Ujság, 1925. október (1. évfolyam, 67-93. szám)

1925-10-28 / 90. szám

SZERDA, 1925 OKTÓBER 28 ÚJSÁG Fel kell számolnia a testvérek vagyoni harca miatt a világhírű szegedi — Ötvenmilliárdos per — négy testvér között. — A törvényszék ítéletében kimondta a gyár felszámolását. — Van-e nyereség huszonötmilliárdos forgalom mellett ? Megindultak a békéltetési kisér­letek. Hónapok óta ritka érdekességű­ és súlyos következményekkel járó óriási méretű — ötven­­h­atvan milliárdos — per folyik a szegedi tör­vényszék előtt Egy közel ötvenesztendős, világ­szerte ismert cégnek meg kell szűnnie, fel kell számolnia a nagy haszon és nagyszerű teljesítő képesség mellett is, csupán azért, mert a testvérek összevesztek a vagyonon. A bíróság ugyanis tegnapelőtt kimondotta, hogy a testvérek veszekedése miatt fel kell számolnia a világhíres és ötvenesztendős szegedi Pick Márk-féle szalámigyárnak. Ha pedig rövidesen nem egyeznek ki a testvérek, ha a békéltető akció nem vezetne eredményre, meg kellene szűnnie ennek a cégnek. Az Újság munkatársa a szomorú részletek­ből összetevődő nagy pörről a következőkben számolhat be: — A szegedi Pick-szalámigyár megalakulása a hetvenes évek végére esik, amikor még a lel­kes alapítók sem gondolták azt, hogy húsz­­harminc év múltán egyik legjelentősebb ténye­zője lesz ez a gyár a magyar exportnak. Pick Márk, egy egyszerű és vagyonnélküli szegedi ke­reskedő vetette fel az ideát, hogy Szegeden szalámigyárat kellene csinálni. Hosszú hónapokig tartott, amíg a zseniális, de szegény Pick Márk összeköttetésbe tudott ke­rülni egy megfelelő tőkecsoporttal, amely azután hozzásegíti a gyár megalapításához. Az első tőkecsoport a Krausz Testvérek szállító cég volt. Hosszú, küzdelmes munka után egyelőre sze­rény keretek között, a város egy sötét és szűk mellékutcájában, nem valami tágas telken meg­alakították az első telepet. Pick Márk lázas am­bícióval fogott hozzá a magyar szalámi gyártá­sához, de a nyolcvanas évek gazdasági depresz­­sziója, a megfelelő tőke hiánya, összeroppantotta a szerény kis Pick-szalámitelepet. Szegény Pick Márk ekkor annyira szívére vette a súlyos és szinte h­elyrehozhatatlannak látszó kudarcot, hogy elmeállapota megrendült. Nemsokára meg is halt az a szerény, egyszerű kereskedőember, aki ötven év előtt előre látta a m­agyar szalámiipar nagy jövőjét Ami még ezután megmaradt, a néhány ezer korona és a gyártási titok Pick Márk özvegyé­nek kezébe került. Pick Márkné nem adta fel a reményt, híven kitartott férje eszméje mellett, mindent megpróbált, hogy gyártani tudja ismét a Pick-szalámit. Nagyszerű segítő­társra akadt a héroszi munkát végző asszony Weiss Mihály sze­mélyében. Ez az ember azonnal felismerte a ma­gyar szalámi értékét és mindent elkövetett, hogy föltámassza az egykori telepet. Az ő nagy munkája közepette jött Szegedre egy Forgiarini nevű dúsgazdag olasz gyáros. Felismerte S­eiss Mihály és elsősorban Pick Márk terveinek jelentőségét és néhány rövid év múlva felépítette a Tisza-parton a mai modern berendezésű telepet. A munka azonban még meg sem kezdődött jóformán a nedves falak között, amikor az olasz gyárosnak különböző kellemet­lenségei támadtak és itthagyva Pick Márknéra a gazdag telepet, örökre eltűnt Szegedről. És a munka most megkezdődött. Pickné, aki­nek ekkor már négy felnőtt gyermeke volt, összeköttetésbe lépett a legjobb sze­gedi bnkokkal, elsősorban a Szegedi Keres­kedelmi és Iparbank ismerte fel a helyzetet és nemsokára