Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)

2022-06-27 / 148. szám

\ www.ujszo.coml 2022. június 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR SZABÓ LACI H osszú sorok a repü­lőtéren, a szállodai check-innél is várakoz­ni kell, újra tömegek az utcán, a tengerparton. Az étterem­ben sem biztos, hogy találunk sza­bad asztalt, és ismét figyelni kell a turistacsapdákra, az ebből élők is visszatértek a „placcra”. Gyakorla­tilag bárhova is utazunk, ez a kép tárul elénk, mindegy, hogy ez egy európai, közeli nagyváros, tenger­part vagy egy távolabbi, egzotikus turistaparadicsom, szinte minden­hol berobbant a turistaszezon. Amit korábban zavarónak találtunk, most azt is elnézzük, legfeljebb csak mo­­solygunk rajta, hiszen a kétéves lezárás után újra szabadon utazha­tunk, élvezhetjük a napsütést, a ten­ger hullámait, a finom helyi ételeket, lubickolhatunk a szabadság tenge­rében. Még akkor is, ha idén ezért a korábbinál lényegesen többet kell fizetnünk. Ó, a fekvő Buddha-templom be­zárt, ceremónia van ott, oda hiába megy - mondja a helyi tuk-tukos (a bangkoki háromkerekű taxi), mi­után megkérdezte, hova megyek. Majd ő elvisz olyan helyekre, ame­lyek nyitva vannak, ingyen, csak út közben megállunk egy szabónál meg ékszerésznél (hátha vásárolok valamit, és akkor abból ő busás ju­talékot kap). Ismerős a trükk, koráb­ban még bosszantott is, de most, az újranyitás után csak mosolygok raj­ta, és tovább haladok a híres szen­télyhez - ami természetesen nyitva van... Bár engem nem sikerült be­hálóznia, a rengeteg turista közül sokan elhiszik a mesét, így biztosan csurran-cseppen valami kis bevétel a csalóknak. Bármelyik országban is járunk, mindenhol hasonló kép fogad, mint­ha egy filmben lennénk, amikor a kihalt, üres utcák egy vágás után megtelnek élettel. Ugyanez fogadott a napokban Thaiföldön is­­ magam is meglepődtem, pedig számítottam a tömegre, noha az ország a teljes, adminisztrációmentes nyitást csak július elsején vezeti be. A szálloda, amely még csak pár hete fogadja is­mét a vendégeket, este karácsonyfa­ként világít, a fényes szobák azt mu­tatják, telt házas a hotel. A sétálóut­cák, piacok is zsúfolásig megteltek, sokszor nem tudom, hogy egy má­sik turista ment-e el szorosan mel­lettem, annak az érintését érzem a tömegben, vagy ismét egy helyi pró­bál behúzni a szalonba, egy „mas­­­százs” hívószó kíséretében. A boltok, a népszerű turistacélpon­tok, amelyek pár hete még kong­tak az ürességtől, megteltek élettel, ismét sorakozni kell mindenhol, és a tömegközlekedésen se számít­sunk ülőhelyre! Ugyanez érvényes a repülőjáratokra is, az óriásgépe­ken még nagyítóval sem találunk üres helyet, ha most akarunk foglal­ni, sokszor még a sokkal drágább, business osztályra sincs hely, nem még az olcsó(bb) turistaosztály­ra! Hol van már az idő (pár hónapja volt csak), amikor még szinte név szerint szólítottak, olyan kevés volt a turista?! Ha szerencsések vagyunk/vol­­tunk, akkor még a nagy utazási hul­lám előtt lefoglaltunk mindent, ab­ban az időben még potom pénzért kínálták a hotelek és a légitársasá­gok a szobákat és a repülőjegyeket. Ma, amikor már kiderült, nincs az a drágaság, amit ne fizetnének meg az emberek, a csúcson vannak az árak, most akár olyan helyzet is előfordul­hat, hogy egy egzotikus nyaralás ol­csóbb lesz, mint egy kirándulás egy közeli tengerparton. A legoptimis­tább becsléseket is túlszárnyalja az idei nyári szezon, nagyon sok helyen le kell porolniuk a „megtelt” táblát. Korábban a tömegturizmus nagy problémát jelentett, a helyiek sok­szor tiltakoztak a turistaáradat ellen, most azonban mindenki átértékel­te a helyzetet: újra jönnek a vendé­gek, újra őszinte mosollyal fogadják az utasokat, a két év bezártság után ugyanis mindenki számára