Ujság, 1925. október (1. évfolyam, 67-93. szám)
1925-10-28 / 90. szám
SZERDA, 1925 OKTÓBER 28 ÚJSÁG Fel kell számolnia a testvérek vagyoni harca miatt a világhírű szegedi — Ötvenmilliárdos per — négy testvér között. — A törvényszék ítéletében kimondta a gyár felszámolását. — Van-e nyereség huszonötmilliárdos forgalom mellett ? Megindultak a békéltetési kisérletek. Hónapok óta ritka érdekességű és súlyos következményekkel járó óriási méretű — ötvenhatvan milliárdos — per folyik a szegedi törvényszék előtt Egy közel ötvenesztendős, világszerte ismert cégnek meg kell szűnnie, fel kell számolnia a nagy haszon és nagyszerű teljesítő képesség mellett is, csupán azért, mert a testvérek összevesztek a vagyonon. A bíróság ugyanis tegnapelőtt kimondotta, hogy a testvérek veszekedése miatt fel kell számolnia a világhíres és ötvenesztendős szegedi Pick Márk-féle szalámigyárnak. Ha pedig rövidesen nem egyeznek ki a testvérek, ha a békéltető akció nem vezetne eredményre, meg kellene szűnnie ennek a cégnek. Az Újság munkatársa a szomorú részletekből összetevődő nagy pörről a következőkben számolhat be: — A szegedi Pick-szalámigyár megalakulása a hetvenes évek végére esik, amikor még a lelkes alapítók sem gondolták azt, hogy húszharminc év múltán egyik legjelentősebb tényezője lesz ez a gyár a magyar exportnak. Pick Márk, egy egyszerű és vagyonnélküli szegedi kereskedő vetette fel az ideát, hogy Szegeden szalámigyárat kellene csinálni. Hosszú hónapokig tartott, amíg a zseniális, de szegény Pick Márk összeköttetésbe tudott kerülni egy megfelelő tőkecsoporttal, amely azután hozzásegíti a gyár megalapításához. Az első tőkecsoport a Krausz Testvérek szállító cég volt. Hosszú, küzdelmes munka után egyelőre szerény keretek között, a város egy sötét és szűk mellékutcájában, nem valami tágas telken megalakították az első telepet. Pick Márk lázas ambícióval fogott hozzá a magyar szalámi gyártásához, de a nyolcvanas évek gazdasági depreszsziója, a megfelelő tőke hiánya, összeroppantotta a szerény kis Pick-szalámitelepet. Szegény Pick Márk ekkor annyira szívére vette a súlyos és szinte helyrehozhatatlannak látszó kudarcot, hogy elmeállapota megrendült. Nemsokára meg is halt az a szerény, egyszerű kereskedőember, aki ötven év előtt előre látta a magyar szalámiipar nagy jövőjét Ami még ezután megmaradt, a néhány ezer korona és a gyártási titok Pick Márk özvegyének kezébe került. Pick Márkné nem adta fel a reményt, híven kitartott férje eszméje mellett, mindent megpróbált, hogy gyártani tudja ismét a Pick-szalámit. Nagyszerű segítőtársra akadt a héroszi munkát végző asszony Weiss Mihály személyében. Ez az ember azonnal felismerte a magyar szalámi értékét és mindent elkövetett, hogy föltámassza az egykori telepet. Az ő nagy munkája közepette jött Szegedre egy Forgiarini nevű dúsgazdag olasz gyáros. Felismerte Seiss Mihály és elsősorban Pick Márk terveinek jelentőségét és néhány rövid év múlva felépítette a Tisza-parton a mai modern berendezésű telepet. A munka azonban még meg sem kezdődött jóformán a nedves falak között, amikor az olasz gyárosnak különböző kellemetlenségei támadtak és itthagyva Pick Márknéra a gazdag telepet, örökre eltűnt Szegedről. És a munka most megkezdődött. Pickné, akinek ekkor már négy felnőtt gyermeke volt, összeköttetésbe lépett a legjobb szegedi bnkokkal, elsősorban a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank ismerte fel a