Ujság, 1925. július (1. évfolyam, 1-17. szám)

1925-07-12 / 1. szám

ÚJSÁG 20 __________________________________ _____ VASÁRNAP, 1925 JULIUS­­% KÖZGAZDASÁG 11 fázisrendszer„próbáját“ importárukra is ki kell terjeszteni Félmegoldás nem elégíti ki a kereskedelmet.­­ Mi történik az áruraktárak adójával? A forgalmi adó reformja ügyében a pénteki nap újabb fordulatot hozott, amennyiben a pénz­ügyminiszter bejelentette, hogy egyes árucikkek­nél, — egyelőre a húsnál, lisztnél, szénnél és fá­nál — próbaképpen életbe lépteti az egyfázisos rendszert. A pénzügyminiszter az átalányozás­nál is engedményeket tett és az átalányok mél­tányos leszállítását helyezte kilátásba, bejelen­tette továbbá, hogy a forgalmi adóelőlegek kö­vetelését meg fogja szüntetni. A pénzügyminisz­teri nyilatkozat természetesen széles körökben megelégedést keltett, mert ezzel kétségtelenné vált, hogy most már a pénzügyminiszter nem vonja kétségbe az érdekeltségeknek egyfázisos rendszer bevezetése érdekében tett előterjeszté­sének tárgyilagosságát — amint szerdán a nem­zetgyűlésben is kijelentette —, és hajlandó a for­galmi adó reformját megvalósítani, ha a felso­rolt áruknál a próba beválik. Ezeket a feltétlenül értékes —­ bár még ko­rántsem kielégítő — eredményeket a kereskede­lem és iparosság országos megmozdulásának kell tulajdonítani. Ez a megmozdulás nemcsak az elkeseredés szavait juttatta el a pénzügymi­niszterhez, hanem komoly és tárgyilagos érveket, amelyeket mérlegelni kellett. A kereskedők és iparosok igazságos ügyének nem volt szüksége terrorra, mert olyan súlyos érvekkel rendelkez­tek, amelyek előtt a pénzügyminiszter nem zár­kózhatott el mereven. Az egyfázisos rendszernek 30­ cikknél próbaképpen való életbeléptetése természetesen még nem fogja csökkenteni azt a nyomasztó terhet, amely a jelenlegi forgalmi adórendszerrel a gazdasági életre hárul, de ez a próba remélhetőleg csak bevezetése lesz a for­galmi adórendszer általános reformjának. Az érdekeltség körében a pénzügyminiszter bejelentéséről az alábbi nyilatkozatokat tették: AZ OMKB VEZETŐSÉGE:­ ­ Az érdekképviseletek azon javaslatát, hogy az általuk elkészített elaborátum alapján a pénz­ügyminiszter július 1-én térjen át az egész vona­lon az általános forgalmi adó egy helyen történő beszedési rendszerére, a kormány elutasította. El­utasította azzal az indokolással, hogy egyfelől az államkincstár érdekei ezen rendszer mellett még eléggé biztosítva nincsenek, másfelől pedig, hogy ennek a rendszernek a bevezetése nemzetközi vo­natkozásokban zavarokat okozna.­­ Az érdekképviseletek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az államkincstár érdekei az egy helyen történő beszedési rendszer mellett is meg vannak­ védve. Meggyőződni arról azonban csak úgy lehet, hogy teoretikus számítások helyett a gyakorlati életben végez kísérleteket a kormány.­­ A pénzügyminiszter a nemzetgyűlés har­­­rm­inchármas bizottságában kijelentette azt, hogy a tüzelőanyagokra, a húsárukra és a lisztre haj­landó az osztrák rendszert életbeléptetni. Az ér­dekképviseletek ezenfelül még azt kérték, hogy ez a kísérlet a gyarmatáruknál és a táblaüvegnél is vitessék keresztül.­­ Az érdekképviseletet a pénzügyminiszter­hez felterjesztett memorandumukban a pénzügy­­miniszter által megjelölt három cikk forgalmi adó jövedelmeként az általuk megállapított kulcsok alapján körülbelül 25 millió aranykorona jöve­­delmet mutattak ki. A kormány tehát bevételeinek 20 százalékánál végez kísérletet az egy helyen való beszedés végett.