Uj Világ, 1953. június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1953-02-26 / 9. szám
Gyikusin elvtárssal a Rákosi Művekben Vlagyimir Ivanovics Gyikusin, a Szovjetunió első önműködő autómotordugattyú üzemének főmérnöke, elátogatott a Rákosi Mátyás Művek gépgyárába, hogy tapasztalataival, tanácsaival segítse a magyar dolgozókat. Tapasztalatokban gazdag élet áll mögötte A Szovjetunió egyik legkiválóbb automatizálási szakembere. Több mint két évtizede a Fémforgácsológépek Kísérleti Tudományos Intézetben dolgozik, s az automatizálás terén végzett alkotó munkájáért Lenin-renddel és kétszer Sztálindíjjal tüntették ki. Segíteni sokféleképpen lehet. A segítségnek egyik, talán legértékesebb módja az önzetlen, baráti jótanács. Itt, a gépek világában, ahol a forgácsolók gépéből szaporán tekergőzik a sokféle színben csillogó acélforgács, oly otthonosan mozog, mintha minden és mindezűd régi ismerőse lenne. Szinte a szemekből olvassa ki a kérdést és azonnal válaszol. Nagy problémája az üzemnek, hogy az újtípusú esztergagépek gyártásánál hogyan köszörüljék a prizmát? Gyikusin elvtárs elmagyarázza, hogy az edzett prizma alját is meg kell köszörülni, majd rácsavarozni az ágyra s fientán sirdtöszörűn átköszörülni. Ha a prizma alsó része „nyersen” maradna, elhúzná az ágyat és a gép pontatlanul dolgozna. — Hát a készülékezés? Most 48 óra a kifutási idő. Gyikusin elvtárs kérdéssel válaszol: — Mért nem bontják műveletekre? Akkor 15—20 órára csökkenne a kifutási idő... Erre nem is gondoltak — pedig milyen egyszerű. Hosszan időzik Bordás András sztahanovistaés Muszka Imre Kossuthdíjas sztahanovista esztergályos gépénél. A vídiákról beszél velük. Egyszerű, közvetlen beszélgetés ez — szakemberek ismerkednek egymással. Riczinger Géza esztergályos gépe mellett Gyikusin elvtárs első szava a dicséreté. Aztán tanácsot ad. Látja, hogy Riczinger áttétellel munkálja meg a fürészdaraboló alkatrészt. — Bikov ezt gyorsfordulattal csinálja s ahhoz másként kell köszörülni a kést — mondja a szovjet vendég. — Aztán papírt és töltőtollat vesz be és lerajzolja, milyen szögben kell köszörülni a kést. A szereldében vadonatúj gépek sorakoznak katonás rendben. Automata marógépek... Horizontal padok ... Az automatizálás kitűnő szakembere hamarosan észreveszi a próbapadon lévő vertikális-horizontális speciális marógépet. Kívánságára bekapcsolják s az olaj szertefröccsen. Gyikusin elvters szorosan a gép mellett áll, amelyet most gyorsmenetre kapcsolnak át. Vlagyimir Gyikusin örömmel látja, hogy ezen a gépen biztonsági kapcsolás van. Tovább kellene mennie, de nehezen válik meg ettől a géptől, hisz ez már azt a jövőt képviseli, amikor minden munkás automatagépen dolgozik majd. Korcsmáros József revizornak sugárzik az arca, amikor a szovjet vendég feléje fordul és elégedetten mondja: — Haraso. A kultúrteremben sztahanovisták, mérnökök, művezetők gyűlnek össze. A Rákosi Művek gépgyárának dolgozói kérdeznek — a Sztálin-díjas tervezőmérnök felel. Az első kérdést Muszka Imre teszi fel. A Koleszov-féle mélyvárás iránt érdeklődik, amely néhány héta oly élénken foglalkoztatja gépiparunk dolgozóit. — A Koleszov-féle módszer — hangzik Gyikusin elvtára válasza — a munka termelékenységét nagy mértékben fokozza. Koleszov 300 milliméteres