Ujság, 1925. október (1. évfolyam, 67-93. szám)

1925-10-28 / 90. szám

6 A védőbeszéd után a törvényszék ítélethoza­talra vonult vissza. Az izgalmas várakozás mo­raja futott végig a közönség soraiban, mikor az elnök kihirdeti ítéletét, amely szerint martosi Mórócz Jánost felmenti a sajtó útján elkövetett rágalmazás alól. A főmagánvádló tevékenysége okot szolgáltatott a cikk megírására és beigazoló­dott, hogy a vádlott jogosan használta a megbélyegző kifejezéseket a sértettel szemben. A költségekben a sértettet marasztalták el. A zömök, evikkeres Wertz József sápadtan hallgatja az indokolást és rögtön bejelenti, hogy fellebbez. Martosi Mórócz János boldo­gan rohan barátaihoz, akik ölelgetik és csó­kolják őt. A tárgyalás közönsége oszladozik, az ébredők csoportja lógó orral oldalog ki a városháza épületén. Mórócz belekarol felesé­gébe, csillogó szemmel tekint fel az égre, ahol a késő őszi derűs napon halvány napfény ra­gyog. . — Látod asszolyt — hajol a feleségéhez —, felettünk is kiderül az ég... Ketsér Andor. n*" . Elfogadták a kultusztárca költségvetését. Sok pénzbe kerül a két állami színház. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma ülést tartott, amelyen a kultusztárca költségvetését tárgyalta. A kormány részéről Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter volt jelen. Nagy János dr. előadó ismertette a kultusz­­tárca költségvetését Kiemelte, hogy egy nemzet politikai és gazdasági talpraállásának első fel­tétele a szellemi és kulturális légkör megterem­tése. Kimutatta, hogy a kiadások mintegy 6%-os emelkedést, a bevételek pedig 9%-os emelkedést mutatnak a múltévi állapothoz képest. A bevéte­lek legnagyobb kontingensét a klinikák adják. Hangsúlyozta, hogy a mostani költségvetésben az egyetemekre fordított összeggel nem lehet mindazokat a célokat és terveket megvalósítani, amelyeket a kultuszkormány maga elé tűzött. Ezt a mostani költségvetést a tanyai iskolák fejlesztésének programmja jellemzi. Az állami népiskolák továbbfejlesztésére 800 millióval na­gyobb összeg esik, mint a múlt tanévben. Az általános vita bezárása után Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter az alábbiakban ismertette a tárca költségvetését. -1- A kiadások 36 milliárd emelkedést mutat­nak. Az egyházak dotációja 9 milliárddal emel­kedik, az állami színházaké 10,2 milliárddal. Az állami színházakat csak úgy lehetett meg­menteni, hogy a felesleges személyzetet kö­nyörtelenül elbocsátották, de még így is 10.2 milliárdot kellett a dotáció emelésére fordí­tani, hogy a két színházat megmenthessük. A debreceni egyetem céljaira 11.6 milliárdot vet­tünk fel, a következő budget-évben pedig még 4 millió aranykoronát fogunk e célra fordítani. A pécsi egyetem építkezéseinek befejezésére 1.16 milliárdot, a szolnoki bábaképző létesítésére 4.3 milliárdot, állami iskolák építésére 1.9 milliárd koronát irányoztunk elő. Tanyai és egyéb falusi iskolák céljaira 29 milliárdot vettünk fel. A részletes tárgyalásnál Hoyos Miksa gróf azt kérte, hogy a legközelebbi költségvetésbe az orr- és gégegyógyászati tanszék a Baross­ utca 40. sz. házba helyeztessék és e célból megfelelő összeg vétessék fel. Erdélyi Aladár pedig azt kérte, hogy az ed­digi költségvetésben 11 klinikai gyakornoki állás fedezésére szükséges összeg vetessék fel. