Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-09 / 106. szám, csütörtök

8 Kultúra RÖVIDEN Arany János-díj L. Juhász Ilonának Budapest. A hagyományokhoz hűen idén is Arany János­­díjjal és Arany János-éremmel ismerte el a Magyar Tudomá­nyos Akadémia a határon túli kutatók értékteremtő tudo­mányos munkáját. Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény díjat kapott L. Juhász Ilona, a magyar néprajz­kutatás nemzetközi mércével mérve is jelentős szlovákiai képviselője, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Et­nológiai Központjának tudományos kutatója, a Magyar Nép­rajzi Táraság külföldi levelező tagja, az MTA köztestületének tagja. Az Akadémia értékelése szerint L. Juhász Ilona kutatói habitusára a holisztikus szemlélet jellemző. A néprajz ha­gyományosnak mondható módszereinek alkalmazása mel­lett szokatlan alapossággal és mélységben hasznosítja a ko­rabeli sajtó szolgáltatta adatokat éppúgy, mint a mai médi­ákból nyerhető információkat. Kutatási témája: temetkezési szokások, temetőkultúra, haláljelek, emlékjelek, nemzeti szibólumok, interetnikus kapcsolatok, szokásváltozások, a szlovákiai magyarok kultúrájának változásai az államfordu­latok és rendszerváltás során. (MTA) PENGE Lírai bulvár „Halasics Tamás duna­­szerdahelyi vállalkozó kapta idén a legjobb magyar / apának és férjnek / járó elismerést”. Kevesen hin­nék, hogy ez egy vers, még­hozzá egy remek vers kez­dete. Bognár Péter versei ugyanis az aktuális valós és ál-, mi több, bulvárhírek sa­játos sémáiból állnak össze. Ez a bizarr publicisztikai költészet valóban átfordul izzó és eleven lírába: köz­­életisége elsősorban retori­kai-nyelvi kihívás, mégis dokumentáló látlelete, ana­lízise a jelenkori magyar társadalomnak. Bognár bá­torsága tehát nem pusztán nyelvi természetű (jelentős költőknél ez szinte eviden­cia), hanem tematikus is: egy elátkozott műfaj va­rázskörében tud autentikus hangot megütni. A verseket indító dermesztő, szenvte­len tárgyilagosság váratla­nul lírai fordulatot vesz és intimizálódik: a privát eg­zisztenciális létszoronga­­tottság felé vesz irányt, mi­közben a nyelv objektivitá­sát is minduntalan kisiklat­ja. Nem a beszéd válik lehe­tetlenné, nem is az objekti­vitás, hanem maga az ábrá­zolt helyzet, a lírai beszéd tulajdonképpeni tárgya. A hír hírértéke a szubjektivi­tásban oldódik fel, a nyelv pedig elképesztő módon applikálja ridegségét a belső folyamatokra vagy a lírai környezetrajzra. A Brutális kettős gyilkosság Érden című vers, melynek apropó­ja az, hogy „Varga Liviusz úr, fideszes honatya”, egy étteremtulajdonos szere­lemféltésből megöli felesé­gét és szeretőjét, „Kobzos Ferenc Örs urat, / A Jobbik érdi szervezetének alapí­tóját”. A „félelem van a földön” sor apokaliptikus panelként rezonálja be a vers kongó, dokumentáló tereit hol a szarkazmus, hol a megjelenített lelki szoron­gás pólusai közt cikázva. A gyilkosság menetének leírá­sa maga is metapoétikus kép: „lefogták, és kedvenc könyvének / (Horváth Ist­ván, Rajzolatok a legrégibb magyar történelemből) / Lapjait a helyszínen talált pumpával, vagy mi volt az, / Egymás után leerőszakolták a torkán”. A bulvárhír leerőszakolása a társadalom torkán, illetve a dokumentálhatóság, a nyelv megerőszakolása mind olyan jelenségek, melyekről eddig nem igazán versben, sokkal inkább szociológiai vagy médiaelméleti tanulmá­nyokban olvashattunk. Bog­nár kötete ugyanakkor bizarr közéleti oratóriumként is ol­vasható, a szerző a kötet ele­jén a játszó személyek listá­ját is megadja. Bognár teljesítményére már a kötet megjelenése előtt felfigyeltek, 2011-ben Petri György-díjat kapott. Méltán, könyve a mai ma­gyar líra egyik legkülönö­sebb, semmihez sem hason­lítható kísérlete, vagy ahogy Borbély Szilárd fogalmazott, „az utóbbi évek talán legerő­sebb költői hangja”. (Bognár Péter: Bulvár, Budapest, Magvető, 2012.) Értékelés: BOGNÁR PÉTER - bib­i fáj ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 9. www.ujszo.com Bohdan Sláma, a neves cseh filmrendező interjúkötete Oscar-díjas pályatársáról, Milos Formánról Igaz legyen minden történet Filmrendező faggatott filmrendezőt. Cseh film­rendező cseh filmrende­zőt. Prágában él az egyik, Connecticutben a másik. Tisztelik egymást. Szere­tik egymás alkotásait. Bohdan Sláma most köny­vet írt Milos Formánról. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem ez az első könyv, amely a Száll a kakukk fészkére és az Amadeus Oscar-díjas rendező­jéről hozzánk is eljut. Jan No­vák, az ugyancsak Amerikában élő, cseh dokumentarista húsz évvel ezelőtt beszélgetett Milos Formánnal. Ennek lett kézzel­fogható eredménye a magyarul Fordulatok - Emlékirataim címmel a Kalligram kiadásában megjelent vaskos kötet, amely­nek cseh verzióját Bohdan Slá­ma, a Vadméhek, a Valami bol­dogság, A vidéki tanító és a Négy Nap rendezője is hossza­san olvasgatta. Forman jól ismeri Sláma film­jeit. Connecticuti otthonában mind a négyet ott őrzi a dolgo­zószobája polcán. Sláma többször nyilatkozta az elmúlt évek során: Forman itthon forgatott munkái (Fekete Péter, Egy szöszi szerelmei, Tűz van, babám!) nagyban befolyá­solták pályaválasztásában, s ma is példaképének tekinti őt. 2012 nyarán mindezt személyesen is elmondta neki, hiszen napokat töltött nála egy hosszas szakmai beszélgetés révén, amellyel el­sősorban azoknak a pályatár­saknak akart örömet szerezni, akik hozzá hasonlóan őszinte kíváncsisággal akartak betekin­teni a világhírű filmes alkotó­­műhelyébe. A többórás, video­kamerával felvett beszélgetés most könyv alakban is megjele­nik Foglalkozása: rendező címmel. A Kakukkért öt, az Amadeusért nyolc Oscar-díjjal jutalmazott Milos Forman, akit Berlin, Cannes, Róma és Párizs is a legrangosabb szakmai elis­merésben részesített, aki pálya­kezdése óta minden történeté­vel, minden hősével az igazsá­got kutatja, műhelytitkairól be­szélt kendőzetlenül itthoni kol­légájának. „Egyetlen kritérium létezik számomra, amikor már a forga­tás színhelyén látom és hallom a színészt: hiszek-e neki vagy sem? Ez nagyon lényeges. Elhi­­szi-e vajon az ember a mondat­ban rejlő gondolatot, miközben az furcsán, gépiesen, művien hangzik? Ha ugyanis nem hi­szem, azon nyomban újrave­szem a jelenetet. Más a leírt szó és más a kimondott. Ha nem ér­zem hitelesnek a színész szájá­ból, valahol hiba történt, újra kell fogalmazni a gondolatot. És addig nyaggatom a színészt, amíg el nem jut abba a lelkiálla­potba, hogy minden szava őszintén hangzik.” Sláma szerint vannak rende­zők, akik valósággal letámadják a színészt a spontán reakció kedvéért. Forman ezt a mód­szert tudatosan sohasem al­kalmazta. „Én ugyanis nem hiszek eb­ben - állítja. - A támadásban ott a feszültség, az idegesség, ami aztán átitatja a dialógot, és azt érezni lehet. Ami nem jó. Az eredménynek meggyőzőnek kell lennie, a gondolatot fénye­sen kell továbbadni. Én határta­lanul csodálom a színészeket, ezért is örülök, hogy néha-néha engem is felkérnek kisebb-na­­gyobb szerepre. Egészen más a kamera mögött értetlenkedni, hogy milyen egyszerű ez az egész, miért nem úgy mondja a szöveget, hogy a tartalma min­denki számára világos legyen? De hogy mégsem olyan egyszerű, arra csak akkor jön rá az ember, ha színészi feladatot is vállal. Engem minden alka­lommal lenyűgöz, ha a színész magától tudja, mit kell tennie, és tökéletesen beleéli magát a figurába, nincs egy hamis gesz­tusa, egy rosszul árnyalt szava.” A válogatásokon jelentkező megérzéseiről, az első benyo­másairól is faggatta a jeles alko­tót jó nevű cseh kollégája. Arról, hogy