Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-19 / 166. szám

www.ujszo.coml 2022. július 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A Selmecbányai evangé­likus líceum épületén két olyan költő emlék­táblája látható, akik egymás kortársai voltak. Általános irodalomtörténeti szemmel nézve nincs szükség különösebb indok­lásra ahhoz, hogy belegondoljunk, miért is díszítik a falat Petőfi Sándor és Andrej Sládkovic nevei. Ám va­jon hány olyan látogató akad, aki a két 19. századi költőóriást egyként próbálja érteni és szemlélni? Van-e annyira nyitott a magyar és szlo­vák nyelvű kultúra és gondolkodás, hogy a rövid szemlélésnyi idő alatt ugyanolyan érdeklődéssel forduljon mindkét név felé? Ha időnként gyanúsnak tartjuk az emlékfelállítás gyakorlatát, akkor annak alighanem van alapja... Kér­dezzük csak meg mondjuk Ludo­­vít Stúr párkányi büsztjét, de itt-ott akadnak magyar vonatkozású em­lékművek is hasonló előélettel. A szobrok, táblák, miegymások az irodalmat - s hát valójában a törté­nelemszemléletet - magát nem an­­­nyira szolgáló csűrés-csavarásra meglehetősen sok lehetőséget adnak. A mozzanat tetten érhető a selmeci líceum falán is. Petőfi táblája 1896- ban, Sládkovicé pedig 1920-ban ke­rült fel a homlokzatra. Utóbbival rá­adásul szó szerint „a szabadság má­sodik évében” történt meg mindez. Nem biztos, hogy az efféle mögöttes jelentések jót tesznek „Az apostol” vagy a „Marina” olvasásának, holott épp ez lenne a lényeg, ha már iroda­lomról beszélünk. Vagy nem? Kockáztassuk meg: néhány sajá­tos érdeklődésű egyénen kívül nem sokak fantáziáját fogja megmoz­gatni Petőfi és Sládkovic kettőse az épülethomlokzaton - s a sort még egyébként folytathatnánk, hiszen járt ide Mikszáth Kálmán is, a taná­rok között pedig például megtalál­juk Pavol Dobäinskyt. Ha a szlová­kiai tájakhoz kapcsolódó neves sze­mélyiségekről van szó, s ez valakit érdekel, az jó eséllyel „magyaros” vagy „szlovákos” szemmel fogja fürkészni az emlékeket, kötődése­ket. A kódokat pedig már igen korán megkapjuk. Egy magyar alapiskola diákjai Hibben Balassi sírját keresik majd a legnagyobb valószínűséggel, míg Dobroslav Chrobák nevét, ha egyáltalán regisztrálják, apatikusan továbblépnek, esetleg némi iróniá­val élcelődnek majd a szlovák iroda­lom „kicsinységén”. A párhuzamos vonalon ugyancsak hasonló jelenség a valószínű: ott Chrobák lesz az ér­dekes, Balassi az érdektelen. Gyakori megállapítás Szlováki­ában, hogy a „szlovákok” nem ér­tik a „magyarokat” és vice versa. Meglehet, a magyar közegben fel­nevelkedő személyek talán-talán jobban belelátnak a szlovák identi­tás rejtelmeibe, s van némi alapve­tő ismeretük a szlovák kultúrtör­ténetről is - de ez jórészt az állami iskolákban kötelezően átadandó és gyakorlatilag formális (!) tudás­anyag miatt lehet így, míg a szlo­vák tannyelvű intézményekben még ennyire sem szerepel a me­nüsorban a „magyar világ” isme­rete. Nincsenek tehát jól átgondolt, intézményes megoldások, a ma­gyar-szlovák közös terek ügye ke­vesek „üveggyöngyjátéka” csupán, s a szakadékok mélységét tekint­ve úgy tűnik, az is marad. Üdítő, amikor a Rádió Devízen magyar kortárs irodalomról szól egy mű­sor, vagy ha kurrens szlovák szer­ző műve kerül ki magyarul a köny­vesboltok polcaira, de vajon en­­­nyi elegendő-e? Egyáltalán van-e igény többre? A magyar-szlovák párbeszéd jövője szempontjából ám az aligha valószínű, hogy ele­gendőek lesznek az oly sokszor és hangosan követelt politikai és jogi gesztusok, lépések, vagy a külön­féle jelképek, ha ezekkel párhuza­mosan nem fejlődnek