Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-18 / 114. szám, szombat

M­élyről hozza fel, de magasra emeli Cannes idei mustrája Alain Delom, a francia film magányos farkasát. Fél évvel hetvennyolcadik születésnap­ja előtt Arany Pálmát kap gazdag életművéért. Svájci otthonából, a feneketlen jólétből s a végtelen csendből uta­zik a Riviérára, ahol május 25-én egyedül őt ünnepli majd a világ filmipara. Ezen a napon veszi át ugyanis a díjat, amellyel talán ismét felhívhatja magára a rendezők fi­gyelmét. Berlinben és Locarnóban már megkapta ugyanezt az elisme­rést, eljött az ideje, hogy a franciák is meghajoljanak előtte. Megérdemli. De díjazzák-e vajon a fiai? Születési sorrendben: Christian, Anthony és a legifjabb, Alain­ Fabien? Apjuk ár­nyékában nekik ugyan milyen sors jutott? Érdekli-e őket egyáltalán Alaine Delon mint világsztár? Christian Aaron létezéséről sokáig nem is lehetett tudni. Delon hatva­nadik születésnapján került előtérbe - bár apja furcsa viselkedése miatt éppen háttérben maradt. A francia lapok azonban alaposan megszel­lőztették a hírt, hogy a hideg szívű Delon még mindig nem bocsátotta meg Arinak, hogy világra jött. A nagy családi összejövetelen aztán nem is volt helye. Delon elsőszülött fiát „elhallgatott gyerekként” köny­velte el a világ. Anyjával, Nicóval, a hatvanas évek népszerű német énekesnőjével rövid távú kapcsolata volt csupán a színésznek. Amikor kiderült, hogy a nő gyereket vár, Delon már hallani sem akart viszo­nyuk folytatásáról. Nicót elüldözte magától, fiát, akit születése első percétől távol tartott magától, sose vállalta fel. A nő lelkileg összetört, halálát azonban egy szerencsétlen baleset okozta. Biciklizés közben infarktust kapott, s esés közben úgy beütötte a fejét, hogy negyven­­nyolc évesen agyvérzésben meghalt. Delon felsóhajtott. Egy gonddal kevesebb. De maradt a gyerek. Az ő sorsáról, kétéves korában, a szí­nész anyja döntött. Delon minden tiltakozása ellenére magához vette, méghozzá úgy, hogy törvényesen örökbe fogadta. Temetése napján fia és unokája együtt siratták. Anél­kül, hogy ők ketten egyetlen szót is váltottak volna. Új nő, másik gyerek, következő történet. Marseille kikötőjének egyik bár­jában meglehetősen zűrös körül­mények között ismerkedik meg Delon egy különös szépségű nővel, Nathalie Barthélémyvel. Meg­döbbentő a hasonlóság köztük: Nathalie és Delon akár ikertestvé­reknek is hazudhatnék magukat. Később hazudnak is egymásnak eleget. Nathalie Marokkóból jött át Franciaországba azzal a céllal, hogy meghódítsa Párizst. Eredeti neve Francine Canovas. Ám mire átért a hajóval francia partra, nevét is, múltját is a tengerbe hajította. Nem sokkal később már Delon karjai ölelték. Pedig első látásra kimondottan kellemetlen fickónak látta. Nyersnek, durvának. Aztán ahogy közeledett a hajnal, ott a bárban szép lassan minden más fényt kapott. Delon levonta férfias­ságának büszke vitorláját, Francine- Nathalie elbizonytalanodott, és megadta magát a vágynak. „A szerelemben már egyáltalán nem hiszek, csak a szenvedélyben. Delon szavai 1969-ből. Nathalie-t azonban meg kellett szöktetni a bárból, ahol a legna­gyobb, a legmegbízhatóbb, a leg­jobban futó kanca volt egy véres kezű, korzikai gengszterfőnök istállójában. Magyarul: ő hozta a legtöbb pénzt a konyhára. Delon komoly összeget tett le a nőért, a „főnöknek” azonban még annál is többet ért­ Volna. A szöktetés ugyanis megtörtént. És ebből a frigyből, mert a házasság megköttetett, született Anthony 1964-ben, Los Angelesben. De négy évvel később már elvált szü­lők gyereke. Marad