Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-30 / 250. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 30. m Anekdotákból, visszaemlékezésekből áll össze a könyv, háttérben a panelrengeteggel A regényes Ligetfalu nyomában Pozsony-Ligetfalunak nincs jó híre az ország­ban. Sokan úgy tudják, ide csak aludni járnak a pozsonyiak, és sötétedés után veszélyes egyedül sétálni a panelházak kö­zött. Ha önállósulna, la­kosai számát tekintve Szlovákia harmadik leg­nagyobb városa lenne. Egy fiatal magyarországi író, Czinki Ferenc ezt a helyet szemelte ki készü­lő regénye helyszínéül. JUHÁSZ KATALIN Miért érdekli önt annyira ez a panelrengeteg? Ligetfalu a kommunista múlt mementója. Másfél hónapos po­zsonyi tartózkodásom alatt fő­leg azt kutattam, hogyan él együtt ez a városrész a modern negyedekkel és a történelmi bel­várossal, ami teljesen más világ. Azok a helyek érdekelnek, ahol élnek az elmúlt rendszer terv­­gazdaságának nyomai, és bizo­nyos szempontból újra is terme­lődnek. Nagyon izgalmasnak ta­lálom a társadalmi és hétközna­pi stratégiákat, amelyekkel az emberek elkezdik használni ezeket a területeket. Eleve ezért pályáztam ide alkotói ösztöndí­jért. Amikor Krakkóban jártam, ott sem a történelmi belváros érdekelt, hanem a Nova Huta nevű hatalmas lakótelep. Ott azonban csak látogatóban vol­tam több alkalommal. De ott vált egyértelművé, mivel szeretnék foglalkozni Pozsonyban másfél hónapon keresztül. Az időm nagy része azzal telt, hogy meg­ismertem a várost és kutattam a múltját. Magára az írásra ez alatt nem sok idő jutott, úgyhogy még csak a fejemben formálódik ez a könyv. De egy éven belül min­denképp szeretném befejezni. Hogyan zajlott az ismer­kedés? Leginkább csatangolással. Közben pedig elkezdtem keresni a régi fotókat, írott anyagokat. Mivel nem tudok szlovákul, csak az angolul hozzáférhető infor­mációkra támaszkodhattam, és sok mindent találtam, mivel a nagy kelet-európai lakótelepek érdeklik a nyugati turistákat. Speciális túrákat is szerveznek számukra a város ezen részébe. Én persze egyedül jártam a te­repre, és mivel nem sürgetett senki, annyi időt tölthettem ott, amennyit akartam. Mivel a tör­téneteim fikciók, a várostörté­netet csak érintőlegesen keze­lem. Igazából csak számomra fontos, hogy ismerjem a hátte­ret, magában a szövegben ebből nagyon kevés jelenik majd meg. Ez jókora falat, úgyhogy lassan közelítettem Ligetfaluhoz. Elő­ször megnéztem kívülről, aztán fokozatosan egyre beljebb me­részkedtem és egyre hosszabb túrákat tettem. Rendkívül iz­galmas helyszíneket találtam. Szerintem a hasonló típusú ma­gyarországi lakótelepekhez ké­pest ez egy nagyon is élhető, vál­tozatos hely, tele zöld területek­kel. És az ott élők általában sze­retnek ott lakni. Előzetesen én is sok rosszat hallottam Ligetfalu­ról, de semmi negatív, lehangoló dologgal nem találkoztam ott. Készülő művében nevén nevezi a helyszínt, vagy in­kább olyan érzést igyekszik kelteni, hogy ez egy kitalált város? A szöveg mostani állapotában meg van nevezve Ligetfalu, sőt a könyv jelenlegi munkacímében is szerepel. Most jelent meg Ma­gyarországon egy könyvem Egy kocsma­város címmel, amely a szülővárosom, Székesfehérvár külvárosi gyárakhoz kötődő kis kocsmáiról szól. Amikor ezek a szövegek tárcaként megjelentek a Déli Hírlapban, szerepelt ben­nük a város neve, illetve nagyon sok konkrétum. Amikor