világos­sá vált, milyen az, amikor egyik pil­lanatról a másikra szinte eltűnnek a turisták. Idén a tömeg sem lesz zavaró, hiszen már tudjuk, milyen nagy kincs a visszakapott szabad­ság, az élményekkel teli nyaralás. Öveket becsatolni! Életképek Bangkokból A legoptimistább becsléseket is túlszárnyalja az idei nyári szezon Fontos helyről üzentek Orbánnak „Arra bátorítjuk Magyaror­szágot, hogy gondolja újra álláspontját a globális mini­mumadóval kapcsolatban, az Európai Unió ezt a fontos munkát nem fogja feladni" - mondta Paolo Gentiloni, az Európai Bizottság gazdaság­­politikáért felelős tagja. Az olasz biztos rámutatott: a mini­mumadó bevezetésével októberben még minden uniós tagállam egyet­értett. Szerinte az Európai Bizottság olyan irányelvjavaslatot próbált ki­dolgozni, amely minden tagország számára megfelelő, de egyetlen tag­állam, Magyarország, az utolsó perc­ben nem volt hajlandó ezt támogatni. A magyar kormány az ukrajnai há­ború gazdasági hatásaira hivatkozott, amikor elutasította a javaslatot. „Ép­pen ezért olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek bevételt termelnek az EU számára, hogy megvédjük a polgárokat a háború hatásaival szem­ben. A 15%-os társasági adókulcs be­vezetése hatalmas hasznot jelentene, miért fosztanánk ettől meg magun­kat?” - tette fel a kérdést. Hozzátet­te: minimumadóra szükség van, és garantálni kell, hogy az óriáscégek ott fizetik az adókat, ahol a profitot termelik. Molnár Csaba, a DK uniós parla­menti képviselője szerint a magyar kormány meg akarja akadályozni a leggazdagabb multinacionális cégek igazságos adóztatását, mert a multi­­kat védik a kisemberekkel szemben. Orbán Viktor „csak akkor harcolt a leggazdagabbak ellen, amikor még nem tartozott közéjük. (...) A vétót zsarolásra is felhasználja, s abban bí­zik, ha ezzel fenyeget, akkor a jog­­államiság helyreállítása és az álla­mi korrupció megszüntetése nélkül is hozzájut az uniós pénzekhez. (...) Európát nem ejtheti túszul egy tolvaj, akkor sem, ha a névjegykártyájára miniszterelnök van írva”. (infostart) I 7 M­atovic ötszázas« KORPÁS ÁRPÁD V­égtelenül szomorú, átlátszó és egyben alattomos húzás, ahogyan Igor Matovic pénzügyminiszter és Eduard Heger kormányfő pár nappal a nyári vakáció előtt megígéri: szep­temberben ötszáz euró egyszeri juttatást kap a közszférában dolgozók egy része, köztük a tanárember is. Elszomorító, ahogyan - régi szokás szerint - ezt nemcsak a társada­lom egy része egyszerűsíti le („a tanítók már megint pluszpénzt kap­nak”), hanem a sajtó is. A tudósításokban kicsit jobban részletezik, hogy szeptemberben a köz szolgáinak odavetnek pár százast (a katonákon és az egészségügyi dolgozókon kívül, akiknél más, átfogó rendezést ígér­nek). Ám a cikkek címében és a fészbükon kattintás nélkül megjele­nő bevezetőkben zömmel csak az szerepel: a pedagógusok ötszáz euró pluszpénzt kapnak. Ennyi. És a sok Hannibál tanár úron újra le lehet ve­zetni a feszkót. Jöhet a primitívek kommentáradata, hogy a tanároknak csupa szünet az élete, kettőkor már otthon vannak, és mégis többet vi­hetnek haza. Anyázhat a nép, miközben a kereskedelmi rádiók lecsupa­szított, kétmondatos híreit hallgatja. Az alattomosság abban rejlik, hogy Matovicék tudják: ilyen lesz a több­ség (de legalábbis a leghangosabbak) reakciója. Hogy ezzel legalább egy időre kifogható a szél a béremelést követelő pedagógusok vitorlájából. Azaz: ősszel legalább eggyel kevesebb problémája lehet a magát lassan­ként csak a társadalmi rétegek lekenyerezésével hatalomban tartó koalí­ciónak. Pontosabban az egyszerű emberek és a független személyiségek pártjának, az OEaNO-nak, amely tisztában van azzal, hogy a következő hónapokat túl kell élnie, ha a jövőben komolyabban labdába akar rúgni. A sztrájk