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter meg­jegyezte, hogy az orr- és gégegyógyászati tan­széknek visszahelyezése tetemes költségbe ke­rülne s így csak annak a jelentésbe való felvéte­léhez járulhatna hozzá, hogy a visszahelyezés költségei a jövő évi költségvetésekbe állíttassa­nak be. Erdélyi Aladár kérelméhez a pénzügyi viszonyokra való tekintettel nem járult hozzá a miniszter. Ugrón Gábor a szegedi egyetem fejlesztése ér­dekében szólalt fel. A kultuszminiszter megnyug­tató felvilágosítást adott. Ivády Béla, Ugrón­ Gábor és Erdélyi Aladár helytelenítették a közgazdasági tudományi kar mezőgazdasági fakultásának budapesti el­helyezését s kérdezték, nem volna-e célsze­rűbb a mezőgazdasági fakultást egy vidéki gazdasági akadémiának egyetemmé való át­szervezésével vidékre kihelyezni. Felhívták a miniszter figyelmét arra, hogy a békeidőkben Bécsben működő konzuli akadémia és a pesti kereskedelmi akadémia igen jól meg­feleltek hivatásuknak, a mostani beosztás azon­ban nem volt egyáltalában szerencsés. Erdélyi Aladár a Horthy Miklós-kollégium nagy kiadási tételeire vonatkozólag kért felvilá­gosítást A kultuszminiszter felszólalásában kilátásba helyezte, hogy mihelyt az elemi iskolai oktatás reformja, a nőnevelés reformja, továbbá az ösz­­töndíj-ügy újjászervezése megtörténik, azonnal e kérdés megoldásához is hozzá fog fogni. A Horthy Miklós-kollégiummal kapcsolatban kije­lentette, hogy internátus céljára megkapták a sasadi laktanyának két pavillonját, ahol 600 ifjú nyer elhelyezést. Ivády Béla keveselte azt az összeget, amely az ifjúsági könyvtárak segélyezésére fel van véve. A miniszter megnyugtató felvilágosítása után a feímet változatlanul elfogadták. Mándy Sámuel keveselte a kisdedóvó-intéze­­tek céljaira felvett összeget. A kultuszminiszter megjegyezte, hogy a csökkenés a személyi kiadá­soknál jelentkezik, ami a B-lista következménye. Mándy Samu a hírlapírók nyugdíjintézetének se­gélyezésére előirányzott 10.000 koronának 20.000 koronára való felemelését kérte. A kultuszmi­niszter ezt a jövő évre kilátásba helyezte. A tárca többi címeit észrevétel nélkül fogadta el a bi­zottság. Az ü­lés este 7 órakor ért véget. ÚJSÁG SZERDA, 1925 OKTÓBER 28 Nemzetközi bizottság utazott a görög-bolgár határra. Görögország megígérte csapatai visszavonását. — A Nemzetek Szövetsége helyreállítja a rendet. — Az ágyúzás még tart. Páris, október 27. (Wolff.) A Nemzetek Szö­vetségének tanácsa ma délelőtt Briand elnöklé­sével folytatta a görög-bolgár határincidens tár­gyalását. Karapanosz, Görögország képviselője, felol­vasta kormányának nyilatkozatát, mely szerint az athéni román követ és a görög miniszterelnök közt a megszállt területek kiürítésére nézve meg­egyezés jött létre. Bulgária képviselője kijelen­tette, hogy bolgár csapatok egyetlen pillanatra sem hatoltak görög területre és nem tartottak gö­rög területül megszállva. Chamberlain kérdésére Karapanosz kijelen­tette, hogy a bolgár csapatok 400—500 méter mélységben hatoltak be görög területre, míg a görög csapatok a fronttámadás elkerülése kedvé­ért mintegy nyolc kilométernyire hatoltak előre bolgár területen. Holnap déli 12 órakor ülés lesz. Szófia, október 27. A határról jelentik, hogy az elmúlt éjjel, valamint ma reggel görög rész­ről megszakításokkal tovább folytatták a puska­tüzelést és az ágyúzást. A tüzelés a déli órákig nem szűnt meg. Újabb áldozatokról nem adtak hírt. A halottak és sebesültek teljes száma tegnap estig ötvenöt volt. Közöttük nemcsak katonák, hanem polgári lakosok is vannak. A görög tüzér­ség 1 órakor Petrovo helységet bombázta. Belgrád, október 27. (Az Újság tudósítójá­nak távirata.) Anglia, Franciaország és Olaszor­szág belgrádi katonai követei megbízást kaptak kormányuktól, hogy a népszövetség határozata értelmében azonnal utazzanak a görög-bolgár határra. Ez a bizottság először a 67., 68. és 69. számú görög őrségeket fogja