megvolt a szükséges tőke. Weiss Mi­hály mint ügyvezető vezette a gyártást és alig telt el néhány év, az egész világon elismerték a Pick-szalámit. Óriási exportcikk lett a szegedi szalámi, bővíteni kellett az üzemet. A gyár ekkor szezononként 25—30 vagon szalámival szerepelt a világpiacon. Pick Márkné ekkor, hivatkozva idős voltára, megelégelte a munkát, kifáradt a küzdelemben, az óriási gyárat négy gyermekére, Pick Je­nőre, Pick Móric műépítészre, Pick Lajos szobrászművészre és Pick Margitra hagyta. Ez a háború előtti években történt és ide nyúlik bele, itt kezdődik a mai nagy per anyaga. Az agilis Pick Jenő került tulajdonképen a cég élére és mert már ekkor megkezdődtek az ellentétek a gyermekek között, Weiss Mihály kilépett a cégből. Pick Márkné ekkor úgy intézkedett, hogy a céget egyforma hatáskörrel, egyenlően és egyedül Jenő és Móric jegyzi, így jegyezték be a törvényszéken is. Valójában azonban Pick Jenő volt^a^ vezér, mert Móric egyrészt az állandó pere miatt másrészt T TTTXÉh Vezérképviselet: kedd­rol Forrástemnéké* Ásvány vizkere^ , jfogef », ,T V, Mária Valért*** »• Wol­l, mert nem akarta otthagyni az építőművészetet, kissé meghúzódott a háttérben. A cég pedig egyre fejlődött és nagymennyi­ségű szalámit szállított Németországba, Olasz­országba, Angliába, Franciaországba, Ausztriába és Amerikába. A négy testvér között azonban a helyzet egyre hidegült. Pick Jenő kijelentette, hogy alig adhat valamit testvéreinek, mivel a gyártás nem járt megfelelő haszonnal. Pick Móric erre ismét szo­rosabban belekapcsolódott az üzembe. Fivérével nem tudott kijönni és ezért elhatározták, hogy még egy gyárat létesítenek. Az Angol-Osztrák Bankkal megalakították a Bécs melletti orlaui szalámigyárat, amely ugyancsak Pick­­szalámit gyártót. Ezt a gyárat vezette Móric, míg Szegeden Jenő maradt, közben pedig Margitnak kölcsönöket kellett felvennie, Lajosnak pedig szinte nem volt annyija, hogy művészi foglalkozását folytat­hassa. Ekkor az erlaui gyár ötven százaléka volt Pickék kezén. A tavaszi hónapokban történt azután az, hogy Pick Móricnak a bank felajánlotta az erlaui gyár további ötven százalékát. A gyár teljes megvéte­lébe Jenő nem akart belemenni, míg Móric ezt kötelességének tartotta. A nyári hónapok érkez­tek el, Pick Jenő külföldön nyaralt családjával. Móric ekkor Szegedre jött és az erlaui gyár megvételére mintegy kétmil­liárdot Szegedről Ausztriába dirigált Jenő tudta nélkül, de azzal, hogy neki ugyanolyan jogai vannak, mint fivérének. Heves jelenetek játszódtak le ezután a test­vérek között, amikor ezt Jenő megtudta. A gyár udvara és a személyzet tudná elmondani ezeknek a jeleneteknek részleteit. Jenő kifakadt, hogy haszon nincs és ezzel a tranzakcióval tönkre te­szik őt. Móric, Margit, Lajos pedig elébe tárta, hogy évek óta nem kapnak semmit a vagyonból, kölcsönökből kell élniük. A jelenetek egyre hevesebbek lettek, Jenő nem engedett. Az erlaui dolgot pedig már nem lehetett visszacsinálni. Erre Pick Jenő keresetet adott be a törvényszék­hez, hogy Móricot az erlaui kétmilliárd miatt fosszák meg cégjegyzési jogától. Ez a nagy per magva és ennek lett eredménye azután az, hogy a testvérek veszekedése miatt a cég felszámolását mondotta ki a bíróság. Lévy Béla dr. budapesti, Szekerke Lajos dr. és Weisz Gyula szegedi és néhány kiváló bécsi ügyvéd harca kezdődött meg László Adolf dr. táblabíró előtt. A többszöri tárgyalások során sarokba szorították Jenőt, akinek meg kellett