Uj Világ, 1956. október (9. évfolyam, 27-42. szám)
1956-07-05 / 27. szám
Szavak nyomán a lelkek erejével a XX. kongresszus új szakaszt nyitott az alkotó marxizmus é elemnizmus történetében. A Szovjetunió Kommunista Pártja a nemzetközi és a belső helyzet mélyenszámtó elemzése alapján vázolta fel a jövendő ragyogó távlatait, a nép alkotó készségébe vetett rendíthetetlen hittel. A kongresszusból, és a kongresszus óta a szovjet élet minden megnyilvánulásából sugárzik a nép erős bizalma a pártban, hogy következetesen győzelemre vezeti a kommunizmust építő programot A kongresszus teljes nyíltsággal elemezte a múlt hibáit, a személyi kultusz káros következményeit. Az ellenség azonban a párt gyengeségét vélte hallani az őszinte beszédből és kezdetben még a Szovjetunió barátai közül is zavarbaejtett egyeseket az őszinte beszéd. A Sztálin személyéhez fűződő számtalan becses emlék, Sztálin történelmi érdemeinek megbecsülése megnehezítette az elfogulatlan vélemény kibontakozását . Ez élénk vitákra adott okot, és ennek során akadtak, akik helytelenül értelmezték a személyi kultusz és következményeinek lényegét. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának új határozata világos választ adott a kételyekre és leleplezte a zavart keltőket A Központi Bizottság előtt már a kongresszust megelőzően sem volt titok, hogy ha nyíltan feltárja Sztálin hibáit, amelyeket élete utolsó szakaszában elkövetett, ez látszólag az ellenség malmára hajthatja a vizet, de azt is tudta a Központi Bizottság, hogy ez után az átmeneti nehézség után a tisztult légkör végül is óriási jelentőségű lesz a munkásosztály távolabbi alapvető érdekei és céljai szempontjából is ez a döntő. A határozat nyíltam feltárja a személyi kultusz kialakulásának eredőit. Azt, hogy az intervenció kereszttüzében, majd az orvtámadásra készülő fasizmus fenyegetése idején az állam léte megkövetelte a vasfegyelmet, a vezetés legszigorúbb centralizálását. Ilyen történelmi körülmények között nem volt alkalmas az idő a demokratikus formák további kibontakoztatására, sőt, korlátozni kellett a szocialista demokrácia már meglévő fokát. A szovjet nép a korlátozásokat ideigleneseknek tekintette, bízott pártjában és tudatosan vállalta a nehézségeket, a velük járó áldozatokat. Tette ezt azért is, mert nap mint nap láthatta áldozatainak eredményeit, és mert látta, hogy különösem Lenin halála után milyen következetesen és milyen osztályhűséggel harcolt Sztálin a munkásosztály vívmányait támadó belső ellenséggel szemben Sztálin a párt Központi Bizottságának főtitkára volt, neve összekapcsolódott a pártnak azokkal az intézkedéseivel, melyek a lenini tanítás sziklaszilárd alapjain fejlesztették legyőzhetetlen nagyhatalommá a Szovjetuniót. Sztálin nagy tekintélyre és népszerűségre tett szert. A pártnak szóló és Sztálinnak címzett dicséretek azonban oda vezettek,hogy Sztálin a saját elképzeléseit a párt véleményeként nyilatkoztatta ki. Különösen káros volt az a nézete, hogy a szocializmus megvalósításának útján egyre élesedik az osztályharc. Ez a tétel, amely csak az átmeneti időszak bizonyos szakaszaiban volt helyes, a kizsákmányoló osztályok felszámolása után a gyakorlatban a szocialista törvényesség legdurvább megsértéséhez szolgáltatta az „ideológiai alapot“. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata most összefoglalóan ad választ arra, hogy miért csak Sztálin halála után került sor a személyi kultusznak és káros következményeinek a feltárására. Azért, mert Sztálin sok helytelen intézkedése csupán halála után derült ki, a szocialista törvényesség terén elkövetett visszaélések zöme pedig csak a Berija-bandaleleplezése után vált világossá. De ezen túlmenőleg, Sztálin életében olyan körülmények alakultak ki, amelyek nem tették lehetővé hibáinak nyílt feltárását. A szovjet emberek a Szovjetunió rettenthetetlen védelmezőjének, a szocialista társadalom megvalósítása élenjáró harcosának ismerték meg Sztálinit. Azok a tömegek, amelyek nem tudták függetleníteni magukat a személyi kultusz hatása alól, úgy értékelhették volna a Sztálin személyével kapcsolatos kérdés felvetését, mint támadást a szocializmus építésének ügye ellen. A XX. kongresszus nyíltan feltárta a személyi kultuszból eredő hibákat és rámutatott arra, hogy bármilyen fájdalmas is a beismerés, a felemelkedésnek mégis ez az egyetlen lehetséges útja. Az új határozat most ennek a gondolatnak a jegyében fűzi még szorosabbra a marxizmus— leninizmus alapjain álló testvérpártok kapcsolatait, a közös cél érdekében. A XX. kongresszus a nemzetközi életben is érezteti előnyös hatását. A merev külpolitika helyére a béke és barátság politikája került, melynek