csúcsmagasságú esztergapadon dolgozik, 2—3 milliméteres előtolással és mintegy 2 milliméteres fogásmélységgel. Sok nagyszerű újításával jelentősen csökkentette a mellékidőt. Legnagyobb érdeme, hogy a régi esztergapadok teljesítményét jelentősen növelte. Ha Muszka elvtárs alkalmazza ezt az újítást, arra törekedjék, hogy a ráhagyás minél kisebb legyen. Muszka Imre elmondta, hogy már kipróbálta az új eljárást és 60—65 kilogrammos anyagon 2 milliméteres fogásmélységig jutott Pernyei János a kísérleti üzem szervezésével kapcsolatos problémákra kért felvilágosítást. Gyikusin elvtárs elmondta, hogy a Szovjetunió minden nagyobb gyárában van kísérleti üzem, amelynek feladata az új konstrukció kipróbálása. Ezután tömören, néhány mondatban sűríti össze a néhány órás látogatás folyamán szerzett benyomásait: — Nagyon tetszett nekem a gyár korszerű gépi berendezése. Ha javul a dolgozóknak a munkához való viszonya, úgy ezzel a gépparkkal sok éven át eredményesen dolgozhatnak. Meglepett, hogy kevés fiatal szakmunkással találkoztam... Őszinte örömmel tapasztaltam azt a gondosságot és figyelmet, amelyet néhány fontos alkatrész gyártására fordítanak. Volt azonban valami, ami nem tetszett Az, hogy munkaidő alatt sok ember nincs a munkahelyén, ide-oda járkál. Lehet, hogy ez kivételes eset volt, mindenesetre úgy érzem, fel kell erre hívnom a figyelmet... A dolgozókkal folytatott beszélgetés során feltettem a kérdést: hogyan teljesítik a tervüket. Azt a választ kaptam: nem teljes mértékben .. Nálunk a terv nemteljesítése a gyár egész kollektívájának szégyene!... így fonódott össze Vlagyimir Gyacusin szavaiban az elismerés és a bírálat. A dolgozók hálával és szeretettel fogadták a kiváló szovjet mérnök tanácsait, útmutatásait. A Rákosi Művek és a többi magyar gyár dolgozóinak feladata, hogy ezeket a baráti tapasztalatokat hasznosítsák, alkalmazzák a munkájukban és közös erővel az egész népgazdaságunkat felemelő nagy tettekké váltsák. Vlágy Imir Gyikusin kétszer a Sxtella-díjas főtervező a Rákosi Mátyás Művek Gépgyárában Muszka Imre Kossuth-díjas sztahanovista esztergályossal (balról) a Koleszov-féle gyorsvágásról beszélget Ivan Bargyin akadémikus a miskol tériumában megtekinti az új hyd docens, a kén-Marija Ovszjannyikova a •*»'Erzsébet iga Szombat volt, egyszerű hétköznap, mégis annyian gyűltek össze a dánszentmiklósi Micsurin tsz portáján, mint a legszebb ünnepnapokon. Nemcsak az idevalósiak jöttek el, hanem a ceglédi, nagykőrösi, albertirsai és egyéb környékbeli termelőszövetkezetekből is. Ideszaladtak a gyerekek is édesanyjuk kölénye mellől, mert otthon shajlották, hogy kedves vendég érkezik a szövetkezetbe. Tavaszias szél kószált a vakító, fehérre meszelt gazdasági épületek és a rügyetváró fák ágai között. A tszes népe a nagyszerű szovjet asszonyról beszélgetett, aki most eljön hozzájuk. Azok, akiknek a megtiszteltetés jutott, hogy majd üdvözölhetik, a szavakat latolgatták. S amikor megérkezett Marija Dimitrijevna Ovszjepinyikova, a közgazdasági tudományok kandidátusa, a „Szovjetszkaja Zsenscsina" főszerkesztője, az eltervezett ünnepélyes mondatok helyett egyszerű, közvetlen szavakat diktált a szívük. A szovjet asszony derűs arcából, meleg mosolyából a mérhetetlen gazdagságú szovjet föld melege áradt a dánszentmiklósiakra. Egy te regénye A termelőszövetkezet kultúrházában Tabányi Pál, a Micsurin tsz elnökének szavai nyomán, egy magyar termelőszövetkezet regénye bomlott ki Ovszjannyikova elvtársnő előtt. Ezt a regényt maga az élet írta. Szerzőinek és szereplőinek egy része itt ül a hosszú, fehérrel terített asztalnál. 