viszont kötetbe rendeztem őket, kivet­tem a város nevét, és olyanná alakítottam a szöveget, hogy bármelyik magyarországi vagy környező országbeli vidéki nagyvárosra érvényesek legye­nek a történetek. Felmerül a kérdés, vajon a magyarországi olvasót men­­nyire érdekli Pozsony-Liget­­falu. Ez tényleg nagy dilemma, valószínűleg ezért is nyúltam hozzá a struktúrához a székes­­fehérvári történetek esetében. Szerintem az országos szintű érdeklődés nem a helyszínen múlik, hanem a történeteken. Remélem, le tudom majd kötni velük az olvasót. A városrészt tulajdonképpen csak eszköz­ként használom, hogy megmu­tassak valamit, ami érdekes le­het. Ez a könyv anekdoták, visszaemlékezések gyűjtemé­nye lesz. A főszereplő személye köti össze az egyes részeket. Ő egy író-újságíró, aki valaha itt élt, és visszatér, mert riportot akar írni a környékről. A könyv­ben az is megjelenik, ahogy dolgozik a riporton, és az is, amire közben visszaemlékszik. Ön panelban lakik vagy családi házban? Családi házban, de egy olyan érdekes kertvárosban, ahol négyemeletes, panelre hasonlí­tó téglaházak is vannak. Ná­lunk nem rombolták le teljes a kertvárosi övezeteket, hanem itt-ott „beszúrtak” közéjük emeletes társasházakat. A köz­vetlen környezetem ilyen újabb építményekből áll, közöttük lakom egy kertes házban. Czinki Ferenc (Oláh Gergely felvétele) Lnmumm Czinki Ferenc ♦ 1982-ben Székesfehérváron­ született író, szerkesztő, írásai a Ma­gyar Narancsban, az Élet és Irodalomban, az Iro­dalmi Szemlében és a Kal­­ligramban jelentek meg. ♦ Első önálló kötete Egy kocsma­város címmel idén jelent meg a József Attila Kör és a Prae.hu gondozá­sában. ♦ A Visegrádi Alap iro­dalmi ösztöndíjasaként az ősszel másfél hónapot töl­­tött Pozsonyban. Tizenhét író ajánlotta fel, hogy a licit győzteséről nevezi el következő könyve egy-egy szereplőjét Ki szeretne szerepelni egy Ken Follett-műben? MTI-HÍR London. Jótékonysági árve­résen keresnek nevet regény­szereplőiknek elismert írók, az érdeklődők november 20-ig on­line is licitálhatnak. Tizenhét író - köztük Julian Barnes, Ian McEwan, Margaret Atwood és Ken Follett - ajánlotta fel a lehe­tőséget olvasóinak, hogy pénz­adományért cserében róluk ne­vezik el következő regényük egy-egy szereplőjét. A Halhatat­lanság Aukció (Immortality Auction) elnevezésű árverésből befolyó összeget a kínzások ál­dozatainak gyógykezelésével és rehabilitációjával foglalkozó Freedom from Torture alapít­ványnak ajánlják fel. Hasonló kezdeményezésre volt már példa: 2005-ben az eBay internetes portálon mások mellett Stephen King kínálta árverésre az egyik regénysze­replőjének a nevét. Akkor a nyertes több mint 25 ezer dol­lárt fizetett azért, hogy az író a kistestvéréről nevezze el a 2006-ban megjelent A mobil (The Cell) című könyvének zombivadászát. Nemrég pedig két rajongó fizetett fejenként 20 ezer fontot azért, hogy George R. R. Martin „megölje őket” A tűz és jég dala című regényfo­lyamának következő részében. Volt már példa hasonló kezdeményezésre: Stephen King A mobil című regény zombivadászának nevét bocsátotta árverésre (Archívum) Kultúra 9 RÖVIDEN Laboda Róbert sikere Budapest. A füleki Laboda Róbert harmadik helyezést ért el az országos slam poetry bajnokságon. Az idén harmadszor megrendezett verseny győztese a Színész Bob művésznéven szereplő Horváth Kristóf lett, a második helyen Süveg Márk (Sanid), az