Uj Világ, 1956. június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1956-02-16 / 7. szám

Történelmi szerződés évfordulója február 18. ezen a napon nyolc esztendeje, hogy a Kremlben aláírták a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Ez az esemény megpecsételte a felszabadító Szovjetunió népeinek és a felszabadult magyar nép­­nek barátságát. Az elmúlt nyolc esztendő egyre mélyebben világította meg a szerződés jelentőségét Megmutatta, hogy a Szovjetunióval szö­vetkezni annyit jelent, mint biztosítani népünk békés jelenét és jövendőjét. A barátsági szerződéssel tagjai lettünk a szabad népek nagy családjának. A Szovjetunió barátsága és szövetsége megvéd bennünket az idegen beavatkozástól, s egyben azáltal, hogy a béke­tábor országaihoz fűz bennünket megnöveli népünknek önbizalmát és saját erejébe vetett hitét megnöveli ténylegesen az erejét is, amellyel a béke megvédéséért, a háború fenyegetésének elhárítá­sáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért harcot Az elmúlt esz­tendők fényesen igazolják, hogy a magyar—szovjet barátsági egyez­mény a béke szerződése, hiszen országunk és népünk egyre növekvő sikerrel végezheti e szerződés oltalma alatt építőmunkáját növek­szenek az ország belső erői és növekszik nemzetközi tekintélye is. Ezért emlékezünk február 18-án, úgy, mint a szovjet--magyar barátság egyik nevezetes ünnepnapjára.­­ Kovács Ágnes az iskolában, édesanyja pedig az MSZT nyelvtanfolyamán tanul oroszul, otthon a mama segít kislányának a leckében Farkas Tibor képriportja Az MSZT egyik nyelvtanfolyamán Gergely Andorna tanárnő oroszul beszélget hallgatóival. Téma: Gorkij Anya date regénye Kádár István építészmérnök az ipari építészet szakirodalmát eredetiben tanulmányozza a Magyar-Szovjet Társaság központi könyvtárában Este a Gorkij mozi pénztáránál. — Gyulai Imre, a­­ számú Autójavító Vállalat lakatosipari tanulója Jegyet vált s „Rettegett Iván" eredeti orosznyelvű elő­adásához Kecskemétre utazik Balogh Teréz műtősnő. Az útra az Ogonyok legújabb szá­mát veszi meg a Nyugati pályaudvar IBUSZ pavilonjába Üdvözlő táviratok a Fővárosi Operettszínház címére A Fővárosi Operettszínház címére a következő táviratok érkeztek a Szov­jetunióból. ..Szívélyesen üdvözöljük a színház együttesét a Munka Vörös Zászló ér­demrenddel történt magas kormányki­­tüntetésük alkalmával, a színház együt­tesének további alkotó sikereket kívá­nunk. — A Szovjetunió Kulturális Ügyei Miniszterének első helyettese: Kastancy." „Szívből üdvözlöm tehetséges együttes­­üket a Munka Vörös Zászló érdem­renddel történt kitüntetés alkalmából. A moszkvai és leningrádi színházakkal való alkotó találkozásaik felejthetetle­nek. Kívánok újabb sikereket­ a ma­gyar operett tradícióinak gazdagítása terén. — A Szovjetunió Kulturális Ügyei Minisztériuma színházi főigazgatóságá­nak megbízott vezetője: Golov." Stuj­zi uta " 1956 február is A „népszerű anyag" laboratóriumában — Látogatás a Hungária úton — Jártamban-keltemben igen sok gyárban, üzemben meg­fordulok és különböző dolgokat ta­pasztalok az utóbbi időben. A Há­­rosi Falemezgyárban például fel­tűnt, hogy a falemezrétegeket mű­anyaggal ragasztják össze. Kérdem, milyen