Uj Világ, 1956. október (9. évfolyam, 27-42. szám)

1956-07-19 / 29. szám

Fél évezreddel ezelőtt, a XV. száz­­ad mélyében meglepő tisztasággal fogalmazódott meg egy gondolat: a délkelet-európai népek egymásra­utaltságá­nak felismerése, a népek közti összefogás szükségessége a közös ellenség ellen. A gondolat szülője és tettekre váltója: Hunyadi János. Éles szemmel pillantotta meg kora legsúlyosabb problémáit és egész életét féltve­ aggódva sze­retett­ehazája védelmezésére szen­telte, katonai, politikai koncepció­jának érvénye e pedig nem korláto­zódik pusztán néhány évtizedre a XV. század­ dereka körül. Mint ál­talában a történelem igazán nagy személyiségei, ő is olyan igazságo­kat mondott ki, olyan tetteket kez­deményezett, melyek — változott körülmények közt, számos új vo­nással gazdagodva — évszázadokon át kötelező érvénnyel álltak mind­azok előtt, akik az ország javán munkálkodtak. Midőn Hunyadira emlékezünk, félezredévi múltán, e lényegükben el nem avult — és soha el nem avuló — igazságokra kell emlékeznünk. Az oszmán birodalom rettenetes se­regei végigdúlták a Balkán országait, — Hunyadi komor szavait idézve: „ ... romba, gyászba, szolgaságba döntötték ... Görögországot, Mace­dóniát, majd Albániát és sok más földet”. 1389-ben az észak-balkáni államok szövetsége roppant össze csapásaik alatt Rigómezőn. Az út immár az észak-szerb államon, Havasalföldön át szabaddá vált Magyarország felé. S miközben a szerb, ro­mán nagybirtokos osztály egy része mindinkább behódolásra, megalkuvásra tett kísérleteket, a magyar nagybirtokos arisztokrácia nem törődött az ország védelmének ügyével (az 1410—30-as években török seregek számtalanszor végig­rabolták a Délvidéket Erdélyt), egyetlen ember akadt, aki nemcsak a védekezésre gondolt, hanem szé­leskörű összefogásra, támadásra a török ellen, a török kiűzésére Európából! A szörnyű ellenséggel szemben nem elég védekezni. Ahhoz azon­ban, hogy támadjunk saját erőnk nem elégséges, ezért a közös vesze­delemnek kitett országok erőit egyesíteni kell. Ez a koncepció bontakozik ki Hunyadi terveiben az első évektől fogva. Előbb még in­kább csak sejtés, később tudatosan megfogalmazott program. Harcai­nak­­első éveiben, 1439—1442 közt eleinte kisebb, később cseh zsoldo­sokkal egyre gyarapodó seregeivel többször átcsap a töröktől elfoglalt területekre. Az események gyorsan követik egymást. 1442 tavaszán fegyverbe hívott parasztokkal űzi ki Erdélyből a támadó, fosztogató török hadakat, ezután már elébe megy a megtorlásra küldött 80 ezer főnyi ellenséges erőnek, melyet ma­ga az európai főhadparancsnok, Sehábeddin beglerbég vezet, s Havasalföldön semmisíti meg. Már ekkor építi az összefogást: a csata előtt levelet ír a románoknak, hogy „legyenek jó reménység­gel húzódjanak védett he­lyekre, s aki tud, csatlakozzék hadadhoz... Hunyadi ekkor már nagy­szabású támadó hadjáratra gondol. Nyíltan megfo­galmazott terve, mely­re később a király is megesküszik: „or­szágunk s a körül­fekvő részek (azaz a szomszéd or­szágok) felsza­badítása“, mindazon népeknek, aki­ket a török le­­igázott, „visszahe­lyezése jogaik és hatalmuk korábbi ál­lapotába“. E cél jegyében indul el 1443 őszén győzelmes „hosszú hadjáratával“. Se­regében a magyarok mellett csehek, lengye­lek harcolnak, s ahogy a Morava völgyén haladnak dél felé, török pusztította