előfordult-e már vele, hogy nem figyelt a belső hangra? „Ha az első percben valami azt súgja, hogy megtaláltam, ő az, akit az adott szerepre kere­sek, még nem árulom el neki, hogy ő a legesélyesebb a fel­adatra. Jön a következő fázis, amikor behívom próbára. Meg­kapja a szöveget, és én leszek a partnere. Velem kell játszania. Sokéves tapasztalatom szerint a színész ugyanis nem szereti, ha a rendező csak ott ül, és figyeli minden szavát, gesztusát, moz­dulatát. Sokkal felszabadul­­tabb, ha velem játszhat, ha én adom meg a jelenet tempóját, hangulatát. Ő majd abban meg­kapaszkodik, és finoman meg­nyilvánul. Nagyon intim össze­fonódás ez. Két egyéniség sze­mélyes harca. A színészé és a rendezőé.” Hogy miben látja az alapvető különbséget az amerikai és az európai filmművészet között Milos Forman? A Foglalkozása: rendező című, most megjelenő könyvben erre is pontos választ ad. „Az amerikai filmek jelentős része tulajdonképpen mese. Felnőtteknek szóló mese. Az európai film pedig igyekszik olyannak mutatni az életet, amilyen az valójában. Az ame­rikai hős mindig álmokat ker­get, el akar érni valamit, célja van, győzni szeretne, a néző pedig izgul érte, drukkol neki. De a történetnek el kell jutnia odáig, arra a pontra, hogy a né­ző azt érezze: a várva várt győ­zelem mégis meghiúsul. És ak­kor kell felemelkednie a hős­nek, abban a pillanatban. Va­lami olyat kell tennie, amivel a néző azonosulni tud, amitől hir­telen jó érzése támad, és átélhet egy hatalmas katarzist. Ez pedig már a film, a rendező győzelme is: a közönség elégedetten tá­vozik a moziból.” Hét év telt el a Goya kísértetei óta. Milos Forman azóta nem forgatott játékfilmet, de játszott Christophe Honoré Szerelem nélkül soha című francia-angol­­cseh koprodukcióban készült romantikus drámájában. Gyen­gülő látásán szemműtéttel segí­tettek az orvosok, ízületi bán­­talmai ellen gyógyszereket szed. Még nem mondta ki, hogy befejezte. Csak egy jól megírt forgatókönyvre lenne szüksége. Szívesen forgatna újabb filmet... (SITA/AP-felvétel A filmfesztivál a színész teljes pályájáról megemlékezik, s bemutatja a felújított Ragyogó napfényt Cannes Alain Delon előtt tiszteleg MTI-HÍR változatait bemutató program­jában, a Cannes Classics-ban. A Párizs: Alain Delon élet­­sorozat zárófilmje lesz az műve előtt tiszteleg a 66. ban- 1960-ban forgatott bűnügyi nes-i filmfesztivál: a díjkiosztót film. Tavaly Pálfi György Final megelőző este, május 25-én Cut - Hölgyeim és Uraim című ünnepélyesen bemutatják a alkotásának díszbemutatójával René Clément rendezésében zárult ez a program, készült Ragyogó napfény című Delon hosszú idő után, film felújított változatát - je- 2010-ben tért vissza először a lentette be Gilles Jacob, a világ Croisette-re, Claudia Cardinale egyik legrangosabb filmmust­­oldalán A párduc felújított vál­ rájának elnöke. rozatának bemutatójára. A külföldön a mai napig leg- A Ragyogó napfény Patrícia ismertebb, 78 éves francia Highsmith A tehetséges Mr. filmsztár teljes pályájáról meg­ Ripley című 1955-ben meg se­­emlékezik idén a fesztivál a lent regényének feldolgozása, nagy filmklasszikusok felújított Az alkotás fordulópontot jelen­tett Delon karrierjében: rögtön ez után a film után forgatta Lu­chino Visconti rendezésében a Rocco és fivéreit. Ezekkel az al­kotásokkal vált Delon egy csa­pásra ismertté a világban. A Ragyogó napfény felújítását az olaszországi Immagine Ritro­­vata filmes laboratórium vé­gezte a francia Studio Canal filmforgalmazó megbízásából, amely jövő nyáron a francia mozikban is bemutatja a felújí­tott változatot. A cannes-i filmfesztivált má­jus 15. és 26. között rendezik Alain Delon a Ragyogó nap­­meg, s A nagy Gatsby című 3D- fény legendás kockáján s filmmel nyílik meg. (Képarchívum)

Next