Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)

2021-05-15 / 110. szám

Hizsnyai Tóth Ildikó tárcája a Szalonban 2021. május 15., szombat, 15. évfolyam, 18. szám Híres magyarok szen­vedélyeiről írt köny­vet Csiffáry Gabriella levéltáros. Tudták, hogy Zrínyi Miklós sakkozott, Jókai Mór tarokkpartikat ját­szott, Bartók Béla pe­dig hegyet mászott? első női sak­kozó Ma-A­­t­ w­r M­gyarországon /% M Mátyás király JL­M J felesége, Ara­góniai Beatrix volt. Zrínyi Miklós hadászati stratégiákat tanult a sakk­játszmákból, Benyovszky Móric gróf pedig kamcsatkai száműzetése idején vívott legendás partikat a helyi kormányzóval a bolserecki fe­­gyenctelepen. 1936-ban fotóriport örökítette meg Karinthy Frigyes egyik sakkjátszmáját, az ellenfél Szabó László, a sportág országos bajnoka volt, Karinthy pedig re­mek tárcát írt az egyenlőtlen küz­delemről. (Sakkoztam a bajnokcsa­pat bajnokával, in: Színházi Élet, 1936. szeptember 13.) „...a kártyába felejtkeztem bele” A magyar irodalom nagyjai gyakran forgatták az „ördög bibli­áját”, a kártyapaklit is: József Attila például reggelig tartó, szenvedélyes kártyacsatákat vívott a prózaíró Nagy Lajossal a Japán Kávéházban; élettársa, Szántó Judit keserűen je­gyezte meg naplójában, hogy a költő gyakran még a házbérüket is eljátszot­ta egy-egy ilyen éjszakán. Nagy Lajos tisztában volt azzal, hogy a kártyafü­g­­gőség veszélyes addikció: „A szakadatlan kártyázás rengeteg időmet emésztette föl, mialatt kártyáztam, meg­tanulhattam volna két nyel­vet” - írta A menekülő ember című önéletírásában. A kártya már II. Rákóczi Ferencnek is leküzdhetetlen szenvedélyévé vált. Franciaor­szági bujdosása idején például XIV. Lajos király jelentős tar­­tásdíjat utalt ki Rákóczinak, de ez kevésnek bizonyult a fejedelem népes kíséretének az ellátására. Rákóczi néhány tisztje vélhetően ezért működ­tetett Párizsban játékbarlangot - tiltott „nyerekedő játékot” kínáló kártyaszalont -, melyet Hôtel de Transylvanie-nak neveztek el. „A nappal alvással és bőséges ebéd­del telt, ezt kártyajáték, esetenként pedig színházi látványosság váltot­ta fel. [...] Különösen a kártyába felejtkeztem bele annyira, hogy nappalaimat, de gyakran éjjeleimet is ezzel töltöttem” — olvasható Rá­kóczi emlékirataiban. „Groggal nedvesítő torkát” A kártya őszinte híve volt Liszt Ferenc is, aki két zongorakoncert között végigkártyázta az időt. Kor­társai szerint Lisztet „a veszteség nagymértékben idegessé tette”, ilyenkor „kegyetlenül rosszkedvű” lett, ezért kártyapartnerei egy idő után már engedték, hogy nyerjen, és „az ő előnyére javították a szerencsét”. Lisztről, a „gyermek­ded természetű zeneóriásról” azt is följegyezték, hogy játék közben szivarozott, „és groggal nedvesíté mindig rekedt torkát”. Tisza Kálmán, Magyarország 1875 és 1890 között hivatalban lévő miniszterelnöke, a tarokk nevű kártyajátékot űzte. Visszaemléke­zések szerint amikor záptojással dobálták meg őt a tüntetők az ut­cán, akkor előbb lemosta magáról a záptojás nyomait, majd az első kér­dése arra vonatkozott, hogy össze­­állt-e már a szokásos társaság az esti partihoz­­ és sietett közéjük. Tisza állandó kártyapartnerei közé tarto­zott Jókai Mór, de nagy zsugás volt Mikszáth Kálmán is, akárcsak Krú­dy, akinek az Otthon-kör (írók és Újságírók Otthon Köre) volt a törzshelye, ahol hajnalig tartó kártyacsaták zajlottak, amelye­ken Karinthy Frigyes, Kosz­tolányi Dezső, Heltai Jenő és A Pál utcai fiúk szerzője, Mol­nár Ferenc is részt vett. „Ná­lunk a kártya nem szórakozás, nem is pénzkereset vagy nyere­­séghajhászás, hanem egyszerű­en narkotikum. Kártyázunk, mert szegények vagyunk” - írta Molnár. A magyar irodalom leg­nagyobb nevettetője, Rejtő Jenő, sztárgázsiért dolgozott, mégsem volt soha sem­mije, állandó lakása sem (névjegykártyáján értesítési címként egy szálloda volt feltüntetve). A pénzzel könnyelműen bánt, honoráriumait olykor egyetlen este alatt elherdálta a kártyaasztalnál, az utolsó fillérig - így a Piszkos Fred, a kapitány című regényéért