motorjának számító pedagógusok egy része elkeseredésé­ben, fásultságában most fogja beadni a felmondását, és így lendületét vesztheti a bérmozgalom. Az alkalmazkodók egy része pedig egy időre beéri (kénytelen lesz beérni) az ötszázassal, mert itt már évszázadok óta az a gyakorlat, hogy legalább azt vedd el, amit kegyesen adnak. Matovicra jellemző cinizmus az is, hogy ő és saját miniszterelnöke, Eduard Heger most zengi be ötszázas ígéretét, mert ez így, közvetlenül a bizonyítványosztás előtt még jobban hat a néplélekre. („Há' most men­nek szünetre, oszt még pénzt is kapnak csak úgy, én meg itt melózok.”) Matovicék tudják, hogy sokaknak nem hatol el az agyáig: a tanár ilyen­kor nem üresbe kapja a bérét, hanem a fizetett szabadságát veszi ki. Azt, amihez a munka törvénykönyve alapján ugyanúgy joga van, mint más alkalmazottnak. Azaz mégsem teljesen ugyanúgy. Ezeket a szabadnapo­kat csak az iskolai szünetek idején veheti ki, ha pedig nincs elég napja, nyáron is munkába jár. De ezt talán kár leírni, mert a normálisabbja tud­ja, a primitívebbje meg nem akarja tudomásul venni. („No, jó, de akkor is szünetük van!”) A legrosszabb maszekmentalitástól szabadulni képtelen Matovic sö­tét ösztönökre épít. És viszi tovább a tudást fitymáló, a tanult embere­ket fikázó „hagyományt”. Az értelmiséget szapuló Vladimír Meciarok, Robert Ficók és Ján Kuptákok útján jár a Babos Blahákkal, Marian Kot­­lebákkal, Peter Uhríkokkal és Boris Kollárokkal együtt. S persze a Ma­­tovic-párt már újfasisztáktól sem független személyiségeivel és egyszerű embereivel együtt. Az még oké, hogy az ígért pénzcsomagból minden­ki egyformán ötszáz-ötszáz eurót kap, függetlenül attól, mekkora a bé­re. Azt is tudjuk, hogy nagyobb fizetés járna az iskolák nem pedagógiai alkalmazottainak. Az viszont nagyon nincs rendben, hogy a kétes dip­­lomájú Matovic egy ilyen intézkedés kapcsán sem hagyja ki a populis­ta ziccert, és felemlegeti a szerinte háromezer eurót kereső főiskolai és egyetemi tanárokat. Hadd utálja a nép azokat is, akik magasabb szintre emelhetnék ezt a társadalmat. FIGYELŐ Egyre több a zsaroló­­és adattörlő program Nagy fordulatot hozott a háború a kibertámadások terén: míg ko­rábban a zsarolóvírus-fenyegeté­sek általában elkerülték Orosz­országot, a háború kitörése óta a kibertámadások legkedveltebb célpontja lett. A biztonságtechni­kai szoftvereket fejlesztő ESET elemzése szerint a háború kezdete óta megnőtt az amatőr zsaroló- és adattörlő programok száma, ame­lyek készítői gyakran a harcoló fe­lek egyike mellett foglalnak állást, és a támadásokat személyes bos­­­szúként állítják be. Közvetlenül a február 24-i ese­mények után a csalók elkezdték kihasználni az Ukrajnát támo­gatni próbáló embereket, fiktív jótékonysági szervezetek és ado­mánygyűjtő akciók által. Az orosz kormány hackerei pedig számos kiberkémkedési műveletet hajtot­tak végre nemrégiben a Kijevet tá­mogató országok ellen - közölte a Microsoft amerikai számítástech­nikai óriáscég. „A jelenlegi hábo­rú kibernetikai aspektusai messze túlmutatnak Ukrajnán, és a kiber­­tér egységes jellegéről tanúskod­nak” - mutatott rá Brad Smith, a Microsoft elnöke. Ukrajnán kívül 42 ország 128 szervezete volt orosz hackerek célpontja titkos, kémkedésre össz­pontosító hackertevékenységek so­rán. A nemrégiben elkövetett be­hatolási kísérletek java az USA el­len irányult, de a célpontok között szerepeltek lengyelországi, lettor­szági, litvániai, dániai és norvégi­ai, valamint a NATO-csatlakozási kérelmüket benyújtó Finnország és Svédország szervezetei is. „A célpontok többnyire kormá­nyok, agytrösztök, humanitárius szervezetek, létfontosságú infra­strukturális szolgáltatók voltak” - közölte a Microsoft. A támadások 29%-a volt sikeres. (infostart)

Next