helyzetet és nemsokára megvolt a szükséges tőke. Weiss Mihály mint ügyvezető vezette a gyártást és alig telt el néhány év, az egész világon elismerték a Pick-szalámit. Óriási exportcikk lett a szegedi szalámi, bővíteni kellett az üzemet. A gyár ekkor szezononként 25—30 vagon szalámival szerepelt a világpiacon. Pick Márkné ekkor, hivatkozva idős voltára, megelégelte a munkát, kifáradt a küzdelemben, az óriási gyárat négy gyermekére, Pick Jenőre, Pick Móric műépítészre, Pick Lajos szobrászművészre és Pick Margitra hagyta. Ez a háború előtti években történt és ide nyúlik bele, itt kezdődik a mai nagy per anyaga. Az agilis Pick Jenő került tulajdonképen a cég élére és mert már ekkor megkezdődtek az ellentétek a gyermekek között, Weiss Mihály kilépett a cégből. Pick Márkné ekkor úgy intézkedett, hogy a céget egyforma hatáskörrel, egyenlően és egyedül Jenő és Móric jegyzi, így jegyezték be a törvényszéken is. Valójában azonban Pick Jenő volt^a^ vezér, mert Móric egyrészt az állandó pere miatt másrészt T TTTXÉh Vezérképviselet: keddrol Forrástemnéké* Ásvány vizkere^ , jfogef », ,T V, Mária Valért*** »• Woll, mert nem akarta otthagyni az építőművészetet, kissé meghúzódott a háttérben. A cég pedig egyre fejlődött és nagymennyiségű szalámit szállított Németországba, Olaszországba, Angliába, Franciaországba, Ausztriába és Amerikába. A négy testvér között azonban a helyzet egyre hidegült. Pick Jenő kijelentette, hogy alig adhat valamit testvéreinek, mivel a gyártás nem járt megfelelő haszonnal. Pick Móric erre ismét szorosabban belekapcsolódott az üzembe. Fivérével nem tudott kijönni és ezért elhatározták, hogy még egy gyárat létesítenek. Az Angol-Osztrák Bankkal megalakították a Bécs melletti orlaui szalámigyárat, amely ugyancsak Pickszalámit gyártót. Ezt a gyárat vezette Móric, míg Szegeden Jenő maradt, közben pedig Margitnak kölcsönöket kellett felvennie, Lajosnak pedig szinte nem volt annyija, hogy művészi foglalkozását folytathassa. Ekkor az erlaui gyár ötven százaléka volt Pickék kezén. A tavaszi hónapokban történt azután az, hogy Pick Móricnak a bank felajánlotta az erlaui gyár további ötven százalékát. A gyár teljes megvételébe Jenő nem akart belemenni, míg Móric ezt kötelességének tartotta. A nyári hónapok érkeztek el, Pick Jenő külföldön nyaralt családjával. Móric ekkor Szegedre jött és az erlaui gyár megvételére mintegy kétmilliárdot Szegedről Ausztriába dirigált Jenő tudta nélkül, de azzal, hogy neki ugyanolyan jogai vannak, mint fivérének. Heves jelenetek játszódtak le ezután a testvérek között, amikor ezt Jenő megtudta. A gyár udvara és a személyzet tudná elmondani ezeknek a jeleneteknek részleteit. Jenő kifakadt, hogy haszon nincs és ezzel a tranzakcióval tönkre teszik őt. Móric, Margit, Lajos pedig elébe tárta, hogy évek óta nem kapnak semmit a vagyonból, kölcsönökből kell élniük. A jelenetek egyre hevesebbek lettek, Jenő nem engedett. Az erlaui dolgot pedig már nem lehetett visszacsinálni. Erre Pick Jenő keresetet adott be a törvényszékhez, hogy Móricot az erlaui kétmilliárd miatt fosszák meg cégjegyzési jogától. Ez a nagy per magva és ennek lett eredménye azután az, hogy a testvérek veszekedése miatt a cég felszámolását mondotta ki a bíróság. Lévy Béla dr. budapesti, Szekerke Lajos dr. és Weisz Gyula szegedi és néhány kiváló bécsi ügyvéd harca kezdődött meg László Adolf dr. táblabíró előtt. A többszöri tárgyalások során sarokba szorították