­­ Célszerű, hogy a fenti cikkek fázisrendszer alapján történő adóztatása mielőbb lépjen életbe. Azok a tapasztalatok ugyanis, amelyeket a kor­mány ennél az adóztatási módnál szerezni fog, feltétlenül meg fogják győzni arról, hogy az osztrák rendszer behozatalának semmi aka­dálya nincs és az az államháztartás számára csak előnyöket biztosíthat.­­• Természetes, hogy a három cikk forgalmi adóbeszedési rendszerének megváltoztatásánál az átmeneti kérdések egész serege merül fel. Felmerül elsősorban a raktárak adóztatásának kérdése, felmerül a különböző rendszer alapján adózó cikkekkel együttesen foglalkozó kereske­dők adóztatásának a kérdése is. Bízunk benne, hogy a pénzügyminisztérium a reform életbe­léptetésének gyors megvalósítása érdekében már a legközelebbi napokban megkezdi a tár­gyalásokat az érdekképviseletekkel az összes felmerülő kérdésekről. A LISZTKERESKEDŐK örömmel fogadták a pénzügyminiszternek azt a kijelentését, hogy a lisztnél életbe léptetik a fázisrendszert. A magyar lisztkereskedelem a szomszédos államok prohibiciós intézkedései miatt az utolsó két esztendőben rendkívül nehéz helyzetbe került és még fokozta a forgalmi adó jelenlegi rendszere, amely a lisztkereskedelmet valósággal megtizedelte. A pénzügyminiszter nyilatkozata azonban zavart is okozott a szak­mában, mert nem tudják, hogy a fázisrendszert mikor léptetik életbe és így az augusztusi és szeptemberi vételek tekintetében teljes bizonyta­lanság uralkodik. A lisztkereskedők ennélfogva kérni fogják a pénzügyminisztériumot, hogy a fázisrendszer életbeléptetésének határidejéről mi­előbb tájékoztassa őket. SZÉKÁCS IMRE: — Közel négy esztendő óta szenved nem csupán a kereskedelem, hanem egész közgazda­ságunk forgalmi adórendszerünk miatt. Merem állítani, hogy nincs gazdasági életünknek egyet­len számottevő tényezője sem — beleértve ter­mészetesen pénzügyi kormányzatunkat is­­—, mely ennek a törvénynek súlyos hibáit ne látná. A kormány, amely eleinte hajlott is a forgalmi adó rendszer reformja felé, a gyáripar pálfordu­­lása után arra az álláspontra helyezkedett, hogy a reformmal nem foglalkozik tovább, minthogy az érdekképviseletek­ egymás között megegye­zésre jutni nem tudnak- Pedig­­ ez nem vitat­ható­­-­a kormánynak a feladata lenne a rendszer­­változás érvelt pro­ba kontra mérlegelni és az érvek súlya szerint dönteni. Az az aggodalom, hogy nem lehet kísérletezni a reformmal, mert, nem látszik biztosítottnak a forgalmi adóbevétel biztosítása, tárgytalanná vált azáltal, hogy a pénzügyminiszter a forgalmi adó leszállításához hozzájárult és ezzel maga is lemondott a bevételek 33%-áról. Épp ennyire nem helytálló az az aggodalom, amit a gyáripa­rosok szeretnek hangoztatni, hogy t. i., ha az osztrák rendszer bevezetése mellett a vámnál az importáruért fizetendő pauláladó valamivel ma­gasabb kulcs szerint számíttatik, mint a belföldi termelésnél, ez útjában állana a kereskedelmi szerződések kötésének. Ausztria példája azt mu­tatja, hogy ettől nem kell félni.