Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)

2021-08-10 / 183. szám

RÉGIÓ 2021. augusztus 10. | www.ujszo.com Túra az irodalom, a történelem és a természet mezsgyéjén valaSein Péter A magyarországi Dunaalmás község tezü­letén az utóbbi években izgalmas tanösvény­­rendszert alakítottak ki. A kör­nyéken több olyan látnivaló is akad, amely a szlovákiai túlparthoz is szervesen kapcsolódik. Ha valaki Dunaradványra, Virtre vagy Patra gondol, aligha jutnak eszébe holmi hegy­vonulatok. Való igaz, hogy ezen a vidéken a Duna bal partja síksági jellegű, ám néhány száz méterre vagy egy-két kilomé­terre a túloldalon már a Gerecse nyugati nyúlványai magasodnak. A Dunaradvány és Neszmély közti kompközlekedés kiépülésével való­ban karnyújtásnyira kerülnek majd ezek a halmok - de egyébként Ko­máromból is könnyed, 25 perces és 18 kilométeres autózással érhetjük el a hegység nyugati végpontját, amely közel sem érdektelen hely, ha valaki Szlovákiából érkezik. Busz- és vo­natjáratot is igénybe vehetünk, 2022 végére pedig talán már kerékpárúton is kényelmesen eljuthatunk a közsé­gig Komárom irányából. Helytörténeti és néprajzi közhely, hogy a korábbi évszázadokban és­­ ezredekben itt is szerves egységben létezett a Duna két partja. Nemcsak a Magyar Királyságra érdemes ilyen­kor gondolni, hanem sokkal korábbi államokra vagy népcsoportokra is. Komárom és Párkány között a ma­gyarországi túloldalon talán Dunaal­más szolgáltatja a legjobb példát arra, hogy mennyi igazság is van az emlí­tett tételben. Már megint a rómaiak A két Komárom környéke tele van római kori emlékekkel, s talán nem mindenki számára egyértelmű, hogy még mindig van egy olyan építmény, ami a nagyjából 1800 éves kora elle­nére mindmáig pontosan az eredeti rendeltetését tölti be. Ez nem más, mint az a rómaiak által emelt áteresz, valamint részben a fölötte található köves út a dunaalmási erdőkben. Az áthidalással annak idején lehetővé tették, hogy az erődben összegyűlt víz ne bontsa meg a kőszállító út töltését, hanem hogy az elfolyjon a lejtő irá­nyába. Az áteresz - amelyen szaba­don átbújhatunk - ma is rendületle­nül eleget tesz eredeti rendeltetésé­nek. A római kori út teljes egészében megmaradt a Kőpite-hegy és a Du­­naalmást Tatával összekötő országút között, ám sok helyen teljesen bete­mette a föld és az avar. Mindenesetre ez Magyarország leghosszabb római kori útszakasza, amely egyben műemlék is. Lényege abban állt, hogy a környező hegyekből kitermelt kö­vet többek között Brigetio és vélhe­tően az izsai katonai tábor építésére használták fel. A pár évszázada fel­hagyott kőbánya is teljes egészében bejárható, s szinte ipari műemlékként tanúskodik a környék több évezredes kőbányászati hagyományairól. Szerelmes perspektíva Annak ellenére, hogy az itt talál­ható hegyek egyike sem éri el még a 300 méter tengerszint feletti ma­gasságot sem, a Duna szintjéhez ké­pest mért átlagosan 150 méteres szintkülönbség épp elég ahhoz, hogy sok ponton kilátótoronyban érezzük magunkat. A füves rétek­nek köszönhetően már-már magas­hegyi hangulatot is hordozó Kőpite (292 m) egy-egy pontjáról nem pusztán a Dunát vagy Komáromot, Izsát, Patot, Virtet, Marcelházát, Ógyallát és az érsekújvári lakóte­lepeket láthatjuk, de tiszta időben