Uj Világ, 1951. december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1951-08-16 / 33. szám
Csütörtök, 1951 augusztus 16. ÚJVILÁG központtól, ott a brigád gondoskodik róla, hogy mindenki számára legyen főtt étel. Az idénymunkásoknak, akikkel nem jön velük a feleségük, a kolhoz főzet olcsón és jól. — Hol lehet venni ruhát, edényt? — Minden kolhozban van 3—4 üzlet. Mint a mi Népboltjaink, olyanok, csakhogy nem államiak, hanem a fogyasztási szövetkezet boltjai. Pontosan azt a minőséget lehet bennük kapni, amit Moszkvában láttam az óriási, fényes áruházakban, és pontosan azon az áron. Megfigyeltem. Nincs külön szállítási költség. — Ki vigyáz a gyerekekre? — Ha csak a férj dolgozik, akkor az asszony. Ha az asszony is dolgozik, akkor a nagyanyjuk. Amikor nincs a gyerek a bölcsődében, a napköziben vagy az óvodában. Mert minden brigádnak magának van bölcsődéje, óvodája, napközije a kolhoz költségén. Az iskolát és a kórházat is a kolhoz építteti, de a nevelőket, az orvost már az állam fizeti. — Amit természetben kap, meg amiláztájon terem, azt nem lehet mind elélni. Mit csinál vele, hol adja el? — Átveszik az állami felvásárlók, a kooperatívák. Szabad árfolyamon. Mert hektáronként például 120—130 kiló gabonát szolgáltat be a kolhoz, mázsánkint 12 rubeles áron, a többiért ennek az árnak sokszorosát fizeti a szabadpiac. Nagy üdülőhelyeken, mint ott Jesszenzukiban például nyaranta egyszerre 70—80 ezer ember pihen. A szanatóriumok éttermei szabad áron veszik át a terményeket a kolhozoktól. — Beszélj, Bernet elvtárs, a gépállomás dolgozóiról. — A Sztálin kolhoz még másik négy kolhozzal együtt egy gépállomástól tapja a magáéhoz a szükséges gépetet Szerződése van a gépállomással. A tombájnosokat a kolhoz fizeti munkaegység alapján, az élelmezésükről is gondoskodik. Ezenfelül az állam adja illandó havi fizetésüket mert a téli hólapokban nem járnak ki a kolhozokba, hanem a központban javítják és készítik elő a gépeket. — Mi van ott a kisiparosokkal? — A kolhoz rendez be nekik műhelyt is munkaegységben adja a kolhoz jövedelméből a részesedést, éppúgy, mint a méhésznek, az állatok gondozóinak vagy a kovácsnak. Egy fiatal fiú kérdezi: — Szórakoznak-e ott is a magamkorabeliek? — Szórakoznak. Táncolni mennek a clubba, színdarabra készülnek, a kolhoz zenekarában játszanak, moziba menjek. Én is táncoltam minden este, amíg ott voltam. Egy öreg néni szól közbe és jót nevik az egész terem a közbeszóláson: — De nem kötelező tán moziba járni?! — Nem. Inkább fizetni kell a moziban. Télen minden este, nyáron háromkor egy héten van mozi. (Nagy jelzés, vidámság a teremben.) — Ágasbúzát láttál-e? — Láttam. El is hoztam ezt a háom kalászt. — Kibontja a selyempapírba takart kalászokat, megmutatja. — Ez a jarovizált tavaszi. 121 szem van ebben az egy kalászban. Ez az ágasbúza — 40—50—60 mázsát ad egy hektáron. — Mi a rubel vásárlóereje? Mondjuk — bort vettél-e? — Nem vettem, mert kaptunk minden ebédhez, vacsorához. Jó bort. De megkérdeztem az árát az egyik kolhozkorcsmában, 3,20 meg 4 rubelért mérték literjét A hétdecis üveg sör olcsóbb, az csak egy rubel 20 kopejka. Öt rubel a disznóhús kilója, de a kolhoztag a maga kolhozában 3 és fél rubelért kapja. — Aztán mindent lehet ott venni? — Mindent. Kenyeret, vajat, húst