es­­küdni arra, hogy a cégnek az elmúlt üzleti évben ötmilliárd volt a nyeresége, így tehát megdőlt az, hogy Jenő azért nem elé­é­gítette ki tartozásait, mert nem volt megfelelő nyereség. A Pick-cég különben az elmúlt évben huszonöt vagon szalámit termelt, ami 25 milliárd forgalmat jelent. Ennek a mennyiségnek 80 szá­­zaléka ment ki külföldre. Hosszas és szenvedelmes jogászi harcok után most László táblabíró megoldotta ítéletével a gorá­diusi csomót. Kimondotta a törvényszék ítéletében elsősor­ban azt, hogy Pick Móricot csak abban az esetben lehetne megfosztani cégjegyzési jo­gától, ha ebbe ő is belegyezne, mivel teljesen egyenlő jogaik vannak, büntetendő cselek­mény pedig egyáltalán nem merült fel. Mivel ezt pedig a törvény szerint kimondani nem lehet, a két egyenlősogú testvér harca miatt ki kellett mondani a Pick Márk sza­lámigyár felszámolását. Az ítélet óriási feltűnést keltett, itt egy világ­cég felszámolásáról van szó, amelynek a testvé­­rek harca miatt kellenne megszűnni. Még a felleb­bezések benyújtása előtt erélyes békéltető akciók indultak meg jelentős egyéniségek részéről. Ha össze tudják hozni a testvéreket, remélhető, hogy nem fog sor kerülni a tábla ítéletére, nem fog sor kerülni az ötven-hatvan milliárdot érő gyár fel­számolására. Az első bírói ítélet rámutat arra, hogy mit eredményez a testvérek harca. (z. a.) 5 Tetemre hívták az újpesti kurzus bűneit Wertz József, aki katolikus hitoktatóból forgalmiadóellenőr lett, pervesztes! — Ki denunciált hetvennyolc ártatlan újpesti polgárt? — A sértett egyik paptársára revolvert fogott, a másik előtt kiköpött. — Az 1920-iki újpesti választások rejtelmei. Az ébredő vezér vesszőfutása az újpesti városházán. — Van Isten az égben! — tört ki ujjongó felordításban, kezeivel boldogan kalimpálva martosi Mórócz János, az újpesti monstre kurzusper vádlottja, amikor m­a délután a pestvidéki törvényszék Szekér-tanácsa kihir­dette előtte felmentő ítéletét. A mai per pon­tot tett az 1919-es újpesti kurzusuralom cse­lekedeteire, amelyek hat év óta izgalomban és forrongásban tartották Újpest dolgos pol­gárait és munkásait. A Szekér-tanács ma dél­előtt szállt ki az újpesti városházára, amely­nek folyosóit már kora reggel elözönlötték az érdeklődők. Hatalmas csoportban álldogálnak azok, akiket Wertz József kurzusvezér denun­ciált annak, idején, szemközt velü­k a * keresz­tény és nemzeti* uralom akkori irányítói, szellemi vezérei és szekér tologatói latolgat­ják a tárgyalás várható esélyeit. Ellenséges­kedéstől izzó tekintetek parázslónak. És min­den vitázó mondatból és minden csendes megjegyzésből egy név csendül ki: Wertz! Ő a sértett. Róla mondta és írta martosi Mórócz János, a helyi liberális lapszerkesztő, hogy denunciáns, hogy terrorista és hogy kiugrat­ták a reverendájából. A vádlott, Mórócz Já­nos tengernyi szenvedésen ment keresztül. Wertz őt mint kommunistát feljelentette és a lapszerkesztő a feljelentés következtében másfél évig a hajmáskéri internálótáborban raboskodott. KI AZ A WERTZ JÓZSEF? Katolikus hitoktató, aki 1919-ben megalakítja a helyi keresztényszocialista pártot. Tüzes becs­vággyal küzd politikai céljaiért. Budavári László és Oláh Dániel barátja. Az 1920-as választási küz­delmek idején Wertz szomorúan tapasztalja, hogy hiábavaló minden propaganda, minden lá­zító izgatás, a város lakossága többségében szo­cialista és demokrata meggyőződésű. Küzdelmei­ben a terrort használja segítőeszközül. Több mint