Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-27 / 147. szám
2018. június 27. lwww.ujszo.com 6 KULTÚRA Szépen tálalt titkok könyve Vámos Miklós olyan személyes történeteket írt meg, amelyekről mások inkább hallgatnának JUHÁSZ KATALIN Vámos Miklós könyveit sokan szeretik, főleg azok, akik még a 90-es években ismerték meg őt a tévéből. írói stílusa nem forradalmian újszerű, de nem is bántóan középszerű. Mondatai gördülékenyek, történetei közérthetőek, szereplőivel a legtöbb olvasó könnyedén azonosulhat. Olyanok ezek a szövegek, mint a négysajtos pizza vagy a csokoládé-vanília fagyi, ha értik, mire gondolok. A nemrég megjelent Töredelmes vallomás című kötet apró szösszenetek gyűjteménye. A fülszöveg szerint olyan vallomások ezek, „amelyeket kicsit — vagy nagyon - szégyell az ember, s nem szívesen mesél el, még baráti vagy családi körben sem”. Ez aztán a paradoxon! Hiszen ha a hozzá legközelebb álló emberekkel sem szívesen osztja meg a szerző ezeket a sztorikat, akkor vajon miért tárja őket a széles nyilvánosság elé?! Vámos Miklós (aki Tibor is) az elmúlt pár évben a Vasárnapi Hírek című lap számára írta rendszeresen ezeket a rövid szövegeket. Rögtön a kötet elején azt magyarázza nekünk, mekkora méret számít már novellának (10-12 ezer karakter), milyen szigorú terjedelmi megkötésekkel dolgoznak a hetilapok, hogyan próbálták őt a szerkesztők arra ösztökélni, hogy minél rövidebb írásokat adjon le, és ő hogyan igyekezett teljesíteni az óhajaikat. Ez a méricskélés némiképp meglepő - olyasfajta műhelytitok, amelyet nem feltétlenül lenne muszáj az olvasó orrára kötni, aki ugyebár épp egy szépirodalmi alkotást készül elolvasni. Ha pedig a szerzőt húzásra, kelletlen sűrítésre kényszerítette a helyszűke a lapnál, akkor most itt (lett volna) a ragyogó alkalom, hogy a kötetverzióban kedvére bővítsen, kifejtsen, árnyaljon, taglaljon. Sebaj, lendüljünk át ezen a problematikán, nézzük magukat a szégyenletes történeteket: vajon mit akart Vámos Miklós annyira eltitkolni, hogy papírra vetette. Egyszer ellopott egy szép szótárat a Yale Egyetem könyvtárából, aztán az esetleges kellemetlenségektől tartva másnap visszacsempészte. Egy csapat csibész gyerekkel együtt meglógott az étteremből, hogy a számlát a társaság lúzere fizesse. Tiltott helyen végezte a kisdolgát. Egy barátja temetésén nem árulta el az elhunyt link fiainak, hova rejtette apjuk a dugi dollárjait. Udvarlás közben úgy megégette a kezét egy öngyújtóval, hogy a sürgősségin kötött ki. Vannak humoros, de szívszorító történetek is, minden életszakaszból. Például az apjával kapcsolatos 1956- os kaland, amelynek folyományaként a hétéves fiú dadogni kezdett, és egész gyerekkorát pokollá tette ez a fogyatékosság. A szüleiről és fiatal éveiről szóló részeken érződik egy nehéz korszak szűk levegője, a boldogulás, érvényesülés lehetetlensége. Az a folyamat, ahogyan a kisembert lassan felőrli a rendszer fizikailag és lelkileg egyaránt, az ügyesebbek pedig igyekeznek minden szalmaszálba belekapaszkodni. Vámosnak ilyen volt a más műveiben (pl. Félnóta) sokat emlegetett Gerilla együttes, amelyet később igencsak szégyellt. Szívet melengetően ír iker fiairól, ezek talán a legerősebb részek. Nagy pozitívum például, ha a felnőtt képes beismerni a gyerekének, hogy hibázott, tévedett. Keserédes hangon számol be két házasságának dugába dőléséről, de itt nem igazán keresgéli, hol rontotta el. Az öregedés, a testi változások érezhetően megviselik, sokat foglalkozik velük - ezekbe a részekbe próbál minél több humort vinni, de a vékony hártyán átüt az elmúlástól való félelem. Szintén gyakori téma a kezdeti szűkölködésből lassan anyagi jólétbe forduló financiális helyzete, csakúgy, mint az írói lét előnyei és hátrányai, az irodalmi „közélet” működése. Több szövegben egyszerre bujkál dicsekvés és panaszkodás, a kettő kiegészíti egymást. Aki olvasott már néhány Vámosművet, ismerheti e történetek egyikétmásikát, és olyan érzése támadhat, hogy egy régi házibarát sztorizását olvassa. A lapközlések miatt pár információ vissza-visszatér, ezeket akár ki is lehetett volna rostálni, hiszen mi nem folytatásokban, hanem folyamatosan olvassuk a szöveget. De fene tudja, lehet, hogy az ismétlés tényleg a tudás anyja. Ha kíváncsiak rá, milyen problémák foglalkoztatnak ma egy népszerű írót, hogyan lehet kellemetlen dolgokat szépen becsomagolni, a feltörő fájdalmas emlékeket „helyükre tenni” — vagy egyszerűen kiírni