járó teljes tiszteletdíjat is. Monográfuája, Thuróczy Ger­gely szerint Rejtő hatalmas vagyont játszott el, becslések szerint 50 ezer pengőt (mai árfolyamon mintegy 100 millió forintot). Ottlik Géza nemzetközi tekin­télyű bridzsjátékos volt, angolul írt könyvet a bridzsről (ami később Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel jelent meg magya­rul), s ő kapta a Nemzetközi Bridzs Akadémia 1968. évi nagydíját is, egy szakcikkért. Ottlikból atléta is lehetett volna, kiváló futónak indult, de a versenysportot egész­ségügyi okokból abba kellett hagy­nia. Később, már egyetemistaként, egyszer még elindult egy versenyen. „Meg is nyertem a 100 métert »utcahosszal«, ahogy mondják, de olyan rossz idővel, hogy sértődöt­ten otthagytam őket, azonmód. Felöltöztem, hazamentem, abba­hagytam a rövidtávfutást, és áttér­tem a prózaírásra.” „Emberekkel nem társalgok” Akadt olyan író, aki nem kár­tyázott és nem is sportolt, ha­nem kertészkedett, mint Kazin­czy Ferenc, aki rajongott a szép lombjátékokat ígérő angolkertek („Anglus-kertek”) iránt. Közismert volt Kossuth Lajos botanikai érdeklődése is. „Embe­rekkel nem társalgok, annyira el­szoktam tőlük” - írta torinói ma­gányában Kossuth, 4 ezer lapnyi, lepréselt és megszárított növények­ből álló herbáriumát azonban nagy becsben tartotta, s egy-egy ritkasá­gért megmászta az Alpokat és az Appennineket is; gyűjteményét a Természettudományi Múzeum növénytára őrzi, s a népnyelv több növényt is elnevezett róla, létezik Kossuth-virág, Kossuth-tövis és Kossuth-kóró is. Eötvös Lorándról nem növényt, hanem hegycsúcsot neveztek el a Dolomitokban (Eötvösspitze, 2837 m). Az ELTE névadója nem­csak kiváló fizikus, hanem megszál­lott hegymászó is volt, 18 évesen már feljutott az Alpok második leg­magasabb csúcsára (Dufourspitze 4634 m), és a Magyar Tudományos Akadémián kívül a Magyar Turista Egyesületnek is elnöke volt. „Vadkecske módon ugráltunk” Gyakorlott hegymászó és termé­szetjáró hírében állt Kodály Zol­tán, és törékeny fizikuma ellenére Bartók Béla is. A „kóbor lantos”, Csokonai Vitéz Mihály pedig 1801 nyarán így számolt be édesanyjának az aggteleki cseppkőbarlangban tett túrájáról­ .Az allyán lévő Lyukba gugyo­­rodva kell bemenni. A kövek úgy tsüngenek alá az ember feje felett, mintha mindjárt nyakába szakad­nának, a’ hang rémítő módon zeng e’ tágas öbölbe. Négy vagy öt he­lyen négykézláb másztunk, néhol mint a rák hátra felé, néhol pedig éppen hason, úgy hogy a hátunkat korholta a’ fejünk felettünk függő kőszikla. Másutt egy kőről más kőre vadketske módon ugráltunk. Egy embernek vagy tsak kettőnek nem javasolnám a benne járást, kivált a’ kibe érzékeny a’ szív, és bokrosodó a’ képzelődés.” Petőfi Sándorról köztudott, hogy szeretett az „apostolok lován”, vagyis gyalogszerrel közlekedni, s nagy gyalogló volt a pozsonyi szüle­tésű Rómer Flóris, Táncsics Mihály és Móricz Zsigmond is, aki a Gyalo­golni jó című tárcájában leírta, hogy egyszer Kassáról gyalog ment haza Sárospatakra. „Most, ha hátizsákos embereket látok kirajzani a hegyek­be, olyan boldog vagyok, mintha ajándékot kapnék. Szeretnék min­denkit megmozdítani s kilódítani ebből a füstös, fulladt, gyűlölködő és irigykedő városból. Menjetek ki a természetbe.” Gazdag József A szerző publicista, a Pátria rádió műsorvezetője „Áttértem a prózaírásra” Mennyi pénzt veszített kártyázással József Attila és Rejtő Jenő? Ottlik Géza (jobbról a második) nemzetközi tekintélyű bridzsjátékos volt . CSIFJÁRU ŰKBUIt­ !* A tábornok kertje Csiffáry Gabriella: A tábornok kertje. Híres magyarok szenvedélyei, Corvina kiadó, Budapest, 2020, 344 oldal Rejtő Jenő (balra) kártyázik két nagyszerű komikussal, Rott Sándorral és Salamon Bélával egy Andrássy úti kávéházban.­­A játék kis alapon megy, nagy ugratásokkal. Délutánonként állítólag két kabaréműsornyi vicc hangzik el játék közben." A fotó a Színházi Életben jelent meg, 1935-ben. .. . sakk az amatőrnakt Karinthy Frigyes (balra) sakkpartija Szabó László országos bajnokkal

Next