Akkezdet Phiai nevű népszerű hip-hop trió tagja végzett. A budapesti országos döntőben 26 slammer szere­pelt, akiket 150 jelentkezőből választottak ki. (juk) Árverezik az Európa Kiadó könyveit Budapest. Árverést tűztek ki a május óta végrehajtás alatt álló Európa Könyvkiadó Kft. ingóságaira - írta szerdai számában a Világgazdaság. A raktárkészletre november 21-ig lehet licitálni, a kikiáltási ár 266 millió forint, a leg­alacsonyabb vételár 93,3 millió forint. A Világgazdaság közlése szerint remek könyvek szerepelnek a csomagban, 218 mű mintegy 100 ezres példányszámban (például Kun­­dera, Tolsztoj, Vargas Llosa, Babits, Ady és Radnóti köte­tei). Bárki licitálhat, de egy nagykereskedőnek esetleg megérheti egyben megvásárolni a készletet. Az Európa Könyvkiadó Kft. közleményben tudatta: nem üzleti működésével, hanem a kiadó általi biztosítéknyújtással áll összefüggésben a kft-vel szembeni végrehajtási eljárás, amelynek jogszerűségét a cég vitatja. Az Európa Könyvki­adó a végrehajtás alapjául szolgáló szerződést nem ismeri el érvényesnek, és azt bírósági úton megtámadta, kérve a végrehajtás felfüggesztését. A kiadó a végrehajtási eljárás jogszerűségét is vitatja - hangsúlyozták, hozzátéve, hogy az árverés kizárólag a lefoglalt készletet érinti, a kiadó üzleti működését egyébként nem akadályozza. (ú, MTI) PENGE M­agándetektív születik J. K. Rowlingnak a Harry Potter-sorozat óta tartós he­lye van a szívünkben. A Ka­kukkszó a második, felnőt­teknek írt könyve. Érdekes­sége, hogy nagy médiafelhaj­tás és hírverés helyett teljes titoktartás mellett, álnéven jelentette meg a könyvet. Az eladási listák pedig vissza­igazolták a választott straté­gia helyességét: amint kide­rült a turpisság, a rajongók megrohamozták a könyvke­reskedőket. A bűnügyi regénnyel je­lentkező szerző a kibogozás­ra váró esettel biztosra ment, ugyanis egy fiatal, szép nő halála mindenkit megrendít. Egy gyönyörű modell, Lula Laundry halálát a rendőrség öngyilkosságnak könyvelte el. A lány bátyja azonban nem nyugszik bele a rendőr­ségi vizsgálat eredményébe, és hősünket, Cormoran Stri­ke magánnyomozót bízza meg az ügy felgöngyölíté­sével. A magányos­­ bűn­üldözési szervektől és más szervezetektől, nyelvtől független, intézmé­család nélküli­­ magándetektív fi­gurája első találkozásra is ro­konszenves. Strike több szempontból is válságba ke­rül: barátnőjével szakított, anyagi helyzete kilátástalan, egy kempingágyon alszik sze­rény irodájában. Ilyen kö­rülmények között érkezik a megbízás, melynek elfogadá­sa rövid távú megoldást je­lent problémáira. Rowling ezen a terepen is otthonosan mozog, magabiz­tosan használja a krimiklisé­ket. A nyomozás közben az olvasó megismerheti a lon­doni celeb- és divatvilágot, ahol folyamatosan anyagot tolnak és csattognak a papa­­razzók gépei. Egy másik fon­tos háttér maga a város, Lon­don, melyet ugyancsak éles szemmel, helyenként gondos részletességgel mutat be a szerző. A jól felépített cselekmény és a fifikásan adagolt feszült­ség remek kikapcsolódást ígér a hideg, ködös őszi és téli estékre. Az időzítés is megfe­lelő lehet, hiszen ha most kezdjük el olvasni, a követke­ző Cormoran Strike-regényre nem kell sokat várni: A se­lyemhernyó címmel decem­berben jelenik meg a folyta­tás. Mi már várjuk! Robert Galbraith (J. K. Rowling): Kakukkszó. Ga­bo Kiadó, 2014., 548 o. Értékelés: IMMHOOO

Next