Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)

2020-05-11 / 107. szám

8­I KULTÚRA Verses honismeret kicsiknek Felsinger Károly maradt a népies hangvételnél, de új, falujáró kötetében sem erőlteti a „műfolklórt" JUHÁSZ KATALIN A jókedvű versek gyógyítják a lelket ezekben a nehéz időkben. De mivel a magyar költők komorságukról híresek, nem könnyű ilyeneket találni. Épp ezért terápiaként is ajánljuk megtépázott idegzetű szülőknek Feliinger Károly új gyerekverseit, közös családi felolvasásra. A Barangoló pár nappal a járvány előtt került a boltokba, író-olvasó ta­lálkozókon propagálni már nem volt idő, sem könyvbemutatót rendezni. Ezért is szeretnénk rá felhívni a fi­gyelmet. Tavaly megjelent falujáró verses­könyvében, a Csatangolóban Fel­iinger Károly a Csallóköz és a Má­­tyusföld mese-, monda- és hiede­lemvilágát foglalta játékos rímekbe. Már akkor kilátásba helyezte a foly­tatást a Komáromi, az Érsekújvári, a Nyitrai, az Aranyosmaróti és a Lé­vai járás magyarok által is lakott fal­­vairól, azt is megígérte, hogy idén húsvétra jön ki a kötet. És így is lett. Lám, mégiscsak akadnak nálunk olyan projektek, amelyek nem csúsznak, nem halasztódnak várat­lan akadályok miatt, előre nem lát­ható okokból. És pont olyanok, ami­lyennek tervezték őket. Ugyanaz a csapat dolgozott rajta, amelyik a Csatangolom Z. Németh István, a szintén híres gyerekvers­­faragó művész szerkesztette, Ba­lázsy Géza illusztrálta és a duna­­szerdahelyi Lilium Aurum kiadó gondozásában jelent meg. Azonnal látható, hogy ez egy sorozat máso­dik darabja, ugyanolyan tetszetős külsővel, vidám színekkel, tájéko­zódást segítő térképpel, és még az oldalszám is hasonló, úgyhogy aki­nek tetszett a Csatangoló, most oda­teheti mellé ezt is. A szerző maradt a népies hang­vételnél, de most sem erőlteti a „mű­folklórt”, inkább csak atmoszférate­remtésre használja itt-ott a régies csengésű szavakat, szófordulatokat. Nem helytörténeti gyorstalpalót kí­­nál kicsiknek, hanem szórakoztató olvasmányt, amelyben fel­felbukkannak a településeken talál­ható jellegzetes épületek, földrajzi és természeti adottságok. Falusi élet­helyzetek keverednek mesebeli tör­ténésekkel, vagy éppen a mai, mo­dern kor képeivel. A legsikerültebb versekben egyszerre mozognak va­lós és kitalált szereplők: „Hét kis ördög­ rohan éppen,/bújócskáznak ma Hetényen./ Hímez a lány/ott, ha vénül,/toledó meg/azsúr készül./Hét kis ördög,/ szeleburdi,/hogyha jön­nek,/el kell futni./Óbégat a gazda, végem,/ kárt tesznek a/vete­­ményben.” Óvodás korú és már önállóan ol­vasó gyerekeknek is ajánljuk ezt a könyvet, amely megmozgatja a fantáziát és megjeleníti Dél- Szlovákia magyarlakta településeit. Nincs is annál örömtelibb felfede­zés, mint amikor a lurkók ráakad­nak a saját falujukra egy verses­könyvben. Akik pedig messzebb laknak, kikereshetnek a mellékelt térképen olyan faluneveket, mint például Zsemlékes, Újlót, Nemes­­pann vagy Kurtakeszi. Azért pont ezeket soroltam fel, mert be kell vallanom, hogy magam sem hallot­tam róluk soha. Egyébként plusz­pont jár a szerzőnek a kötet végén található helységnévmutatóért, amelyben szlovákul is szerepelnek a települések nevei, hogy bármilyen térképen kereshetőek legyenek. És hogy össze lehessen