hetven embert jelent fel, mint kommunis­tát. Feljelentgetési szenvedélyében nem válogat; kereskedőket denunciál, akiknek vétségük, hogy zsidók, munkásokat jelent fel, mert nem hajlan­dók Budaváry László igéire esküdni és Oláh Dánielt támogatni a választásokon. Hetvennyolc újpesti polgárt és munkást kí­sérnek be a Radetzky-laktanyába, mert a kurzusvezér a kommunistaság vádját emeli ellenük. Nem kegyelmez senkinek. Negyedi-Szabó Bélát és martosi Mórócz Jánost, akik helyi liberális lap­szerkesztők és így a választás egyhangú sikere szempontjából veszedelmesek, szintén feljelenti. A hetvennyolc alaptalanul megvádolt embert le­zárják és csak amikor az ügyészség vád hiányá­ban elejti ellenük a vádat, helyezik őket szabad­lábra. Forr a gyűlölet íre denunciáns ellen, aki azonban megingathatatlan az Újpesten. Az újpesti parókián szakadt ketté Wertz ma­gas ívelésű érvényesülésének útja. Összekülönbö­zik Peyer István hitoktatóval, aki a katolikus legényegylet elnöke. Peyer szerény, visszavonult, egyházi életet élő és népszerű pap, Wertz vitat­kozik vele és a vitatkozás hevében fegyvert fog paptársára. A kínos botrányt az egyik lap megírja, Wertz nem küld be helyreigazítást. Hannauer A. István, a váci püspök értesül a botrányról és arról is, hogy Wertz polgári pert indított paptársa, Peyer ellen. A járásbíróságon a per a 12269/1922. akta­számot kapja. 1918. pünkösdje óta a kánonjog szerint pap paptársával szemben való ügyét nem viheti világi bíróság elé. Hannauer püspök fel­függeszti Wertz papi működését, a nagy politikai összeköttetésekkel rendelkező hitoktató azonban nem engedelmeskedik. Püspöke erre még súlyo­sabb büntetést mér rá. Az egyházi büntetés fáj­dalmasan érinti és lehetetlen dühében Csatáry Gusztáv hitoktatót, a város ősz papját kezdi ki. A demagóg szavak azonban színüket vesztik, a város képe átalakul, a városháza közgyűlési ter­mében a demokraták ülnek a községi padokon és Wertz izgatásának már nincs visszhangja. Wertz talaja vesztetten és keserűséggel új foglal­kozás után néz és a tartós felháborodás megszer­vezője, akit püspöke megfosztott a papi funkciók végzésétől, most a második kerületben forgalmi adó-ellenőr. A MONSTRE-PÖR TÁRGYALÁSA­ szeptember 20-ára volt kitűzve a pestvidéki tör­vényszéken azonban a tárgyalást el kellett ak­kor halasztani a vádlott súlyos betegsége miatt. A pestvidéki törvényszék Szekér-tanácsa a bi­zonyítékok kiegészítése érdekében több iratot szerzett meg, így a váci püspökség leiratát, amely szerint Wertz Józsefet hanyagsága miatt bocsátot­ták el és fosztották meg a papi funkciók végzésétől. Az újpesti városháza dísztermét zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség. Künn a fo­lyosón a tanúk tanyáznak, lehetnek vagy hú­szan, bár a tárgyalásra — tudomásom szerint — több, mint ötven embert idéztek be. Az elnök először martosi Mórócz János, a vádlott lap­­szerkesztő feleségét hallgatja ki. A sovány, tö­rékeny asszonyka szomorúan kezdi el vallomá­sát:­­• Amikor az uramat, mint kommunistát el­fogták, lázongtam, dühöngtem, mert tudtam, hogy a vádak milyen alaptalanok. Ezért érdek­lődtem, hogy ki jelenthette fel az uramat. Min­denki egy nevet mondott: Wertz! Barátaim azt tanácsolták, hogy forduljak Wertzhez, mert csak ő tudja szabadlábra helyeztetni az uramat. El­mentem hát Wertzhez. Ő azt felelte kérésemre: — Jól van, kiszabadítom az urát, de csak az­zal a feltétellel, ha közénk áll, belép a keresz­tény-szocialista pártba és az én hívem lesz. Az elnök felszólítására az addig szipogva és halkan beszélő asszony érces hangon szemébe mondja Wertz Józsefnek vallomását. Décsi István dr. ügyvéd abban az időben azt hallotta, hogy ha Mórócz a keresztényszocialista pártba belép, akkor szabadon bocsátják. Mórócz soha nem volt kommunista érzelmű. Az újpesti közönség felháborodott amiatt, hogy Wertz Jó­zsef üldözéseinek célpontja Mórócz János, a hat­­gyermekes családapa. „A FELJELENTŐ MINDIG WERTZ...