ragyogó állomásai az indiai út, az angliai látogatás, s amelyet méltó módon tetőz a szovjet és jugoszláv népek testvéri kapcsolatainak végleges rendezése Délkelet-Európában is helyreáll a bizalom légköre, ezt jelzi Sepilov athéni látogatása, ez sugárzik Tito romániai útjából is. A XX. kongresszus tehát a tettek erejével valósítja meg célkitűzéseit. . . Amíg a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának új határozata aláhúzza a tettek programját a demokratizmus fejlesztésére, a népeik békés munkája és gyarapodása érdekében, tehát a jobb életért és a nemzetközi helyzet feszültségének enyhítéséért, addig az amerikai szenátus további 25 millió dollárt irányzott elő felforgató tevékenységre. Az ellenséges kísérletek azonban megtörnek a munkásosztály egységén, erején és a munkásosztály pártjának előrelátásán, amelyet az SZKP új határozata is oly világosan dokumentál. Az ellenség aknamunkáján győzedelmeskednek a marxizmus—leninizmus halhatatlan és életet teremtő eszméi. Az iráni uralkodó Moszkvában A jószándék és a békevágy minden „természetes“ és „mesterséges“ akadályt kiküszöbölhet. Az előbbin a földrajzi távolságot, az utóbbin a különböző országok különböző államrendszereit értjük. Alig tíz napja tették közzé a jemeni trónörökös — egyben miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter — szovjetunióbeli látogatásával kapcsolatos közös közleményt, s a követekező napokban máris újabb prominens vendégeket üdvözöltek országukban a szovjet emberek: a hivatalos látogatásra érkezett Mohamed Reza Pahlevi iráni sahot és feleségét. A szovjet-iráni kapcsolatok fennállása történetében első ízben látogat el az iráni államfő a Szovjetunióba. . . ő császári felsége, Mohamed Reza Pahlevi. Irán sahja 1919. október 26-án született — írja az Izvesztyija. — 1941-ben, 22 éves korában foglalta el a trónt. A katonai iskolát Teheránban és Svájcban végezte el 1936-ban tért haza Iránba, ott fejezte be tanulmányait a tiszti akadémián, 1938-ban. Hitvese, a déliráni Bahtiári törzs egyik kánjának leánya Németországban, Svájcban és Franciaországban nevelkedett. A szovjet lapok e látogatás alkalmából a szomszédos Irán földrajzi és gazdasági adottságainak ismertetése mellett rámutatnak azokra a gyümölcsöző kapcsolatokra, melyek a két ország között a szovjet hatalom megteremtése óta fennállanak. Iránnak több mint 2500 kilométeren közös határa van a Szovjetunióval, amely következetesen baráti politikát folytat szomszédja iránt. A két országot egymáshoz fűző baráti kapcsolatok megteremtésén szívvellélekkel munkálkodott a nagy Lenin. És a szovjet állam politikáját, melynek alapja a barátság, a népek jogainak és függetlenségének tiszteletben tartása, Iránban mindig elismeréssel fogadták. Az elmúlt évtizedek során sokoldalúan megmutatkoztak e kapcsolatok kölcsönös előnyei. A Szovjetunió segítette Iránt a selyemhernyó-tenyésztés és a gyapottermelés fejlesztésében, valamint különféle ipari vállalatok építésében. Iráni államférfiak számtalanszor hangsúlyozták, mennyire fontos a két ország kapcsolatainak megszilárdítása. 1954-ben megegyezés jött létre a Szovjetunió és Irán között a vitás határ- és pénzügyi kérdésekben. Az utóbbi időben a kereskedelmi kapcsolatok is megélénkültek. Az Ette laut című iráni újság nemrég azt írta, hogy e kapcsolatok a közeli szomszédság révén sokkal előnyösebbek az iráni kereskedők számára, mint a nyugati országokkal folytatott kereskedelem, s hogy az utóbbi időkben ez az erősödő kapcsolat kedvezően tükröződik az ország északi tartományainak helyzetében. ★ A sah és hitvese, valamint a kíséretükben lévő személyiségek megtekintik a szovjet főváros nevezetességeit, ismerkednek a szovjet országgal, s a szovjet néppel, amely a barátság, a jó szomszédság és a megértés jegyében mindenütt szeretettel fogadja őket. Pzirami sah és felesége a Szovjetunió Legfelső Tanácsa vendégeként Moszkvába látogatott. Megérkezésüknél Vorosilov marsall, a Legfelső Tanács elnöke üdvözölte a vendégeket a repülőtéren . Sepilov szovjet külügyminiszter közelkeleti útja során részt vett Egyiptom felszabadulási ünnepségein. A külügyminiszter jobbján dr. Favzi egyiptomi külügyminiszter, balján Belszinszkij, kairói szovjet nagykövet 2. A gazdasági kapcsolatok kibővítéséről tárgyalt a Szovjetunióban Szejf al- Iszlám Mohammed el Bahr emir jemeni trónörökös, miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter. Képünkön: az emir és kísérete a moszkvai autógyárban 3. A Szovjet Hadsereg kétszáztagú vegyes ének- és táncegyüttese nyolchetes vendégszereplésre Londonba érkezett, ahol az Empress Hallban tartja nagysikerű előadásait.— Képünkön: nyolcan az együttesből