megvizsgálni, ahol az első összeütközés folyt le. Ezután Petrics városának környékét tekintik meg. Mint illetékes körök jelentik, a katonai bi­zottságnak célja, hogy a népszövetség tanácsának a stratégiai helyzetről is jelentést tegyen. A bizott­ság olyan intézkedéseket fog javasolni a népszö­vetségnek, amelyek szükségesnek látszanak a ha­tárvidék biztosítására és rendjének megvédekne­­zésére. Lemondott a francia kormány. a baloldali kartel is Caillaux ellen és a vagyonváltság mellett van. Herriot valószínűleg tagja lesz az ujj kormánynak. Attól félnek, hogy konfliktus tör ki a szenátus és a kamara között. Vagyonváltság vagy új adók — ezen fordul meg a kormányválság. A csoda, amelyet a franciák Caillauxtól vártak, nem következett be. Azzal jött, hogy rendezi Fran­ciaország háborús adósságait Angliával és Ameri­kával s hogy egy nagy belső kölcsönnel feltölti a kincstár megüresedett kasszáit. Mindkét törekvése hajótörést szenvedett. Az angolokkal már félig­­meddig rendbejött, de az amerikai fiaskóval az an­gol megállapodások is a levegőben lógnak. Ez a balsiker roppantul megtépázta Caillaux presztízsét s azok a politikai pártok, amelyek ellenszenvvel, sőt gyűlölettel fogadták Caillaux rehabilitálását, nyomban megkezdték ellene az aknamunkát. Ez annál könnyebb volt, mert az úgynevezett Cail- Saux-kölcsön, amelytől a pénzügyminiszter húsz milliárdot várt, mindössze alig hat milliárdot ered­ményezett. A francia frank pedig, amelyet a Mor­­gan-kölcsön már kétszer mentett meg a katasz­trófától, újból a hanyatlás válságába jutott. Franciaország pénzügyi válságát legélesebben illusztrálják az alábbi számok: a hosszúlejáratú államkölcsönök 150 milliárdot, a rövidlejáratúak 50 milliárdot tesznek ki. A nemzeti védelem 50 milliárdnyi bonjával és a bankelőlegek 40 m­il­­liárdjával együtt kerek 300 milliárdra rúgnak a belső adósságok. Hogy mennyit tesznek ki a külföldi adósságok, az majd csak akkor fog ki­derülni, ha a francia kormánynak valamikor si­kerül hadiadósságait rendezni. A feldúlt területek újjáépítése átlag 15—20 milliárdot emészt föl évenként. Rettentő számok ezek s Caillaux nem ok nélkül hárítja az előző kormányok könnyelmű fináncpolitikájára s könnyelmű adósságcsinálá­­saira a felelősséget a fenyegető katasztrófáért. Tetézi a financiális válságot a gyarmati háború, amely máris milliárdokat emésztett fel s amely­nek vége szinte beláthatatlan. A válság kitörését közvetlenül az az ellentét idézte elő, amely a francia kabinetben magában élesedett ki. Caillaux szanálási programmot akart a kamara elé terjeszteni, amelyben az adórend­szer demokratikus kialakulását vélte elérhetni. Különadókat minden formájú vagyonra, külön­adókat a luxusra, megtakarítások a közigazga­tás egész vonalán stb. S terveit a legutolsó pil­lanatban terjesztette elő, holott a Painlevé-kor­­mány s a mögötte álló pártok e tervek jelenté­keny részét ellenezték. Caillau­x-t a kormány tagjai lemondásra akarták bírni, de a pénzügy­­miniszter ragaszkodott ahhoz, hogy fináncterveit az október 29-én egybeülő parlament elé ter­jeszti. Ez kényszerítette a kormányt, hogy az egész kabinet lemondásával szabadítsa meg ma­gát Caillauxtól s hogy megpróbáljon egy oly ka­­binetalakítást, amely a parlamenti jobboldal előrenyomulásának útját állja s vállalja a felelős­séget azokért a pénzügyi tervekért, amelyektől a francia financiák szanálását remélhetik. ELFOGADTÁK a lemondást. Páris, október 27. Délután 2 órakor Painlevé miniszterelnök a köztársaság elnökéhez ment, hogy bejelentse neki a kormány lemondását. Mi­után Painlevé ezt a bejelentést megtette, közle­ményt