Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-23 / 273. szám

György Norbert tárcája a Szalonban 21. oldal 2019. november 23., szombat, 13. évfolyam, 47. szám K­inizsi Pálról, Mátyás király egykori had­vezéréről számtalan történet él a köztu­­datban. Ezek közül a legismertebb az, hogy egykor molnárlegény volt, aki tálca helyett malomkövön adott inni a szomjas uralkodónak, amikor az vadászat közben betért a malmukba. Az ifjú páratlan erején elcsodálkozó király rögvest katonái közé fogadta Kini­zsit, aki idővel a híres fekete sereg vezérei közé emelkedett. De a róla szóló mondákat és adomákat még hosszan lehetne sorolni, mert mind a közép-európai folklórban, mind a magyar hadtörténetben számtalan história kering a törökverő hősről, aki 525­ évvel ezelőtt hunyt el. A „Magyar Herkules” Kinizsi Pál (1430-as évek—1494) A származása körüli rejtélyek Bár az 1460-as évek végétől pontosan nyomon lehet követni Kinizsi tetteit, életének első három évtizedéről alig van hiteles infor­máció, legenda viszont annál több. Nagy valószínűséggel az 1430-as évek elején született, de ennek pontos ideje és helye ismeretlen. Bonfini szerint ugyan a „vezeték­nevét szülőfalujáról nyerte”, de a történelmi Magyarországon több olyan település is található, ahol a szájhagyomány a névrokonság vagy az ott található malom miatt magáénak vallják a nagy katonát, mint például Nagyvázsony Vesz­prém, Csúcsa és Kinizs Bihar, Ma­­gyarkanizsa Bács, Abony Szolnok, Kiskinizs Borsod és Temesvár Te­­mes megyében. Kinizsi származása szintén bi­zonytalan. A néphagyomány egy­értelműen jobbágyi eredetűnek tartja, aki csak Mátyás király alatt szerzett nemességet. Bár a kortárs Bonfini szerint „alacsony sorból származott”, ez nem jelenti azt, hogy jobbágyivadék lett volna. Sokkal valószínűbb, hogy kisne­­mesi származású volt, aki több más kortársához hasonlóan a tehetsége révén (pl.: Vitéz János, Magyar Ba­lázs, Janus Pannonius stb.) alulról emelkedett fel a politikai élet első vonalába. A Kinizsi név ugyanis a szláv knez szóból származik, ami törzsfőt, herceget jelent, ez pedig nemesi származásra utal. Ráadásul a család címerének formajegyei is csak a 15. század közepéig voltak használatban, így az 1460-as évek­ben feltűnő vitéznek akkor már rendelkeznie kellett nemességgel. Ennek fényében a molnárságáról szóló mondát is át kell értékelni, bár a Kinizsit jól ismerő Bonfi­ni szerint az ifjú valóban „apja malmában nevelkedett”, és egy „gabonaőrlő szárazmalomból ke­rült a katonasághoz”. De ez és a kisnemesi származás együtt sokkal inkább arra utal, hogy az apjának malma lehetett, ahol a fiú valami­féle gazdatisztként segédkezett. Kinizsi fiatal legényként, az 1440-es évek végén kezdett kato­náskodni Magyar Balázs seregé­ben. Az 1460-as években már az uralkodó testőrségében szolgált, majd aktívan részt vett Mátyás kü­lönféle hadjárataiban. Mivel nem volt híján sem bátorságnak, sem a hadvezéri képességeknek egyre magasabbra emelkedett a katonai ranglétrán. Idővel korának egyik legjobb hadvezérévé vált, akit soha nem győztek le, pedig az idők so­rán számtalan harci cselekményben vett részt. Ütközetek, várostromok, portyák aktív résztvevője volt, aki a harcokban személyesen is részt vett. 1479-ben Alsó Részek főkapitá­nyává és Nándorfehérvár parancs­nokává nevezték ki, így rá hárult a Horvátországtól Erdélyig terjedő területek védelme a török támadá­sokkal szemben. Számtalan haditette közül az egyik legnevezetesebbet az 1474- es sziléziai hadjárat során hajtotta végre. Ekkor a cseh és a lengyel király összefogott Hunyadi Mátyás ellen, egyesített csapataik létszá­ma pedig hatszorosan felülmúlta a magyar haderőt. A szorongatott uralkodó csapataival Boroszló vá­rába zárkózott, de előtte még két nagyobb lovas különítményt is kiküldött, hogy az ellenség hátába kerülve vágják el annak utánpót­lását. A portyázó magyar lovasok szinte hermetikusan elszigetelték a külvilágtól a Boroszlót ostromló ellenséges erőket, teljesen kiéhez­tetve őket. A sokszoros túlerőben lévő cseh és lengyel uralkodó végül kénytelen volt békét kérni Mátyás­tól, ha nem akartak éhen veszni a seregükkel. Az egyik portyázó kon­tingens parancsnoka Kinizsi volt, aki 2000 lovasa élén tökéletesen megoldotta feladatát. Élete legnagyobb győzelmét Kenyérmezőn aratta 1479 októbe­rében. Az év őszén egy 20000 fős oszmán sereg kelt át a Dunán, és a szász területeket pusztítva nyomult észak felé. Az uralkodó Báthori Ist­vánt, az erdélyi vajdát és Kinizsit, a déli végek főkapitányát küldte ellenük, a két ellenséges sereg pe­dig Kenyérmezőnél találkozott egymással. Az ütközet a túlerőben lévő törökök számára indult ked­vezően. Az erdélyi sereg kezdett visszaszorulni, a több sebet kapott vajda pedig csak az egyik embere vitézségének köszönhette az életét. A csata fordulópontját Kinizsi rohama jelentette. Sajnos az