1944 december 2-án kezdődött. A felszabadulás örökké emlékezetes napján... Mint gyorsan pergő filmen, megelevenednek az események. Földosztás... A Ceglédi Takarékpénztári Egyesülés egykori 176 kataszteri hold gyümölcsösét a földigénylő bizottság — a józan gondolkozású parasztok határozata alapján — nem karózta ki, csupán papíron osztotta szét egy-egy holdra s annál nagyobb területekre. így alakult meg a Dánszentmiklósi Földművesek Gyümölcs-Szőlőtermelő és Értékesítő Szövetkezete. De nem volt pénz, felszerelés, igavonó állat. Semmi sem volt. A juttatottak szántóföldjeiken egyénileg gazdálkodtak, a gyümölcsösbe és szőlőbe csak akkor jöttek dolgozni, ha keskeny parcelláikon nem volt munka. Az osztalékot nem a végzett munka, hanem a holdak arányában kapták... 1946... A visszaszivárgó intézők és földesurak bomlasztó munkájának ideje. Ezek a szőlőt és gyümölcsöt bérbeadják a hírhedt Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének, ők parancsolták a következő évben 200 parasztembernek, hogy a férgek és pajzstetvek ellen még csak nagyjából kikísérletezett méreggel permetezzen. Három meghalt közülük a méregtől, nyolcvanat súlyos, százat pedig könnyebb mérgezési tünetekkel kórházbaszállítottak. A vétkesek ellen megindult az eljárás, ketten öngyilkosok lettek... 1949-ben III. típusú szövetkezetté alakultak. A tagok akkor még mindig csak a szőlővel és a gyümölcsössel voltak a szövetkezetben, egészen a szeptemberi tagosításig. Aki bevitték a földet is. Aztán decemberb felvették a Micsurin nevet. Fejlődtek gyarapodtak. Úgy forrott ki itt az él mint az új bor. Ma a szövetkezet tagja 1000 holdat meghaladó szán terület, 72 hold szőlő és 189 hold gümölcsös tulajdonosa. Vagyonuk 5,789, forint. A dánszentmiklósi milliomosok bűkén mutatják meg birodalmukat. Ovannyikova elvtársnő jól ismeri a khozok életét. A tehénistállóban a hozam iránt érdeklődik. Megkérdi van-e a szövetkezetben Zootechnik vagy az agronómus látja el ezt a mikakört is? Miért nem dolgoznak a henek körüi asszonyok? Fogas kér ez, amelyet Varga István agronón próbál megmagyarázni. — A borjúnevelésnél is csak fért vannak? Vonják csak be bátran asszonyokat az állattenyésztésbe — — sotyog Ovszjannyikova elvtársnő. Amerre jár, a présházban, az anyaraktárban, a pincében, mindenütt, újságíró és a közgazdász érdeklő ösztönzi. Egy helyen új burgonyaüli gépet lát meg — Bernula Sándor Krizsán István tsz-tagok készített Ovszjannyikva elvtársnő feljegyzi nevüket. — Okos és jó dolog ez, hogy van itt olyanok, akik kezdeményeznek ilyen gépet szerkesztenek! — mond — Elterjedt ez a gép másutt is? — Még nem, — válaszolja a tszlök — már pedig egy évvel ezelőtt Marija Ovszjaimnyikova a dr Marija Ovszjannyikova a dánszentmiklósi Micsurin termelőszövetkezetben meglátogatta lakásukon a szövetkezet egyes tagjait. A képen: Lengyelfalvi Mihálynéval és kisfiával, Misivel, Lengyelfalviék háza előtt Ovszjannyikova a Micsurin Uz egyik női brigádjával