzsemet, citromhéjat és paradicsomsűrít­ményt teszünk hozzá. Összekeverjük a kettőt, és pár perc múlva levesszük a tűzről. Amikor kihűlt, tejszínt keverünk bele. Egy napig állni hagyjuk, s csak azután fogyasztjuk. Már aki bírja állni hagyni. Állító­lag megéri. Amit ugyanis másnap elővesz az ember, az nem más, mint egy fenséges eledel, egy igazi mester­mű, Meisterstück, ahogy a német mondaná. Mennyei magaslatok­ba emeli az embert. Mint Bach muzsikája. Szabó G. László Václav Havel és a burgundi marharagu

Next