ki a minden­­napiságra és a szellemi életre egy­ként vonatkozó gyakorlatok. Petőfitől Sládkovicig egy közös térben Megegyeztünk, hogy megegyezünk... (Lubomír Kotrha) Iránnak is lesz atombombája? Irán műszaki értelemben ké­pes atombombát építeni, de még nem döntötte el, hogy megteszi-e - mondta az al- Dzsazíra hírtévének Kamal Harrazi, aki Ali Hamenei ajatollah, az ország vallási és politikai vezetőjének egyik ma­gas rangú tanácsadója. „Néhány napon belül képesek vol­tunk 60%-osra dúsítani az uránt, és könnyedén képesek leszünk 90%­­os dúsítottságú urán előállítására” - mondta Harrazi, hozzátéve: Irán so­sem fog alkudozni rakétaprogramjá­ról, sem pedig regionális politikájáról. Irán és az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak 5 állandó tagja, az Egyesült Ál­lamok, Kína, Oroszország, Francia­­ország és Nagy-Britannia, valamint Németország 2015-ben szerződésben állapodott meg, hogy Irán nukleáris tevékenységének korlátozása fejében feloldják az ellene elrendelt büntető­­intézkedéseket. Donald Trump előző amerikai elnök 2018-ban egyoldalúan kiléptette országát az atomalkuból, és újból bevezette az iráni gazdasá­got fojtogató szankciókat. Erre vá­laszul Irán is felhagyott azzal, hogy tartsa magát a nemzetközi szerződés­ben rögzített kötelezettségeihez. Irán tagadta, hogy atomprogramja kato­nai célt szolgálna, és hangsúlyozta, hogy az amerikai szankciók feloldá­sa esetében visszatér az atomalkuban foglalt kötelezettségei teljesítéséhez. A többhatalmi megállapodás újra­élesztéséről Bécsben el is indultak a tárgyalások. Gesztusértékű volt, hogy februárban az amerikai kor­mány feloldotta a szankciók egy részét Iránnal szemben. Joe Biden amerikai elnök néhány napja azt mondta, legvégső esetben akár erő­vel is megakadályozná, hogy Irán atomfegyverhez jusson. (telex hu) 7 A Stones és az emberiség JUHÁSZ KATALIN kellett volna mennem pénteken a bécsi Rolling Sto­­nes-koncertre. Ezt már másnap éreztem, kollégáim lelkes beszámolóit olvasva, és persze a közösségi oldalon kom­­mentelők posztjait böngészve, amelyekből csak úgy süt a boldogság. Beatles-rajongóként sosem izgatott igazán a „másik” zene­kar, de mégiscsak a kultúra egy része fog eltűnni velük. Ne ijedjenek meg, nem szándékozom összehasonlítani a Stonest és a Beatlest fontosság szempontjából­­ maradjunk annyiban, hogy mind­két zenekar letette a magáét az asztalra, ráadásul a Rolling Stones má­ig aktív, még ha évtizedek óta nagyjából ugyanazt a 12 számot játsszák is a koncerteken. Hatvan éve űzik az ipart, sanszos, hogy a színpadról viszik őket a temetőbe, ahogy az a dobosukkal (majdnem) megtörtént. Charlie Watts még pótolható volt, de Mick Jagger vagy Keith Richards nélkül már nem léphetnének fel. Szóval aki lemarad erről az európai turnéról, az valószínűleg elszalasztja az utolsó lehetőséget, és többé nem láthatja saját szemével a rocktörténet három legfontosabb zeneka­rának egyikét. (A harmadik a Led Zeppelin, nem csak szerintem.) Mindez egyszerű morfondírozásnak tűnhet részemről, de talán több annál. Mert mostanában nemcsak a zenében próbálom összegyűjtögetni az emberiség számára meghatározó kulturális teljesítményeket, hanem szinte valamennyi művészeti ágban. Filmklasszikusokat nézek, fontos könyvekbe olvasok bele újra, régi színházi előadások felvételeit keres­gélem, kiállításmegnyitókra szóló, megsárgult meghívókat találok a szekrény alján, és nincs szívem kidobni őket. Nem tudni, meddig létezik még az emberiség, mert egyre több jel mutat arra, hogy közeledünk a véghez. Elpusztítjuk, élhetetlenné