Ujság, 1925. november (1. évfolyam, 94-117. szám)

1925-11-13 / 104. szám

ÚJSÁG 5 PÉNTEK, 1925 NOVEMBER 13 A i i. i . I.HH..I-I li ■—n——————1 Egységes liberális ellenzéki front alakulását kívánják a demokratikus biok tagjai. Szilágyi Lajos kormányképes liberális pártot kíván, Horváth Zoltán a Kossuth* párt nevében fogadja szívesen Rassayt. — Vázsonyi és Szilágyi az ország integritásáért. A miniszteri döntés előtt Maróezyhoz üzene­tek érkeztek, hogy könnyen tisztázhatná ma­gát, ha leleplezné barátját, Reinifz Bélát. Az önérzetes Maróczy visszautasította ezeket az ajánlatokat, amelyekkel denunciáló szerepre akar­ták rábírni, egyszerűen vonatra ült és elhagyta az országot, önkéntes száműzetésében kellett tudo­másul vennie a világhírű sakkmesternek, hogy az addig egészen ismeretlen Csilléry András fogorvos hivatalvesztésre Ítélte és Így elütötte nyugdíj­igényétől Is, pedig 14 éven keresztül Maróczy Géza pontosan befizette nyugdijilletékeit. „Ebben az országban eddig csak a reakciót sikerült konszolidálni." A demokratikus biokban egyesült pártok csütörtök este együttes vacsorát rendeztek a demokratikus szövetség mérleg-utcai helyisé­gében. A vacsorán elhangzott szónoklatok élénken világítottak rá arra a hangulatra, amely ma az egész ellenzéken uralkodik. Két­ségtelen, hogy a Rassay Károly vezérlete alatt elképzelt egységes liberális ellenzéki front ki­alakításának gondolata mélységesen foglalkoz­tatja a biokban tömörült pártok tagjait is, akik ezen a vacsorán anélkül, hogy Rassay Károly nevét egyetlen egyszer is kimondották volna, olyan gondolatokat fejtegettek, melyek a libe­rális egyesülés felé jelentenek komoly lelkese­dést. Még a Kossuth-párt szónoka is azzal zárta szavait, hogy a demokratikus gondolko­­zásu politikusok együttműködését látja szük­ségesnek és pártja nevében is készséggel fogad el olyan vezért, aki ennek a frontnak megte­remtésére alkalmas. A vacsora első szónoka Szilágyi Lajos volt, aki a jelenlevők üdvözlése után a következőket mon­dotta: — Nagy erőt tulajdonítanánk az olyan poli­tikai alakulásnak, melyben mindazok, akik a liberális politikát képviselik, egy táborban lennének cs velük együtt működnék a szociál­demokrata párt is. A szocialisták sohasem tekintették volna árulásnak, ha a bioknak azért kellett volna fclbomlnnla, hogy egy nagy liberális pártnak megalakulását segítse elő, olyan pártnak, mely esetleg a kormány fel­váltására is alkalmas lehetne. Valóban akkor tudnánk nagy, hatalmas ellenzéki frontot ala­kítani, ha ez a gondolat igy megvalósulna. Az a politikus, aki azt állitja, hogy n liberális politikusokat egy táborba egyesit), a ml ré­szünkről elutasításban sohasem fog részesülni. Egészen mellékes, hogy ezt a tervet ki kezdi el, mert nálunk a személyi kérdések nem lehetnek akadályok. Hívására köréje seregiünk abban a biztos tu­datban, hogy ezzel nem gyengitjük az ellen­zéki blokkot és ezzel a szociáldemokratáktól sem távolodunk el. •— Ellenségeink azonban csalódnak, ha várva­­várt csemegeként az ellenzék szétzüllésére számí­tanak. Mi megtanultuk egymást becsülni és ben­nünk ezek az érzések sohasem szűnhetnek meg. Nem az ellenzék csődjének veszedelme fenyeget, hanem a parlament csődje áll küszöbön. És ezért nem a mi pártjaink lesznek a felelősek. — Nem látok okot a különválásra és ezért most sem a biok egységére ürítem poharamat, ha­nem a jövendő nagy Magyarországra. Mi szociál­demokrata és polgári képviselők egyek vagyunk az összes nemzeti kérdésekben, nem fogadunk el senkitől sem leckét, sem keresztény, sem nemzeti szempontból, a szociáldemokratákkal együtt áhi­­tozzuk Magyarország területi integritását! Szilággi Lajosnak nagy lelkesedéssel fogadott Szavai után Vázsonyi Vilmos emelkedett szólásra: — Helyes a diagnózis — mondotta Vázsonyi .