Jenőt, akinek meg kellett esküdni arra, hogy a cégnek az elmúlt üzleti évben ötmilliárd volt a nyeresége, így tehát megdőlt az, hogy Jenő azért nem eléégítette ki tartozásait, mert nem volt megfelelő nyereség. A Pick-cég különben az elmúlt évben huszonöt vagon szalámit termelt, ami 25 milliárd forgalmat jelent. Ennek a mennyiségnek 80 százaléka ment ki külföldre. Hosszas és szenvedelmes jogászi harcok után most László táblabíró megoldotta ítéletével a gorádiusi csomót. Kimondotta a törvényszék ítéletében elsősorban azt, hogy Pick Móricot csak abban az esetben lehetne megfosztani cégjegyzési jogától, ha ebbe ő is belegyezne, mivel teljesen egyenlő jogaik vannak, büntetendő cselekmény pedig egyáltalán nem merült fel. Mivel ezt pedig a törvény szerint kimondani nem lehet, a két egyenlősogú testvér harca miatt ki kellett mondani a Pick Márk szalámigyár felszámolását. Az ítélet óriási feltűnést keltett, itt egy világcég felszámolásáról van szó, amelynek a testvérek harca miatt kellenne megszűnni. Még a fellebbezések benyújtása előtt erélyes békéltető akciók indultak meg jelentős egyéniségek részéről. Ha össze tudják hozni a testvéreket, remélhető, hogy nem fog sor kerülni a tábla ítéletére, nem fog sor kerülni az ötven-hatvan milliárdot érő gyár felszámolására. Az első bírói ítélet rámutat arra, hogy mit eredményez a testvérek harca. (z. a.) 5 Tetemre hívták az újpesti kurzus bűneit Wertz József, aki katolikus hitoktatóból forgalmiadóellenőr lett, pervesztes! — Ki denunciált hetvennyolc ártatlan újpesti polgárt? — A sértett egyik paptársára revolvert fogott, a másik előtt kiköpött. — Az 1920-iki újpesti választások rejtelmei. Az ébredő vezér vesszőfutása az újpesti városházán. — Van Isten az égben! — tört ki ujjongó felordításban, kezeivel boldogan kalimpálva martosi Mórócz János, az újpesti monstre kurzusper vádlottja, amikor ma délután a pestvidéki törvényszék Szekér-tanácsa kihirdette előtte felmentő ítéletét. A mai per pontot tett az 1919-es újpesti kurzusuralom cselekedeteire, amelyek hat év óta izgalomban és forrongásban tartották Újpest dolgos polgárait és munkásait. A Szekér-tanács ma délelőtt szállt ki az újpesti városházára, amelynek folyosóit már kora reggel elözönlötték az érdeklődők. Hatalmas csoportban álldogálnak azok, akiket Wertz József kurzusvezér denunciált annak, idején, szemközt velük a * keresztény és nemzeti* uralom akkori irányítói, szellemi vezérei és szekér tologatói latolgatják a tárgyalás várható esélyeit. Ellenségeskedéstől izzó tekintetek parázslónak. És minden vitázó mondatból és minden csendes megjegyzésből egy név csendül ki: Wertz! Ő a sértett. Róla mondta és írta martosi Mórócz János, a helyi liberális lapszerkesztő, hogy denunciáns, hogy terrorista és hogy kiugratták a reverendájából. A vádlott, Mórócz János tengernyi szenvedésen ment keresztül. Wertz őt mint kommunistát feljelentette és a lapszerkesztő a feljelentés következtében másfél évig a hajmáskéri internálótáborban raboskodott. KI AZ A WERTZ JÓZSEF? Katolikus hitoktató, aki 1919-ben megalakítja a helyi keresztényszocialista pártot. Tüzes becsvággyal küzd politikai céljaiért. Budavári László és Oláh Dániel barátja. Az 1920-as választási küzdelmek idején Wertz szomorúan tapasztalja, hogy hiábavaló minden propaganda, minden lázító izgatás, a város lakossága többségében szocialista és demokrata meggyőződésű. Küzdelmeiben a terrort használja