­­ A fázisrendszernek a húsnál, lisztnél és tüzelőanyagnál való bevezetése az összkereske­­delem szempontjából alig van nagyobb jelentő­sége. Ha a pénzügyminiszter úr, igen helyesen, próbát tesz a fázisrendszerrel, úgy ezt olyan árucikkre is ki kellene terjeszteni, amelyeket a külföldről hoz be a kereskedő és ki kellene ter­jeszteni olyan cikkekre, amelyek a vámtól a fo­gyasztóig, vagy a termelőtől a fogyasztóig álta­lában a legtöbb kézen mennek át, hogy a fázis­­rendszer jelentőségét így valóban tanulmányozni lehessen. MÖSSMER PÁL, A Mössmer-cég főnöke: —­ A forgalmi adó dolgában megindított moz­galmunk alig vitte előbbre az ügyet. Kiderült, hogy a kereskedőtársadalom nincs kellően meg­szervezve, hiányzik az annyira szükséges teljes egyetértés, amely nélkül komoly eredményeket nem érhetünk el. A kereskedők túlnyomó része az utolsó percben határozta el az üzletbezárást, akkor, amikor látta, hogy a konkurrens is le­húzza a redőnyöket, így is egész sereg kereskedő a Baross-szövetség részéről és más oldalról meg­indított ellenakció hatása alatt nyitva tartott. Nyilvánvaló volt a szervezettség hiánya, így tehát a kereskedők megmozdulása sehol nem kelthetett mélyebb benyomást.­­ Ami a pénzügyminiszter ismeretes kijelen­tését illeti, ő valószínűleg maga is belátta azóta, hogy túllőtt a célon. A kereskedő nem tud terrorizálni, de nem is ez volt a célunk. Ami történt, az in­kább a rezignációnak, a kényszerhelyzetbe való beletörődésnek megnyilvánulása volt, miután a pénzügyminiszter már kijelentette, hogy rendszer­­változásról szó sem lehet. Ezt a kijelentést köny­velték el a csukott redőnyök, anélkül, hogy bárki közülünk elhatározása megmásítására akar­ta volna bírni a pénzügyminisztert. Bod Jánost rosszul informálták és ebből a szempontból kell megítélni azokat a kijelentéseit, amelyekkel ter­rorral, demagógiával és felforgató törekvésekkel vádolta meg a kereskedőket. HETKES ALFRÉD, a Bettelheim Miksa és társa cég főnöke: — A vigadói nagygyűlés mindvégig méltóság­­teljes lefolyású volt. Ez volt az első alkalom, hogy szolidaritásunknak adjunk kifejezést és az évek óta felgyülemlett panaszokat elmondhassuk. Be akartuk bizonyítani, hogy az államkincstár minden kára nélkül helyre lehet állítani az adó­morált, amelyet a mostani rendszer bevezetésével alapjaiban ingattak meg.­­ Nem szállhatok vitába azokkal a kijelenté­sekkel, amelyek ezt az eljárásunkat demagógiá­nak és terrorisztikusnak bélyegezték meg. Csak éppen arra akarok rámutatni, hogy a memoran­dumban foglalt adatokat a különböző szakmák első férfiainak bevonásával, a Kamara, Kereske­delmi Csarnok és az OMKE égisze alatt, száznál több ülésen állapítottuk meg. A szakemberek egytől-egyig tagjai az értékmegállapító bizottság­nak s igy az árustatisztika adatai rendelkezé­sükre álltak. Ha tehát a mi adataink nem helytállók, úgy nem helytállók és hasznavehetetlenek az országos központi statisztikai hivatal, szó­val egy hivatalos szerv adatai sem.­­ Merem állítani, hogy a pénzügyminiszter té­ves információ alapján ragadtatta magát kijelen­tésére. Erre vall, hogy bizonyos cikkeknél mégis bevezetik az egyfázisú rendszert, a memorandum útmutatója alapján és ugyancsak a memorandum megdönthetetlen adataira fog támaszkodni a pénzügyminiszter, amikor fél év vagy egy év múl­va, a viszonyok kényszerítő hatása alatt, be fogja vezetni az egyfázisú rendszert az egész vonalon. SZÉNÁSY BÉLA papírgyáros és papírkereskedő: — Nem helyeslem a pénzügyminiszter kijelen­téseit, de nem értettem egyet a boltbezárási ak­cióval sem. Az egyfázisú rendszer inkább a kis­­exisztenciák érdekeit szolgálja, de súlyos helyzet elé állítaná a gyáripart. A papírnál átlag 11%-ra emelkednék a forgalmi adó; honnan vegyük azt a rengeteg pénzt, amely a forgalmi adó hitelezé­sére szükséges és hogyan hárítsuk át a terhet vevőinkre? Mindezt meg kell gondolni, mielőtt az illetékes tényezők a döntő lépésre elhatároz­nák magukat. Bécsi valutajegyzés július 11-én: Egymillió magyar korona 99 