Uj Világ, 1956. október (9. évfolyam, 27-42. szám)
1956-07-19 / 29. szám
Fél évezreddel ezelőtt, a XV. század mélyében meglepő tisztasággal fogalmazódott meg egy gondolat: a délkelet-európai népek egymásrautaltságának felismerése, a népek közti összefogás szükségessége a közös ellenség ellen. A gondolat szülője és tettekre váltója: Hunyadi János. Éles szemmel pillantotta meg kora legsúlyosabb problémáit és egész életét féltve aggódva szeretettehazája védelmezésére szentelte, katonai, politikai koncepciójának érvénye e pedig nem korlátozódik pusztán néhány évtizedre a XV. század dereka körül. Mint általában a történelem igazán nagy személyiségei, ő is olyan igazságokat mondott ki, olyan tetteket kezdeményezett, melyek — változott körülmények közt, számos új vonással gazdagodva — évszázadokon át kötelező érvénnyel álltak mindazok előtt, akik az ország javán munkálkodtak. Midőn Hunyadira emlékezünk, félezredévi múltán, e lényegükben el nem avult — és soha el nem avuló — igazságokra kell emlékeznünk. Az oszmán birodalom rettenetes seregei végigdúlták a Balkán országait, — Hunyadi komor szavait idézve: „ ... romba, gyászba, szolgaságba döntötték ... Görögországot, Macedóniát, majd Albániát és sok más földet”. 1389-ben az észak-balkáni államok szövetsége roppant össze csapásaik alatt Rigómezőn. Az út immár az észak-szerb államon, Havasalföldön át szabaddá vált Magyarország felé. S miközben a szerb, román nagybirtokos osztály egy része mindinkább behódolásra, megalkuvásra tett kísérleteket, a magyar nagybirtokos arisztokrácia nem törődött az ország védelmének ügyével (az 1410—30-as években török seregek számtalanszor végigrabolták a Délvidéket Erdélyt), egyetlen ember akadt, aki nemcsak a védekezésre gondolt, hanem széleskörű összefogásra, támadásra a török ellen, a török kiűzésére Európából! A szörnyű ellenséggel szemben nem elég védekezni. Ahhoz azonban, hogy támadjunk saját erőnk nem elégséges, ezért a közös veszedelemnek kitett országok erőit egyesíteni kell. Ez a koncepció bontakozik ki Hunyadi terveiben az első évektől fogva. Előbb még inkább csak sejtés, később tudatosan megfogalmazott program. Harcainakelső éveiben, 1439—1442 közt eleinte kisebb, később cseh zsoldosokkal egyre gyarapodó seregeivel többször átcsap a töröktől elfoglalt területekre. Az események gyorsan követik egymást. 1442 tavaszán fegyverbe hívott parasztokkal űzi ki Erdélyből a támadó, fosztogató török hadakat, ezután már elébe megy a megtorlásra küldött 80 ezer főnyi ellenséges erőnek, melyet maga az európai főhadparancsnok, Sehábeddin beglerbég vezet, s Havasalföldön semmisíti meg. Már ekkor építi az összefogást: a csata előtt levelet ír a románoknak, hogy „legyenek jó reménységgel húzódjanak védett helyekre, s aki tud, csatlakozzék hadadhoz... Hunyadi ekkor már nagyszabású támadó hadjáratra gondol. Nyíltan megfogalmazott terve, melyre később a király is megesküszik: „országunk s a körülfekvő részek (azaz a szomszéd országok) felszabadítása“, mindazon népeknek, akiket a török leigázott, „visszahelyezése jogaik és hatalmuk korábbi állapotába“. E cél jegyében indul el 1443 őszén győzelmes „hosszú hadjáratával“. Seregében a magyarok mellett csehek, lengyelek harcolnak, s ahogy a Morava völgyén haladnak dél felé, török pusztította