Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-18 / 165. szám

www.ujszo.coml 2022. július 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Az elesettek megmentője Az Európai Bizottságnak a tyúkokon esett meg a szíve MOLNÁR IVÁN A Ursula von der M m Leyen vezette Európai Bizott­ JL­ok­á J­ságot gyakran éri az a vád, hogy teljesen elszakadt a valóságtól, nem a valós problémák mielőbbi megoldásával foglalkozik, csupán a befolyásos lobbicsoportok utasításait hajtja végre, megfeledkez­ve a legelesettebbekről. Nos, ez egy­általán nem igaz, Ursulának és kol­légáinak igenis vajból van a szíve. A Statisztikai Hivatal múlt heti jelentése szerint Szlovákiában több mint húsz éve, az ezredforduló óta nem látott ütemben nőnek az árak, a legnagyobb drágulást pedig az élel­miszereknél mérték. Látványosan megugrott az étolaj, a kenyér, a tej, a sajt, a tojás, a húsfélék és a zöldség ára is, és ez persze csak a jéghegy csúcsa. Akik pedig abban remény­kednének, hogy ennél már nem lehet rosszabb, azoknak bátran ajánljuk a szlovák gazdasági elemzők előre­jelzéseit, amelyek szerint az elkö­vetkező hónapokban még nagyobb sebességbe kapcsol a drágulás üte­me. Azt már nem is kell hangsú­lyoznunk, hogy az árvágta ezúttal is a legsérülékenyebbeket, a nyug­díjasokat és az alacsony jövedelmű családokat, a munkanélkülieket és az egyszülős háztartásokat sújtja a legnagyobb mértékben. És mivel a szlovák kormány nem viszi túlzás­ba a lakosságnak nyújtott segítséget, mindenki úgy segít magán, ahogy tud. Míg például a falun élők koráb­ban tömegesen hagytak fel a háztáji állattartással, az elmúlt időszakban - elsősorban az elszállt tojásárak miatt - egyre többen állítják vissza a ba­romfiudvarukat, tyúkokkal, kacsák­kal, ludakkal, pulykákkal népesítve be azokat, abban reménykedve, hogy ezzel is pénzt takaríthatnak meg, aminek köszönhetően könnyebben átvészelhetik az előttünk álló nehe­zebb időket. Ezt azonban már Ursula von der Leyen és bátor csapata sem néz­hette tétlenül, újfent bebizonyítva, hogy nincs kőből a szíve, vagyis a „legelesettebbek” a bajban mindig számíthatnak az Európai Bizott­ságra. A nagy kérdés már csak az, kit is tekintenek Brüsszelben meg­mentésre érdemesnek, magyarul, kihez húz Ursula szíve. Mindenkit megnyugtathatunk, nem hozzánk. Az Európai Bizottságnak a tyúko­kon esett meg a szíve, az ő sanyarú helyzetükön próbál meg segíteni. A cseh Nova televízió információi szerint már dolgoznak azon az uni­ós rendeleten, amely szerint minden baromfitenyésztőnek - darabszám­tól függetlenül - kötelezően regiszt­ráltatnia kellene az állományát, ami a háztáji tenyésztésre is vonatkoz­na. A cél az „állatok egészségének a védelme”. A tervezett jogszabály persze Európa-szerte hatalmas elé­gedetlenséget váltott ki. Szlovéni­ában máris aláírásgyűjtést szer­veztek ellene. „Egy olyan európai rendelet, amely előírja a háztáji csirkék regisztrációját, még abban az esetben is, ha csupán egy csirke van a háztáji udvarban, elfogadha­tatlan” - mondta a petíciót kezde­ményező Irena Rotarová. Vojtech Bíly, a cseh földművelésügyi tárca szóvivője szerint minden egyes te­nyészet nyilvántartásba vétele és a nyilvántartás naprakészen tartása jelentős terhet róna a tenyésztőkre és a hatóságokra is. A bonyolult re­gisztrációs eljárással a brüsszeli bi­zottság így inkább csak a lakosság kedvét szeretné elvenni a baromfi­­tenyésztéstől, megfosztva a vidé­ken élőket attól a lehetőségtől, hogy legalább részben enyhítsenek a ma­gas infláció miatt rájuk nehezedő nyomáson. A valódi cél így csupán az, hogy még több pénzt vegyenek ki a pénztárcánkból. Ez az, amihez valóban értenek, és amiben biztos nem okoznak csalódást.