az édesanyjá­nál, apja könnyű szívvel átengedi, közben amerikai karrierét építgeti. Nathalie Delon aztán, mivel idő­közben ő is filmezni kezdett, fiával együtt visszaköltözik Párizsba, és egyedül neveli Anthonyt. Már ha nevelni tudja. Az elkényeztetett kölyök ugyanis egyre inkább kezel­hetetlenné válik, és szépen visszaél helyzetével. Se ide, se oda nem tar­tozni igazán, de mindkét oldalról a lehető legtöbbet lenyúlni. Delon akkor lép közbe, amikor Nathalie már nem bírja. Itt csak a katonai drill segít, hozza meg a döntést,­ és egy szigorú, bentlakásos isko­lába dugja öntörvényű fiát. Ami természetesen nem tetszik a vadóc kamasznak, és le is lécel hamarosan. Csavargásaiból ismét az apja fogja be, mert anyja azokban az években a tengerentúlon forgat. A lázadó, továbbra is kitaposatlan utakon nem járó Anthonyt azonban apja sem képes megszelídíteni, és a koráb­binál egy még szigorúbb rendszert megkövetelő iskolába viszi. A fiú onnan is kitör, és újabb meggondo­latlan lépések és komolyabb csíny­tevések után egy kamerarendszerrel felszerelt kollégiumban kap észhez. Onnan már nincs menekvés, vége az éjszakai kicsapongásoknak. Be is fejezi a ráerőszakolt tanulmá­nyokat, és újságírói diplomával a kezében, Londonban kezd új éle­tet. Angolul és olaszul akkor már folyékonyan beszél. Nigériába is őt küldik riportra, az ottani katonai diktatúráról kell írnia. Testhezálló téma, mondhatnánk. Valami ha­sonlóban neki is volt már része. A vér persze nem válik vízzé. Alain Delon sem a jófiúságáról volt híres csikóéveiben. Tizennyolc éves koráig több iskolából eltanácsolták, még többől egyenesen kivágták, ilyen-olyan stiklik miatt a rendőr­séggel is többször meggyűlt a baja, felnőtt fejjel pedig még gyilkosság­gal is megvádolták, amelyből aztán furcsa mód mégis sikerült kikászá­lódnia. A gyanú árnyéka azonban mind a mai napig kíséri. Testőre, dublőre, szó szerint testi-lelki jó ba­rátja, a jugoszláv Stefan Markovic a hatvanas évek második felében kibogozhatatlan körülmények kö­zepette veszítette el életét. Anthonynak legelőször kocsilopás miatt gyűlt meg a baja párizsi zsa­rukkal. Egy BMW-t akasztott el nagyon is átgondoltan. Ezt követő­en gyorshajtás miatt vitték be, majd engedély nélküli fegyvertartásért. Delon, nem Delon, egy hónapot varrtak a nyakába a legkeményebb francia börtönök egyikében. Tizen­nyolc évesen már filmben játszhat­na. Vonzó fiú, izgalmas arccal. A lehetőséget azonban kapásból vis­­­szautasítja. Inkább bőrdzsekiket és kabátokat tervez, üzletemberként szeretne érvényesülni. Ám újabb balhéba keveredik. Ezúttal az éj­szaka császárai csapnak le rá. Hogy élve megússza, meg sem áll New Yorkig. Andy Warhol, a pop-art ki­rálya karolja fel. Tetszik neki a fiú, mindent megtesz érte. Aztán Bruce Weber, a világhírű fotográfus biz­tosít neki kereseti lehetőséget. Mo­dellként árulja a legjobb magazinok szerkesztőségeiben. Még a rangos Life is rácuppan a jó kiállású Delon fiúra. Ezzel a névvel nem nehéz ér­vényesülnie. Huszonegy éves, ami­kor Alberto Lattuda, a neves olasz filmrendező kínál fel szerepet neki a Tüske a szívben című romantikus drámában. Anthony Delon akkor már igent mond a felkérésre, és elindul a színészi pályán. Két évvel később Francesco Rosival forgat. A Márquez regénye alapján készü­lő Egy előre bejelentett gyilkosság krónikájában övé a főszerep, a sze­relmével rossz helyen kopogtató Santiago Nasar, akivel választottja, a szépséges Angela Vicario két báty­ja végez. Cannes-tól Moszkváig a világ több pontján ünneplik, még a regény eredeti színhelyén, Dél- Amerikában is. Alain