jegy nélkül. Cipőt, ágyhuzatravalót, kartont, flanellt. Amennyit akarnak. Korlátozás nincs. — Mikor főznek ott az asszonyok, amikor egész nap dolgoznak? — Ha nincs aki főzzön, az asszony csak fél napot dolgozik, vagy amenynyit akar. Aztán hazamegy és megfőz. — A háztáji gazdaság után mennyit adózik ott az ember? — Semennyit. Csak a kolhoz adózik a közös munka jövedelme után. Ezt be is veszik a költségvetésbe. A háztáji termés után nincs adó. — És igazán eladhatja, amit nem élnek fel? Szabadon? — El. Azt csinál a gabonájával, a jószága szaporulatával, amit akar. — Azt mondtad, Bernát Józsi, hogy egy hektáron 30 mázsa búzát arattak. Azt mondom én, mi is ott tartunk már, mert egy kataszteri holdon nálunk is megtermett 16 mázsa. Olyan ez, mintha egy hektáron 28 mázsánk termett volna. — Az ám, de nem átlagban! Átlagban 11 mázsát értünk el. A kolhoz pedig 30 mázsát hektárján. Ezt így vegyék. Helyesli az egyik öreg paraszt: — 310 kiló árpája lett itt valakinek egy holdon. A Mélyvölgyben 6 mázsa volt a legtöbb az idén. Az öreg Virág áll fel ismét, már vagy hatodszor. — Aztán találkoztál-eelégedetlen emberrel? — Nem találkoztam sehol — mondja Bernát határozottan. — Senki sem panaszkodott? — Nem. Csupa megelégedést, jólétet, örömöt láttam. A küldöttnek még sok kérdésre kell felelnie Az előadás után is még csoportokba verődve tárgyalnak az emberek. Pedig közel az éjfél s hajnalban már a gépnél kell lenni. Együtt jövünk ki Bernáttal az éjszakai csendbe. Velünk van a párttitkár és a községi tanács elnöke. Biztos, hogy mindannyian ugyanarra gondolunk: a szocializmusra, a jövő Perkáta községre. Mintha mindnyájunk gondolata szólalna meg benne, úgy hallgatjuk Bernát József szavát: — Mintaszerű szövetkezetet akarok magunknak. Olyant, amilyeneket kint láttunk. Nem nyugszom én addig, amíg meg nem valósítjuk a szovjet példát. A fejlett, virágzó szovjet kolhozok példáját: a szocialista, nagyüzemi gazdaságot. A csillagos ég alját a Duna felől egy nagy város felverődő fénye teszi derengővé: közel ide, a dombokon túl a béke és szabadság szocialista városát építi a magyar munkás. Dunapentelét, k. I. k Sztavropolvkzki Sztálin kolhoz patikája. Most végezte az egyetemet Ljubov Padasz gyógyszerésznő, egy kolhozparaszt lánya tésnap délelőtt a község 15 legjobban dolgozó parasztja bejelentette a tanácsoszt elviszik, hogy őszre Adony Dadalista községlegyen. A megbeszélésen s Ferenc, Gelencsér József, Ragyalik Ferenc, Klein János, Tóth József, Ódor, Hollentoner János és Pletscher Pál középparasztok A Sztavropol-vidéke Északi Sarkcsillag kőihez tagjai a vendégbarátság kifejezésére sóval és kenyérrel fogadják a magyar küldöttséget Új gépek a kolhozmezőn .A betakarítás idénymunka és nem szeret várni. Ha idejében betakarítottál — nyertél, ha elkéstél a betakarítással — vesztettél. Az arató-cséplőgép jelentősége az, hogy segít idejében betakarítani a termést" — mondta Sztálin 1935-ben az élenjáró arató- és cséplőgépkezelők és kezelőnők értekezletén. 