tes­­­szük a bolygót, mert a legerősebb országok és a legnagyobb cégek még mindig saját, pillanatnyi érdekeiket tartják szem előtt, nem az emberi­ség jövőjét. De a gyengébb országokkal, kisebb cégekkel is ugyanez a helyzet. Az emberek pedig szépen szelektálják a háztartási hulladékot, visszaviszik a műanyag flakonokat, amitől javul a közérzetük, és azt hiszik, érdemben tettek valamit. Persze, jobb úgy várni a véget, ha nyu­godtak vagyunk közben. A pandémia újabb hullámát is nyugodtan várjuk, illetve nem veszünk tudomást róla. Hagyjanak minket békén a rossz hírekkel, elegünk van, nyaralni akarunk! Pedig múlt pénteken, a bécsi Rolling Stones-koncert napján Szlovákiában már 846 új fertőzöttet találtak, mindössze 1740 PCR-teszt alapján. Ugyanígy kezdünk viszonyulni az Ukrajnában dúló háborúhoz is — belefáradtunk, belefásultunk az erről szóló hírekbe, pedig nagyon nem kellene. Mert ha meg is ússzuk országunk közvetlen lebombázását, a gazdasági hatásokat nem úszhatjuk meg. Éhínség jön és energiaínség (a kettő összefügg), szóval aki eddig abban reménykedett, hogy egyszer majd jobb, könnyebb lesz az élete, megveheti mindazt, amire vágyik, elutazhat álmai nyaralására, azzal közlöm, hogy már megvolt a jó élet. Hogy mindeddig azt élvezhettük. Talán emiatt (is) nosztalgiázom ennyit a művészeteket illetően, a megkérdőjelezhetetlen értékeket keresgélve. Mert a kultúra azon kevés dolgok egyike, amely megkülönbözteti az embert az állattól. És a ránk, illetve unokáinkra váró, fennmaradásért vívott harc során ez lesz az el­ső, amiről le kell majd mondanunk... FIGYELŐ Ma kezdődik a tusványosi tábor Az élet örök értékeihez és a tábor hagyományaihoz ragaszkodás jegyében „Van, ami örök” mottó­val ma kezdődik az erdélyi Tus­­nádfürdőn a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Az erdélyi Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és a budapesti székhelyű Kisebbségekért - Pro Minoritásé Alapítvány Tusványosként em­legetett, vasárnap hajnalig tartó rendezvénysorozata több mint négyszáz közéleti és szórakoztató programmal várja az érdeklődő­ket. A Tusványos egyedi színfolt a nyári rendezvénykínálatban, mely három évtizede ötvözi a közéle­ti és politikai témákat kulturális programokkal és szórakozási le­hetőséggel. Az időszerű politi­kai témákat idén négy témakörbe csoportosították. Az első a háború és következményei, a második a gazdasági helyzet és a válságke­zelés, a harmadik Európa jövője, kilátásai, a negyedik pedig „min­den, ami nemzetpolitika”. Idén sem marad el a Kárpát-me­dencében működő magyar ér­dekvédelmi szervezetek és pár­tok vezetőinek péntek délelőtti nemzetpolitikai kerekasztala, szombaton pedig Orbán Viktor miniszterelnök és Tőkés László, az EMNT elnöke tart előa­dást. Újdonság lesz a Magyar Kultúra sátor és a Buzánszky Jenő-sportterasz, ahol sok je­les magyar sportolóval, olim­pikonnal és Marco Rossival, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányával is találkozhatnak az érdeklődők. A „nulladik napi” koncertekkel— a Transylvanium, Nagy Feró és a Beatrice, valamint a Tankcsapda fellépésével - ma este kezdődik a 31. Bálványosi Nyári Szabadegye­tem és Diáktábor rendezvénysoro­zata, a szakmai-közéleti progra­mok hivatalos megnyitója holnap délelőtt lesz. A hét folyamán a Margaret Island, Kowalsky meg a Vega, az Aurevoir, a Bagossy Brothers Company, a 4S Street, a Blahalouisiana, Szabó Balázs Bandája és a Honeybeast is fellép. A részletes program a Tusványos. ro honlapon található, és mobilal­kalmazással is elérhető. (MTI)

Next