schilling 98 gr., dollár 7 schil­­ling 07.85 gr., svájci frank 1 schilling 38.15 gr., cseh korona 21.06 gr. rint­ bírót kértünk Ausztriával szemben a volt közösségi vagyon felszámolására. Báró Szterényi képviseli a választott bíróságban Magyarországot. Legalább 50 százalékos eredményt várnak a beavatottak. — Mi lesz a Bécsben levő korvinákkal? A­ békeszerződés rendelkezései szerint Ausztria és Magyarország egymás között kö­telesek elintézni a volt közösségi vagyon fel­osztását egy úynevezett «akkord amiables keretében. A megegyezésre irányuló tárgya­lásokat, mint azokról annak idején meg is emlékeztünk, folytatólag tartották a megbí­zott szakemberek több mint három éven át Bécsben és Budapesten felváltva, anélkül azonban, hogy egy elvi deklaráción kívül kéz­zelfogható eredmény jött volna létre. Ez a deklaráció, amelyet Ausztria tett, elismerte azt, hogy a két ország közül Magyarország az, amelynek a volt közösségből kifolyólag igen jelentékeny jogos követelései vannak. A részletkérdések tárgyalásánál azonban ismét újabb nehézségek merültek fel, mert a ránk nézve legjelentősebb kérdésekben, úgy­mint a szellemi kincsekben és a koronajavak kérdésében a két álláspont áthidalhatatlannak mutatkozott. Nyilvánvaló lett, hogy az osz­trák fenhatóság alatti területen maradt mu­zeális kincsek, amelyek ma is ritkítják pár­jukat a világon, nehezen vonhatók be egy békés megegyezésbe akkor, amidőn a béke­­szerződés rendelkezései értelmében elvitat­­hatatlanul magyar történeti emlékű Korvinák iránt már hosszabb idő óta a világ minden részéből érdeklődtek. Kétségtelenné vált, hogy a két ország leszá­molásának mérlegén Magyarország javára egy igen jelentékeny többlet mutatkozik, de v­i­szont Ausztria gazdasági és vagyoni helyzetére­ való hivatkozással a tárgyalások során az osztrák kormány követelésünk elismerése mellett csak gazdasági téren nyújtandó kom­penzációkra volt hajlandó. A tárgyalások egy­ ideig ezen az alapon mozogtak, azonban a­ római konferencia tanulsága — ahol például a katonai alapítványok ügyében Csehország és Ausztria a magyar delegátusokat befejezett helyzet elé állították — a sok meddő tárgya­lásoknak véget vetett, s oda juttatta az ügye­­ket, hogy a békés megegyezés teljesen lehetet­lenné vált. Miután erre az esetre a békeszerző­dés rendelkezése szerint döntő­bíró hivatott, a magyar kormány a további tárgyalásokat mellőzve már intézkedett is, hogy az ügy mielőbb ily formában befejezést nyerjen. A döntőbíróságba, amelybe mindkét ország egy-egy tagot nevez, a kormány, mint értesü­lünk, Szterénik­ József bárót küldte ki, aki tudvalevőleg ezeket a tárgyalásokat már évek­ óta vezette. M­i úgy halljuk, hogy beavatott helyen meg­lehetősen optimisták a várható döntés tekin­tetében, mert a rendelkezésünkre álló adatok­ból is kétségtelen Magyarország követelésének jogossága, amely a legtöbb kérdésben, mint például a koronajavaknál is, a közösség fenn­állása óta legalább is a volt civillista 50%-os el­­osztási kulcsát tekinti igazságosnak, úgy hogy a döntésnek emberi számítás szerint legalább is 50%-osnak kell lenni. A döntés előrelátha­­tólag még a nyár folyamán megtörténik.