segítőeszközül. Több mint hetven embert jelent fel, mint kommunistát. Feljelentgetési szenvedélyében nem válogat; kereskedőket denunciál, akiknek vétségük, hogy zsidók, munkásokat jelent fel, mert nem hajlandók Budaváry László igéire esküdni és Oláh Dánielt támogatni a választásokon. Hetvennyolc újpesti polgárt és munkást kísérnek be a Radetzky-laktanyába, mert a kurzusvezér a kommunistaság vádját emeli ellenük. Nem kegyelmez senkinek. Negyedi-Szabó Bélát és martosi Mórócz Jánost, akik helyi liberális lapszerkesztők és így a választás egyhangú sikere szempontjából veszedelmesek, szintén feljelenti. A hetvennyolc alaptalanul megvádolt embert lezárják és csak amikor az ügyészség vád hiányában elejti ellenük a vádat, helyezik őket szabadlábra. Forr a gyűlölet íre denunciáns ellen, aki azonban megingathatatlan az Újpesten. Az újpesti parókián szakadt ketté Wertz magas ívelésű érvényesülésének útja. Összekülönbözik Peyer István hitoktatóval, aki a katolikus legényegylet elnöke. Peyer szerény, visszavonult, egyházi életet élő és népszerű pap, Wertz vitatkozik vele és a vitatkozás hevében fegyvert fog paptársára. A kínos botrányt az egyik lap megírja, Wertz nem küld be helyreigazítást. Hannauer A. István, a váci püspök értesül a botrányról és arról is, hogy Wertz polgári pert indított paptársa, Peyer ellen. A járásbíróságon a per a 12269/1922. aktaszámot kapja. 1918. pünkösdje óta a kánonjog szerint pap paptársával szemben való ügyét nem viheti világi bíróság elé. Hannauer püspök felfüggeszti Wertz papi működését, a nagy politikai összeköttetésekkel rendelkező hitoktató azonban nem engedelmeskedik. Püspöke erre még súlyosabb büntetést mér rá. Az egyházi büntetés fájdalmasan érinti és lehetetlen dühében Csatáry Gusztáv hitoktatót, a város ősz papját kezdi ki. A demagóg szavak azonban színüket vesztik, a város képe átalakul, a városháza közgyűlési termében a demokraták ülnek a községi padokon és Wertz izgatásának már nincs visszhangja. Wertz talaja vesztetten és keserűséggel új foglalkozás után néz és a tartós felháborodás megszervezője, akit püspöke megfosztott a papi funkciók végzésétől, most a második kerületben forgalmi adó-ellenőr. A MONSTRE-PÖR TÁRGYALÁSA szeptember 20-ára volt kitűzve a pestvidéki törvényszéken azonban a tárgyalást el kellett akkor halasztani a vádlott súlyos betegsége miatt. A pestvidéki törvényszék Szekér-tanácsa a bizonyítékok kiegészítése érdekében több iratot szerzett meg, így a váci püspökség leiratát, amely szerint Wertz Józsefet hanyagsága miatt bocsátották el és fosztották meg a papi funkciók végzésétől. Az újpesti városháza dísztermét zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség. Künn a folyosón a tanúk tanyáznak, lehetnek vagy húszan, bár a tárgyalásra — tudomásom szerint — több, mint ötven embert idéztek be. Az elnök először martosi Mórócz János, a vádlott lapszerkesztő feleségét hallgatja ki. A sovány, törékeny asszonyka szomorúan kezdi el vallomását:• Amikor az uramat, mint kommunistát elfogták, lázongtam, dühöngtem, mert tudtam, hogy a vádak milyen alaptalanok. Ezért érdeklődtem, hogy ki jelenthette fel az uramat. Mindenki egy nevet mondott: Wertz! Barátaim azt tanácsolták, hogy forduljak Wertzhez, mert csak ő tudja szabadlábra helyeztetni az uramat. Elmentem hát Wertzhez. Ő azt felelte kérésemre: — Jól van, kiszabadítom az urát, de csak azzal a feltétellel, ha közénk áll, belép a keresztény-szocialista pártba és az én hívem lesz. Az elnök felszólítására az addig szipogva és halkan beszélő asszony érces hangon szemébe mondja Wertz Józsefnek vallomását. Décsi István dr. ügyvéd abban az időben azt hallotta, hogy ha Mórócz a keresztényszocialista pártba belép, akkor szabadon bocsátják. Mórócz soha nem volt kommunista érzelmű. Az újpesti közönség felháborodott amiatt, hogy Wertz József üldözéseinek célpontja Mórócz János, a hatgyermekes családapa. „A FELJELENTŐ MINDIG WERTZ...