­ ­ Ezen a vezetéken már csak a politikusok idegei folynak (Kotrha) amibe kerül? SZABÓ LACI az európai tengerpartokra, a szállodák, repülőgé­­pek aktuális kihasználtságára tekintünk, akkor azt gondolhatjuk, hogy vége a járványnak, a telí- JL -A­­tettségi mutatók alapján a legtöbb helyen a 2019-es, pandémia előtti rekordszámokat is túlszárnyalja. Turistát maszkban szinte csak itt-ott látni, pedig az aktuális fertőzöttségi mutatók nem ad­nak okot a fellélegzésre. De meddig marad ez így, mikor kell újra elővenni az oltási igazol­ványokat? A kormányok egyelőre kivárnak, egyik sem akar már lezárásokat, korlátozásokat, az oltási kampányt pedig a legtöbb helyen őszre terve­zik, a várható újabb hullám előtt egy-két hónappal. Szakemberek szerint ugyanis az oltások a legnagyobb védelmet a szűr­ után három-öt hónapig biztosítják, ezzel lehetne minimalizálni az esetleges újabb hullám negatív hatásait, a kórházi kezelések és a súlyos betegek számát. Ha körülnézünk az ismerősök körében, alig akad olyan, akinek ne lenne pár barátja, rokona, családtagja, aki most estett át a fertőzésen. Én magam legalább húsz ilyenről tudok, szinte naponta jönnek a cse­­vegőappokon a két csíkot tartalmazó tesztek. Jómagam is bő két hete szembesültem a pozitív eredménnyel, szerencsére enyhe lefolyással. „Természetesen” egy utazásból hazatérve... Éppen ezért, azaz a házi tesztelések dominanciája miatt tűnhet eny­hének a nyár, hiszen a legtöbben otthon végzik a tesztet, és ha megjele­nik a két csík, legfeljebb önkéntes karanténba vonulnak - már aki. Egyre többen vannak ugyanis, akik az enyhe tünetek miatt úgy érzik, nincs ok az aggodalomra, és a macerás lemondás helyett inkább útnak indulnak, remélem, senkinek nem adom tovább a fertőzési alapon. Pedig az omikron variáns gyors terjedése miatt szinte biztos, hogy ez csak remény marad... Úgy kellett a turizmusnak a mostani telt házas szezon, mint egy falat kenyér. A csaknem két évig tartó teljes vagy részleges lezárások miatt szinte lélegeztetőgépen voltak az ágazat vállalkozásai, most egy kicsit behoznak az elmaradt bevételekből. Az árak az egekben, nem ritka az ezer euró feletti repülőjegyár Európán belül, az uniós hotelek többsége legalább 30-50 százalékkal drágábban kínálja a szabad helyeket, a fel­hőtlen nyaralást. A kormányok is igyekeztek segíteni, a szezonra szinte mindegyik fel­oldotta az összes meglévő korlátozást, a maszkhasználat sem kötelező, júniusban az oltási igazolványt is az utazási emlékek közé tehettük, ab­ban bízva, hogy már nem kell újra leporolni, így nem meglepő, hogy a szállodákban, tengerpartokon, tömegközlekedési eszközökön senki sem visel maszkot, aminek egyenes következménye, hogy sokan a szuvení­rek mellé egy fertőzést is hazahoznak... A legtöbben azonban minden bizonnyal úgy érzik, még az esetleges fertőzés ellenére is megérte nyaralni, újra élvezni a csobbanást, az uta­zás szabadságát. S bár most ez felelőtlenségnek tűnhet is, ám az európai adatok alapján nyáron szinte végigsöpör a járvány a legtöbb országon, a most megszerzett természetes védelem pedig azt is jelentheti, hogy az őszi, téli hullám enyhébb lehet. A felhőtlen nyár után egy újabb keményebb ősz­ tél vár a turizmus­ra, egyrészt, mert a most kiköltekezők közül már kevesen engedhetnek meg maguknak egy újabb utazást, még ha az olcsóbb lesz is, másrészt azért, mert ha beigazolódnak a pesszimista forgatókönyvek, és mégis megérkezik a járvány ikszedik hulláma, ismét előkerülhetnek a masz­kok, az oltási igazolványok, a szűkített utazási lehetőségek. Ám most még a legborúlátóbbak is egyetértenek abban, hogy határzáraktól, le­zárásoktól, lakásfogságoktól