16 év múlt el az emlékezetes beszéd óta. Hatalmas változáson ment át ez idő alatt a Szovjetunió mezőgazdasága. A kolhozparasztok lassan elfelejtik, mi az: tűző napon görnyedni, kézi erővel végezni a munka nehezét. Ott, ahol 16 év előtt még ritkaságszámba ment az arató-cséplőgép, ma modern kombájnokkal takarítják be a gabonát, gyapotot, lent, cukorrépát, sőt a kukoricát, dohányt, paprikát és paradicsomot is. A tveri kormányzóságban a múlt század végén Andrej Romanovics Vlaszenkó agronómus azzal a „forradalmi gondolattal” foglalkozott, hogy olyan gépet szerkeszt, amely egyidejűleg aratja és csépeli a búzát. Tervét még abban az évben 1868-ben megvalósította. Gépét vágószerkezettel szerelte fel, amely az érett kalászokat leszelte, ezeket aztán emelőszerkezet dobta a dobba. A dob alá süllyesztett szekrénybe hullott a kicsépelt szem. A kombájn elé akkor még lovakat fogtak. Vjaszenko „arató-cséplőgépe” 20-szor gyorsabban végezte az aratás és cséplés munkáját, mint a kézi aratók, és 8-szor nagyobb volt a teljesítőképessége, mint a „MacCormick”-féle amerikai kombájnoknak. A cári Oroszországnak azonban nem volt érdekében felkarolni Vlaszenko nagyszerű ötletét. Kellő támogatás híján az első gépet nem követte több, 1I évvel később, 1878-ban, ezért reklámozhatták az amerikai lapok nagyhangon az ő arató-cséplőgépüket, amelyet kombájnnak neveztek el. Az orosz tudósok azonnal felfigyeltek erre az amerikai kombájnra és megállapították, hogy „mindenestül Vlaszenko találmánya, csak nehézkesebb és sok szemet veszít el, míg Vlaszenko gépe mögött nehéz lenne elhullajtott szemet találni." 182 ezer kombájn tíz év alatt A szovjet hatalom már az első években igyekezett modern gépekkel ellátni a falut. Ezek között a kombájn jutott a legnagyobb szerephez. 1930-ban jelentek meg az első „Kommunár”-ok. Tíz évvel később már 182 ezer modern kombájnnal rendelkezett és a háború utáni 5 éves terv során csak új gabonakombájnból 93 ezer darabot kapott a szovjet mezőgazdaság. A magánjáró arató-cséplőgép, a gyapotszedő-, a cukorrépakombájnok mellé a szovjet agrotechnika mind újabb kombájnokat hoz létre. Ilyen a „KOK 2” burgonyakombájn. Ez egy nap alatt 3 és fél hektárról takarítja be a burgonyát A hozzá hasonló „TEK 2” típusú burgonyakombájn pedig 60 ember munkáját helyettesíti. A „ZsMR—3,2” rizskombájn óránként 1—1,2 hektárról takarítja be a rizst. Kevesebb munkával nagyobb eredmény Az 1951-es év újdonsága, a „KU—2” kukoricakombájn, levágja a kukoricaszárat, leválasztja a csövet a szárról és felaprítja a szárat. A leválasztott csövet tartályba önti, a felaprított szárA „KU—2” típusú kukoricakombájn egyidejűleg két soron aratja le a kukoricát tömeget pedig egy másik targoncába üríti. A két sorra beállított kombájn 70—90 centiméter szélességben óránként 314 hektárról takarítja be a kukoricát. A kukoricskombájnhoz mindössze két ember kell: a kombájnkezelő és egy traktorista. A szovjet kolhozparasztok a lenaratás és nyüvés fáradságos munkáját az „UK—7’* típusú lenkombájnnal végzik A „LK—7” típusú lenkombájn elvégzi a nyűvés munkáját, kifésüli és leválasztja a magtokot és a lenszalmát kévébe köti. Óránként 1 hektáron takarítja be a lent és 15 ember munkáját végzi egyszerre. A lenkombájnnal aratott lent a betakarítás után azonnal ki lehet teríteni a harmatáztatás helyén, a kézzel aratott lent csak 2—3 hét után. Ukrajnában, a Krímben és a Kubán vidékén már dohánykombájnok is működnek. Ezek 10—12 ember munkáját végzik. Egyes alkatrészeinek cserélésével ugyanez a kombájn káposztát, paradicsomot és zöldpaprikát is