az anyag, s azt a választ ka­pom, a Műanyagipari Kutató Inté­zet készítette, nagyszerűen beválik. A minap a Kontaktéban, a Váci úton a szép, fehér villanykapcsoló­kat nézegettem. — Ez az új magyar aminoplaszt. A Műanyagipari Kutató Intézet el­járása alapján a Nitrokémia gyártja részünkre — mondta az üzemvezető. Láttam áttetsző anyagba ágyazott elektromos berendezést a Klement Gottwald gyárban. Ez is a Műanyag­kutatóból származott. A Rádióban eltört egy magnetofonfej — tudva­lévően ez a legérzékenyebb része az amúgy is igen kényes jószágnak — és az új magyar fémragasztóval ra­gasztották meg, mégpedig a Mű­anyag Kutató Intézetben. Hát már fémragasztó is van? Okvetlen meg kell néznem azt a „boszorkánykonyhát”. Így kerültem a Hungária körútra. Néhány adatot Ettre lászló tudományos osztályve­­zetőtől tudtam meg. — Sajnos, nálunk még nem eléggé népszerű a „műanyag". A közhit szerint a pótanyag, pedig nem az, nem az értékesebb anyagot, a fé­met akarjuk pótolni vele. Külföldön már ott tartanak, hogy figyelmez­tetik a szakembereket, ne akarja­nak mindent műanyagból készí­teni ... A műanyag népszerűségére ez a két számadat is jellemző: 1936- ban a polietilénből a világon össze­sen 8 grammot , és 19 évvel ké­sőbb, 1955-ben már negyedmillió tonnát gyártottak. A „mű” ma már nem mű, mert csipkét, ruhát, „faanyagot”, bár­sonyt, sőt antilop „bőrt” is készíte­nek műanyagból. — Amikor fésülködik az ember — mondja Ettre László —, a fésű a dörzsöléstől elektromos töltést kap, s felkapkodja a papírdarabkákat. Valahogy így készül az antilopbőr is: a még meleg, sima polivinilchlo­­ritra — a PVC-re — elektromos árammal telített, nagy tömeg pará­nyi PVC-műszálat fújnak, egyen­letesen. Az elektromos töltés követ­keztében ezek a szálak külön-külön, „égnek meredve” tapadnak a sima anyaghoz, így lesz szép, finom, bolyhos, az antilopbőrhöz megté­vesztésig hasonló műanyag. Sokkal erősebb, tartósabb, mint az eredeti bőr... A „boszorkánykonyhán" lombikok, fortyogó üstök között fe­hérköpenyes kutatók dolgoznak. Egy-egy ajtón hatalmas tábla hir­deti: Dohányozni életveszélyes! Ve­zető nélkül nem is barátságos bo­­lyongani ebben a házban. Hol ra­gasztják meg az eltört magnetofon­fejet? — kérdem. Dr. Vancsó Gyu­­láné foglalkozik a poliészter gyan­ták gyártásával — Külföldön ez régi „eset”, ott már a repülőgépeket is ragasztják, mert így sokkal jobban ellenállnak a különféle erőknek és hatásoknak. Ez a ragasztás persze korántsem hasonlít holmi egyszerű papírra­gasztáshoz. A törési felületeket kü­lönleges eljárásokkal zsírtalanítjuk, ragasztóképessé tesszük, s valljuk be, ez nem egyszerű feladat, ezért is idegenkedtek tőle kezdetben az ipari szakemberek. Ha nem sike­rültek az első kísérletek, sokhelyütt el akarták vetni az egész eljárást — Mi is majdnem úgy jártunk — panaszolja dr. Laczkó Endréné. — Amikor a Kontaktéba először vittük ki az új aminoplaszt-kapcsolót, még mosolyogtak is rajtunk. Csak azért, mert nem tetszett az új műanyag — színe__Ma pedig? A Kontakte termelésének kilencven százaléka exportra megy... A korrózió, vagyis a fémtárgyak légköri és vegyi behatásokra történő károsodása nem­zetgazdasági probléma Legtöbbnyire