magunkból a megkönnyebbülés reményében, olvassa el ezt az őszintének szánt könyvet. Vámos Miklós: Töredelmes vallomás. Athenaeum, 2018.248 o. VÁMOS MIKLÓS Viva Musica! - ahol a komoly is színes Egyebek mellett a Jánoska Ensemble idehaza ritkaságszámba menő fellépésével, az orgona Paganinijének nevezett Cameron Carpenter koncertjével és a Pozsony zeneszerető közönségét tavaly már elvarázsoló norvég hegedűvirtuóz, Mari Samuelsen visszatérésével kínálja meg a szlovák fővárost az idei Viva Musica! fesztivál, Pozsony. A sorozat eredetileg július 6-ára tervezett nyitókoncertje a főszereplő egyéb irányú elfoglaltsága miatt elmarad, de ami késik, nem múlik: John Malkovich, a világhírű amerikai filmszínész Report on the Blind című előadása végül augusztus 24-én lesz megtekinthető a Régi vásárcsarnokban. A különleges előadás Ernesto Sabato argentin író Hősökről, sírokról című regényének egy fejezetére épül, melyet Alfred Schnittke orosz zeneszerző Concerto zongorára és vonószenekarra című alkotása egészít ki. Sabato szövege mellé John Malkovich maga választotta ki az aláfestésül szolgáló zenei anyagot, mely disszonáns harmóniáival tökéletesen illeszkedik a felolvasott passzusokhoz. Malkovich mellett részese a produkciónak Anastasya Terenkova zongoraművész és az I Solisti Aquilani olasz zenekar Alviso Casellati karmester vezényletével. A Report on the Blind 2016 óta óriási sikerrel fut a világ nagyvárosaiban, a koncertek első felében vendégművészek fellépésével - ők Pozsonyban Sosztakovics és Giovanni Sollima kortárs olasz zeneszerző egyegy művét szólaltatják meg, szólistaként Massimo Mercelli fuvolaművész közreműködésével. A 2005-ben életre hívott Viva Musica! a nyári hónapokban nemzetközi rangú, ugyanakkor a populárisabb műfajok felé is nyitó komolyzenei koncertek sorozatát kínálja a pozsonyi közönségnek. Ez a törekvés az idei programban fokozottan tetten érhető. A Jánoska Ensemble a komolyzenét a dzsesszel, a poppal, a világzenével és a filmzenék jellegzetes elemeivel elegyítve alakította ki saját stílusát, ezt tükrözi új projektjük is, a From Bratislava to Hollywood, amellyel július 12-én a Régi vásárcsarnokban lépnek színpadra. A július 15-én az Evangélikus nagytemplomban koncertező Jasmin Toccata a világhírű francia csembalóművész, Jean Rondeau projektje, aki az ütősöket megszólaltató Keyvan Chemiranival és Thomas Dunford lantművésszel két látszólag távoli világot eresztett össze: a barokkot és a Közel-Kelet muzsikáját. Cameron Carpenter rendszerint már a megjelenésével is meghökkenti a közönséget: inkább hasonlít punkzenészre, mint orgonistára. Sikere viszont nem pusztán a külsőségeknek köszönhető: a Juilliardon nevelkedett művészt technikás, invenciózus, tabukat ledöntő zenészként tartják számon, azon ritka muzsikusok egyikeként, akik képesek megváltoztatni a hangszerük hagyományos felfogását. Carpenter Pozsonyba is egyéni fejlesztésű, ötmanuálos, digitális „nemzetközi turnéorgonájával” érkezik, amelyen saját kompozíciói mellett többek között Bach, Wagner, Bernstein műveit szólaltatja meg a Szlovák Rádió koncerttermében, július 26-án. Mari Samuelsen augusztus 2-án hozza el Pozsonyba Stradivarihegedűjét és Bachtól Glassig című új projektjét. Több hazai formáció mellett augusztusban várja a közönséget a párizsi Ensemble intercontemporain koncertje is. A fesztiválhoz kapcsolódva Pozsonyban a napokban már elindult a Viva Ulica! projekt, melynek keretében tavaly több száz koncert valósult meg a főváros utcáin és terein. A nyári hónapokban idén 18 fiatal utcazenész és zenekar kap lehetőséget a szervezőktől a Mihály-kapunál, a Halpiac téren, a Rázus rakparton és a Suchon téren. A pódiumokat Vigyázz, utcazenész (Pozor, poulicny hudobník) felirattal jelölik meg, így azonosíthatók a rendezvény helyszínei, illetve a bekapcsolódó muzsikusok. A Viva Ulica! résztvevőit jelentkezés alapján választották ki, a lehetőség még most is nyitott. A bekapcsolódó utcazenészek a sorozat jelképébe, egy kék kalapba gyűjtik az adományokat, illetve a járókelők például SMS-ben is támogathatják őket. A projektnek ugyanis ez az egyik célja: amellett, hogy szeretné megmutatni, Pozsony milyen színes, pezsgő kultúrájú és nyitott város, a fiatal előadókat is szeretné hozzásegíteni álmaik megvalósításához - egy új hangszerhez, külföldi koncertlátogatáshoz, mesterkurzushoz stb. (as) Mari Samuelsen Cameron Carpenter híres „nemzetközi turnéorgonájával" (Képarchívum)