hasonlítani a hangzásukat - hadd élvezze a gye­rek, mennyivel szebben csengnek­­bongnak a magyar megnevezések. Talán valami ősi hagyományt, ti­tokzatos ízt is megérez bennük. A versek ritmusa és rímelése sok­féle, a szerző szeret játszani a for­mákkal, struktúrákkal. Ehhez az alapot gyakran maga a helységnév adja: „Madárfüttyös falu Kálna,/ a szél benne muzsikálna”. Néha a földrajzi név puszta hangzása is megér egy versszakot: „Zsörtölődik a menyecske,/Libádon nincs liba egy se./Nagyot kurjant, szeme lángol,/ kiszaladna a világból.” Feliinger Károly egyébként már­­már tudományos érdeklődést tanúsít a régió mese-, monda- és hiedelem­­világa iránt, mégis sikerül elkerülnie a tudálékosságot. Ezek a történetek csak jelzésszerűen, utalások szintjén bukkannak fel, ahogy a települések hírességeiről sem kell dicshimnu­szokat olvasniuk a kicsiknek. „Rév­­komárom, / Révkomárom, /lakosait /mind komárom, /ez a legszebb/hely a földön,/hős Klapka György/védte bölcsőm./Révkomárom, Révkomá­rom, szúnyogcsapat/ árul Áron, /kezében fakardot forgat,/ leszúrja a kerek holdat.” Ilyenkor a gyerek vagy megkérdezi szüleitől, ki volt Klapka György, vagy csak később csillan fel a szeme, amikor tanulnak róla az iskolában. Ugyanez a helyzet például Csokonai Vitéz Mihály mú­zsájának esetében is, akiről szerin­tem még a szülők sem nagyon tud­ják, hogy: „Ekel falu,/nincsen pár­ja,/ itt született/Csokonai szép Lil­lája.” Vagy itt egy másik informatív gyöngyszem: „Káptalanpusztai lá­­nyok/fejkendője rózsás, cifra,/Franz Schuberttel együtt zenél / tücsök úrfi s a pacsirta.” Külön öröm, hogy hazai magyar írók, költők nevei is felbukkannak a kötetben, például N.Tóth Anikó, Barak László, Duba Gyula, Gál Sán­dor, Turczel Lajos - hogy a kicsik megismerjék a régiójukból szárma­zó kortárs szerzőket. A rajzok most is tele vannak len­dülettel, humorral, jól passzolnak a szöveg hangulatához. És most is ju­tott belőlük minden oldalra, ami egy viszonylag vastag kötet esetében komoly teljesítmény. Ráadásul kel­lően aprólékosak ahhoz, hogy a gye­rek sokáig elnézegesse őket, köze­lebb bújva a verseket felolvasó szü­lőhöz. Balázsy Géza nem véletlenül kedvenc illusztrátora a hazai ma­gyar kiadóknak, legalábbis annak a néhánynak, amely foglalkozik gye­rekkönyvekkel. És a végére egy örömhír, illetve mindjárt kettő. Feliinger Károly már befejezte a harmadik részt is, amely a Lófráló címet viseli, és száz vers szerepel majd benne a Losonci, a Nagykürtösi, a Rimaszombati, a Nagyrőcei és a Rozsnyói járásról. Ha minden jól megy, karácsonyra meg­jelenik. A sorozat utolsó részét pe­dig jövőre tervezi a szerző Kassa­­vidékről, a Nagymihályi és a Tőke­­terebesi járás magyar településeiről. Felsinger Károly: Csatangoló, Lilium Aurum, 2020,144 oldal. RÖVIDEN A neten rendezik a Margó fesztivált Budapest. A járványhelyzet miatt idén online rendezik meg a Margó Irodalmi Fesztivált júni­us 3. és 7. között. Az eseményen csaknem 50 programot követ­hetnek a könyvújdonságok iránt érdeklődők. Új kötetét mutatja be Erdős Virág, Krusovszky Dénes, a friss Aegon Irodalmi Díjas Nádasdy Ádám, Selyem Zsuzsa, Spiró György, Szentesi Éva és Tompa Andrea. A virtu­ális térben találkozhatunk az idei Libri-díjasokkal és Bereményi