nyugatra a Bakony, Pannonhalma és a Kis-Kárpátok, északra pedig a Tribecs bércei is tisztán kivehetőek. Bizonyos pontokról pedig a Sel­meci-hegyek és a Börzsöny is szé­pen kirajzolódik. Vagyis a szó szo­ros értelmében „beláthatunk” Szlo­vákiába Pozsonytól Nyitrán át egé­szen Selmecbányáig. A Kőpitén kívül a Les-hegy (236 m) és a Nagy-hegy (280 m) is hason­lóan izgalmas kilátópontokat kínál­nak, s mindegyikre eljuthatunk a tanösvényt követve. Szerelmes irodalom A dunaalmási temetőben nem más nyugszik, mint Vajda Julianna (1776-1855), azaz „Lilla”, Csokonai Vitéz Mihály múzsája. Tudvalevő, hogy a szerelmével Komáromban összeismerkedő Csokonai hosszú ideig vándorolt az országban munkát keresve, s eközben 1798 márciusára szülei a dunaalmási kereskedőhöz, Lévai Istvánhoz adták hozzá lányu­kat. „Lilla”, a magyar irodalom egyik leghíresebb múzsája végül itt élt ha­láláig, jócskán túlélve a 31 évesen 1805-ben elhunyt Csokonait. Búcsú­levelében 1798 tavaszán ekképp fo­galmazott a költő: „Elmegyek Keszt­helyre, Te pedig Almásra... Légy oly boldog, hogy én soha eszedbe ne jus­sak...” A faluban található Csokonai Művelődési Házban felkereshető egyébként Lilla emlékszobája is, vagyis a Csokonai-rajongók igazán otthon érezhetik magukat a faluban. Egy későbbi kor költőjének sírja is Dunaalmáson található, a 20. század második fele egyik jelentős alkotóját, Petri Györgyöt (1941-2000) is a fes­tői fekvésű temetőben helyezték örök nyugalomra. Túraajánlat A Duna-Ipoly Nemzeti Park né­hány éve kijelölte az úgynevezett Kőpite-túraköröket. A park hivata­los honlapjáról letölthető az infor­mációs füzet, amelyben összefog­lalták a piros, a kék és a zöld útvo­nalak által kínált látványosságokat. A római út kezdetén parkolási le­hetőség is van, innen indulva az úgynevezett betlehemi vadászház­nak tartva néhány óra alatt kényel­mesen bejárhatjuk az összes emlí­tett helyszínt a túrakörök keretében. Annak ellenére, hogy mindössze pár négyzetkilométerről van szó, az er­dő és a rétek meglepően változato­sak. Több védett növénnyel is ta­lálkozhatunk — az adott időszakban például tavaszi hériccsel —, a vad­bőség miatt szinte alig lehet elke­rülni, hogy őzek és szarvasok ke­resztezzék az utunkat. A környék­beli „vadászkultúra” miatt elvileg reggel kilenc és délután három óra között szabad a terepen tartózkodni, azonban a figyelmeztető táblákat nem helyzeték ki minden bevezető ösvényhez, a túrázók egy része pe­dig szándékosan nem hajlandó fi­gyelembe venni ezt az abszurd idő­korlátot. A túrát nem okvetlenül szükséges a római út elejétől kezdenünk. Du­­naalmásról is elérhetjük pár kilo­méteres sétával a tanösvényt észak felől. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a zöld turistajelzést követ­nünk, amely épp az említett Csoko­nai Művelődési Háztól indul el déli irányba a dombnak felfelé, éppen az említett temető mellett elhaladva. A faluban több étterem is várja a lá­togatókat, illetve - többek között - a Duna-parton két újkori malomépü­let is megtekinthető, vagyis érde­mes elidőzni Dunaalmáson is. Lilla sírja a dunaalmási temetőben A Kőpite-hegy és környéke naplementében (A szerző felvételei) A római kori áteresz úgy fest, mintha nem is volna 1800 éves A Kőpite-túrakörök hivatalos útvonalai

Next