— nem az ellenzék fásult, hanem kétségbeesett az egész ország. Ennek oka egyrészt a magyar reakció stabilizációja, másrészt a gazdasági helyzet. Ebben az országban eddig csak egy konszoli­dáció sikerült, a reakció konszolidálása. Mi a külföldi példákból mindig azt vesszük át, ami rossz. A magyar epigon argonauták nem aranygyapjut hoznak haza külföldről, hanem az aranynak éppen az ellenkezőjét. Ha Mussolini uj erőszakosságot követ el, itt mindenki egy-egy Mussolininek képzeli magát. A magyar reakció büszkén könyveli el a maga javára a német reak­ciós elnökjelölt győzelmét, a spanyol diktatúrát és több külföldi rossz példát. Magyarország po­litikája egy olyan nemzetközi eszmeáramlathoz kapcsolódott, mely a megbukott moszkovita cáriz­must különböző formákban eleveníti fel. A jog helyébe az öklöt, a bandavezérséget és az erő­szakot helyezik. — Itt állanak Apponyi és Rákosi, mint egy romvárosban, a régi építészeti művészet meg­maradt, ép szimbólumai. Ünnepük őket, de senki sem hallgat rájuk, mert ők nem a reakció tá­maszai. Az integer Magyarországhoz nem a reak­ció útja vezet, előbb a csonka agyvelőket keli egésszé tenni, mert csonka agyvelőkkcl, csonka szivekkel, az ergerberger hangjai mellett nem fogjuk visszaszerezni a Kárpátokat. Ma Magyarországon Apponyinál és Andrássynál sokkal többet jelent egy bandavezér szava. — Nekünk nem szabad fásultaknak lennünk. Harcolnunk kell az olyan párt ellen, mely — hogy egy jellemző példát mondjak — megsza­vazta a 12.500-as szorzószámot, annak szimbo­­lizálására, hogy nálunk a bornirtságra is lehet többséget találni. Nálunk lelkesedéssel fogják megszavazni azt a törvényjavaslatot is, melyet a kormány az ikes igék eltörlésére fog beter­jeszteni. — A legnagyobb baj, hogy nálunk a társada­lom nem érzi magát jogi biztonságban. Megcsök­kent a független emberek száma. Nincs lelkesedés az ideálokkal szemben, ami­kor nincs tandíjra, tüzelőre, házbérre és ételre való. A jogbiztonságot és a mindennapi élet létfeltéte­leit kell megteremtenünk. Olaszország, Németor- ! szag, Spanyolország megengedhetik maguknak | az őrültség luxusát, Magyarországnak azonban \ nincs joga ahhoz, hogy megbolonduljon, mert 8 j millió magyar kevés. A reakciósoknak sok, mert ők még ebből a 8 millióból is ki akarják rekesz­­teni a proletárokat és zsidókat. — Az elszakított területeken lévő magyar lakosság jogát csak akkor reklamálhatjuk a kül­földtől, ha itt benn senkinek a jogát el nem ra­boltuk, senkinek könnyet nem okoztunk, ha itt demokrácia, jog és kultúra van. Itt benn a leg­nagyobb hazaárulás és gyűlölködés folyik. A mi internacionalizmusunk az emberszeretet, az övéké a gyűlölet internacionalizmusa. — Mi együtt megyünk a szociáldemokraták­kal, mert amig a reakció tömör egységben van, nem engedhetjük meg magunknak a külön asztalhoz ülés luxusát. Ha majd a reakció szétesik és ki­nyitja majd a maga Noé bárkájának ajtaját, hogy kieressze azokat az állatfajtákat, melyeket oda felszedett, akkor majd mi is szeparáljuk magun­kat. — Ma mi vagyunk azok, kik igazán nemzeti alapon csinálunk magyar politikát. Mi dolgozunk valójában az integritásért és akik velünk szem­ben állanak, azok az integritás legnagyobb ellen­ségei. Ellensége