betakarít. A vetés elvégzésére is használható, egy nap alatt 3—4 hektárt tud bevetni dohánnyal, paradicsommal, paprikával. A szovjet agrotechnikusoknak az a terve, hogy rövidesen a napraforgót, kok-szagizt (a kaucsuk ipari növényét) és más kultúrnövényeket is a kombájn takarítsa be. Nem kell már kézzel kiszedni a földből a burgonyát A „KOK—2“ típusú burgonyakombájn egy nap alatt 3 és fél hektárnyi burgonyát takarít be — Vidámarcú, jókedvű öregekkel találkoztam. — mondotta Pintér Károly, a Szovjetunióból hazatért parasztküldött Pilisen tartott beszámolójában , mert a kolhozok bőséges termése jó módot, gondtalan öregséget biztosít számukra. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja Vaszilij Bingyuk kolhozparaszt élete is. Bingyuk 79 éves, mosolygósképű ember. A harkovkörnyéki Kirovkolhoz egyik legöregebb kolhozparasztja. Minden oka megvan arra, hogy elégedett legyen. Az elmúlt télen a kolhoz kitatarozta a házát, bevezette hozzá a villanyt. De a kolhozisták még ezenfelül is kedvében akartak járni az öregnek, ezért szerelték be házába a rádiót is. Bingyuk apó most boldogan és büszkén jár-kel a kolhozban. Nincs gondja semmire. Feleségével együtt pénzbeli nyugdíjat és természetben fél mázsa gabonát kap a kolhoztól. Kap még darát, húst, zsírt, olajat és cukrot. Az elmúlt ősz végén a kolhoz megint ruhát, csizmát és télikabátot vásárolt az öregeknek. Bingyuk apó esténként fel szokta keresni szomszédját, Alekszander Vanyusenko apót. Ilyenkor sakkoznak, kóstolgatják a kolhoz borocskáját és hosszasan elbeszélgetnek. Vanyusenko apó több mint 30 esztendei becsületes munka után vonult nyugalomba, akárcsak Bingyuk apó. Saját házában él ő is. Napközben elkapálgat konyhakertjében és kis gyümölcsösében. Mert hát dolog nélkül bizony nehezen tudna ellenni. Bele is betegednék. A kolhozok az öreg és munkaképtelen kolhozparasztoknak sokoldalú segítséget nyújtanak. Életemmel, ruházattal, de még tüzelővel is ellátják őket. Ingyen járatják számukra az újságokat és folyóiratokat A Sztálini Alkotmány — a mi Alkotmányunk példája — törvénybe iktatta a szovjet polgárok egyik legfontosabb jogát, jogot az anyagi ellátásra öregség és betegség esetén. De mi történik, ha — mondjuk — Petrov kolhozparasztot szélütés éri, vagy tüdőgyulladást kap? Ingyenes orvosi ellátásban részesül. Az Alkotmány gondoskodik a kolhozok tagjainak társadalmi biztosításáról. A kolhozok öregségi és rokkantsági kölcsönös segítő alapjára a kolhoz összbevételéből évente legalább két százalékot levonnak. A harkovkörnyéki Sztálin-kolhozban például az öregségi alap tavaly, pénzben kifejezve, több mint 18 ezer rubel volt. Az idén a bőséges terméseredmények folytán ez az összeg a kétszeresére emelkedik. Pedig a kolhozban csupán négy nyugalombavonult kolhozparaszt él. A 81 éves Martin Halama kovács például harmincévi munkája után vonult nyugalomba. Amikor meglátogatja őt a vele egykorú Arhip Dubovoj nyugdíjas kolhozparaszt, beszélgetés közben már nem idézik a múltat. Rég elfeledték. A máról, a kolhoz fejlődéséről, a kolhozparasztok kulturális színvonalának és jólétének gyors emelkedéséről beszélgetnek. Arról, amit maguk körül látnak. — Az igazat megvallva, — mondja sokszor Arhip Dubovoj apó — szeretnék még annyit élni, amennyit már eddig leéltem. S