Delon az idő tájt pályája csúcsán sütkérezik ragyogó nap­fényben. Fia, Anthony közben vis­­­szatalál a családi fészekbe. Otthon megértő anyja, nem messze tőle megbocsátó apja várja, sokáig per­sze egyiküknél sem marad. Irány Hollywood! Színiiskolába iratko­zik, most látja igazán értelmét, és írni kezd, csak úgy magának. Él­vezi az amerikai életstílust, pénze van, jól csengő neve. Három évig éli az aranyinak gondtalan életét, aztán egy motorbaleset után és egy újabb film kedvéért visszatér Párizs­ba. Jeanne Moreau partnere lesz A furcsa nőben. A Tűzsivatag című te­levíziós kalandfilmben már Claudia Cardinale oldalán nyújt fényes ala­kítást, akivel apja A párducban for­gatott Luchino Visconti irányítása alatt. Logikusan merül fel a kérdés: ha már ilyen remek színész lett az ifjabb Delonból, találkozott-e már apjával a kamera előtt? Nem, nem találkozott. Ezt a lehetőséget egyi­kük sem szorgalmazta. Apa és fia között meglehetősen laza a kapcsolat. „Delon csak egy van!” - jelentette Ip nemegyszer kettőjük közül a kö­nyörtelenebb. Később aztán meg­enyhült, sőt elismerően fogalma­zott fia tehetségéről a büszke apa. .Anthony sokkal jobb, mint én, legfeljebb kevesebb nővel dicseked­­het.” Ez utóbbi kétségtelen. Neki sosem voltak szerelmi botrányai. Két lányával Anthony Delon pél­dás családapa. Hogy merre vezet a legifjabb De­­lon-csemete, a tizennyolc éves Alain­ Fabien útja, azt egyelőre az édesanyja, Rosalie van Breemen, az egykor elismert holland modell sem tudja. Mellette csaknem húsz évet töltött Alain Delon, aztán két gyerekétől, Anouchka lányától és Alain­ Fabientől is elbúcsúzva egyszer csak ott állt egyedül svájci villája kapujában. Korábbi párjaival mindig ő szakított, most először őt hagyták el, méghozzá elég csú­fosan. „Soha többé ne várj vissza!” A „mindent köszönök” helyett ez jutott az akkor hatvannyolc éves, lélekben teljesen kiégett sztárnak. Rosane pedig azóta is állja a sza­vát. Nem vágyik vissza egykor kö­zös fészkükbe. Még azon a címen sem, hogy fiukra, Alain­ Fabienre erős kezek vigyázzanak. Mert ahogy az várható volt, ő is elindult apja nyomdokain. Előbb persze rendesen kipakolt. Nem maradt szennyes a házban, amit ki ne te­regetett volna. Elmondta, hogy apja nemcsak őt, hanem anyját is rendszeresen verte, mellette nem is lehetne normális élete. Váratlan dühkitöréseivel mindannyiukat maga alá gyűrte. Igazi zsarnok, ál­­lítja apjáról a fiú, aki már kisgye­rekként is nagy csínyeket követett el. Egyszer például ellopta apja robogóját, és ripityára törte magát. A nehezen kezelhető tini, rossz tár­saságba keveredve, a drogokkal is gyorsan megismerkedett. Elvonóra küldték. Megszökött. A hajléktalan fiatalok szállójába került. Ott sem bírta sokáig. Apja magához vette, és kékre-zöldre verte. Alain­ Fabient azonban ezzel sem lehet sakkban tartani. Megy a maga útján. Egy házibuln pisztoly került a kezébe. A fegyver elsült, a golyó egy lány hasába fúródott. Túlélte. Rendőr­ségi kihallgatás, cella, Delon kihoz­za a fiát. Hogy mi jön ezek után? Alain­ Fabien most forgatja első filmjét. Állítólag kiköpött apja. De mindenben. Cannes, 2013 tavasza. Közeledik Delon nagy napja. A magányos farkas hosszú idő után ismét a ka­merák kereszttüzébe kerül. Ott áll majd arcára mosolyt erőltetve, ke­zében a fényes elismeréssel. Három fia közül melyik lesz a köze­lében? Christian Aaron? Anthony? Alain-Fabien? Nagy valószínűséggel egyik sem. Legfeljebb a lánya, Anouchka. A lá­nyok mindig megbocsátóak. Főleg, ha ilyen vonzó és híres a papa. Szabó G. László Cannes fiai díj­azza, annyira

Next