országokon, meg­vívják Krusevá­­cot, Nist, Szó­fiát. Hunyadi maga írja haza novemberben, hogy szerbek, bolgárok, bos­­nyákok, albá­nok számosan csatlakoznak seregéhez, a bolgár vá­rosok önként állnak mellé. A króni­kás jegyezte fel, hogy a vezér azzal bíztatta a sok viszontagság közt a katonákat: tartsanak ki, mert nem­sokára „csupa vidám, jókedvű né­pek fogják köszönteni őket". A had­járat nyomán hatalmas pánik tört ki a török birodalomban, másfelől mindenütt népi felkelések lángol­tak fel, a szerb állam visszanyeri függetlenségét, s az albán nép élére áll Kasztrid­a György — Szkan­­der bég —, akivel Hunyadi ké­sőbb végig szövetségben áll, s aki több évtizeden át védte kis országát a hatalmas túlerővel szemben. A hadjárat után Hu­nyadi tovább erősíti a szö­vetséget, szerződést köt a bosnyák királlyal, a két román fejedelemséggel, levelet ír Szkander bégnek. .. Harcra hívunk téged .. . amit te teszel ér­tünk, arra érted mi is mindig ké­szen leszünk...“ S az válaszolt: mindenben támo­gatni fogja Hu­nyadi harcait. Délkelet-Európa népei szövetségé­nek komoly pillé­rei voltak Hunyadi korában — maguk a népeik. Jobbár­gyök, városi pol­gárok, akik közös harcokban véreztek a közös ellen­ség ellen. Voltak azonban kerék­kötői is. A külső helyzet többször válságosra fordult, mint 1444-ben, amikor az áruló nyugati, pápai po­litika hibájából — amely nem adta meg az ígért, a haditervben fő sze­repet játszó segítséget — Várna mel­lett vereséget szenvedett. A magyar­országi nagybirtokosok, felhasznál­va az alkalmat, Hunyadira támad­tak ,­s ezzel szét is zilálták a ki­épülő nemzetközi összefogást. De ingadoztak a szomszéd népek ural­kodó osztályai is, pártharcok dúl­tak az összefogást támogató s a tö­rökkel paktáló frakciók közt. Mind­ennek ellenére Hunyadi újra és újra felemelte azt az építményt, amit a hazai és külföldi megtorpanás, áru­lás többször megrongált, lerombolt; a remény és lehetőség még azután is fennállt az összefogás újraková­­csolására, miután 1453-ban Bizánc elesett és az oszmán birodalom min­den erejét támadásra mozgósította. A következő évben Hunyadi Szer­biát tisztítja meg a töröktől, s 1456- ban Nándorfehérvárnál ismét új lehetőségek bontakoztak: lengyel, cseh, osztrák parasztokból, kézmű­vesekből verbuvált keresztesek jöt­tek a vár felmentésére, szerb dereglyések, horvát katonák vették ki részüket a harcból, Havasalföl­dön és Moldvában is új erők készü­lődtek. Hunyadi nagy terve („Nem tágí­tunk előbb, míg az ellenséget ki­űzvén Európából, reménységünk be­teljesül’’ — írta egy levelében) a szomszéd országok felszabadítása nem valósult meg. Magyarországot megmentette a hódítástól, de a dél­kelet-európai szövetségnek csak alapjait rakhatta le, csak első lé­péseket, kezdeteket valósíthatott meg — de micsoda nagyszerű ala­pok, kezdetek voltak ezek! Ha biz­tos kezű és szemű vezér híjén a bontakozó összefogás derékba is tört Hunyadi halála után ( s a túl­erő előtt, egymástól elszigetelve, az észak-balkáni országok alámerültek a török hódoltságban, uralkodó ré­tegeik szövetkeztek a törökkel, né­peik szenvedtek a barbár elnyomás alatt évszázadokon át). Hunyadi emléke, Nándorfehérvár emléke hosszú időn át remény forrása volt a szomszéd népeknél. Erről tanús­kodnak a délszláv népek körében azóta is apáról fiúra szálló hősi éne­kek, mondák, melyeknek hőse