“ Negyedi-Szabó Béla, az Újpesti­ Napló szer­kesztője ezeket vallja: — 1919 novemberében Mórócczal és még több mint hetven emberrel együtt letartóztattak és a Radetzky-laktanyába kitértek. Kihallgatásaim al­kalmával többször bepillanthattam a feljelentői iratokba. Érdekes véletlen folytán valamennyi feljelentésen a keresztényszo­­cialista párt jellegzetes hosszúkásalakú pe­csétje díszelgett és a feljelentő mindig Wertz József volt. Wertz aláírásával valamennyi feljelentésen talál­koztam. Mórócz János soha nem volt kommu­nista, lapját hajmáskéri élményei leírása miatt szüntette be a belügyminiszter. Homonnay Szilárd a keresztény párt klub­­helyiségében hallotta, amint Wertz József a kö­vetkezőket mondotta: — Móróczon kitöltöm bosszúmat —■ el fogom vitetni őt! Juhay Antal nyugalmazott tanár hallomásból tudja, hogy Wertz József hurcoltatta el Móróczot. Kerényi a keresztényszocialista párt vezető tagja, aki ujongott, amikor Móróczot letartóztatták, ké­sőbb a Mórócz-üggyel kapcsolatban bűnbánóan így nyilatkozott: Mea culpa, mea maxima culpa. Izgatott moraj zümmög a teremben, amikor Csatáry Gusztáv, Újpest köztiszteletben álló papja reverendában megjelenik az elnök előtt, hogy­ tanúvallomást tegyen. Mindenki tisztelettel néz az, ősz papra, aki a város egyik legnépszerűbb em­bere. Hosszasan ismerteti Werttel való harcainak történetét. Ellenfele őt, paptársát a kánonjog el­lenére világi bíróság elé állította. Szerinte Werth erkölcsi halott lett akkor, amikor a keresztény­­szocialista párt tizenhét vezető tagjának aláírásá­val kiplakátozták visszaéléseinek tömegét. Megrázó jelenet következett most. Az osz­tag izgatottságtól fuldokló hangon kiáltja: — De hát mit beszéljek erről az emberről, aki a pamutgyári munkások jelenlétében arra ve­temedett, hogy előttem, idősebb paptársa előtt kiköpött... FELMENTÉS. Ezután a sértett ügyvédje kéri martosi Móröcg János elmarasztalását, mert a sértettre a terro­­rista kifejezést használta, akit kiráztak reverenda* jából. Ez a kifejezés valódisága esetén közmeg­vetésnek teszi ki Wertz Józsefet. Szerinte mar* tosi Mórócz János kijátssza magát a kurzus áldo* zatának, ami az ő üzleti érdeke. Baum Imre, Mórócz védője hosszasan ismer* teli az 1919—20. évek kurzusbűneit Újpesten, amikor a hangzatos jelszavak alatt a szerencsét­­­len áldozatoknak temérdek szenvedés jutott osz­tályrészül. Az akkori kilengések hosszú sorozata után ismételten felvetődött a kérdés: ki követte el őket? A felelet szinte megszokottan hangzott, a felelőtlen elemek. Végre is azonban kitudódott, hogy aki a felelőtlen elemek munkáját irányí­totta, az Wertz József volt. Mórócz János néhány szóval adta elő véde­kezését: — A kereszténység jelszavainak leple alatt engem, a hithű keresztényt, a hatgyermekes csa­ládapát, aki soha kommunista nem voltam, a nemzeti célokat szolgáltam, üldöztek és másfél évre a hajmáskéri táborba internáltak. Az üldö­zések értelmi szerzője Wertz József volt. Nem érzem magam bűnösnek.

Next