Gézával is. A Robert Capa Kor­társ Fotográfiai Központ, a For­­tepan, a Katona József Színház, a Ludwig Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a TRIP Ka­ranténszínház és a Várkert Bazár is rendhagyó, online platformra tervezett előadással, beszélge­téssel vagy tárlatvezetéssel je­lentkezik. A fesztivál program­jainak pontos időpontját május közepén teszik közzé a szerve­zők a margofeszt.hu és a Face­­book.com/margofeszt oldala­kon. (k) 2020. május 11. | www.ujszo.com Meghalt Little Richard, a rock első forradalmára A rocktörténet egyik legna­gyobb hatású előadója, Little Richard 87 évesen hunyt el, ügyvédje szerint csontrák következtében. Forradalma­sította a zenét, amikor a feke­ték gospeljét összegyúrta a blues lüktető alapjaival. És nem mellesleg a showman figuráját is ő teremtette meg. Richard Wayne Penniman néven született 1932-ben Georgia állam­ban, 12 gyermekes, szegény család­ban. Lelkész édesapja 13 éves korá­ban kitagadta a melegnek tartott fiút, aki ezt követően egy fehér családnál talált menedéket. Az általuk vezetett klubban kezdett rendszeresen fel­lépni. Amikor 19 évesen megnyert egy helyi tehetségkutatót, leszer­ződtette az RCA lemezkiadó, de dzsesszes bluesdalaival kezdetben nem aratott komolyabb sikereket. Első jelentős dala a féktelen rit­musú, teljesen új hangzású Tutti Frutti volt 1955-ben. Két évvel ké­sőbbi Here's Little Richard című be­mutatkozó albumának is ez lett a nyitószáma, míg a B oldal egy másik hatalmas slágerrel, a Long Tall Sallyvel indult. A mindössze 27 per­ces debütálást máig a könnyűzene történetének legfontosabb albumai között tartják számon. „A Here's Little Richard a rock and roll egyik őssejtje, ebből az albumból fejlődött ki a teljes műfaj” - írta róla Michael Lydon, a Rolling Stone magazin alapító szerkesztője. A közönség imádta a különc kinézetű, féktelen énekest, aki gyakran a zongorán áll­va vagy fekve verte a billentyűket, üvöltötte dalait. Sikereinek csúcsán hirtelen hátat fordított a rock and rollnak, adven­tista prédikátornak állt és a gospel felé fordult. Amikor 1964-ben visszatért, már más szelek fújtak a rockzenében, nem tudta visszasze­rezni egykori népszerűségét. De ek­korra már olyan zenészek nevezték első számú példaképüknek, mint Mick Jagger, James Brown, Bob Dylan, Jimi Hendrix, Paul McCart­ney vagy Elton John. Utóbbi 1972- ben, már szupersztárként nyilatkoz­ta, hogy akkor pecsételődött meg a sorsa, amikor először látta Little Ri­­chardot a tévében. A tizenéves Mick Jaggernek az volt a vágya, hogy az ő zenekarában játsszon, a Beatles pe­dig több dalát is feldolgozta, még a hamburgi időkben. Egy darabig párhuzamosan adott ki rock and roll- és gospelleme­­zeket, sőt gyereklemezt is csinált, amellyel több gyerekműsorban sze­repelt. A hetvenes évek nosztalgia­hulláma ismét a csúcsra röpítette, 1986-ban bekerült a rock and roll halhatatlanjai közé, 1993-ban Gram­­my-életműdíjat kapott. Fellépett Bill Clinton elnöki beiktatásán és az at­lantai olimpia záróünnepélyén. Little Richard hozzájárult ahhoz is, hogy az 50-es évek Amerikájá­ban a fehérek elfogadják a feketék zenéjét, illetve értéknek tekintsenek minden fajta másságot. Quk­ Little Richard (1932-2020) (Képarchívum)

Next