adtak ki, de a közlemény nyilvánosságra hozatalával mindaddig vártak, amíg a népszövet­ségi tanács be nem fejezte ülését. A közlemény így hangzik: A minisztertanács legutóbbi ülésén megkezdte azoknak a szanálási terveknek megvizsgálá­sát, amelyeket Caillaux pénzügyminszter dol­gozott ki. Ezt a vitát, amelynek során a kor­mány tagjai között semmiféle lényegesebb nézeteltérés nem merült fel, megszakította, hogy alkalmazkodjék a politikai parlamenti helyzethez, úgy, amint az a pártok külön­böző állásfoglalásai alapján kialakul. Miután a kormány abban a meggyőződésben van, hogy a nemzeti kiegyezésre irányuló sürgős erőfeszítésre nem vállalkozhatik anél­kül, hogy már előre ne lenne bizonyos a szi­lárd többségről, ezért egyhangúlag elhatá­rozta, hogy benyújtja lemondását a köztár­saság elnökének. A köztársaság elnöke elfogadta a Painlevé­­kormány lemondását és már a délután folyamán tanácskozott a szenátus és a kamara elnökével a kormányválság nyomán tandult helyzetről. Dél­után, hat órakor a Painlevé-kormány tagjai bú­­csúlátogatást tettek a köztársaság elnökénél. Az Elyséeből való távozása után Painlevé mi­niszterelnök az újságírók előtt kijelentette, hogy mai lépésére már pénteken elhatározta magát, de minisztertársaival egyetértésben ennek az el­határozásnak megvalósítását mára halasztotta, hogy Briand a Nemzetek Szövetsége tanácsának ülését teljes külügyminiszteri tekintéllyel nyit­hassa meg és vezethesse. Painlevé kijelentette, hogy hajlandó az új kormányban is közreműködni. Nem hiszi azonban, hogy az új kormány a képviselő­­házban már holnapután bemutatkozhassál­. A kamara folyosóin az a hír jár, hogy a kor­mány átalakításának esetére Painlevé meghívta Herriot-t a kormányba. Herriot kijelentette, hogy mielőtt dönt, tanulmányozza az általános hely­zetet. A francia kormányválság két főszereplőjének karrikatúrája. Balról Painlevé, a lemondott mi­niszterelnök, jobbról Caillaux volt pénzügyminiszter, a válság tulajdonképpeni oka. Paris, október 27. A baloldali kartelhez tar­tozó négy kamarai párt elnöksége ma délután a kormány lemondása után tanácskozásra ült össze és hosszabb eszmecsere után magáévá tette azt az elvet, hogy a pénzügyi felépülés eszköze a va­gyonadó. Compére-Morel javaslatára elhatároz­ták, holnap délelőtt pártközi ülést tartanak és megállapodnak arra nézve, hogy ha a vagyonadó kérdésében a szenátus és a kamara közt konfliktus tör ki, a harcot végigvigyék-e vagyis követeljék-e ebben az esetben a kamara feloszlatását és új válasz­tások kiírását, hogy így alkalmat adjanak a választóknak a döntésre a vagyonadó vagy új adók kérdésében. A vita színhelye a radikális párt lesz, ahol mind a két irányzat hívei képviselve vannak. A baloldali kartel pártjainak tanácskozásán azt is elhatározták, hogy a szenátus köztársasági pártjaival érintkezésbe lépnek. A szocialisták ne­vében Blum kijelentette, hogy hajlandó minden olyan kormányt támogatni, amely Herriot poli­tikai formuláját elfogadja és hozzátette, hogy a szocialisták a kormány jövendő politikájához való hozzájárulásuk első feltételéül a vagyon­adóra vonatkozó tervük elfogadását szabják meg. Tisza István emléke. Október 31-én kegyeletes ünnepség szín­helye lesz a parlament. Ünnepi ülést tartanak, amely után az országház miniszteri folyosóján két emlékművet lepleznek le. Az egyik a Tisza István gróf és Návay Lajos tragikus halálá­nak, a másik pedig az országgyűlés hősi ha­lottainak emlékét­­fogja hirdetni. A Tisza— Návay emlékműnél Zsitvay Tibor, a képvi­selők és tisztviselők emlékművénél pedig Hu­szár Károly alelnökök fognak ünnepi beszédet mondani. Dam­ko József szobrászművész készítette azt a bronzemléket, melyen a következő szöveg áll: 1918—19. A hősi küzdelem összeomlását követő rémuralmi idők vértanúi és azok élén borosjenői és szegedi Tisza István gróf és föl­­deáki Návay Lajos volt képviselőházi elnökök emlékének Magyarország nemzetgyűlése. Le­selkedik a gonosz az igazra és halálra keresi azt, de az Úr nem hagyja azt annak kezében. (Zsoltárok 37. 32.) Reviczky Hugó műve a másik emlék, mely­nek következő a szövege: 1914—18. Magyar­­ország nemzetgyűlése hálás kegyelettel örökíti meg évezredes állami létünk és alkotmányos életünk márványfalán azoknak a nevét, akik az 1910-ben összeült országgyűlés két házá­nak tagjai, valamint a törvényhozás tisztvi­selői és egyéb alkalmazottai közül a világ­háború négy éve alatt életjogunk védelmében ránk kényszerített itáni küzdelemből hősi ha­lálukkal vették ki részüket. Csaba vezér soha el nem fogyó szellemi táborában harcolnak tovább és hívják a további nemzedékeket hon­szerető őseik örökének védelmére. A törvény­­hozás tagjai köréből: galánthai Eszterházy Pál gróf örökösjogi főrend, a 7. huszárezred főhadnagya­­ 1915 jan. 16., Dahinten Ernő országgyűlési képv., a 32. honvédgyalogezred főhadnagya f 1914 szept. 6., Désy Zoltán ny. államtitkár, országgyűlési képviselő, a 22. népf. zlt. hadnagya f 1915 máre. 24. A tiszt­viselők és alkalmazottak közül: Nagy Sándor segédkönyvtáros, Hugonnay Viktor gróf könyvtári gyakornok, Szakács László építész­mérnök, Szilágyi Lajos segédfogalmazó, Ta­kács Ferenc altiszt, Gubányi Pál műszaki al­kalmazott, Kiss Gábor, T­öry Sándor, Fábián Vilmos, Skultéty József altisztek. Az előbbi emléken egy gyermeket védő hős és Hungária alakja, az utóbbin egy magyar katonát védő kardos turulmadár ,és Csaba vi­téz paripás, kardos, pajzsos sereg® áll. Lőw Lipót-emlékünnep az OMIKÉ-ben. Az OMIKE Kultúrotthona tegnap Vészi Józsefné elnöklésével nyitotta meg ez évi nyilvános elő­adásainak sorozatát és az első estét Lőw Lipót volt szegedi főrabbi halálának félszázados évfor­dulója alkalmából a XIX. század legnagyobb ma­gyar rabbija emlékének szentelte.’ Az ünnepélyen nagy és díszes közönség gyűlt össze, melyet az OMIKE elnöksége nevében Weller Ernő dr. ügyv. alelnök fogadott. A pesti izr. hitközséget Kaszab Aladár udvari tanácsos, Glückstahl Samu és Zahler Emil dr. elöljárók, a budai izr. hitközsé­get Baracs Károly udv. tanácsos, elnök, Katona Gyula főtanácsos és Edelstein Bertalan dr. fő­rabbi, a pesti Chevra Kadisát Adler Gyula elnök és Endrei Simon Henrik dr., főtitkár, az újpesti izr. hitközséget Kálmán Ödön dr. hitk. elnök kép­viselte. Megjelent teljes számban a budapesti rabbikar, a rabbi és tanítóképző intézetek ta­nári kara. Baracs Marcell dr. az OMIKE elnöke Lőw Lipót unokája, tartotta meg nagyhatású emlékbeszédét, melyben Lőw Lipótnak a zsidó­ság magyarosodása terén kifejtett törekvéseit helyezte megfelelő világításba. Hangsúlyozta, hogy Lőw Lipót nemcsak külső formákban akart magyarrá lenni, de egész egyéniségével, minden érzésével belegyökerezett a magyar nem­zetbe és ilyen értelemben adott irányítást az egész magyar zsidóságnak. Megrajzolta annak a Lőw Lipótnak a^sllfosil«^ki bátran és gerince­sen kiiz­i­ v.„íi közönség |A /iipációjáért. Baracs beszédé'psolta. Ezután rj«X~ iogatta és Perce­kig Löw Lipótról .MV Annin kulturta­nár.. melyben különösen■r*l4n£4Í olvasta fölfje'el való viszonyát a haladas ef*­m®OD dr. főrabbi zárniJ­­, !a meß- Hevesi Silódon, rabbi ideálját méha? V­"’ LÍPÓ401* n Mí{ ¡1 a kor bWoi , UII,k­U aki nem zár­­kó!% tradíciókhoz is m°nyci ef, ha ragaszko­dik !

Next