a fémfelületek bevonásával védeke­zünk ellene. Újabban műanyagokat is használnak e célra: egyiket a természetes kaucsukból, a másikat pedig a PVC klórozásával állították elő az Intézetben. Az utánklórozott PVC azonban például a cipőiparban is használható ragasztóként, de műszál gyártására is alkalmas. Az ebből készült munkaruhák savállóak, a függönyöket pedig nem fogja a láng. A „hálátlan" üzemekre jogosan neheztelnek a kutatóinté­zetben. Az árucikk ugyanis, amit műanyagból készítenek — legyen az gépalkatrész vagy közszükségleti cikk — soha sem abban a formában jelentkezik, ahogyan a kutatóinté­zetben készítik. Mert például a vil­lanykapcsolónál csak az alapanyag előállítási eljárását dolgozták ki az intézetben, a sorozatgyártást már az egyes iparágak bonyolítják le. Hajlamosak vagyunk arra — a vásárlóközönség csakúgy, mint a fe­lettes szervek, a minisztériumok —, hogy minden eredményt az ipar­nak,a termelőknek tudjunk be, pe­dig legalább egy gondolat erejéig róluk, a kutatókról sem volna sza­bad megfeledkeznünk. Az ő hosszú, fáradságos munkájuk tette lehetővé, hogy ma már természetes asztalun­kon a műanyag hamutartó, az autón a törhetetlen üveg, lakásunkban az ízléses villanykapcsoló és sok más használati tárgy. Koós Tamás A Jövő vitrinje. Ettre László és Tarczy Emma PVC-zippzárat vizsgál. A vitrin­ben a műanyag!­’' készült szivacs, „textiláru", saláta­mosó, hajkefe, csipke, kenyerestál és rádiódoboz Dr. Laczkó Endréné, Pogány Gabriella és Antóni Ottóné (balról-jobbra) az új faragasztót készítik (Novotta Ferenc felvétele) Több falusi dolgozónk kérésére üzenjük az alábbiakat: Eldöntött kérdés, hogy a mező­­gazdasági nagyüzemekben — állami gazdaságokban, termelőszövetkeze­tekben — leghelyesebb a szakaszos, kazlas istállótrágya-kezelés. A trágya kezelését nem az istállók közelében, hanem a trágyázandó tábla szélén végezzük. Ellenkező esetben a trágyázás idején egyszeri­ben olyan nagy lesz a fogaterőszük­­séglet, hogy azt nem tudják kielégí­teni. A trágya kezelését tehát a trá­gyázandó tábla mellett szervezzük meg olyan nagyságú trágyakazal vagy kazlak készítésével, amekko­rákban a tábla trágyázásához szük­séges trágyamennyiség tárolható. A majorban, illetve az istálló közelé­ben csak szükségből, átmenetileg tá­roljunk trágyát, de ezt is azonnal, amint az akadály megszűnik, hord­juk ki a tábla mellé. A naponkénti trágyakihordáshoz biztosítani kell a fogaterőt. A fogatszükségletet csökkenthetjük azzal is, ha a mezei munkát végző fogatokat, szánokat a mezőre menet csak trágyával megrakva engedjük ki. Azok az állami gazdaságok, terme­lőszövetkezetek, de egyéni parasztok is, akiknél jelenleg sok istállótrágya van a majorban, a tanya körül, ép­pen a mostani téli időszakot tudják legjobban felhasználni arra, hogy áttérjenek a szervezett és helyes is­­tállótrágya-kezelésre, kihordásra, ka­zalrakásra. A kolhozokban december­ben vagy januárban „trágyakihordási hónapot” szoktak tartani. Mire meg­indul a tavaszi munka, az egész trá­gyamennyiség a táblák szélén van tárolva, s minden fogatot már a ta­vaszi munkához tudnak beállítani. barAti KEZSZORITÁS... Mindannyiunknak nagy örömére volt a barAti