országokon, megvívják Krusevácot, Nist, Szófiát. Hunyadi maga írja haza novemberben, hogy szerbek, bolgárok, bosnyákok, albánok számosan csatlakoznak seregéhez, a bolgár városok önként állnak mellé. A krónikás jegyezte fel, hogy a vezér azzal bíztatta a sok viszontagság közt a katonákat: tartsanak ki, mert nemsokára „csupa vidám, jókedvű népek fogják köszönteni őket". A hadjárat nyomán hatalmas pánik tört ki a török birodalomban, másfelől mindenütt népi felkelések lángoltak fel, a szerb állam visszanyeri függetlenségét, s az albán nép élére áll Kasztrida György — Szkander bég —, akivel Hunyadi később végig szövetségben áll, s aki több évtizeden át védte kis országát a hatalmas túlerővel szemben. A hadjárat után Hunyadi tovább erősíti a szövetséget, szerződést köt a bosnyák királlyal, a két román fejedelemséggel, levelet ír Szkander bégnek. .. Harcra hívunk téged .. . amit te teszel értünk, arra érted mi is mindig készen leszünk...“ S az válaszolt: mindenben támogatni fogja Hunyadi harcait. Délkelet-Európa népei szövetségének komoly pillérei voltak Hunyadi korában — maguk a népeik. Jobbárgyök, városi polgárok, akik közös harcokban véreztek a közös ellenség ellen. Voltak azonban kerékkötői is. A külső helyzet többször válságosra fordult, mint 1444-ben, amikor az áruló nyugati, pápai politika hibájából — amely nem adta meg az ígért, a haditervben fő szerepet játszó segítséget — Várna mellett vereséget szenvedett. A magyarországi nagybirtokosok, felhasználva az alkalmat, Hunyadira támadtak ,s ezzel szét is zilálták a kiépülő nemzetközi összefogást. De ingadoztak a szomszéd népek uralkodó osztályai is, pártharcok dúltak az összefogást támogató s a törökkel paktáló frakciók közt. Mindennek ellenére Hunyadi újra és újra felemelte azt az építményt, amit a hazai és külföldi megtorpanás, árulás többször megrongált, lerombolt; a remény és lehetőség még azután is fennállt az összefogás újrakovácsolására, miután 1453-ban Bizánc elesett és az oszmán birodalom minden erejét támadásra mozgósította. A következő évben Hunyadi Szerbiát tisztítja meg a töröktől, s 1456- ban Nándorfehérvárnál ismét új lehetőségek bontakoztak: lengyel, cseh, osztrák parasztokból, kézművesekből verbuvált keresztesek jöttek a vár felmentésére, szerb dereglyések, horvát katonák vették ki részüket a harcból, Havasalföldön és Moldvában is új erők készülődtek. Hunyadi nagy terve („Nem tágítunk előbb, míg az ellenséget kiűzvén Európából, reménységünk beteljesül’’ — írta egy levelében) a szomszéd országok felszabadítása nem valósult meg. Magyarországot megmentette a hódítástól, de a délkelet-európai szövetségnek csak alapjait rakhatta le, csak első lépéseket, kezdeteket valósíthatott meg — de micsoda nagyszerű alapok, kezdetek voltak ezek! Ha biztos kezű és szemű vezér híjén a bontakozó összefogás derékba is tört Hunyadi halála után ( s a túlerő előtt, egymástól elszigetelve, az észak-balkáni országok alámerültek a török hódoltságban, uralkodó rétegeik szövetkeztek a törökkel, népeik szenvedtek a barbár elnyomás alatt évszázadokon át). Hunyadi emléke, Nándorfehérvár emléke hosszú időn át remény forrása volt a szomszéd népeknél. Erről tanúskodnak a délszláv népek körében azóta is apáról fiúra szálló hősi énekek, mondák, melyeknek hőse a