az az álnacionalizmus, melyet Cuza homlokcsókja illetett meg. Az egyetlen irredenta a demokrácia, a dol­gozó polgárok összefogása, akik sóvárogják, hogy minél előbb egyek lehessünk elszakított magyar polgártársainkkal és munküstcstvé­­reinkkel. i Ezért a célért maradunk együtt, ha kell kényszc­­\ rüségből is, hogy megtörjük azt a reakciót, mely ezt az országot fásultságba döntötte. Farkas István a szociáldemokrata párt nevé­ben szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy azonosítja magát Szilágyi Lajos és Vázsonyi Vilmos szavai­val és azt fejtegette, hogy Magyarországnak ma csak egyetlen helyes politikai kiinduló pontja le­het és ez a kulturális célok szolgálata. Magyar­­országnak ma arra van szüksége, hogy Európa életében kulturtényező legyen, hogy Kossuth és Széchenyi eszméit váltsa valóra. Horváth Zoltán a Kossuth-párt nevében szólalt fel. Kritizálta a kormánypárt működését, kétség­bevonta annnak közjogi eredetét, majd beszédét ezekkel a szavakkal folytatta: — Egy szavam volna még azokhoz a liberá­lisokhoz, akik az állítják, hogy szintén a demokrácia gondolatáért küzdenek. Mi itt vagyunk kéz a kézben, ne bennünket igye­kezzenek tehát szétforgácsolni, hanem jöj­jenek ide, várjuk őket. És ha vezéreknek szü­lettek, vezérekként is elismerjük őket. A demokratizmus egységére ürítem poharam. A vacsora közönsége lelkesen ünnepelte a szónokokat. Résztvettek a vacsorán még Nagy Vince, Fábián Béla, Sütő József, Ratitz Gyula, Létay Ernő, Baross János, Huska Vilmos, Szakáts Andor, Nagy Ernő, Rainprecht Antal nemzetgyű­lési képviselő, P. Ábrahám Dezső és még számosán. Ráday Gedeon volt belügyminisztert vakbélgyulladássai megoperálták. A műtét, amelyet Ádám professzor hajtott végre, kitünően sikerült. Ráday Gedeon grófot, aki a napokban súlyos vakbélgyulladásba esett, tegnapelőtt a Fasor-szanatóriumba szállították. A volt bel­ügyminiszteren a Fasor-szanatóriumban előre­haladott stádiumban levő vakbélgyulladást állapítottak meg. Még tegnapelőtt délután elhatározták, hogy a grófot azonnal megoperálják. A mű­tétet Adóm Lajos dr. tanár hajtotta végre a legnagyobb eredménnyel. Ráday Gedeon gróf — értesülésünk szerint — ma már teljesen jól érzi magát, közérzete teljesen kielégítő, láztalan és a sikeres műtét után, most a vak­béloperációk után szokásos pihenő időre a Fasor-szanatóriumban marad. Rehabilitációt kér Maróczy Géza, a sakk magyar világbajnoka Hivatalvesztésre ítélte és nyugdijától megfosztotta a világhírű mestert Csilléry András. — Már állását sem kívánja vissza, csak a nyugdiját. „Elvesztettem állásomat, mert nem voltam hajlandó denunciálni.“ Az elmúlt esztendőkben történt szomorú ese­mények még mindig sajgó sebet okoznak sok­­ezer embernek, akik szenvedő hősei a kommun idők fegyelmi vizsgálatainak. Az akkor végzett járványszeru purifikálásról már megmondották véleményüket olyan férfiak is, akik nem kerül­hettek a vétkesség gyanújába. Már Vass József népjóléti miniszter is kijelentette a nemzetgyűlés ülésén, hogy nem voltak komolyak és igazságo­sak azok a fegyelmi eljárások, amikor vádlottak ültek be a bírói székbe és hoztak Ítéletet, öt esz­tendeje múlt ezeknek a szomorú eseményeknek a megtörténte óta, de csak nagyon keveseknek adatott meg a rehabilitáció. Magyarország egyik büszkesége, Maróczy Géza, aki nyolc világversenyen vitte ct a győzelem pálmáját és még ma is, életének 53. esztendejében, a világ legjobb sakk­mestereinek első soraiba tartozik, szinten áldozata a kommun utáni