kéz­­szorítás, amely a követ­kező sürgönnyel jött el hozzánk a Szovjetunióból: „A moszkvai Lenin rend­del kitüntetett Elektroza­­vod gyár kollektívája szív­ből köszönti a Tungsram dicső kollektívájának mun­kásait, mérnökeit, techni­kusait és alkalmazottait abból az alkalomból, hogy a Munka Vörös Zászló ér­demrend magas kormány­­kitüntetésben részesültek. Kívánunk az egész kollek­tívának sok sikert a ma­gyar nép javára végzett munkájukban. Éljen a ma­gyar és orosz nép meg­bonthatatlan barátsága! Tantal Muszkov vállalati igazgató, Oversko, a párt­­bizottság titkára, Marsov, az üzemi bizottság elnöke, Rjabov, a Komszomol szer­vezet titkára" — közli Ka­kas Károly, a Tungsram OB elnöke. Érdemes volt.­ ­ Levelek az MSZT rejt­vénypályázatról — A Népművelési Miniszté­rium portása vagyok, ott járok orosz tanfolyamra. Néha el szoktam menni az V. kerületi MSZT-be, ott szereztem tudomást az MSZT által indított rejt­vénypályázatról. Először féltem tőle, de azután mégiscsak nekifogtam a megfejtésnek. Elolvastam a Szovjetunió történetét, át­lapoztam az Új Világ és a Szovjet Kultúra régebbi számait (mindkét lapot já­ratom), s ezek segítségével fejtettem meg a rejtvé­nyeket. Most már igen örü­ök, hogy belefogtam, mert sok szépet és fonto­sat tanultam belőle — írja Mikecz Mihály. Bp. V., Ba­laton utca 1­. * Sokat kellett dolgoznom, míg a legkülönbözőbb könyvekből összeszedtem a megfejtésben segítő adato­kat. Az is nehezítette hely­zetemet, hogy városunk­ban semmiképp sem tud­tam fellelni a Magyar- Szovjet Barátsági Körök brosúráit, pedig bizonyára ezek­­ sokat segítettek volna. Ennek ellenére örü­lök, hogy részt vettem a pályázaton, mert rengete­get tanultam, miközben a kérdések anyagát böngész­tem. Olyan dolgokkal is megismerkedtem a Szovjet­unióval kapcsolatban, ame­lyekre egyébként talám nem is gondoltam volna. Ha semmit sem nyernék a pályázaton, akkor is nyer­tem ... Szép kezdeménye­zés volt a pályázat meg­hirdetése, s érdemes volna foglalkozni ennek még egy magasabb fokú változatával, — mondjuk — orosz taná­rok számára kiírt pályázat megszerkesztésével — írja Lovas­ Andor, a kőszegi Juristch gimnázium tanára Segíthtetne a Szépirodalmi K­önyvk­iadó Sok gondot okoz a középis­kolás diákoknak — ős velük együtt a szülőknek —, hogy a tantervben meghatározott köte­lező szépirodalmi olvasmányo­kat hogyan szerezzék meg. Az Oktatásügyi Minisztérium ugyan az iskolai könyvtárak számára megjelentetett ezek­ből a művekből sorozatos ki­adást, de a korlátozott pél­dányszám nem fedezi a diáfc­­olvasótábor szükségletét. Az említett kiadás könyvárusi forgalomba nem került, a ré­gebbi kiadás­ok pedig szinte is teljesen elfogytak. A köl­csöny könyv­tárakban is csak hosszú előjegyzési idő után lehet meg­kapni például Makszim Gorkij Anya című művét és a többi kötelező iskolai olvasmányt. Amondó vagyok, segíthetne ezen a bajon a Szépiro­dalmi Könyvkiadó, ha a százezres példányszámban megjelenő Olcsó Könyvtár sorozatban helyt adna az iskolai kötelező szépirodalmi olvasmányoknak is. Hi­szen ezek épp azért kötelezőek a fiatalok számára, mert a magyar is a világirodalom legkiválóbb alko­tásai, s minden művelt embernek■ ismernie kell őket.

Next