hajdani nagy vezér, mert őt mindig is magáénak érezte a szerb, horvát, szlovén és a többi környező nép. Hunyadi alakját ötszáz évvel ezelőtt a magyarok és szomszédos népek közös küzdelmeinek, összefogásának szimbólumává avatta a nándorfehérvári győzelem. És ma — talán inkább, mint valaha — kell, hogy ez a szimbólum az összefogás megerősítésére barátainkkal, a barátság elmélyítésére ösztönözzön bennünket, magyarokat. Szűcs Jenő Hunyadi János szobra (Pátzay Pál műve) Nazár Marika faliújságja Nazár Marika fiatal olvasónk most, a nyári szünidőben rendezgeti albumba tavalyi osztálya, az I./A „Orosz faliújság”-jának kedves írásait, képecskéit. A tanévnek ezekből az emlékeiből küldött el nekünk néhány érdekességet — mutatóba. Kedves kis csokor ez a faliújság, szívlerntő, meleghangú írásokból, cikkekből is a II. kerület Jurányi utcai Hámán fotó leánygimnázium I./A osztály — bocsánat: ők már azóta a ll./A növendékeit - nos, a ll./A szorgalmát, munkaszerepét példázza. Elküldték a legjobb darabokat orosznyelvű faliújságjukból, amelyet egész íven át készítettek. Nézem, forgatom az ötletes, szépkivitelű írásokat, rajzokat. Mennyi találékonyság sugárzik mindegyikből. Illusztrációk Puskinhoz, Krilov-meséhez, önálló, csaknem hibátlan fogalmazványok Budapestről, a szovjet filmhétről és még sok-sok időszerű témáról.. . Jó lenne talán minden lapot külön-külön lefényképezni és úgy megmutatni az újságolvasóknak. De csak egy keretet fotografáltunk az albumból a cikkünk köré. Mi is a mutatóba. Názár Marika küldte be a faliújságot, amely nemcsak az övé, mint ahogy a címben írtuk, hanem Szendrei Magdié, Kálmán Mártáé, Krémer Julikáé, Thar Emőkéé, Kovács Zsófié és a többieké, az osztálytársaké. AŐI VILÁG 1956 július 19 Régi krónikák elsárgult lapjait forgatva, megelevenednek sok évszázad távlatából az 1456-os esztendő hősi napjai. Kis-Ázsia és Délkelet- Európa sok népe már az ozmán hódító rabigáját nyögte, amikor II. Mohamed szultán 1456 nyarán megindította hadait Magyarország kulcsa, Nándorfehérvár ellen. Szeadeddin, török krónikás írja: „...a Száva felé vonuló óriási sereg soha nem látott számban menetelt, a puskákat, ágyúkat, lőfegyvereket senki sem tudta volna megszámlálni, sem a roppant nagy katapultákat, aminőkhöz hasonlót soha még nem láttak...’* Turszum bég, udvari történetírónál ezt olvashatjuk: „Előttünk feküdt a vár, melyet hadaink, mint tenger a porszemet vették körül, s amint a Nagyúr Intése megtörténik — a miénk lesz!“ A várat 5000 vitézzel Szilágyi Mihály kapitány védelmezte, a falakat és bástyákat megerősítették. Bonfini írja: „A vár hegyen terül el, a természettől is, de mesterségesen is meg van erősítve a hegy lábáig. A város mindkét folyó partján terjeszkedik, a folyók felől erős fal védi, a szárazföld felől kétszeres sánc, árok és falak kerítik körül.“ Tagnacozzo, aki részt vett az ostromban, emígy emlékezik meg a várról: „Az első vár körülzárt egy nagy teret és síkságot, itt volt igen sok nemes ember háza... A második vár kisebb volt, de nagyon jól el volt zárva az első vártól és még sáncokkal, tornyokkal és erős bástyákkal volt megerősítve... A második várból van átjárás a harmadik várba, amely a legjobban meg van erősítve. Ebben van a „nyebojsze”* torony is.” A maroknyi várkatonaság és a nép védte az erősséget. Nappal és éjszaka dúlt a kemény harc Nándorfehérvár birtokáért. „Akkora volt a lőporfüst, hogy a nap elhomályosult és a védőket fojtogatta a kéngőr. De nemcsak a kontyosok, hanem az éhség és a dögvész is sorra szedi áldozatait katonáink közül.