“ Negyedi-Szabó Béla, az Újpesti Napló szerkesztője ezeket vallja: — 1919 novemberében Mórócczal és még több mint hetven emberrel együtt letartóztattak és a Radetzky-laktanyába kitértek. Kihallgatásaim alkalmával többször bepillanthattam a feljelentői iratokba. Érdekes véletlen folytán valamennyi feljelentésen a keresztényszocialista párt jellegzetes hosszúkásalakú pecsétje díszelgett és a feljelentő mindig Wertz József volt. Wertz aláírásával valamennyi feljelentésen találkoztam. Mórócz János soha nem volt kommunista, lapját hajmáskéri élményei leírása miatt szüntette be a belügyminiszter. Homonnay Szilárd a keresztény párt klubhelyiségében hallotta, amint Wertz József a következőket mondotta: — Móróczon kitöltöm bosszúmat —■ el fogom vitetni őt! Juhay Antal nyugalmazott tanár hallomásból tudja, hogy Wertz József hurcoltatta el Móróczot. Kerényi a keresztényszocialista párt vezető tagja, aki ujongott, amikor Móróczot letartóztatták, később a Mórócz-üggyel kapcsolatban bűnbánóan így nyilatkozott: Mea culpa, mea maxima culpa. Izgatott moraj zümmög a teremben, amikor Csatáry Gusztáv, Újpest köztiszteletben álló papja reverendában megjelenik az elnök előtt, hogy tanúvallomást tegyen. Mindenki tisztelettel néz az, ősz papra, aki a város egyik legnépszerűbb embere. Hosszasan ismerteti Werttel való harcainak történetét. Ellenfele őt, paptársát a kánonjog ellenére világi bíróság elé állította. Szerinte Werth erkölcsi halott lett akkor, amikor a keresztényszocialista párt tizenhét vezető tagjának aláírásával kiplakátozták visszaéléseinek tömegét. Megrázó jelenet következett most. Az osztag izgatottságtól fuldokló hangon kiáltja: — De hát mit beszéljek erről az emberről, aki a pamutgyári munkások jelenlétében arra vetemedett, hogy előttem, idősebb paptársa előtt kiköpött... FELMENTÉS. Ezután a sértett ügyvédje kéri martosi Móröcg János elmarasztalását, mert a sértettre a terrorista kifejezést használta, akit kiráztak reverenda* jából. Ez a kifejezés valódisága esetén közmegvetésnek teszi ki Wertz Józsefet. Szerinte mar* tosi Mórócz János kijátssza magát a kurzus áldo* zatának, ami az ő üzleti érdeke. Baum Imre, Mórócz védője hosszasan ismer* teli az 1919—20. évek kurzusbűneit Újpesten, amikor a hangzatos jelszavak alatt a szerencsétlen áldozatoknak temérdek szenvedés jutott osztályrészül. Az akkori kilengések hosszú sorozata után ismételten felvetődött a kérdés: ki követte el őket? A felelet szinte megszokottan hangzott, a felelőtlen elemek. Végre is azonban kitudódott, hogy aki a felelőtlen elemek munkáját irányította, az Wertz József volt. Mórócz János néhány szóval adta elő védekezését: — A kereszténység jelszavainak leple alatt engem, a hithű keresztényt, a hatgyermekes családapát, aki soha kommunista nem voltam, a nemzeti célokat szolgáltam, üldöztek és másfél évre a hajmáskéri táborba internáltak. Az üldözések értelmi szerzője Wertz József volt. Nem érzem magam bűnösnek.