egy­másnak ellentmondó forrásokból nem lehet pontosan tudni, hogy ott volt-e már az ütközet elején is vagy pedig késve érkezett a csatatér­re, de a fellépése mindent megvál­toztatott. A jobb szárnyról indulva először a vele szemben álló török lovasokat söpörte el, majd a páncé­losai oldalba kapták, végül bekerí­tették az ellenség derékhadát, mely hatalmas veszteségeket szenvedett. Kinizsi a támadást maga vezette, a kortársak szerint „üvöltő oroszlán­ként” két karddal harcolt. Az ütkö­zetet követő lakomán pedig „fogai közé kapta egy hatalmas török tes­tét s így ropta a táncot”. Idővel egykori parancsnoka, Magyar Balázs annyira megszeret­te, hogy az 1470-es években elő­ször a fiává fogadta, egy évtizeddel később 17 éves lányát, Benignát is hozzáadta feleségül. Az ifjú pár Nagyvázsonyba költözött, és ott éltek halálukig, de házasságuk gyermektelen volt. 1493-94 kö­rül a felesége számára készítették a nagyvázsonyi pálosok a Festetics­­kódexet, egy kézzel írt, magyar nyelvű imakönyvet. Mátyás után 1490 tavaszán, Mátyás halálát követően egyszerre négy jelölt is igényt formált a magyar trónra. Bár a volt uralkodó még az életében feleskette embereit törvénytelen fia, Corvin János hűségére, de azok nem tartották be a fogadalmukat. Kinizsi például egy lengyel trónkö­vetelő, Jagelló Ulászló mellé állt, és komoly szerepe volt annak királlyá választásában. Először Corvin János csapatait verte szét 1490 júniusá­ban, majd egy másik királyjelölt, Habsburg Miksa herceg seregét űzte ki az országból. 1492 augusztusában neki jutott az a hálátlan feladat, hogy a bács­kai Halasnál felszámolja a rabló­bandává züllött fekete sereget. Má­tyás egykori katonái uruk halála után nem kaptak tovább zsoldot, így a fizetetlen harcosok megélhe­tés híján rabolni voltak kénytele­nek. A sokasodó panaszok miatt Kinizsinek mint a térség katonai parancsnokának lépnie kellett, és kénytelen volt leszámolni egykori bajtársaival. A főkolomposokat felakaszttatta, egy részüket zsold­­jába fogadta, a többieknek pedig szabad elvonulást biztosított az országból. Kinizsi a török elleni küzdelem­ről továbbra sem feledkezett meg, aminek a Mátyás halálát követő időkben különösen nagy jelentő­sége volt. Ekkorra járt le ugyanis a szultánnal kötött fegyverszünet, így a Balkán felől ismét megjelen­tek a török portyázók. Erős, kirá­lyi hadsereg és pénz hiányában az ország védelme a déli végek főpa­rancsnokától függött, de Kinizsi a maga több évtizedes katonai múlt­jával és hadvezéri képességeivel ideális embernek bizonyult erre a feladatra. Különösen a „Magyaror­szág kulcsá”-nak tartott Nándorfe­hérvár megtartására fordított nagy figyelmet, ahonnan kétszer is elűz­te az ostromra érkező törököket. 1494 májusában még ennél is ko­molyabb veszély fenyegetett, mert a volt fekete sereg néhány tisztje megegyezett az ellenséggel, hogy kezükre juttatják az erődítményt. Ezt hallva Kinizsi csapataival a vár alá vonult, és korabeli szokásoknak megfelelően kegyetlenül leszámolt az árulókkal. Emellett többször is megelőző csapást intézett a szerb, bosnyák és bolgár területeken ál­lomásozó török erőkre. A hadvi­seléstől még az sem tartotta vissza, hogy 1493-ban agyvérzést kapott, aminek következtében a fél oldala lebénult és beszédzavara lett. Be­tegsége miatt ezután személyesen már nem tudott részt venni az ütközetekben, így a hordszéken vitette magát a csatatérre, de még így is tudott győzni. Kinizsi 1494. november 29-én hunyt el szélütés következtében Szentkelemenen, Szendrő várának ostroma közben. Holttestét felesége hazaszállíttatta és a nagyvázsonyi pálos templomban temettette el. A sok viszontagság ellenére vörös márványból készült koporsója még ma is látható; a törökverő hős egy­kori páncélinge, sisakja és pallosa a Magyar Nemzeti Múzeumban található. Kinizsi Pál hihetetlen erejének és győzelmeinek köszönhetően halálát követően hamar mitikus figurává emelkedett. Az ok érthető, hiszen a Mohács előtti zavaros időkben egy olyan verhetetlen bajnok, mint Kinizsi, Mátyás királyhoz hason­lóan ugyancsak felértékelődött. A néphagyomány legyőzhetetlen, varázslatos erejű vitézzé emelte, aki­ről népmondák és históriás énekek szóltak, akit a szerbek is csak Knez Pavle vagy Pavle Sremac néven em­legettek. De a törökverő hős alak­ja több költő és író, így Csokonai Vitéz Mihály, Döbrentei Gábor, Erdélyi János, Szigligeti Ede, Tóth Kálmán, Herczeg Ferenc vagy Tatay Sándor fantáziáját is megragadta. De bármely szempontból nézzük is Kinizsit, az életét tekintve mindig is előkelő hely illeti meg mind a ma­gyar nemzeti panteonban, mind a közép-európai folklórban. Vesztróczy Zsolt történész Országos Széchényi Könyvtár A hadvezér Mivel nem volt híján sem bátorságnak, sem a hadve­zéri képességeknek egyre magasabbra emelkedett a katonai ranglétrán. Idővel korának egyik legjobb hadvezérévé vált.

Next