“ — írta Hunyadinak Szilágyi Mihály. ______*A „Ne félj* nevű torony szerbül. A vár utolsó napjait élte, amikor Hunyadi, vagy ahogy Szendeddin török krónikás írja: „az átkozott Jankó sereggel megjött és segítségére jön Nándorfehérvárnak.“ Hunyadi szerb dereglyései rácsaptak a törökök hajóhiddá formált folyamzárjára. „A Száva és a Duna vérfolyammá vált.’* öt órán keresztül dúlt a harc, amelyben a törökök maradtak alul. Az ostromgyűrű felszakadt, Hunyadi bevonult a szétrombolt várba és elérkezett a nagy nap. július 22! A törökök végső rohamra indultak. Napkeltétől napnyugtáig folyt a véres harc, és amikor másnap kihajnalodott, a török tábor helyén csak üres sátrakat és szerteszórt fegyvereket lehetett látni. Callimachos görög krónikás írja: ..... megjött a magyarok és a balkáni szövetségesek önbizalma, ezzel szemben a győzelemhez szokott törökök kezdték magukat nem mint győzők, hanem mint legyőzőitek érezni.“ Gosztonyi Péter Keserű István EPITO BARATSAG „Egy nap Budapesten“ A tbiliszi úttörő palota szakköri tagjai levelet küldtek a csepeli úttörőknek. Kedves Barátaink! Nagyon érdekel bennünket gyönyörű fővárosuk, Budapest. Elhatároztuk tehát, hogy minden vonatkozásában megismerjük. Meg is tudtunk sokat Budapestről, könyvek és folyóiratok alapján, megismerkedtünk a magyar népköltészettel, nagy lelkesedéssel olvastuk Petőfi Sándor verseit, érdeklődéssel foglalkoztunk Illés Béla és más magyar írók műveivel. Beszélgettünk idősebb elvtársakkal, akik részt vettek a budapesti Világifjúsági Találkozón, továbbá írókkal, tudósokkal, akik már ismerik szép fővárosukat, így felkészülve tartottuk meg ünnepi matinénkat, palotánk színháztermében. Az előadás címe ez volt: „Egy nap Budapesten". Úttörők számoltak be Budapest múltjáról, a magyar nép történetéről és a mai Magyarországról. Eljátszották a „Mátyás király és az öregember“ című monda színpadi változatát, majd Petőfiverseket szavaltak, bemutattak magyar dalokat és táncokat, felolvasták magyar úttörők leveleit. A műsor végén sokáig éltettük magyar, orosz és grúz nyelven népeink barátságát, ezzel is kifejezve őszinte szeretetünket kedves barátaink, a magyar ifjúság iránt. „A mi közös munkánk" Tartu, az ősi észt város közelében van az Ülenurme Ozovhoz. Az elmúlt év elején Szovjet-Észtországban járt magyar mezőgazdasági küldöttség többek között az Ülenurme saovházt is meglátogatta. Az ülenurmeiek közölték a küldöttséggel, hogy versenyezni szeretnének egy magyar állami gazdasággal, így jött létre a kapcsolat a Sáribesnyői Állami Gazdaság és Ülenurme között. Levélváltásukból az észt munkások minden részletében megismerték a magyar állami gazdaságot, s a sáribesnyőiek kérésére leveleikben ők ismertették munkamódszereiket. Mindkét gazdaság állandóan élénk érdeklődéssel kíséri egymás eredményeit. Sőt, tervbe vették, hogy kölcsönösen meglátogatják egymást Az ülennrmesek legutóbbi levelükben megírták, hogyan készültek fel az aratásra, milyen nagy lelkesedéssel dolgoznak a kongresszusi irányelvek megvalósításáért: Sz. Viatara fejőnő például hét hónap alatt minden tehéntől 1854 liter tejet fejt. L. Köiv sertésgondozónő hét hónap alatt elérte, hogy a malacok naponta átlagosan 434 grammot gyarapodtak súlyban. A szovhoz állattenyésztői maguk elé tűzték, hogy minden 100 hektár földterület után 827 mázsa tejet, minden 100 hektár szántóföld után 184 mázsa sertéshúst termelnek. Felhívták magyar barátaikat, kövessék ezeket a példákat. A magyar—észt barátság erős szálai szövődtek a két állami gazdaság versenyéből. „Legyen a mi közös munkánk a béke záloga!“ ■— zárták levelüket legutóbb a sáribesnyőiek, és „Erősödjék barátságunk, az új győzelmek záloga!“ — olvassuk az ülennrmesek legutóbbi válaszában. A cinege betűket hurcol: állítsunk öszsze belőlük vízszintesen a kockákban három szovjet-orosz városnevet. A városnevek egyúttal madárelnevezések is. * A 27. számban közölt szöveg fordítása ilyenféleképp hangzik: Épülő ház elemet — hulladékként ne hordd szét. Ép autót ronccsá ne tégy, el ne vidd a kerekét. A nagymama szamovárja — nem való még a lomtárba. A MÉH-nek csak azt vigyed, ami nem kell senkinek. Sorsolás útján jutalomban részesült: Kádár Vera Bp. (szótár), Kim Dzsun-csal ujszász, Boros Judit Bp., Urbán Lajos Gödöllő és Kotsis Péter Bp. (szépirodalmi mű). A SZTAVROPOL ÉS MOSZKVA között épülő, mintegy 1500 kilométer hosszú földgázvezeték elérte a Don menti Rosztovot. Már több mint 1000 rosztovi lakásban leszerelték a speciális fűtőberen-dezést. A város nagy ipari üzemeit is gázfűtésre állítják át. MEGNYÍLT A PEKING SZÁLLODA a moszkvai Bolsaja Szadovaja utcában. Egyelőre 210 modern egy- és kétszobás lakosztályt adtak át rendeltetésének. A 9. és 10. emeleten rövidesen még további 100 szoba készül el. Befejezés előtt áll az ezerszemélyes étterem, a kávéház és a télikert építkezése. Tíz FRANCIA TUDÓS eredeti módon vizsgálja azt a kérdést, hogyan viselkedne a XX. század embere, ha a kőkorszakba kerülne — írja a Liberation. A kutatók három hétig egy barlangban fognak lakni, ruházatuk állatbörből készül és csigákkal fognak táplálkozni. Természetesen gyufát sem visznek magukkal ... A KAHOVKAI VIZIEROMC ötödik turbinaegysége a napokban kezdte meg az áramtermelést. 2—300 NÉZŐ figyelheti egyszerre a műsort az új, 90X120 centiméter képnagyságú szovjet televíziós készüléken, amelyet főleg klubok, iskolák, üdülők részére gyártottak. KArpAT-ukrajna iparának rohamos fejlődésére Jellemző, hogy például a munkácsi Kirov Szerszámgépgyár csiszoló- és marógépeket szállít Indiának és Afganisztánnak. MELYIKET VÁLASZSZAM? — A szovjet városokban egyre több önkiszolgáló és automata büfét szerelnek fel A vásárló bedobja a pénzdarabot vagy érmét az üvegfalú automatába, a következő pillanatban pedig megkapja a kiválasztott szendvicset tortaszeletet, édességet stb. NEM FUTBALLRAJONGÓK emeltek holmi óriás„ „emlékművet” kedvenc sportjuknak. A képen látható gömbök a Ruhr-vidéken nemrég felépített gáztartályok. A gömbölyű alakú tartályok egyébként sokhelyütt elterjedtek. A Prága felé robogó vonatból például már több mint húsz évvel ezelőtt messziről észrevették az utasok az ezüstösen csillogó hatalmas gömbtartályt.KÖZVETLEN HÁLÓKOCSIT járat a szovjet vasút Moszkva és Bécs között. Képünkön Mistelbauer bécsi vasutas üdvözli szovjet kollégáját, Zsigajevet.