és utazás tiltástól már nem kell tartanunk. Kerül, amibe kerül. Valutatúra a mosoly országában GRENDEL ÁGOTA M­egjött a nyár. Nem biztos, hogy a hosszú, de egye­lőre úgy tűnik, a for­ró nyár. Legalábbis nappal. Tűző napsütés, utána hirtelen felindulás, mit keresek itt, kérdi, eltűnik néhány napra, mintha már ősz vagy megint tavasz jött vol­na el, de még fel sem ocsúdik az ember ebből a nyár­ban vagy mi a szösz állapotból, megint vakító napsütés, sehol egy ártatlan esőfel­hő, zivatar előszele. Aki nem nya­ral a tengerparton vagy bárhol egy kellemes, hűs vizű tó, esetleg folyó mellett, a saját levében fürdik. És számolja a napokat. Legszíve­sebben fogná a centiméterét, és mint annak idején a fiatalemberek, akiket két évre besoroztak katoná­nak, vagdosná a centiket, már csak húsz nap, tíz, mindjárt utazom én is. Kiszabadulok ebből a pokolból. Már nem nézi vágyakozva a felpa­kolt kocsikat, amelyek utasainak többsége éjszaka indul, azt hívén, üresek lesznek az utak, reggel­re célba érünk, meghosszabbítva legalább azzal az egy nappal a so­ványka szabadságot. A még otthon maradók tervez­getnek, kalkulálnak, árfolyamokat böngésznek. Listát írnak, mi hiány­zik még, mit kell beszerezni, mit nem praktikus az utolsó pillanatra hagyni. Valójában semmit sem jó az utazás előtti napokra halasztani, de míg vár a munka, addig minden odázódik. Egyik napról a másik­ra, egyik álmatlan, lekifurdalástól terhes éjszakáról a másikra. A listá­ról kihúzott teendők nem akarnak szaporodni, sőt egyre több a még beszerzendő ez meg az. Főleg a pénz, az okoz fejfá­jást. Itthon váltsunk? A határon? Zug pénzbeváltóban? A nyaraló­helyen? Szállodában? Bankban? Talán a bank a legbiztonságosabb, még akkor is előnyös, ha valójá­ban hátrányos. Ott a legrosszabb az árfolyam, ott fizet a kedves ügy­fél­kezelési költséget, akit azzal a kényszermosollyal fogadnak, ame­lyet már megszokhattunk. Tanfo­lyammosolynak is nevezhetnénk, persze, mert valószínűleg külön fejtágítón nevelik az alkalmazotta­kat arra, ha törik, ha szakad, ha az ég a földdel összeér, ha legszíve­sebben kardélre hánynák a jó ég a tudója, hányadik ügyfelet, a bájos mosoly nem tűnhet el az arcukról. A bank maga a mosoly országa. Aki oda belép a pokoli hőségből, a mennyországban kell éreznie magát, ahol bájos angyalok ülnek, akiknek más vágyuk sincs, sem­hogy kiszolgálják a legkedvesebb ügyfelet, függetlenül attól, pénzt hozott-e a bankba, netán kisebb vagy nagyobb összegtől szeretné megszabadítani saját számláját, ami tulajdonképpen nem is az övé, csak virtuálisan, mert a pénzét el­sősorban a bank használja. No de mi van, ha a kedves vagy undok, ellenszenves, kedvetlen be­lépő (nem az a belépő, aki főszere­pet játszik egy operettben, és nem is kezdi el víg, harsogó szólóját) szerényen köszön, aztán megkérdi, váltanak-e eurót másfajta pénzre, mert ő bizony nem szívesen kelne útra egy másfajta ország másfaj­ta pénze nélkül vaktában, család, kisgyerek, mi van, ha gyorsan kell a pénz enni­, innivalóra, netán for­dítottjára, toalettre. Szóval más va­luta kell. Várakozva néz mosolyor­szág tündérkirálynőjére, visszamo­solyog. Mindhiába. A kiírás stimmel, ez itt bank, de pénzt nem váltanak, tessék meg­próbálni a szomszédban. Hátha. Ott is csak szomszédba küldés, és persze hátha van. Ott, pár lépésre, így küldözgetik, mint ahogy a nóta a juhászról mondja, hogy jól van dolga, egyik dombról a másikra te­relgeti nyáját, fújja furulyáját, csak éppen egyik bankból a má­sikba, még abból is, melynek falán ott lóg a fekete elektronikus tábla, melyen vörös számokkal virít az árfolyam. Miért? Mi is a szerepe? Csupán a kész átverés díszlete.

Next