fegyelmi eljárá­soknak. Tisztes múltja, a magyarságnak szerzett sok ba­bérja ellenére egy tollvonással hivatalvesztetté deklarálta Maróczy Gézát egy olyan ember, akit a szürke ismeretlenségnek homályából vetett fel a forradalmi hullám. PUSZTÍT A REPÜLÖBIZOTTSÁG. Maróczy Géza, akiről évtizedek óta dics­himnuszokat imák a világlapok, polgári foglal­kozásképpen számtanácsosa volt a Budapesti Munkásbiztositó Pénztárnak. Mint hivatalnok a pontosság és lelkiismeretesség példaképe volt, mindenki, aki ismerte, csodálta óriási munkaere­jét, nagy szorgalmát és határtalan lelkiismeretes­ségét. Soha nem volt panasz ellene, mert mindig csak hivatalnok volt, aki szabad idejében egye­dül a sakk művészetének és tudományának élt, résztvett világtornákon és irt tudományos becsű sakk-értekezéseket és könyveket. Magánéletében a legbecsületesebb, legodaadóbb és leghűségesebb barát volt. Baráti ragaszkodásának vált áldoza­tává, mikor a kommun ideje alatt régi pajtása, Reinitz Béla zeneszerző kívánságára elvállalta a kommunizált színházi üzemek gazdasági vezeté­sét. Ebben a szerepében nem volt egyéb dolga, mint a színházak számügyeit intézni és az ő becsületességének és gondosságának tulajdonítható, hogy a liolsevlzmus alatt a színházak gazdag felszereléséből, anyag-, dísz­let- és ruharaktáraiból egyetlen fillémyi ér­ték sem tűnt el. Soha nem politizált, legkevésbé a bolsevizmus alatt, sem rajongója, sem hive nem volt ennek a szomorú korszaknak. Mindig soviniszta magyar volt és ezt az érzületét akkor sem titkolta el, amikor a bolsevisták uralták az országot. Mégis a kommun után Maróczy Gézát is kikezdték. Heteken keresztül ugyan semmi bántódása nem történt, tovább folytathatta működését a Mun­kásbiztositó Pénztárnál, annál is inkább, mert Wlassics Gyula báró az akkori országos szí­nészeit felügyelő nyilatkozatban jelentette ki Maróczyról, hogy a kommun alatt semmi olyan tevékenységei nem fejteti ki amellyel akár a nemzetnek, akár az államnak, akár pedig egyeseknek ártalmára lett volna. Legilletékesebb helyről kapta meg Maróczy Géza ezt az elégtételt, de ez nem volt elég erős ahhoz, hegy amikor repülőbizotlságot küldöttek ki a Munkásbiztositó Pénztárhoz, Maróczy Gézát 70 társával együtt fegyelmi eljárás alá ne vessék és hivatalvesztésre ne ítéljék. Mind a 70 embernek az volt a bűne, hogy a repülőbizottság megállapítása szerint annak ide­jén a szociáldemokraták révén kerültek be a mun­kásbiztositó tisztviselői státuszába. Ennek a repülőbizottságnak az Ítélkezését az érdekelt tiszt­viselők megfellebbezték, úgy, hogy az ügy az ak­kori népjóléti minisztériumba került, amelynek ura és parancsolója ebben a korszakban Ccilléry András fogorvos volt. ELSŐ A LEGKIVÁLÓBB ELMÉK KÖZÖTT. A számtanácsosi* állas betöltésére méltatlan* nak minősitett Maróczy Géza, azóta a világ leg-i első sakkmestereivel együtt jelent meg a sakk­versenyeken és mindpriiiij—a magyar kultúrát képviselte és a magyar nemzetnek szerzett hirt és becsületet. Kisebb klubtornáktól eltekintve, résztvett a göteborgi, hastingsi, bringhtoni, lon­doni és karlsbadi világversenyeken. Az utóbbi versenyen harmadmagával az első helyre vere­kedte fel magát. Ekkor már 53 éves volt, de szel­lemi erejének teljes birtokában, ami a sakk törté­netében szinte csodálatos, mert az egyetlen Las­­keren kívül nincs olyan mester, aki ilyen előre­haladott korban még bírná a fiatalok uersenyeti HAZÁM ELLENSÉGEITŐL NEM FOGADOK Eli PÉNZT. Maróczy azonban, ami szintén majdnem pél­dátlan, nyolc