a hajdani nagy vezér, mert őt mindig is magáénak érezte a szerb, horvát, szlovén és a többi környező nép. Hunyadi alakját ötszáz évvel ez­előtt a magyarok és szomszédos né­pek közös küzdelmeinek, összefogá­sának szimbólumává avatta a nándorfehérvári győzelem. És ma — talán inkább, mint valaha — kell, hogy ez a szimbólum az összefogás megerősítésére barátainkkal, a ba­rátság elmélyítésére ösztönözzön bennünket, magyarokat. Szűcs Jenő Hunyadi János szobra (Pátzay Pál műve) Nazár Marika faliújságja Nazár Marika fiatal olvasónk most, a nyári szünidőben rendez­geti albumba tavalyi osztálya, az I./A „Orosz faliújság”-jának ked­ves írásait, képecskéit. A tanév­nek ezekből az emlékeiből küldött el nekünk néhány érdekességet — mutatóba. Kedves kis csokor ez a faliújság, szív­lerntő, meleghangú írásokból, cikkekből is a II. kerület Jurányi utcai Hámán fotó leánygimnázium I./A osztály — bo­csánat: ők már azóta a ll./A növendékeit - nos, a ll./A szorgalmát, munkaszere­pét példázza. Elküldték a legjobb darabokat orosz­­nyelvű faliújságjukból, amelyet egész íven át készítettek. Nézem, forgatom az ötletes, szépkivi­­telű írásokat, rajzokat. Mennyi találé­konyság sugárzik mindegyikből. Illuszt­rációk Puskinhoz, Krilov-meséhez, ön­álló, csaknem hibátlan fogalmazványok Budapestről, a szovjet filmhétről és még sok-sok időszerű témáról.. . Jó lenne talán minden lapot külön-kü­­lön lefényképezni és úgy megmutatni az újságolvasóknak. De csak egy keretet fotografáltunk az albumból a cikkünk köré. Mi is a mutatóba. Názár Marika küldte be a faliújsá­got, amely nemcsak az övé, mint ahogy a címben írtuk, ha­nem Szendrei Mag­dié, Kálmán Mártáé, Krémer Julikáé, Thar Emőkéé, Kovács Zsófié és a többieké, az osztálytársaké. AŐI VILÁG 1956 július 19 Régi krónikák elsárgult lapjait forgatva, megelevenednek sok év­század távlatából az 1456-os esztendő hősi napjai. Kis-Ázsia és Délkelet- Európa sok népe már az ozmán hó­dító rabigáját nyögte, amikor II. Mohamed szultán 1456 nyarán meg­indította hadait Magyarország kul­csa, Nándorfehérvár ellen. Szeaded­­din, török krónikás írja: „...a Száva felé vonuló óriási sereg soha nem látott számban menetelt, a puskákat, ágyúkat, lőfegyvereket senki sem tudta volna megszámlálni, sem a roppant nagy katapultákat, aminők­höz hasonlót soha még nem lát­tak...’* Turszum bég, udvari tör­ténetírónál ezt olvashatjuk: „Előttünk feküdt a vár, melyet hadaink, mint tenger a porszemet vették körül, s amint a Nagyúr Intése megtörténik — a miénk lesz!“ A várat 5000 vitézzel Szilágyi Mi­hály kapitány védelmezte, a falakat és bástyákat megerősítették. Bonfini írja: „A vár hegyen terül el, a ter­mészettől is, de mesterségesen is meg van erősítve a hegy lábáig. A város mindkét folyó partján terjesz­kedik, a folyók felől erős fal védi, a szárazföld felől kétszeres sánc, árok és falak kerítik körül.“ Tagnacozzo, aki részt vett az ostromban, emígy emlékezik meg a várról: „Az első vár körülzárt egy nagy teret és síkságot, itt volt igen sok nemes ember háza... A máso­dik vár kisebb volt, de nagyon jól el volt zárva az első vártól és még sáncokkal, tornyokkal és erős bás­tyákkal volt megerősítve... A má­sodik várból van átjárás a harma­dik várba, amely a legjobban meg van erősítve. Ebben van a „nye­­bojsze”* torony is.” A maroknyi várkatonaság és a nép védte az erősséget. Nappal és éjszaka dúlt a kemény harc Nándor­fehérvár birtokáért. „Akkora volt a lőporfüst, hogy a nap elhomályosult és a védőket fojtogatta a kéngőr. De nemcsak a kontyosok, hanem az éh­ség és a dögvész is sorra szedi ál­dozatait katonáink közül.“ — írta Hunyadinak Szilágyi Mihály. ______­*A „Ne félj­* nevű torony szerbül. A vár utolsó napjait élte, amikor Hunyadi, vagy ahogy Szendeddin török krónikás írja: „az átkozott Jankó sereggel megjött és segít­ségére jön Nándorfehérvárnak.“ Hu­nyadi szerb dereglyései rácsaptak a törökök hajóhiddá formált folyam­zárjára. „A Száva és a Duna vér­folyammá vált.’* öt órán keresztül dúlt a harc, amelyben a törökök maradtak alul. Az ostromgyűrű fel­szakadt, Hunyadi bevonult a szét­rombolt várba és elérkezett a nagy nap. július 22! A törökök végső ro­hamra indultak. Napkeltétől nap­nyugtáig folyt a véres harc, és ami­kor másnap kihajnalodott, a török tábor helyén csak üres sátrakat és szerteszórt fegyvereket lehetett lát­ni. Callimachos görög krónikás írja: ..... megjött a magyarok és a bal­káni szövetségesek önbizalma, ezzel szemben a győzelemhez szokott törö­kök kezdték magukat nem mint győzők, hanem mint legyőzőitek érezni.“ Gosztonyi Péter Keserű István EPITO BARATSAG „Egy nap Budapesten“ A tbiliszi úttörő palota szak­köri tagjai levelet küldtek a cse­peli úttörőknek. Kedves Barátaink! Nagyon érdekel bennünket gyö­nyörű fővárosuk, Budapest. Elhatá­roztuk tehát, hogy minden vonatko­zásában megismerjük. Meg is tud­tunk sokat Budapestről, könyvek és folyóiratok alapján, megismerked­tünk a magyar népköltészettel, nagy lelkesedéssel olvastuk Petőfi Sándor verseit, érdeklődéssel foglalkoztunk Illés Béla és más magyar írók mű­veivel. Beszélgettünk idősebb elv­társakkal, akik részt vettek a buda­pesti Világifjúsági Találkozón, to­vábbá írókkal, tudósokkal, akik már ismerik szép fővárosukat, így felkészülve tartottuk meg ün­nepi matinénkat, palotánk színház­termében. Az előadás címe ez volt: „Egy nap Budapesten". Úttörők szá­moltak be Budapest múltjáról, a ma­gyar nép történetéről és a mai Ma­gyarországról. Eljátszották a „Mátyás király és az öregember“ című monda színpadi változatát, majd Petőfi­­verseket szavaltak, bemutattak ma­gyar dalokat és táncokat, felolvasták magyar úttörők leveleit. A műsor végén sokáig éltettük magyar, orosz és grúz nyelven né­peink barátságát, ezzel is kifejezve őszinte szeretetünket kedves bará­taink, a magyar ifjúság iránt. „A mi közös munkánk" Tartu, az ősi észt város közelé­ben van az Ülenurme Ozovhoz. Az elmúlt év elején Szovjet-Észt­­országban járt magyar mezőgazda­­sági küldöttség többek között az Ülenurme saovházt is meglátogatta. Az ülenurmeiek közölték a küldött­séggel, hogy versenyezni szeretné­nek egy magyar állami gazdasággal, így jött létre a kapcsolat a Sáribes­­nyői Állami Gazdaság és Ülenurme között. Levélváltásukból az észt munkások minden részletében meg­ismerték a magyar állami gazdasá­got, s a sáribesnyőiek kérésére leve­leikben ők ismertették munkamód­szereiket. Mindkét gazdaság állan­dóan élénk érdeklődéssel kíséri egy­más eredményeit. Sőt, tervbe vették, hogy kölcsönösen meglátogatják egymást Az ülennrmesek legutóbbi levelük­ben megírták, hogyan készültek fel az aratásra, milyen nagy lelkesedés­sel dolgoznak a kongresszusi irány­elvek megvalósításáért: Sz. Viatara fejőnő például hét hónap alatt min­den tehéntől 1854 liter tejet fejt. L. Köiv sertésgondozónő hét hónap alatt elérte, hogy a malacok napon­ta átlagosan 434 grammot gyarapod­tak súlyban. A szovhoz állattenyész­tői maguk elé tűzték, hogy minden 100 hektár földterület után 827 má­zsa tejet, minden 100 hektár szántó­föld után 184 mázsa sertéshúst ter­melnek. Felhívták magyar barátai­kat, kövessék ezeket a példákat. A magyar—észt barátság erős szá­lai szövődtek a két állami gazdaság versenyéből. „Legyen a mi közös mun­kánk a béke záloga!“ ■— zárták levelüket legutóbb a sáribesnyőiek, és „Erősödjék barátságunk, az új győzelmek záloga!“ — olvassuk az ülennrmesek legutóbbi válaszában. A cinege betűket hurcol: állítsunk ösz­­sze belőlük vízszintesen a kockákban há­rom szovjet-orosz városnevet. A város­nevek egyúttal madárelnevezések is. * A 27. számban közölt szöveg fordítása ilyenféleképp hangzik: Épülő ház elemet — hulladékként ne hordd szét. Ép autót ronccsá ne tégy, el ne vidd a kerekét. A nagymama szamovárja — nem való még a lomtárba. A MÉH-nek csak azt vigyed, ami nem kell senkinek. Sorsolás útján jutalomban részesült: Kádár Vera Bp. (szótár), Kim Dzsun-csal u­jszász, Boros Judit Bp., Urbán Lajos Gödöllő és Kotsis Péter Bp. (szépiro­dalmi mű). A SZTAVROPOL ÉS MOSZKVA között épülő, mintegy 1500 kilométer hosszú földgázvezeték el­érte a Don menti Roszto­­vot. Már több mint 1000 rosztovi lakásban leszerel­ték a speciális fűtőberen-­­dezést. A város nagy ipari üzemeit is gázfűtésre ál­lítják át. MEGNYÍLT A PEKING SZÁLLODA a moszkvai Bolsaja Szadovaja utcában. Egyelőre 210 modern egy- és kétszobás lakosztályt ad­tak át rendeltetésének. A 9. és 10. emeleten rövide­sen még további 100 szoba készül el. Befejezés előtt áll az ezerszemélyes ét­terem, a kávéház és a téli­kert építkezése. Tíz FRANCIA TUDÓS eredeti módon vizsgálja azt a kérdést, hogyan vi­selkedne a XX. század embere, ha a kőkorszakba kerülne — írja a Liberati­on. A kutatók három hétig egy barlangban fognak lak­ni, ruházatuk állatbörből készül és csigákkal fognak táplálkozni. Természete­sen gyufát sem visznek magukkal ... A KAHOVKAI VIZIERO­­MC ötödik turbinaegysége a napokban kezdte meg az áramtermelést. 2—300 NÉZŐ figyelheti egyszerre a műsort az új, 90X120 centiméter kép­nagyságú szovjet televíziós készüléken, amelyet főleg klubok, iskolák, üdülők ré­szére gyártottak. KArpAT-ukrajna ipa­rának rohamos fejlődésére Jellemző, hogy például a munkácsi Kirov Szerszám­gépgyár csiszoló- és maró­gépeket szállít Indiának és Afganisztánnak. MELYIKET VÁLASZ­­SZAM? — A szovjet váro­sokban egyre több­­ önki­szolgáló és automata bü­fét szerelnek fel A vá­sárló bedobja a pénzdara­bot vagy érmét az üveg­falú automatába, a követ­kező pillanatban pedig megkapja a kiválasztott szendvicset tortaszeletet, édességet stb. NEM FUTBALLRAJONGÓK emeltek holmi óriás„ „emlékművet” kedvenc sportjuknak. A képen látható gömbök a Ruhr-vidéken nemrég felépített gáztartályok. A gömbölyű alakú tartályok egyébként sokhelyütt elter­jedtek. A Prága felé robogó vonatból például már több mint húsz évvel ezelőtt messziről észrevették az utasok az ezüstösen csillogó hatalmas gömbtartályt.­­KÖZVETLEN HÁLÓKOCSIT járat a szovjet vasút Moszkva és Bécs között. Képünkön Mistelbauer bécsi vasutas üdvözli szovjet kollégáját, Zsigajevet.

Next