­­ As értéktőzsdei helyzet. Az értéktőzsdei helyzet. — Kedvező a vélemény a legközelebbi jövőre nézve. — Beszélgetés egy kiváló pénzügyi szakemberrel. Az utolsó hónapok lanyhasága természetsze­rűleg az általános rossz gazdasági viszonyokra volt visszavezethető. Mikor azonban már olyan alacsony fokon állottak a részvények, hogy min­den megfontolt gondolkozású és józan ítélő­­képességű­ ember előtt tisztán állott, hogy a rész­vények, főleg a jó papírok hallatlanul olcsóak, még mindig nem látott senki a vásárláshoz, fő­képpen a következő okokból: Egyrészt a bécsi tőzsdén — melynek befo­lyása a budapesti tendenciára éppen olyan erős, mint­ a budapestié a bécsire, szóval a két piac között a kölcsönhatás teljes mértékben fennáll — állandóan az a félelem uralkodott, hogy az ottani intervenciós szindikátus előbb-utóbb kény­telen lesz darabjait piacra dobni. Állítólag ugyanis csaknem 300 milliárd értékű papírja van a szindikátusnak s a tago­­ már megunták a folytonos veszteségeket, amelyeket időnkint kész­pénzben kellett a résztvevőknek befizetniük. Ez volt az egyik réme a tőzsdének. A másik Bőseinek az immobilizációja, ame­lyet óriási részvénypaketteknek kényszerült tar­tása idézett elő. Ez olyan nagy kamatterheket jelentett Bősei részére, hogy természetesen időn­ként kénytelen volt papírjainak bizonyos meny­­nyiségét pénzzé tenni, hogy az esedékes kamato­kat ki tudja egyenlíteni. Ez magában véve csak nyomasztó hatást gyakorolt, de az az érzése a bécsi spekulációnak és tőzsdeköröknek, hogy félni lehetett Bősei helyzetének a felborulásától, s így attól, hogy az a kezében levő pakettek piacradobásával jár, aminek bekövetkezése be­láthatatlan katasztrófát idézett volna elő. Nagyon természetes, hogy ezek a nyomasztó érzések mindenkit inkább az eladásra, mint a vásárlásra ösztönöztek és így nem lehet csodálni, ha az értékpapírok árfolyama állandóan, sőt utóbb már erős mértékben hanyatlott. Közben történt, hogy Bőseinek sikerült svájci üzletbarátaival a birtokában lévő részvénypa­kettre nézve meggyőzést létesítenie, amely nagy tranzakció egész titokban folyt le. Mint halljuk, egyedül a Niederösterreichische Escompte-Gesell­­schaftnak volt erről a tranzakcióról tudomása svájci üzletbarátai révén, de már saját érdekében is diszkrécióval kezelte ezt az értesülést, úgy hogy az osztrák nagy intézetek, Sighard­ tal az élükön, teljes tájékozatlanságban maradtak. Így történt, hogy a tranzakció kipattanása rendkívül nagy meglepetést okozott, mert ha nem is vesz­­szük készpénznek azokat a híreszteléseket, hogy a bécsi nagybankok elkontrominálták a náluk lombadírozott Bosel-féle részvényeket, kétségte­len, hogy egyéb irányú részvényvásárlási érde­­kltségeik folytán igen jelentékeny és nagy va­gyoni érdekük fűződött a tőzsde további lanyha­­ságához, mert így vélték olcsóbban megvehetni a szükséges darabokat. A beállott fordulat — mint már köztudomású — erőteljes vásárlási kedvet idézett elő Bécsben, érdekes azonban megállapítani, hogy éppen a leg­nagyobb intézetek vezetői nem tudtak hinni a hossz tartós voltában. A bécsi tőzsdének javuló tendenciája termé­szetesen megtette hatását a budapesti tőzsdére is és itt fokozódott a hatás azáltal, hogy egy­részt a részvények árfolyama ezt megelőzőleg a budapesti tőzsdén nagyobb mértékben hanyatlott, másrészt a kormánynak Génfben elért sikerei, melyektől a gazdasági életnek fellendülése vár­ható úgyszintén a terméskilátásoknak folyton kedvezőbb alakulása olyan légkört teremtettek, amely bizonyos optimizmusra jogosít. Mint ahogy egyik lanyha nap a másikat vonja maga után, úgy ellenkezőleg is egyik szilárd nap maga után vonja a következő szilárd napot, an­nál is inkább, mert a lanyhaságból hasznot élve­zőknek, a kontreminőrök csoportjának ama ré­sze, mely a legóvatosabb, illetve legijedősebb, már az első szilárd napon megkezdte fedező vá­sárlásait, így ismét beigazolódott a tőzsdén azok­ álláspontjának helyessége, akik mindig azt mon­dották, hogy a kontreminőrök a legbiztosabb megalapozói a hossznak, mert hiszen senkinek sem oly fontos, hogy részvényeket vásároljon, mint éppen a kontreminőröknek. A legóvatosab­­bak természetesen már az első napokon kezdtek vásárolni és tartották a hosszban a lélekzetet, később azután, mikor napokig tartott ez a felfelé menő irányzat, már azok a kontreminőrök is megunták, akik nem ijedtek meg mindjárt és ezek folytatták a fedezeti vásárlásokat. Végül a leg­utóbbi napon, amikor nagy szilárdságot állapí­tottunk meg, azt kellett tapasztalnunk, hogy már azok is fedeztek, akik még mindig bíztak a bessz­ben és akik a hossz folyamán is megkontremi­­nálták a részvényeket úgy, hogy többszörösét kel­lett visszavenniük azoknak a részvényeknek, me­lyeket legelőször, még a bessz idején eladtak. Hogy ez a rendkívül nagyarányú hullámzás milyen változásokat idézett elő az árfolyamokon, azt az alábbi összeállításban szemléltetjük: Ezek után megvilágítjuk, hogy komoly pénz­ügyi és tőzsdei körök milyennek látják a leg­közelebbi helyzetet. Egészen természetes, hogy biztos jóslásokba bocsátkozni itt nem lehet, mert hiszen külpolitikai események is zavarhat­ják esetleg a piacoknak további kialakulását de nagy általánosságban mégis — mint emlí­tettük — több ok szól amellett, hogy a tőzsde legközelebi jövőjét kedvezőbb színben lássuk. Tudjuk azt, hogy vásárlások mindig csak jobb tendenciák mellett jelentkeznek s e tapasztalat helyessége most is beigazolódik. A vásárlók kez­denek mindenfelől jelentkezni, még pedig annál is inkább, mert a bankok, melyek szintén jobb színben látják a legközelebbi jövőt, már arra való tekintettel is, hogy a jó részvények még mindig nagyon alá vannak értékelve (ne fe­lejtsük el, hogy a mostani 50 százalékos emel­kedés milyen hihetetlenül alacsony árfolyamok­ból indult ki), inkább merik most már kliensei­ket vételekre buzdítani. A külföld is , mely a már amúgy is alacsony részvényárfolyamok visszafejlődését egyáltalában nem tudta meg­érteni és így nemcsak hogy­ meglevő részvény­birtoka miatt nyugtalankodott, de nem látván a szituáció mélyére, a leglehetetlenebb kombi­nációkra látott okot —, a fordulat folytán im­már szintén optimisztikusan kezd látni és rész­vényeinek beszerzési átlagát olcsóbb vásárlások­kal kezdi feljavítani.­------­Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság folyó évi június hó 25-én tartotta 1924. évi rendet közgyűlését, amely az évi nyereséget 1.806.058.601 korona , és az osztalékot pedig 70.000 koronában állapította meg. Középeurópai fakartel? Néhány nap óta közép­európai fakartel alapításáról beszélnek szakkörök­ben. Információink szerint ilyen kartel létesítésé­nek terve tényleg felmerült. A kartel felölelné a román, jugoszláv, cseh és osztrák fatermológt. Az érdekellentétek azonban olyan nagyok, hogy a kar­tel megvalósulása — legalább egyelőre — még kétséges. 1925 jun. 2. 1925 jun. 16. 1925 jut. Magyar Hitel 346 306 370 Keresk. Bank 883 840 990 Pesti Hazai 2185 1770 2335 Ált. Takarék 108 98 1130 Moktár 170 170 171 Első Magyar Bszt. 4050 4100 5450 Ált. Kőszén 2930 2575 3090 Salgó 418 350 490 Urikány 930 825 1085 Gutman 440 400 460 Ófa 490 450 515 Nasici 1665 1385 1850 Nova 166 153 223 Égisz 58­5 60 70 Államvasut 373 310 425 Viktória Gőz 357 339 404 Ganz-Danubius 1915 1490 2290 Rima 106 90 123 Magyar Cukor 1770 1480 2120 őstermelő 161 145 247 Gummi 210 175 274

Next