verseny győztese, ma is az elsőig sorában áll. Intenzív versenyzésének az az oka, hogy Maróczy kénytelen a sakkozást mint foglal­kozást ágat művelni, mert a mester, Csilléry András intézkedésére elvesztette állását, nyugdiját és méltatlan arra, hogy Magyar­­országon közintézménynél bármilyen tiszt­séget elvállalhasson. Maróczy Gézának mardosó fájdalma ez a méltat* lanság, amely őt csak azért érte, amint azt most Newyorkból a magyar sakkszövetség vezetőségé* nek megírta, mert ncin volt hajlandó a denunciáns aljas szere­pére vállalkozni. Maróczy Géza jelenleg Newyorkban a Manhattan Sakk Club trénere és ebből a keresetéből tartja fenn magát es Budapesten élő családját és agg édesanyját. Most, hogy egy ízben már járt emig* rálása óta Magyarországon és 30 esztendős sakkmester! jubileuma alkalmá­ból a leghagyobb ünneplésben és megtisztel­tetésben volt része, azt kért a sakk magyar barátaitól, hassanak oda, hogy rehabilitációt kapjon. A magyar közvéleménytől várja, hogy annak nyo­mására az illetékes kormányférfiak rendeljék el fegyelmi ügyében a revíziót és szolgáltassanak’ neki igazságot. — Seimni bűnöm nincs — Írja levelében —* soha hazám és nemzetem ellen bűnt, vétket nem követtem el, hanem minden erőmmel és tudásom* mai arra igyekeztem, hogy dicsőséget szerezzek!, Nem kérek sem állást, sem elismerést. Még azt sem kívánom, hogy visszahelyezzenek állásomba, csak azt, hogy adják meg nyug­dijamat, amelyre 18 éves szolgálatommal és 14 éven keresztüt való pénzbeli hozzájárulás­sal jogot szereztem. Ezt a kérésemet azért intézem most a sakk1 magyar barátaihoz, mert itt, Newyorkban ajánla­tot kaptam letelepedésre és módot arra, hogy második exisztenciát teremtsek magamnak. Ha­zám ellenségeitől azonban ném kívánok pénzt elfogadni. Egy szélső radikális lap ajánlotta fel, heti 35 dollár kezdőfizetéssel sakkrovatának szerkesztését. Nem fogadtam el a fizetést a lap politikai iránya miatt. Amikor eldobtam magam* lói a biztos megélhetés és a jólét alkalmát, hazám vezetőitől azt kívánom, hogy szolgáltassanak egy becsületes magyar embernek igazságot. DICSÉRŐ SZAVAK HELYETT REHABILITÁCIÓ. A magyar sakkszövetség vezetősége természe­tesen magáévá teszi Maróczy' Géza kérését és mindent elkövet arra, hogy sérelme jóvá­­tétessék. A magy’ar sakkozók emlékeztetnek arra, hogy mily érdemeket szerzett Maróczy Géza a magyar ügy szolgálatában. Ennek elismeréseképpen ne­vezték el a Debrecenben lefolytatott versenyt, amelynek Klebelsberg Kuno gróf vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter és Almássy László, az egy* ségespart ügyvezető-alelnökc voltak a védnökei, Maróczy Géza-emlékvcrscnynek. Amikor a sakk­világ megünnepelte Maróczy 30 esztendős mesteri jubileumát, az ország közéleti férfiainak legtöbbje dicsérő szavakkal emlékezett meg Maróczy nagy­ságáról. « Akkor egyiküknek sem jutott eszébe, hogy. minden dicséretnél szebben szólott volna, hogy ha a magyar kultúrának egyik büszkeségét, aki nevének az egész világon hirt tudott szerezni, ahhoz az elégtételhez juttatta volna, hogy megindítja a mozgalmat, amely jóvátehetné egy forradalmi időben hozott, meg nem fon­tolt és meg nem indokolt marasztaló itclet lealázó és megbélyegző szégyenét. A világ nagyságai között szereplő Maróczy Géza valóban megérdemelné, hogy öt esztendő elmúltá­val, a szenvedélyek lehiggadása után elégtételt kapjon és élvezője legyen munkája árán meg­szolgált nyugdijának. Nádor Jenő.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék